Joachim Höhn (AMI) minden évben részletesen összefoglalja a németországi szilvapiaci helyzetet és annak jellemzőit. Az idei szezon számára mindenképp meghatározó volt a tavalyi év és annak tapasztalatai. Németország világbajnok a szilva fogyasztásban, főleg a sütőipar szempontjából. A tavalyi közepes termés ellenére a tavalyi piaci helyzete már kijózanítóan hatott a német termelők számára, hiszen már a szezon elején kiderült, hogy komolyabb nyomás alá került a piac.

A 2012. évi gyenge termőév után ismét magasabb termés lett volna esedékes, de ezt az időjárási körülmények megakadályozták, hiszen nagyon télies volt a tavasz, és a virágzás után is nagyon hideg és csapadékos, így nagyon gyenge lett a kötődés, és még annak is jelentős része a nem megfelelő növekedési feltételek miatt átlagon felül meghullott, jelentős volt az ikerszilva aránya is, az augusztusi trópusi idő tovább rontott a helyzeten. Jelentős tényező, hogy a 28. héten induló szezonban a korai fajtákért még jó árat fizet a piac. Az első probléma a Katinka fajtánál lépett fel, mivel a korai szezonban már bedőlt a magyar és szerb áru, leginkább a Lepotica fajta. A feldolgozóipar és a diszkontárak 40- 60 cent/kg között mozogtak, és ez a nyomás a német kínálatra is rányomta a bélyegét. A második nyomás a Stanley fő fajtával más nem volt annyira nagy, ezt a fajtát a német ipar már kevésbé preferálja mint a Lepoticát. 2013-ban az összes jelentősebb exportmennyiséget beszállító országokat figyelembe véve – Lengyelország, Magyarország, Bosznia– Hercegovina, Szerbia, Macedónia – összesen 16.000 tonna szilva került be Németországba. Ez 2012-ben 14.700 tonna volt. Míg korábban Magyarország egyeduralkodó volt a német piacon, addig Bosznia jelentősen felfejlődött az elmúlt pár évben, mert míg 2010-ben csak 1.400 tonnát szállított, addig 2013-ban ez a mennyiség már 6.200 tonnát ért el. Szerbia 1.300, Macedónia 1.100 tonnát szállított, míg Magyarország 7.300 tonnát, ez a mennyiség 2012-ben 9.800 t, 2010-ben 9.400 tonna volt.

Nagyobb a hozam az idén a német szilvapiacon is

Az első becslések alapján előreláthatóan 36.000 tonnányi kínálati mennyiség várható, ez 12%-kal több a tavalyi 32.000 tonnánál. Ez a tisztességes mennyiség, nagyjából megegyezik a 2011. évivel, de a 2009-es utolsó teljes hozamú évnek a 80-85%-a. Az összes termést nézve az idén 55.000-60.000 tonnányi lehet az idei termés Németországban. Mivel alig volt tél, és meleg volt a tavasz, extrém korán indult a virágzás. Jó volt a kötődés, utána a növekedésnek is kedvezett az enyhe időjárás. Csak elvétve voltak kései fagyok (Kaiserstuhl egyes részein és a Herrenbergi térségben), de ez nem volt különösebb befolyással az összes mennyiségre. Az ültetvények a száraz tavaszi/koranyári időjárást és a kánikulát megsínylették. Rekordkorai volt a szüret kezdési időpontja, az első fajták a Gerstetter és Herman már a 25. héten a piacra került a tavalyi 28. héttel szemben, így még az átlagos évekhez képest is 2 hetes lett az előny.

Igen jelentős az árnyomás

A kései fajták szüretével tovább nőtt az árnyomás, az élelmiszerdiszkontok akciói habár egy kicsit javítottak a kereslet növelésével, de nem oldották meg. A 34. héten 30-50 cent/kg között voltak az árak és ezek közel sem fedezik a termelési költségeket. A 35. heti élelemiszerhálózati akciókban a fogyasztói árak az 1 Eurót sem érik el. Ebből ugyan a fogyasztók profitálnak, mivel gyakorlatilag 20-25 %-kal kevesebbet kell fizetniük ugyanazért az áruért mint tavaly, A termelő szervezetek betárolással és kiegyenlítettebb kínálattal próbálták enyhíteni a piaci nyomást, de ez gyakorlatilag semmit nem javított az árhelyzeten.

A svájci rekordtermés is lenyomta az árakat

A svájci gyümölcsszövetség (SOV) az idei 4.300 tonna termést rekordtermésnek tartja, ez ugyanis 15%-kal haladja meg a 2011. évi csúcstermést. A piac teljes összedőlését hogy elkerüljék, a felesleges mennyiséget kivonják a piacról. A piacon 3.500 tonna étkezési áru a szokványos árumennyiség, így összesen 800 t a felesleg, ez a többletmennyiség már jelentős stresszt okozott a termelők és a kereskedők között. Augusztus végén 10-20%- kal kisebbek voltak az termelői árak, míg a fogyasztói árak 20-25%-kal alacsonyabbak (2,73-2,97 Eur/kg), a megszokott árszint 3,7 Eur/kg. Hogy a piac teljesen ne omoljon össze a Swisscofel kialakított egy eljárást, hogy a szilva egy részét visszatartja a piacról. Minden termelőnek 8 centet kilónként be kell fizetni egy alapba, amivel kivonják a többlet termést a piacról, a felesleges étkezési szilvát átvezetik a feldolgozóiparnak. Így összesen 300 tonna árut vonnak ki a piacról, hogy a szezon második felében ne legyen olyan jelentős mértékű a betárolt szilva mennyisége.

