Cikksorozatunk 1. részében az almatermelés költség-jövedelem viszonyaival foglalkoztunk, jelen írásunkban pedig az erre alapozott gazdaságossági elemzés eredményeit mutatjuk be. [https://magazin.fruitveb.hu/az-etkezesi-almatermesztes-gazdasagossaga-1-resz/]


A gazdaságosság értelmezése

A gazdaságosság a mi értelmezésünkben a vállalkozó nyereségelvárásával összefüggő fogalom: gazdaságos az, amit érdemes termelni. Akkor gazdaságos egy tevékenység, ha biztosítja a termelő által elvárt nyereséget. Az elvárt nyereség ismételten viszonylagos és nem egyszerűen értelmezhető fogalom. Azt mondhatjuk, hogy elvárható és elvárt nyereség lehet az, amelyből (miután a bevételekből a termelés költségeit már finanszíroztuk):

  • elegendő forrás marad a fejlesztések, beruházások megvalósításához,
  • megfelelő tartalékot képezhetünk a rossz évek „túléléséhez”,
  • fedezetet nyújt a hitelek, kölcsönök tőketörlesztő részleteinek fizetésére,
  • illetve biztosítja a család megélhetését (ez családi gazdaságok esetén értelmezhető) vagy az osztalékfizetést.

Ha mindezek teljesülnek, akkor a termelés gazdaságossága megfelelő. A fentiek alapján azonban még mindig nem egyszerű meghatározni egy fix nyereségösszeget, mert – többek között – a termelés kockázata, bizonytalansága nehezen számszerűsíthető. Éppen ezen nehézségek miatt az üzemgazdaságtanban bevett módszer az, hogy valamilyen másik, alternatív pénzbefektetési lehetőség hasznához mérjük a beruházásunk nyereségét. Méghozzá olyan alternatív befektetéséhez, melynek a haszna pontosan kalkulálható és kockázatmentes, mert csak valamilyen biztos támponthoz viszonyítva alkothatunk véleményt a tevékenységünk gazdaságosságáról. Ilyen alternatív befektetési lehetőség lehet egyszerűen a banki betét, melynek kamata jelenleg 1-3% között van. „Közel teljesen” kockázatmentes befektetés lévén még inkább használhatjuk az állampapírokat erre célra, melyek ráadásul hosszú, 10-15 éves futamidejű befektetések is lehetnek (ezek kamata jelenleg 1-3% között alakul). Összegzésként azt mondhatjuk, hogy minimális gazdaságossági elvárása lehet a termelőnek az, hogy a termelésben lekötött tőkéje hozzon legalább annyi hasznot, mintha banki betétbe vagy állampapírba helyezte volna azt. Ha ez nem teljesül, akkor jobban jár, ha utóbbiakat választja, mert akkor saját munka és kockázat nélkül is ugyanannyi vagy nagyobb haszonra tesz szert.

Ezek miatt a teljes hasznos élettartamra vonatkozó beruházás-gazdaságossági számításainkban a termelés nyereségét egy 3%-os banki kamattal vetjük össze, vagyis a termelésben lekötött tőke kamatigénye 3%-ot tesz ki (= kalkulatív kamatláb, r). Ez más megközelítésben azt jelenti, hogy a termelés nyereségéből minden évben csak e banki kamat fölötti jövedelmet ismerjük el valódi nyereségnek. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy számolunk a pénz időértékével.

