A nemzetközi kereskedelem jelenleg is tartó globalizációja jelentős mértékben hat a fejlett, a fejlődő és a felzárkózó országok gazdaságára. Napjainkban a frissgyümölcs piaca egyike a leginkább globalizált piacoknak. A frissgyümölcsök kereskedelme (elsősorban a fejlődő déli és a fejlett északi országok között) az elmúlt évtizedekben jelentősen bővült. Az Európai Unió a nemzetközi gyümölcskereskedelem jelentős szereplője. Miközben fizetőképes kereslete miatt az EU a fejlődő és felzárkózó országokban termett gyümölcs perspektivikus felvevőpiacának számít, az európai fogyasztók egyre tudatosabbak az élelmiszerbiztonsági és fenntarthatósági kérdésekkel kapcsolatosan. Ennek következtében gyorsan bevezették a megfelelő szabványokat. A termelőknek alkalmazkodniuk kell: csökkenteniük kell például a növényvédőszer-felhasználást, javítaniuk kell a munkakörülményeken, dokumentáción, ami jelentősen visszavetette az európai exportpiacok népszerűségét a fejlődő és felzárkózó országokban. A világpiacon újabb vásárlók felbukkanása nehezíti Európa helyzetét. Az új vásárlók ráadásul nem támasztanak olyan szigorú elvárásokat, mint az európai fogyasztók, ami sokkal vonzóbbá teszi őket. Az Európai Unió nemzetközi gyümölcskereskedelmi szerepére ezek az események jelentős hatást gyakorolhatnak. Az Európai Unió egyike a világ legnagyobb importőreinek, a világ teljes importmennyiségének felét értékesítik piacain. Az importmennyiség 2008- ig jelentős bővülést mutatott, ami ezt követően a gazdasági válság miatt valamelyest visszaesett. Az elkövetkező években nem várható a kereslet bővülése, mert a népesség és a jövedelemszint változatlan marad, a piacok túltelítettek.

Az EU továbbra is fontos exportpiac marad, mert fizetőképes kereslet van olyan gyümölcsökre, melyek az éghajlat miatt nem vagy csak szezonális jelleggel termelhetők a tagállamok területén. Az EU így jelentős mennyiségű gyümölcsöt vásárol a déli félgömb fejlődő országaiban, például Ecuadorban, Costa Ricában és Kolumbiában. Dél-Afrika is fontos ellátó ország. A nemzetközi gyümölcskereskedelmet az elmúlt évtizedekben más mezőgazdasági termékek kereskedelméhez képest dinamikusabb fejlődés jellemezte. A jövedelem bővülése, a szállítási költségek csökkenése és a romlandó termékek új raktározási eljárása mind segítette ezt a folyamatot. Ráadásul néhány ország, mint Chile, fokozta gyümölcsexportját. Ahogyan a fejlődő és fejlett országok közti kereskedelem bővült, úgy lett egyre jelentősebb a felzárkózó országok egymás között folytatott kereskedése is. Ez a jelenség elsősorban azokra az országokra jellemző, ahol növekszik az átlagkereset. Ide tartozik Kína is, mely egyike a legjelentősebb szereplőknek a nemzetközi frissgyümölcspiacon. Jóllehet Kína egyelőre elsősorban exportőr szerepet játszik, de rövidesen komoly importőr is lehet, mert számottevően nőtt a gyümölcsfogyasztás az országban az elmúlt évek alatt. Kína és az új szereplők hatására állandósulhatnak az átalakuló világpiaci kapcsolatok. A XXI. században a fogyasztók egyre tudatosabbak az olyan élelmiszerbiztonsággal kapcsolatos problémákkal kapcsolatban, mint a mikrobiális szen�- nyezések és a növényvédőszer-maradékok kérdése. Számos botrány (pl. a BSE vagy kergemarhakór Angliában és Németországban, vagy a 2011. évi EHEC-colitis betegség) nagy feltűnést keltett.