A hazai piac nagyon szervezetlen és zavaros

Sajnálatos, hogy a szervezetlenség következtében nem fejlődni, inkább csak romlani látszik a hazai helyzet. A KSH által még 2001-ben végzett teljes körű gyümölcsös összeírásakor összesen 7.150 ha volt a teljes szilvatermő felület, 8 t/ha-os átlagterméssel, akkor 5.325 ha volt a termő és 1.827 ha a nem termő ültetvény, az ültetvények mindössze 10%-a volt öntözött és az arány jelenleg 15%-ra tehető. A 2010-es általános összeírásban 8005 ha volt nyilvántartva, az árutermelő gyümölcsösök teljes termőfelülete 7.800 ha körül van az idei évben. Szervezetünk 2007. óta közel 600 ha telepítését regisztrálta, de ebben az Észak-Kelet magyarországi telepítések nem szerepelnek. A területalapú támogatások legutolsó rendelkezésre álló adatsora alapján 7.300 ha a támogatásban szereplő szilvafelület, a legjelentősebb mennyiség Bács-Kiskun, Pest és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében található, a három megye adja a felület minimum 65%-át. A 2001. évi összeírásban volt utoljára fajtákra vonatkozó információ, ennek alapján a fajtaszerkezet közel 50%-át a 2 fő fajta a Stanley (28%) és a Cacanska Lepotica (20%) tette ki, a Besztercei klónok pedig 22%-ot jelentettek, így ez három fajta(kör) alkotta a termelés 70%-át. A 2007. óta eltelepített ültetvények között is mintegy 40%-ot képvisel ez a két fajta, a harmadik – negyedik helyre előlépett a President és a Cacanska rana, jelentős még a Presenta, Bluefre, Jojo részaránya és jelen van több Top fajta, az új telepítések többi részét újabb német fajták adják, illetve szerepel még a Debreceni muskotály. Az Európai Unió jelenleg 28 tagállamából az elmúlt 10 év átlagában tradicionálisan legnagyobb szilvatermelő ország Románia (510 e t), a sorrendben második Franciaország (220 e t), majd Spanyolország (200 e t), Olaszország (187 e t), Lengyelország (98 e t) és Magyarország (56 e t) követi a sort az EUROSTAT (Cronos) adatai szerint. A mediterrán országok termelése nem nagy konkurencia a mi szempontunkból mert legnagyobb részben a Prunus Salicina, azaz a Japánszilva fajtákat termelik. Hazánk termésmennyisége az elmúlt 10 évben 50-75 ezer tonna között alakult, míg az idei évben megközelítette a 80 ezer tonnát, és rég nem jelent meg ekkora mennyiség a szilvapiacon. Az ipari célú fajták jelentős aránya és a szervezetlenség következtében, továbbá amiatt, hogy gyakorlatilag idén egész Európa megkímélve maradt komolyabb időjárási viszontagságoktól –bár a tavasszal Dunántúlt érték komolyabb viharkárok – és átlag feletti, illetve teljes termés volt az európai termelő országokban, ezért nem csak Magyarországon, hanem Európa szerte rendkívül alacsony árak alakultak ki. Miután hazánkban is alig volt tél és hosszú enyhe volt a tavasz, összességében a szilva is jól kötött, az előzetesen prognosztizált termésmennyiség 30%-kal többnek ígérkezett a tavalyi évhez képest és ez mintegy 20%-kal volt több az elmúlt 10 év átlagához viszonyítva. Az első szilvák a 26. naptári héten jelentek meg a piacokon, és amikor a 29-30 héttől már tömegesen jelent meg a Lepotica szilva a piac gyakorlatilag összedőlt és egész az egész szezont igen nyomott árak kísérték végig. Az átlagos 65 ezer tonnás termés mellett, míg 2010-ben 17.200 tonna került exportra addig, 2013-ban 11.500 tonna, az átlagár 54 cent körül alakult (8600 t/2011, 14.600 t /2012, tény, hogy 2011-nagyobb kiesésű év volt). Ezzel szemben az import 1800-2300 tonna közötti a friss ágazatban. Míg feldolgozott formában 1.500 tonna került exportra 2013-ban – ennek a 2/3-a befőtt formájában –, addig a feldolgozóipar átlagosan 20-25 ezer tonna közötti mennyiséget dolgoz fel évente. Szilvaimport gyakorlatilag csak aszalt szilvából jellemző, az átlagár 2 Euró/kg, a friss import mennyisége 500-1000 tonna között alakul. A szilvapiacunk export orientáltsága is túl egysíkúnak mondható, több mint 50-55%-ot Németország képvisel, további 20-25-ot Csehország és Ausztria. A fennmaradó 25%-ot a Skandinávia, Baltikum és Lengyelország, Svájc jelenti, és néhány további ország. Egy olyan évben, amikor összeérik a kék-szilva termelés Európában, az egysíkú értékesítési csatornák miatt ellehetetlenül a piac, és az sem elhanyagolandó tényező, hogy a déli termelő országok ennyire felfejlődtek és egyre jelentősebb konkurenciát jelentenek a magyar exportőrök számára. Tehát a jövőben a szilvapiacot mindenképp diverzifikálni lesz szükséges a fajtahasználattal, és mindenképp a kései fajtahasználat irányába. A fajtáknak minél késeibb érésűnek, méretesnek, illetve nagy gyümölcsűnek szükséges lennie. És az ipari kiszállításoknál is szükségszerű lenne koncentrálni a kiajánlásokat, mert a sok kiajánlás miatt is az alacsonyabb az ár. Nagy múltú és sajnos nem köztudottan, de tudományosan is már bizonyítottan igen egészséges gyümölcsfajunk mindenképptöbbre érdemes.

Ferencz Anita FruitVeB