A málna és a szeder termesztésének sarkalatos pontja a növényvédelem, melynek a jó minőségű, megbízható eredetű, vírusmentes szaporítóanyag a kulcsa. A kórokozók és kártevők elleni védekezés alapja a helyes agrotechnika kiválasztása, a klimatikus tényezők optimalizálásával, a növények jó kondíciójával csökkenthetjük az alkalmazott növényvédő szerek mennyiségét.
Vírusok, baktériumok
A málna és a szeder vírusai közül a leggyakoribb a málnamozaik vírus, melyet 4 vírus okoz, a rubus yellow net virus RYNV, a black raspberry necrosis virus BRNV, a raspberry leaf mottle virus RLMV és a raspberry leaf spot virus RLSV, melyek a szapórító anyaggal, illetve a levéltetvekkel és egyéb szívó kártevőkkel terjednek. A málna levélsodródás vírusa – raspberry lear curly virus RLCV külföldi málna és szeder ültetvényekben nagy problémát okoz, hazai megjelenésére is lehet számítani. A fitoplazmák közül a leggyakoribb a málna törpülése, Rubus stunt phytoplasma, terjesztője a vegetatív szaporítás, a kabócák, de a Cuscuta fajokkal is terjed. A málna leggyakoribb baktériumos betegsége a málna agrobaktériumos gyökérgolyvája, melynek a kórokozója az Agrobacterium tumefaciens, mely a talajból fertőz. Az ezzel fertőzött töveket tilos telepíteni!!! A vesszőn megjelenő bakteriális betegség az Agrobacterium rubi, mely a málna agrobaktétriumos vesszőgolyvája, ami nem összetévesztendő a málna-gubacsszúnyog kártételével.
Gombás betegségek
A málna elzinoés betegségét az Elsinoe veneta aszkosztrómás alakja (Sphaceloma necator acervuluszos alakja) okozza, mely a vesszőn, a hajtáson és a leveleken is lilásbarna, majd szürke foltokat okoz. A gyümölcsön is van fertőzés, a kórokozó fertőzési hőoptimuma 22-26 °C. A málna másik fontos betegsége – elsősorban a vesszőé – a didimellás betegség, melynek a kórokozója a Didymella applanata pszeudotéciumos gomba, melynek a piknídiumos alakja a Phoma sp., a hőmérsékleti optimuma 6-23 °C. A fertőzést segíti a málnavessző-szúnyog, a lárvák okozta sebzéseken keresztül történik a piknokonídiumokkal a fertőzés. A leptoszferás betegség szintén a vesszőt, hajtást, levelet támadó betegség, kórokozója a Leptoshpaeria coniothyrium, melynek a piknídiumos alakja a Coniothyrium fuckelii. A betegség terjedésében szintén szerepet játszanak a málnavessző-szúnyog lárvái. A vesszőt fertőző gombás betegségek elleni védekezésben nagy jelentősége van az agrotechnikai szabályok betartásának. A beteg részeket el kell távolítani szüret után, a tél kezdetéig, majd rügyfakadás után meg kell kezdeni a kémiai védekezést, melyet 7-14 naponta, az időjárástól függően, ismételni kell.