A beruházás gazdaságosságának értékelésére számos mutatót használhatunk. Jelen elemzésünkben a következő négy mutatót alkalmazzuk:

  1. A jövedelem nettó jelenértéke(Net Present Value, NPV) fejezi ki, hogy mennyivel hoz több nyereséget az ültetvény-beruházásunk az élettartama alatt, mintha a termelésbe fektetett tőkénket, 3%-os kamatra (= kalkulatív kamatláb, r), a hasznos élettartamával megegyező futamidőre (15 év) bankba fektettük volna.
  2. A diszkontált megtérülési idő (Discounted Payback Period, DPP) az az év, amikor az NPV először meghaladja a nullát. Ez azt jelenti, hogy az ültetvényünk bevételei ekkorra termelik ki először a beruházással és működéssel kapcsolatos összes kiadást, vagy más megközelítésben: az egyes évek – 0. év jelenértékére diszkontált – cash flow-ja (pénzforgalmi nyeresége) ekkora termeli ki a kezdeti beruházási költséget. A megtérülési idő jelentette évben vagyunk ugyanott, mintha banki betétbe vagy állampapírba fektettük volna a pénzünket.
  3. A tőkearányos jövedelmezőség (belső megtérülési ráta, Internal Rate of Return, IRR) azt adja meg, hogy mekkora kamatra kellett volna az ültetvény élettartamával azonos futamidőre bankba vagy állampapírba fektetni a termelésbe fektetett pénzünket ahhoz, hogy ez a pénz ugyanakkora tiszta jövedelmet hozzon, mint az ültetvény a teljes élettartama alatt. Vagyis lényegében arról ad tájékoztatást, hogy hány százalékos kamatozású banki betét pénzügyi hozamával egyenértékű az beruházásunk haszna.
  4. A jövedelmezőségiindex (Profitability Index, PI) azt fejezi ki, hogy hányszor térül meg a befektetett tőke a pénz időértékével is számolva, vagyis az NPV és a beruházási költség (kezdeti tőkelekötés, C0) hányadosát jelenti.

A beruházás akkor tekinthető gazdaságosnak, ha az NPV > 0; IRR > r; PI > 1 és DPP < t. Az NPV és a PI vonatkozásában nehéz „jó” vagy „elfogadható” értéket meghatározni, mert az több tényező függvénye. A megtérülési idő (DPP) vonatkozásában azonban lehet elvárásunk, hogy az ültetvényünk a termőre fordulást követő 4-6 éven belül (vagyis intenzív ültetvényeknél a telepítéstől számított 7-9. évben) térüljön meg. Az IRR pedig hozzávetőlegesen 5-10% között elfogadható, 10-15% között jó, 15% fölött pedig kiváló érték.

A beruházás gazdaságossága a teljes ültetvény-élettartam alatt

Az ültetvényberuházás gazdaságosságát – a cikksorozatunk 1. részében levezetett költség-, eredmény- és jövedelemviszonyok alapján – az 1. és 2. ábrán, valamint az 1. táblázatban foglalt mutatókkal jellemezhetjük.

Forrás: saját számítás

1. ábra: Az NPV alakulása az intenzív almaültetvényben a beruházás élettartama alatt különböző finanszírozási konstrukciók esetén (t = 15 év; r = 3%)

Az intenzív ültetvények 100%-ban saját forrásból végzett beruházás esetén viszonylag későn, a 11. évben térülnek meg, a 15. évben mérhető 8,3%-os IRR mellett. E paraméterek nem túlzottan jók, de elfogadhatók. Egy 50%-os beruházási támogatás kvázi felére csökkenti a kezdeti saját tőke igényt, így jelentősen javul mindegyik gazdaságossági mutató, a jövedelemtermelő képességet kifejező NPV és a tőkearányosságot tükröző IRR és PI, valamint a megtérülési idő is. Ezek már jó vagy nagyon jó értékeknek minősülnek. (1. ábra és 1. táblázat)

1. táblázat: A beruházás-gazdaságossági mutatók alakulása az almatermesztésben különböző finanszírozási konstrukciók mellett (t = 15 év; r = 3%)

Forrás: saját számítás

A szuperintenzív ültetvények NPV-je a kétszer nagyobb kezdeti, beruházási kiadás után a mintegy 2-szer magasabb pénzforgalmi nyereségeknek köszönhetően jóval meredekebben emelkedik. Az ültetvény-élettartam végére ennek értéke közel kétszer magasabb lesz, mint az intenzívé. A megtérülés szinte egy időben következik be (11. év), mert a jóval nagyobb éves nyereségek képesek kompenzálni a hatalmas kezdeti tőkeigényét. (2. ábra és 1. táblázat)

