Tiszteletreméltó életpályát írt le a Corvinus Egyetemen. Több száz publikációval rendelkezik, 13 végzett doktorandusz hallgató témavezetője. Mi inspirálta, hogy az egyetemi pályát válassza? Visszatekintve jól döntött?

Hallgatóként a kari, országos és nemzetközi tudományos diákköri dolgozataim sikeressége által elköteleződtem a tudomány mellett. Az előadástartás, az oktatás kedvemre való volt, és hallgatói szenátusi képviselőként is tevékenykedtem, így egyenes út volt az egyetemi pálya. Nyugdíjba vonulásig – a családom mellett – szinte csak az egyetemért éltem. Egyrészt nagyon élveztem az oktatást s a kutatást, a kari és tanszéki modernizálást, az oktatás megreformálását s egyáltalán a vezetői munkát. Sikerélményként éltem meg ezeket, és a visszajelzések is pozitívak voltak. Vissza-gondolva újra így döntenék.

A pomológiai és gyümölcsnemesítési kutatócsoport vezetője, a gyümölcsfaj- és fajtaismerettel kapcsolatos tanszéki diszciplínák kidolgozója. Miért a gyümölcsnemesítést választotta szakterületének? Kik töltöttek be a pályafutása során szak-mailag meghatározó szerepet?

A disszertációmat még technológiai kísérletekből írtam, de mivel a technológiai fejlesztések általában olyan komoly infrastrukturális igényeket vonnak maguk után, melyek tanszéki kísérleti telepeken nem állnak rendelkezésre, így az MTA aspiránsi munkámnál áttértem a fajtaérték-kutatási területre. Rajongással tanulmányoztam a pomológus elődök (pl. Entz Ferenc, Bereczki Máté és Angyal Dezső) munkásságát, s a szülési szabadságom alatt ismerkedtem meg a rezisztencianemesítéssel, és akkor döntöt-tem el, hogy ezt a kutatási irányt választom. Irányadó hazai példaként állt előttem Maliga Pál, Brózik Sándor és Porpáczy Aladár, vala-mint a rövidebb tanulmányutakon megis-mert francia, német, svéd és svájci almanemesítők munkája is.

A Kertészettudományi Karon dékáni, dékánhelyettesi és tanszékvezetői, valamint a Kertészettudományi Doktori Iskola vezetői pozíciójában is tevékenykedett. Milyen jelentős mérföldkövek segítették elő a szakmai előrehaladását?

Általában mások meglátása alapján kaptam egyre magasabb szintű feladatokat. Úgy kezdődött, hogy egy svéd tanulmányút során volt lehetőségem belelátni az ott működő agráregyetem működésébe és a kutatóintézet életébe. Megkapott a kreativitásra, interakcióra épített oktatási módszer s a blokkos oktatási beosztás, majd ennek egyetemi bemutatása után a dékán bevont az oktatási bizottságba. Ezt követően két cik-lust töltöttem oktatási dékánhelyettesként, s a doktori iskola titkáraként, ekkor a teljes oktatás megreformálása valósult meg. Később a tanszékvezetők javaslatára lettem dékán, valamint tanszékvezető, az oktatási rektorhelyettesi tisztségre pedig a BCE rektora javasolt.

A magyar gyümölcskutatás egyik meghatározó alakja volt egész élete során. Mit a véleménye a jelenlegi, hazai gyümölcskutatás és szaktanácsadás helyzetéről?

A jelenlegi helyzet úgy minősíthető, hogy innen csak felfelé vezethet az út. A szakta-nácsadás totálisan elakadt, Magyarországon nem működik szervezett körülmények között, így állandó vita forrása. A gyümölcskutatás három helyen valósulhatna meg: egyetemeken, kutatóintézetekben és termelő üzemekben. Az egyetemeken jelenleg az oktatási leterhelés, a létszámleépítés, a finan-szírozási ellehetetlenülés és a kísérleti tele-pek katasztrofális állapota lehetetlenné teszi a magas szintű kutatást. A kutatóintézetek szervezeti megújítása jelenleg is tart, elindult a francia példa alapján az átszervezés, de a tartalmi és metodikai megújításra kellene inkább koncentrálni. Jelenleg „mamut” szervezetként működik, véleményem szerint sok-kal célravezetőbb lenne, ha speciálisan egy kertészeti kutatóintézetben kapna helyet a gyümölcskutatás. A megfelelő finanszírozás mellett elengedhetetlen a kutatói önállóság biztosítása egy ilyen intézetben. A termelő üzemekben esetlegesen folynak gyümölcskutatások, de az innováció általában nem sugárzódik a teljes termelői vonalra.

