2015. május 6–9. között magyar szakemberek kilenc fős csoportja vett részt a TÉSZ-ÉSZ Nonprofit Kft. által szervezett észak-görögországi körúton. A szakmai utazás célja az őszi- és kajszibarack, valamint a cseresznye helyi termesztéstechnológiáinak tanulmányozása, a görög termesztőkkel és szaktanácsadókkal való tapasztalatcsere volt. Házigazdánk Evangelos Gklavakis, az i-CON.SHARE nemzetközi mezőgazdasági szaktanácsadó szervezet helyi képviselője volt. Észak-Görögország középső része adja az ország gyümölcstermesztésének 45%- át. Utazásunk során a közép-makedóniai Edessa és Aridaia városok körül elterülő két nagy termesztő körzet ültetvényeit jártuk be. Ezen a területen összesen kb. 35 000 ha-on termesztenek gyümölcsöket.

Legnagyobb arányban a bevezetőben említett fajokkal foglalkoznak, de szép számmal akadnak alma és körte telepítések, valamint találkoztunk a magyar szemnek különleges kiwi és khakiszilva ültetvényekkel is. Az egymás mellett elterülő ültetvények képe az eltérő művelési rendszerek miatt nem egyhangú, minden termesztő a saját lehetőségei és elképzelései alapján választja ki a neki megfelelő termesztési technológiát. Az öntözésre a klimatikus viszonyok miatt kiemelt figyelmet fordítanak, nélküle a termesztés a látott színvonalon biztosan nem lenne lehetséges. Öntözésre használható jó minőségű vízben a terület bővelkedik, így még a legkisebb parcellákon is megtalálhatóak a kiépített öntözőrendszerek. Legelterjedtebb öntözési formák a csepegtető csöves és a mikroszórós rendszerek, utóbbit egyre inkább előnyben részesítik hűtő hatása miatt. Görögország legelterjedtebb kajszi fajtája a Bebeco, ez adja a termés kb. 40%-át. A fajtaválasztékban megtalálhatóak számunkra is jól ismert nevek, mint pl. a Bergeron, Bergarouge, Big Red, Carmingo, Farbaly, Kyoto, Pinkcot, stb. A fajtaválaszték igen széles, de kísérőnk szerint 30–40 fajta lehet az, melyekkel üzemi termesztésben érdemes lehet foglalkozni, a vöröses színeződésű fajtákat pedig kifejezetten perspektivikusnak látja. A szezon általában május 15–20. között kezdődik és augusztus végéig tart. A vevők már május 10. körül igénylik e gyümölcsöt, így egy korai érésű fajtával igen jó árakat tudnak elérni a piacon a görög termelők, még akkor is, ha annak élvezeti értéke nem olyan magas, mint a későbbi érésűeké.

A művelési rendszert tekintve legelterjedtebbek a klasszikus és kompakt váza formák, valamint a palmetta. Utóbbi művelése könnyebb ugyan, azonban egyes termesztők tapasztalata szerint a váza formáknál a gyümölcs színeződése és egyéb minőségi jellemzői jobbak. A palmetta forma kialakításához a 10–50%-al kisebb növekedési erélyű Mirabolán 29°C-t vagy a szép szögállású oldalkarokat nevelő őszibarack-szilva hibrid IshtaraTM-t ajánlják. A talajt nem bolygatják, gyomirtást nem végeznek. A sorközök aljnövényzetének mikroklímát szabályzó hatását egészen a gyümölcsérés kezdetéig kihasználják, csak ekkor kaszálják le, hogy csökkentsék a termést támadó Monilinia fructigena fertőzésének kockázatát. A termés mennyiségét tekintve a termesztők szerint a 40 t/ha könnyen elérhető, a cél az 50 t/ha. Egy hektár palmetta rendszerű ültetvény telepítési költsége 4–5 ezer € között mozog, a fenntartás éves költségei is hasonló nagyságrendűek. A termelők elsősorban a friss piaci igényeket igyekszenek kielégíteni, az ott elérhető árak mellett a kajszi termesztése jövedelmező, amennyiben elérik a kívánt termésátlagot. Azonban az idei tavasz szeszélyes időjárása miatt már bizonyos, hogy rossz évet fog zárni a görög kajszi, a hozamok messze elmaradnak majd a sokéves átlagoktól. Edessa város környéke a görög cseresznyetermesztés bölcsője.