Megfigyelhető az is, hogy a jövedelemtermelő képességben (NPV) a szuperintenzív ültetvény sokkal jobban teljesít (kétszer akkor NPV realizálható), ellenben a tőkearányos jövedelmezőségben (IRR) és megtérülési időben nincs érdemi különbség a két ültetvénytípus között, mert a szuperintenzív ültetvényekben a hozzávetőlegesen kétszer nagyobb jövedelem kétszer magasabb tőkebefektetéssel érhető el (1. táblázat). Fontos viszont, hogy a szuperintenzívek tőkearányos jövedelmezősége a nagyon nagy kezdeti tőkeigény miatt nagyon érzékenyen reagál a hozamcsökkenésekre, így viszonylag gyakori terméskiesések esetén ezek tőkearányos jövedelmezősége jóval alacsonyabb lesz az intenzívekénél.

Forrás: saját számítás

2. ábra: Az NPV alakulása a szuperintenzív almaültetvényben a beruházás élettartama alatt különböző finanszírozási konstrukciók esetén (t = 15 év; r = 3%)

A 2. és 3. táblázatban foglaltuk össze a beruházás gazdaságosságának kritikus értékeit a hozam, az átlagár és a munkabér-költség esetében. Az „eredeti érték” a kalkuláció kiinduló alapadatait jelenti, míg a kritikus érték azt az értéket adja meg, amely mellett az ültetvényünk a 15. év végére éppen megtérülne (mindegyik paraméter kritikus értéke úgy értelmezendő, hogy közben a másik két paraméter változatlan, vagyis az „eredeti értéket” veszi fel).

Egyértelműen megállapítható, hogy a 100%-ban saját forrásból végzett ültetvénytelepítés esetén a beruházás gazdaságossága nagyon érzékenyen reagál a hozamok és az árak változására: elegendő a hozamok és árak 15-22%-os csökkenése ahhoz, hogy a megtérülés ne következzen be a 15. évig, vagyis gazdaságtalan maradjon az ültetvény. A beruházási támogatások kockázatcsökkentő hatása is jól látszik, ugyanis 50%-os vissza nem térítendő forrás esetén 30-40%-os hozam- vagy árcsökkenés is elviselhető, ami hosszú távú átlagban már nem valószínűsíthető mértékű csökkenés. Fontos megállapítás az is, hogy – beruházási támogatások nélkül – intenzív ültetvényekben 35 t/ha, szuperintenzív ültetvények esetében 45 t/ha körüli sokéves átlaghozamokat kell elérni a gazdaságosság fordulópontjának eléréshez (2. és 3. táblázat). Számolva azonban a rossz évek terméskieséseivel, ezt azt jelenti, hogy a normális/jó évjáratokban intenzív ültetvényekben a 45 t/ha, szuperintenzív ültetvényekben az 55 t/ha körüli hozamok realizálására kell törekedni a gazdaságosság minimális szintjének eléréséhez!

2. táblázat: A gazdaságosságra ható fő tényezők kritikus értékei (NPV = 0 értékre) az intenzív almaültetvényben

Forrás: saját számítás

3. táblázat: A gazdaságosságra ható fő tényezők kritikus értékei (NPV = 0 értékre) a szuperintenzív almaültetvényben

