Az európai cseresznyetermesztés az utóbbi években sokat változott. Az ültetvények egyre intenzívebbek, a termelési költségek (növényvédelem, metszés, szüret stb.) racionalizálása létfontosságú az ültetvény fennmaradásához, a piac pedig egyre szigorúbb minőségi elvárások elé állítja a gazdákat. A kívánt követelmények teljesítése érdekében a modern technika és termesztéstechnológia számos újdonságot kínál: új alanyok, új koronaformák és művelési rendszerek, támrendszer, programozható öntözés és tápoldatozás, az ültetvény felett fólia- és jéghálóborítás. Ezek alkalmazásának azonban határt szab, hogy a gazda tudja-e finanszírozni a beruházást, ill. mikor térül meg.
Egy új ültetvény megtervezésének első lépése az alany-nemes-kombináció kiválasztása. Ebben az alany épp oly’ döntő fontosságú, mint a jól megválasztott fajta. Alapvetően az alany határozza meg az oltvány növekedési erélyét, amely aztán befolyásolja a koronaformát és a tenyészterületet, ezáltal a választott művelési rendszer intenzitását. A manapság használatos, növekedésgyengítő hatású alanyokkal 0,6-1,0 m-es tőtávolságra is ültethetők és sikerrel termesztésben tarthatók a fák. A GiSelA-sorozatba tartozó GiSelA ® 6 és GiSelA ® 5 alanyok egész Európában elterjedtek.
Hazánkban is számos, szépen beállt, nagy szakmai hozzáértéssel művelt ültetvény bizonyítja ezeknek az alanyoknak a létjogosultságát, de a legtöbb termesztőnek még mindig kétségei – vagy akár rossz tapasztalatai – vannak velük kapcsolatban. Az intenzív alanyok teljesen más technológiát, öntözést, tápanyagutánpótlást és az eddigiektől eltérő metszést kívánnak. Ezen felül hazánkban a nyári magas talajhőmérséklet, a forró, száraz klíma és a kevés csapadék is megnehezíti a termesztők dolgát. A klímaváltozás, a globális felmelegedés azonban visszafordíthatatlannak tűnik – így az a kérdés merül fel, van-e olyan növekedésgyengítő hatású cseresznyealany, amelynek a forró, száraz klímájú területeken is van létjogosultsága? Jelen tanulmányban e kérdésben foglaljuk össze Európa vezető szakembereinek véleményét.
Peter Hilsendegen,
az Oppenheim-i gyümölcstermesztési kutatóintézet vezetője
A GiSelA ® 5 alany iránt az Európa-szerte tapasztalt hatalmas érdeklődés és kereslet a forróbb klímájú országokban kevésbé jellemző. Ezeken a termőterületeken a termesztők ennek az alanynak inkább a hátrányait tapasztalták: az oltványok túl gyenge növekedésűek, rossz a korona felújulóképessége, kisebb a gyümölcsméret, kevesebb a termés, hamar elöregszik az ültetvény. Ahol ez a hatás rendszeres öntözéssel és gondos tápanyagutánpótlással, a facsíkok takarásával, helyes metszéssel és az oltványok évente átgondolt mértékű terhelésével sem kompenzálható, más alanyt kell választani. Látva ezt az igényt, több nemesítő műhelyből is kerültek ki alanyok, amelyek amellett, hogy növekedésgyengítő hatásúak, bírják az aszályosabb, melegebb termőhelyi viszonyokat. Ilyen a Krymsk-sorozat 2 tagja (Krymsk ® 5, Krymsk ® 6), a GiSelA-sorozat újabb alanyai (GiSelA ® 12 és 13), a Weigi-sorozat három szelekciója (Weigi ® 1, 2 és 3), ill. kifejezetten laza, homokos talajra vagy korábbi cseresznyeültetvény utáni közvetlen újratelepítés esetén a középerős növekedési erélyű Maxma Delbard ® 14. A felsorolt alanyokkal kapcsolatban még kevés a termelői tapasztalat, bár a téma sürgető aktualitása miatt sok kutatóintézet és termelő állított már be velük kísérleteket több évvel ezelőtt. Az eddigi – szisztematikusan kiértékelt – német, francia, olasz, ausztrál és amerikai megfigyelések szerint a felsoroltak közül a Weigi ® 2 és Weigi ® 3 alanyok mutatták a legnagyobb tűrőképességet a forrósággal szemben – a többi alanynál további megfigyelések szükségesek a megalapozott döntéshez.