A gomba mellett a málnavesszőszúnyog elleni védekezésről se feledkezzünk meg, az engedélyezett készítményekkel. A málna levél gombás betegségei a málna mikoszferellás levélfoltossága a Mycosphaerella rubi pszeudotéciumos alakja, melynek a piknídiumos alakja a Septoria rubi. A málna kisebb jelentőségű betegségei a málnarozsda (Phragmidium rubi idaei), a fillosztiktás levélfoltosság (Phyllosticta argillacea), a málna lisztharmat (Sphaerotheca macularis). A szeder betegségei közzé tartozik a mikoszferella és a leptoszfera, mely a málnánál leírtak szerint fertőzi a szedret is. A szeder botrioszfériás betegsége elsősorban a tüskétlen szedreknél okoz vessző pusztulást. A vesszőkön szabadon láthatóak a piknokonídiumok, mely a Sphaeropsis malorum, peritéciumos alakja Botryosphaeria obtusa. A védekezésben fontos lépés a beteg vesszők eltávolítása. A málna és a szeder gyümölcs gombás betegsége a szürkepenészes gyümölcsrothadása (Botrytis cinerea). A szeder szeptocitás betegségének kórokozója Septocyta ruborum, piknídiumos gomba, védekezés a fent említettek szerint. A szeder betegségei közzé tartozik a szederrozsda (Kuechneola albida), a tüskétlen szeder narancsrozsdája (Gymnoconia nitens), hamvas szeder rozsda a (Phragmidium rubi), a védekezés az előírt, engedélyezett hatóanyagú készítményekkel, a fertőzés intenzív időszakában 7-10 naponta. A szeder és a málna termését leginkább veszélyeztető gomba a Botrytis cinerea, mely csapadékos tavaszokon okozza a fő problémát, veszélyeztetve a termesztés sikerét. Angliában és csapadékosabb éghajlaton, ezért termesztő létesítmény alatt történik a málna és szeder termesztése. Magyarországon ez iránt még kevés az igény. A nyári nagy melegben még melegebb az idő a termesztő berendezésben, de árnyékolással és párásítással leküzdhető ez a probléma! Az agrotechnikai védekezés mellett szükség van a vegyi védekezésre is, bár az utóbbi években jelentősen csökkent a felhasználható hatóanyagok mennyisége. A fertőzésveszélyt fokozza a kis málnabogár megjelenése is, mely ellen szintén védekezni kell a virágzásban.
Kártevők
A málna és a szeder gyökérkártevői közül legjelentősebbek a cserebogarak, mivel kártételükkel jelentősen csökkentik a gyökérsarj és a hajtás képződését, ami a fiatal ültetvényekben nagymértékű kártétel. A vesszőn előforduló málna-vesszőszúnyog (Resseliella theobaldi) kártétele a kéregrepedésre hajlamos fajták esetén okoz nagyobb gondot, közvetve pedig a vesszőbetegségek megjelenését és terjedését. A málnagubacsszúnyog (Lasioptera rubi), gyakori kártevő, de a kártétel mértéke nem jelentős, mivel a vegyszerekre érzékeny fajról van szó. A málna-karcsúdíszbogár (Agrilus aurichalceus) megjelenésekor a vesszők alsó harmadában a lárvák rágása után a teljes vessző elszárad. A málna-sodrómoly (Notocelia udmanniana), fiatal áttelelt hernyók a kártételt tavasszal kezdik rügykárosítással, majd májusig a leveleket rágják, és az összesodort levelekbe bábozódnak be. A kis málna-levéltetű hajtás növekedés idején jelentős, és a mozaik vírus terjesztésében vesz részt. A szeder és a málna legjelentősebb kártevője a kis málna bogár, melynek a több éves monokultúrás málnatermő területeken nagymértékű felszaporodására kell számítani. A bimbót és a termést károsítja, odvasít, a termés megrágásával utat nyit a szürkepenész fertőzésnek. A szamócabimbólikasztó (Anthonomus rubi) a virágzat kocsányának megrágásával okoz termés veszteséget. A szeder kártevői a kis- (Aphis ruborum) és nagy szeder levéltetű (Nectarosiphon rubi). Kártétele a fiatal levelek, hajtások szivogatása, valamint a vírusok terjesztése. A zöld cserebogár (Anomala vitis) elsősorban a homokos területeken okoz a szederben kártételt a gyökérzet megrágásával. Lombkártételt a szövőlepkék közül a tarka kisszövő (Orgyia gonostigma) és a rozsdabarna kisszövő (Orgyia antiqua) okoz kora tavasszal, a rügyek és a levelek megrágásával. A szederatka (Acalitus essigi) a legjelentősebb gyümölcskártevő, mely szemmel nem látható, mivel a kártétel az érő terméseken jelentkezik azzal, hogy a termésrészben nincs színanyag. A későbbi érésűeknél ez nagyobb problémát okozhat, feldolgozás után, a fagyasztott árun még szembetűnőbb ez a probléma.
Kaponyás Ilona