Forrás: saját számítás

Nyugat-Európában a szuperintenzív ültetvények megítélése két alapvető ok miatt sokkal kedvezőbb, mint nálunk. Egyrészt sokkal drágább a termőföld (egy hektár 5-30 millió Ft, vagy a földbirtokszerkezet annyira „beállt”, hogy nem is lehet vásárolni), így különösen nagy jelentősége van annak, hogy a termőföldben lekötött óriási összegű tőke, illetve az ültetvényméret növelhetetlensége miatt egységnyi területről a lehető legnagyobb nyereséget hozzák le. Másrészt a minőség sokkal differenciáltabban kerül megfizetésre, sokkal nagyobb jelentősége van a kiváló színeződésnek és gyümölcsméretnek, amit szintén a szuperintenzív ültetvényeken lehet nagyobb valószínűséggel elérni. Hazánkban is akkor fog erősen felértékelődni a szuperintenzív ültetvények fenti gazdaságossági paramétereinek (főleg az egy hektáron elért jóval nagyobb nyereségnek) a jelentősége, amikor számottevően megemelkednek a földárak (vagy nem lesz több föld) és a jelenleginél sokkal szigorúbban, objektívebben és differenciáltabban kerül megfizetésre a minőség, vagyis a minőségnek a jelenleginél jóval nagyobb „ára” lesz. Összegzésként a szuperintenzív ültetvények létesítésével kapcsolatban az alábbi főbb következtetések és javaslatok fogalmazhatók meg:

  • A termőévek átlagában vett 55-60 t/ha-os termés is elég késői (11. év) megtérülést biztosít, tehát egy ilyen nagy tőkeigényű ültetvényben nem nagyon engedhető meg semmilyen termésveszteség.
  • A nem vagy csak korlátozottan elkerülhető termésveszteségek mellett (fagykár, terméskötődési probléma, stb.) a jó évjáratokban akár 60-70 t/ha termést is el kellene érni, hogy többéves átlagban 55-60 t/ha-os hozamot produkáljunk. Ebbe viszont nem „férnek bele” a termesztéstechnológiai hibák miatti terméskiesések.
  • A ráfordításokat és a szaktudást tehát „csúcsra kell járatni” a gazdaságos termelést biztosító terméshozamok eléréséhez.
  • Biztosabb megtérülést beruházási támogatással érhetünk el, tisztán saját forrásból létesített szuperintenzív ültetvény megtérülése hazai piaci viszonyok, értékesítési árak mellett kockázatos lehet, a megtérülés bizonytalan.

Összegzés

A jövőben – a hazai és nemzetközi fejlődési tendenciák eredményeként – várhatóan azon almaültetvények, illetve almatermelő gazdaságok lesznek csak versenyképesek, melyek a 45-60 t/ha terméshozamok és a 80-90%-os étkezési arány elérésére szinte minden évben képesek. Ennek alapvető feltételei:

  • a magas hektáronkénti tőszám (3 000-4 000 fa/ha), intenzív művelési rendszer (szuperorsó és karcsúorsó korona, M9, esetleg M26 alany),
  • rendszeresen magas terméshozásra képes, a kétszínű fajták esetében „körpiros”, 70-90 mm méretet produkáló, jól tárolható, szállítható és pulton tartható, alternanciára nem hajlamos, betegségekre nem érzékeny korszerű fajták termesztése,
  • a magas és rendszeres terméshozást lehetővé tevő korszerű termesztéstechnológiai elemek alkalmazása (kémiai termésszabályozás, növekedésszabályozás, növény- és talajanalízisek, tápoldatozás, metszést kiegészítő fitotechnikai elemek, stb.),
  • a növény igényeinek maximális kielégítésére törekvő, magas ráfordítási színvonal, intenzív művelés alkalmazása,
  • magas szintű szaktudás, innovatív gazdálkodói szemlélet,
  • víztakarékos öntözési technológia feltétlen megléte az ültetvény 100%-án,
  • legalább az ültetvény 50-70%-án jégvédelmi technológia (jégháló) alkalmazása, esetlegesen az ültetvény egy részén (30-70%-án) a fagyvédelem biztosítása.
  • közvetlenül a saját gazdaságban vagy közvetetten kereskedelmi szervezet révén korszerű tároló-, válogató és csomagoló kapacitások, technológiák megléte.

Szerző:
Dr. Apáti Ferenc, egyetemi docens
Debreceni Egyetem, Gazdaságtudományi Kar