A múlt század közepéig a terület két meghatározó fajtája a tradicionális Tragana Edessa és a Bakirtzeika voltak. Mára a modern fajták, mint például az Early Lory, Germersdorfi 3, Kordia, Ferrovia, Regina, Rita, Rocket, stb. vették át az uralkodó szerepet. Alanyhasználatukban a Gisella 6 és a Maxma 14 az uralkodó fajták. A folyamatos öntözés miatt tartanak a Phytophthora cactorum gomba fertőzéstől, ezért általános, hogy a fák törzsét bordói lével, ecseteléssel rendszeresen kezelik. Az idősebb ültetvények még tradicionálisan váza koronaformájúak, az ezeken elérhető maximális hozam 15 t/ha. Kedvelt a spanyol bokor koronaforma is, mely kialakításának fontos eleme az ágak lekötözése. Ehhez a művelethez egy speciális eszközt használnak, mellyel fém W alakú rögzítő horgokat nyomnak le a talajba. Az új ültetvényeket túlnyomó részt központi tengelyes orsó formában telepítik, támrendszer mellett.

A sűrű térállású intenzív cseresznyeültetvények telepítésének hektáronkénti költsége 13 ezer € körül van. Ezért a termesztést nagyon professzionális megközelítésben kezelik, elvárás, hogy az ültetvény a 3 évtől 25 t/ha hozamot adjon. Ennek érdekében növényi hormonhatású szerekkel végzett kezelésekkel az elágazások kialakulását segítik, így gyorsítva a koronaforma kialakítását. Különös figyelmet fordítanak a tápanyagutánpótlás és az öntözés összhangjára. Már a termés betakarítása után megkezdik az állomány felkészítését a következő szezonra. Lombtalan állapotban nagy adagú cink-szulfátot juttatnak ki permetezéssel a fás részekre, hogy virágzás és a terméskötődés minél nagyobb arányú legyen. Görögországban az őszibarack üzemi termesztése is Közép-Makedóniához köthető. Az 1930-as évek elején Rizari környékén létesültek az első üzemi ültetvények és az első feldolgozó üzem. A termesztés 90%-át ma is az ipari felhasználású őszibarack adja, melynek fő fajtái a nálunk is ismert Babygold sor tagjai. A friss fogyasztásra termelt barack fajtái között az egyik uralkodó a Michelini, de megtalálhatóak olyan régi klasszikusnak mondható fajták, melyek termesztése nagy szakértelmet igényel és sok hibalehetőséget rejtenek, de a piac igényli ezeket, ezért érdemesnek tartják foglalkozni velük. Ilyen fajták például a Maria Bianka, a Rosa del West és a Gladys.

Az új fajtákkal a görög fogyasztók általában nem elégedettek. A művelési rendszereket tekintve elterjedtek a tradicionális váza, az Y és a központi tengelyes koronaformák. Alanyhasználatban egyeduralkodó a GF 677. Az étkezésre termelt őszibarackkal és nektarinnal szemben 40 t/ha az átlagosan elvárt hozam, a gyümölcs 90%-ának az I. osztályba kell tartoznia. Ezt gondos ritkítással és több menetes szedéssel érik el. A termelőkkel folytatott beszélgetések során a kérdéseinkre adott válaszokból kiderült, hogy a termés értékesítése az, ami a legnagyobb nehézséget jelenti számukra. A működő központi piacok viszonylag rosszul szervezettek, a termelői összefogásokkal kapcsolatban pedig általában rossz tapasztalatokról számoltak be. Ezért az értékesítést egyénileg, több piaci csatornán keresztül párhuzamosan végzik. Ennek ellenére a gyümölcstermesztést jövedelmező ágazatnak tartják. Munkájukat jól szervezett, felkészült és nagy tapasztalattal rendelkező szakemberekből álló szaktanácsadói hálózat segíti.

Hunyadi István