A különböző szabványok kidolgozása azért volt elkerülhetetlen, hogy a fogyasztói aggályokat kezelni lehessen. A romlandó gyümölcsök globalizálódó kereskedelmének teljes folyamatára élelmiszerbiztonsági előírásokat alkalmaztak. A közösségi szabványok lehetnek kötelezőek és önkéntesen teljesíthetők, de további „magán” szabványok is léteznek. A magán szabványok előírásai gyakran szigorúbbak, mint a közösségi szabványoké. A magán szabványokat gyakran az ágazat önkéntes alapon alkotja meg, és betartásukat, ellenőrzésüket magánvállalatok, szervezetek végzik. Jóllehet a magán szabványokat önkéntesen vezetik be, sok esetben kötelező erejűvé válnak, ha a szereplő részt kíván venni a kereskedésben. Az európai kiskereskedőknek jelentős piaci hatalmuk van, így az általuk kialakított magán szabvány sok esetben a piaci belépés küszöbfeltétele a fejlődő országok termelői számára. Hagyományosan a minőség és a biztonság érdekében tartalmaznak előírásokat. Ide tartoznak a GlobalGAP, IFS és BRC szabványok, melyek átfogják az egész termelési folyamatot. A fenntarthatóság és a társadalmi felelősség kérdése újabb keletű szempontok. Ennek érdekében számos tanúsítási rendszert dolgoztak ki, melyek garantálják, hogy teljesülnek az ökológiai és társadalmi fenntarthatóság minimumkövetelményei. Az olyan társadalmi követelmények is egyre népszerűbbek, mint a FAIRTRADE. Az élelmiszerkereskedelem a harmadik legszigorúbban szabályozott szektor az EU-ban az autógyártást és a vegyipart követően. A kiskereskedők számos saját szabványt is életbe léptetnek, hogy piaci előnyhöz jussanak. A termelőknek ezért gyakran a szabványok hosszú sorának kell megfelelniük, ha szállítani akarnak az EU-ba. A szabványok alkalmazása, ellenőrzése költséges folyamat, a költségek gyakran a termelőket terhelik. A magasabb költségek magasabb árat eredményeznek, hogy a profit ne csökkenjen.

A fogyasztók ugyanakkor nem kívánják megfizetni a különbözetet. További nehézséget okoznak a szabványoknak történő megfelelés szempontjából a rossz infrastruktúra és nem kielégítően képzett ültetvénymunkások. Mindez kizárhatja a kistermelőket a piacról, míg a nagyobbak a szabványoknak való megfelelés okozta nagyobb termelési költség miatt nem kívánnak részt az érintett exportpiacokból. A fejlődő országok is alkalmaznak néha magán szabványokat, hogy fokozzák versenyképességüket a nemzetközi piacokon. Ezek a különleges termékekre hívják fel a figyelmet. Például a Chile Gap vagy Kenya Gap a különleges termékminőség jelzésére és a földrajzi eredetjelölésre egyaránt alkalmas. Ezek a szabványok fokozhatják az adott országból származó termékek iránti bizalmat, és ily módon a nemzetközi kereskedelem katalizátorai lehetnek. Szenegálban például nőtt az exporttermékek profitja annak ellenére, hogy több szabványt is bevezettek. A minőségi elvárásokat nem teljesítő kistermelők kiesése így eltérő hatást gyakorolhat valamennyi termék és ország esetében. Az élelmiszerbiztonsági szabványok negatívan érinthetik a fejlődő és fejlett országok közti kereskedelmi mennyiséget is.

A szabványokat a fejlett országok piacvédelmi eszközként is alkalmazhatják. A Kereskedelmi Világszervezet 1995 és 2009 között mintegy 49 panaszt kapott a gyümölcskereskedelemre vonatkozóan, különös tekintettel a növényvédőszer-maradékra és élelmiszerbiztonságra. A maximálisan megengedett növényvédőszer-maradék értékeket számos országban megemelték az elmúlt években, ami negatív hatással volt a mezőgazdasági termékek kereskedelmére. Az EU-import jelentősen visszaesett a szigorúbb egészségügyi és növény-egészségügyi előírások miatt. A fejlődő országok exportját olyan tényezők is akadályozhatják továbbá, mint az élelmiszer-biztonsági előírások. Az élelmiszerbiztonsággal és fenntarthatósággal kapcsolatos szabványok jelentősége a jövőben sem fog csökkenni. Nemcsak a fejlett országokban van meghatározó szerepük, de a fejlődő országok (pl. Chile és Mexikó) piacán is. Ezek azonban nem minden esetben olyan szigorúak, mint a fejlett országokban. Kína GreenFood tanúsításához például csak a végtermék vizsgálatára van szükség, ami nem terjed ki az egész előállítási folyamatra. Európában a szabványok további szigorodása várható a jövőben, melyek a hagyományos minőségi és egészségügyi szempontokon kívül számos területre (pl. környezeti és társadalmi hatások) kiterjednek majd. Sok ellátó azonban nem képes vagy nem akar megfelelni ezeknek az európai követelményeknek. Ezen országok termelői a Közel-Kelet és Ázsia gyorsan fejlődő exportpiacain értékesíthetik terményeiket. Dél-Afrika exportőrei máris megkezdték a célpiacok diverzifikálását. Mindez hosszabb távon problémát okozhat az EU piacán.

Ford.: Dr. Hegedűs Attila