A Krymsk ® 5 és 6 alanyon (Prunus fruticosa x Prunus serrulata) eltelepített cseresznyefák a különböző termőhelyeken igen eltérő módon viselkedtek, így nem adtak egyértelmű eredményeket. Az ezen alanyokra oltott cseresznyefák növekedési erélye a GiSelA ® 5 és 6 alanyú oltványok erőssége közé tehető, hajlamosak az erős sarjadzásra és a termésátlagok minden esetben alulmaradtak a GiSelA ® 5 oltványon álló fák teljesítményéhez viszonyítva. A Krymsk ® 6 esetében a megfigyelések szerint a gyümölcsök kevésbé voltak hajlamosak repedésre.
A Maxma Delbard ® 14 alany (Prunus avium x Prunus mahaleb) a száraz, homokos termőhelyeken is bizonyítottan korábbi terméshozású, magasabb termésátlagú és szépen felújuló koronájú oltványokat ad. Emiatt az ilyen adottságú területeken felváltotta a korábban elterjedt, hasonlóan középerős növekedési erélyű, ám fagy- és szárazságérzékeny Colt alanyt. Nem minden fajta esetében vált be azonban a Maxma Delbard ® 14 – kevésbé bőtermő fajták mellé (pl. Regina) csak a nagyon homokos, száraz ültetvények számára érdemes választani.
Erhard Lodder,
a Lodder Unterlagen GmbH. alanyelőállító faiskola ügyvezetője
„Jelenlegi tapasztalataim szerint a GiSelA ® 5 alany helyett manapság leggyakrabban a GiSelA ® 6 alanyt választják a termesztők, előnyös tulajdonságait már évek óta bizonyítja. Ha az oltványok metszésénél odafigyelünk a rendszeres ifjításra és tudatosan tervezzük a következő évek terméshozását biztosító éves vesszők meglétét, ill. ehhez meg tudjuk teremteni a fák megfelelő kondícióját, akkor a GiSelA ® 5-nél gyakran tapasztalt gyümölcsméret-csökkentő hatást még magas termésátlagok mellett sem fogjuk tapasztalni. A GiSelA ® 12 és 13 alanyok (Prunus cerasus x Prunus canescens) inkább középerős, mint gyenge növekedésűek, (a vadcseresznye-alanyú oltványokhoz képest 60-70% a növekedési erélyük), Amerikában igen elterjedtek, Európában azonban kevés a velük kapcsolatos tapasztalat. Az eddigi kísérletek szerint a GiSelA ® 13 alanyon hamarabb fordulnak termőre a fák és magasabb a termésátlag, mint a GiSelA ® 12 alanyú oltványok esetében. A két új alanytípus dél-amerikai széleskörű elterjedését az indokolja, hogy az ottani forró, száraz termőhelyi viszonyok között nagyon jó eredményeket adtak, emiatt a legtöbb intenzív ültetvényhez ezt az alanyt választották. Érdemes tehát figyelemmel kísérni a következő évek rájuk vonatkozó kutatási eredményeit.” A legtöbb európai kísérleti eredmény a Weigi ®-sorozattal kapcsolatban született.
Hubert Siegler,
a Bajorországi Szőlő- és Gyümölcstermesztési Kutatóintézet vezetője
A Weigi®-alanysorozat tagjait (Weigi ® 1, 2 és 3, amelyeket a korábban elterjedt meggyalanyok, a Weiroot-sorozat képviselőinek keresztezésével állítottak elő) pár ismert összehasonlító alanyfajtával együtt egy széleskörű kísérletben, öt termőhelyen telepítették el 11 évvel ezelőtt: Opfingenben (Németország legmelegebb termesztőkörzetében), Veitshöchheimben (itt igen kevés a csapadék és az ültetvény talaja igen humuszszegény homoktalaj), Hiltpoltsteinben (csapadékos és jó talajú termőhely), az Erfurti Kutatóintézetnél (átlagos, Németországra leginkább jellemző klimatikus adottságok), ill. La Tapyban (Dél-Franciaország, forró, száraz klímájú termőhely, 7,7 pH-jú talajon). A kipróbált fajták (Regina és Skeena) oltványait orsó koronaformával, 4,0×2,5 m-es tenyészterületre ültették.