A hazai gyümölcságazat komoly nehézségekkel küzd. Hogyan látja az ágazat jövőjét, miben látja a megoldást?

A helyzet kritikus, a teljes leépülés felé halad az ágazat, de lenne lehetőség a megmentésére. Egyrészt egy korszerű támogatási rendszer kidolgozása segítené az ágazat fej-lődését, mivel a jelenlegi támogatási rendszer rossz szisztémája a régi életképtelen ültetvényeket konzerválja. Egy megfelelő ágazati finanszírozási rendszer segítene kifehéríteni az ágazatot – gondolok itt az adózási rendszerre és hitelezés kérdésére. Véleményem szerint szükség lenne néhány fajt kiemelni és fókusz-ba helyezni, melyekhez környezetkímélő ter-mesztést, fajtahasználatot és – a munkaerő-problémák miatt – gépesítést lehet rendelni. A gyümölcságazat fejlesztése nem valósulhat meg az élelmiszeripar fejlesztése nélkül, ezeknek együttes fejlesztése hozhat hosszú távon megoldást. Mindezek mellett politikai szinten elkötelezett támogatásra is hatalmas szüksége van az ágazatnak.

Jelenleg is végez témavezetői tevékenységet, aktívan kutat és publikál. Milyen tervei vannak a jövőben?

Folytatom a fajtáim és fajtajelöltjeim termelésbe történő bevezetésének menedzselését és a nemesítési munkát, az eredmények a szakma fejlesztését szolgálják, a gyakorlatban hasznosuló eredményeket szeretném továbbra is előtérbe helyezni. Jelenleg a régi gyümölcsfajtákról írok könyvet, valamint új klubfajták bevezetése és fajtabemutatók szerepelnek a terveim között.

Nagyon szépen köszönöm az interjút, jó egészséget és további szakmai sikereket kívánok!

Lejegyezte:
Tóth-Kurmai Viktória

1951-ben született Nyírgyulajban. 1974-ben kertészmérnöki oklevelet, 1977-ben univ dr címet szer-zett a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemen. A mezőgazdasági tudomány kandidátusa (1983), az MTA doktora (2007). A Budapesti Corvinus Egyetemen tanszékvezető professzor, Doktori Iskola ve-zető, dékán, campuselnök, rektorhelyettes funkciókat töltött be. Két akadémiai cikluson át az MTA Kertészet- és Élelmiszertudományi Bizottságának elnöke. Szűkebb szakterülete a pomológia és a gyümölcsnemesítés. Az alma rezisztencianemesítés hazai megalapozója, kidolgozója. 6 államilag elismert, szabadalmi eljárás alatt álló almafajta és 6 bejelentett fajtajelölt vezető nemesítője, 5 fajta honosítója. Elsőként mutatott rá a régi hazai almafajták, mint rezisztencia génforrások nemesíté-si értékeire. A 2016. évi nyugdíjba vonulását követően továbbra is témavezetői feladatokat lát el, valamint egy jelentős gyümölcstermelő cégnél innovációs szakértőként tevékenykedik. A családalapítás is az egyetemhez köti, férje kertészmérnök kandidátus. Két sikeres gyermek boldog szülei: lányuk angol-német szakos tanár, fiuk mechatronikai mérnök. Elismerései: Széchenyi professzori ösztöndíj (1999), Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Miniszteri Elismerő Oklevél (1999), Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje (2006), Tankönyv Nívódíj (2006), BCE Aranyérem (2012), Gá-bor Dénes díj (2012), Entz Ferenc emlékérem (2016).