A kísérleti eredmények kiértékelésekor kiemelendő, hogy a meglehetősen különböző termőhelyi adottságok ellenére az egyes alanytípusok termőhelytől függetlenül hasonló tulajdonságokat mutattak, tehát egyértelmű következtetéseket lehetett levonni a kísérletekből a fontosabb tulajdonságaikra nézve.
- A Weigi ® 1 és 2 alanyokon nagyon korán fordultak termőre a fák, már a negyedik vegetációs évben teljes termést adtak (lásd 1. kép).
- A sorozat leggyengébb növekedésű tagja a Weigi ® 2, a GiSelA ® 5 alany növekedési erélyével összevethető az alanyhatása. Ennél valamivel magasabb fákat, nagyobb koronatérfogatot neveltek a Weigi ® 1 alanyú oltványok, amelyek ebből a szempontból a GiSelA ® 6-ra szemzett fák habitusára emlékeztettek. A Weigi ® 3 a legerőteljesebben növő tagja a sorozatnak, kb. az SL64-gyel összemérhető a növekedési erélyre gyakorolt hatása. (Lásd 2-4. kép)
- A termésmennyiségek tekintetében a Regina fajtánál 11 év összesített termésátlagát tekintve a csapadékosabb, hűvösebb, ideálisabb termőhelyeken a GiSelA ® 5 alanyú fák hozták a legtöbb termést, csupán 10%-kal előzve meg a Weigi ® 2 alanyú oltványokat (de a gyümölcsméret nem maradt el a GiSelA ® 5 és 6 alanyú oltványokon szüretelt gyümölcsökétől), míg a melegebb, aszályosabb Opfingenben ez pont fordítva volt. A Skeena fajta esetében a Weigi ® 2 alany javára dőlt el a verseny, míg a Weigi ® 1 és 3 alanyú oltványok a GiSelA ® 5 alanyéval összemérhető mennyiségű gyümölcsöt teremtek.
- A sorozatba tartozó egyik alanytípuson álló fák sem voltak felkopaszodásra hajlamosak, a korona felújulóképessége jobb volt, mint a GiSelA ® 5 esetében. Az állományok sem különösebb betegségérzékenységet, sem fapusztulást, sem sarjképzésre való hajlamot nem mutattak. (Lásd 5. kép)
- A magyarországi termesztők számára a legfontosabb következtetéseket a La Tapy-ban, a valóban forró, száraz termőhelyi viszonyok mellett, nem ideális cseresznye-talajon eltelepített ültetvény adja. A kísérleti központ vezetője szerint a GiSelA ® 5 alany használata abban a termesztési körzetben nem javasolt, mert az erre oltott oltványok túl gyenge növekedésűek, rossz felújulóképességűek és hamar elöregszenek. Ezzel szemben mind a Weigi ® 1, mind a Weigi ® 2 ill. 3 – alanyon vitálisak, bőtermőek voltak a fák és az egyedi gyümölcssúly egyértelműen meghaladta a GiSelA ® 5 alanyú fák által adott értéket.
Összefoglalóan: Nem könnyű megjósolni, hogy a cikkben felsorolt alanyok közül melyik terjed majd el szélesebb körben. Az eddigi tapasztalatok és a kísérleteket végző szakember szerint azonban a Weigi ® 2 – mint a leendő, frisspiacra termelő ültetvények alanya –, illetve a Weigi ® 1 és 3 alanyok az ipari célültetvények alanyaiként feltétlenül szerepet kapnak majd a jövő cseresznyetermesztésében.
Felhasznált források:
HILSENDEGEN P. (2018): Süsskirschen – welche Unterlage ist geeignet ? – előadás
HILSENDEGEN P. (2016): Alany-használat a németországi meggyültetvényekben. In: NYÉKI J., SZABÓ T., SOLTÉSZ M.: Meggy, Felelős Kiadó, 381-384.
LODDER E. (2018): Kurz über die GiSelA ®-Serie – szóbeli közlés
SIEGLER H. (2016): Die neuen Kirschenunterlagen der Weigi ®-Serie In: Obstbau 5/2016, 288-291.
Fordította és összeállította:
Báderné Barakonyi Enikő
Jelen cikk megjelent a Kertészet és Szőlészet folyóiratban, az utánközlést a Szerkesztőség engedélyezte.
(fotó: Peter Hilsendegen)
(fotó: Hubert Siegler)
(Fotó: Hubert Siegler)
