A TÉSZ-ÉSZ Nonprofit Kft. és a FRUTTAMAS Kft. olaszországi tanulmányutat szervezett 2015. április 14-15-én (1. kép), mely során lehetőség nyílt betekinteni Verona és környékének szamóca-, málna-, szeder- és áfonyatermesztésébe.

Verona környékén a szamócát 95%-ban fólia alatt, a málnát, szedret 100%-ban fólia alatt termesztik: a többhajós, egy légterű, 5,5 m széles, 25–30 m hosszú, 3 m magas sátrak a jellemzőek (2. kép). Verona környékére a kontinentális klíma a jellemző, hó ritkán esik, télen -3–5°C van. A talajok kavicsosak, jó vízelvezetésűek, magas humusztartalmúak. A ’90-es években kezdtek el áttérni a fólia alatti termesztésre, hogy így csökkentsék a szürkepenész kialakulásának esélyét. Kezdetben nagyon nehéz volt meggyőzni a termelőket, hogy térjenek át erre a termesztési módra, de 2007-re már nagy részüknek sikerült átállni. Az átlagos üzemméret 1,5 hektár, 20–30 hektár nagyságrendű gazdaságok nem léteznek.

Elsőként Verona legnagyobb málnatermesztőjénél jártunk (4 ha-os üzem), aki fontosnak tartja a fajtakísérleteket, minden új fajtát kipróbál, hogy az éppen aktuális piaci igényeknek meg tudjon felelni, és akár piaci előnyhöz jusson. Csak fólia alatt, termesztő edényekben, kókuszrostban termeszt a gyökérbetegségek elkerülése és a precízebb tápanyag-utánpótlás érdekében (3 kép). Csak sarjon termő fajtákat használ, ami két szüretet tesz lehetővé. Kora nyári ültetés után az első szüreti időszak szeptember elejétől akár november elejéig is elhúzódik. Ezután a letermett részt visszavágják, a második szüreti ciklus május végétől négy hétig tart. A kétszer letermesztett növényt új növényekre cserélik. Míg Magyarországon a málna karcsú díszbogár és a Didymella applanata nagy veszélyt jelent, itt nem jellemző.

A termesztésben legelterjedtebb szederfajta a ’Lochness’. Hogy a fóliasátor teljes kapacitását kihasználják, előnevelt, hűtőben tárolt növényeket használnak, így programozva a termesztést. Az előnevelt növényeket júliusban teszik a termesztőberendezésbe, melyről az év októberében szüretelnek és az addig kialakult sarjakat megtartják. A következő évben ezekről a termőrészekről szüretelnek, majd ha letermett, a növényeket újakra cserélik. Második helyszínünk a Berry Plant palánta előállító cég volt, ahol a főbb málna fajtákat tekintettük meg. A kétszer termő fajtáik közül az ’Amira’ a korai fajta, levesesebb a gyümölcse, finomabb, 2 kg-ot terem növényenként, 4 hétig, júniusban szedik, ősszel 7–8 hétig is elhúzódik a szedés, akár november 1-ig. A ’Regina’ egy héttel később érik, mint az ’Amira’, sokkal vegetatívabb, gyümölcse jobb, nagyobb, keményebb, de szárazabb. A ’Versailles’ fajta érik a legkésőbb. Újdonságként mutatták be az egyszer termő „Lagorai”fajtát, mely tövenként 1,8 kg termésmennyiségre is képes, de íze elmarad a referenciafajtaként használt ’Tulameen’-től, melyhez ízben a ’Regina’ és az ’Amira’ áll legközelebb. A málna és szeder mellett áfonyát is termesztenek, jégvédő háló alatt, talaj nélkül. A helyi talajok nem alkalmasak áfonyatermesztésre, ezért ún. „vályús” termesztési módszert alkalmaznak, amelyben az ültető árkot fóliával kibélelik, fenyőhánccsal feltöltik, a tetejére pedig tőzeget tesznek, majd az így keletkezett bakhátat fekete fóliával takarják (4. kép). Két fő fajtájuk az önmegprozó ’Draper’ és a ’Duke’, 5–6 éves korukban érik el a teljes terméshozamot, amely 3–4 kg növényenként (5. kép). A gyümölcs 100%-át friss piacon értékesítik, a szedés kézzel történik.

Az út során két szamócatermesztőt is meglátogattunk. Veronese Marco a 80-as évek elejétől ugyanazon a területen termeszti a szamócát. Hogy a talajuntságot elkerülje, alaptrágyaként extra nagy dózisú marhatrágyát (100–150 t/ha), és hasznos mikorrhiza gombákat is alkalmaz. A talaj itt gyenge víztartó képességű, kavicsos, ezért leghatéaz öntözéshez nagy hozamú csövekkel, csatornarendszerből nyeri a vizet (2–300 l/perc átfolyással). A bakhátakon 25 cm-ként lyuggatott, széles csepegtető szalag van. Naponta háromszor öntöz, 10–12 percig, de fél óra múlva már száraz a talaj. A megporzás segítésére poszméh kaptárakat helyezett ki a területre. Augusztus végén „A” kategóriájú frigo palántákat ültet, az ültetés utáni időszakban felső klimatizáló öntözéssel hűti, illetve párásítja az állományt. Télen bezárja a fóliákat.

A következő, ellenálló, talajuntságra nem érzékeny fajtákat láthattuk nála:
– a ’Premy’: elhúzódó virágzású, középérésű fajta;
– a ’Dely’ közvetlen értékesítésre kiváló, 30%-kal drágábban eladható, az íze miatt, amelyet az erdei szamóca vérvonalának köszönhet;
– az „Aprica” a Mazzoni cég új fajtája, erőssége, hogy a nagy méretet a szüret végéig megtartja, jól szállítható, bő termő fajta és a legkorábbi érésű;
– a ’Sybilla’ későbbi érésű, erős növekedésű, gyümölcse kiváló ízű;
– a szüreti idő széthúzására késői fajtának ’Joly’-t telepített, amely fólia alatt kicsit érzékenyebb a lisztharmatra, de ha kénport szórnak a bakhátak közé, sikeresen megvédhető.

Szabadföldi termesztésre a Joly-t használják leginkább, mert a legkevésbé érzékeny a botrytisre, akár biotermesztésre is alkalmas lehet a ’Clery’ fajtával együtt. Nagy hangsúlyt fektetnek a csomagolásra, 125 g-os, 250 g-os, szüreti csúcsban 500 g-os műanyag tálcába szednek, amelyeket saját logós karton göngyölegben árusítanak. A termés egy részét az ültetvény mellett létesített üzletükben közvetlenül értékesítik. Az utóbbi években megjelenő Drosophila suzukii nagy fejtörést okozott a gazdáknak, a kutatások eredményei alapján a leghatékonyabb védekezési módszernek a fehér vektorhálók használata bizonyult. Az olasz gazdák felismerték, hogy a kézi munkaerő drágulásával, akkor lehet jövedelmező a termesztés, ha 100%-ban első osztályú, a friss piacon értékesíthető árut állítanak elő, és azt összefogva, szervezett formában TÉSZeken keresztül értékesítik.

 

 

 

 

Bogya Zita, TÉSZ-ÉSZ Npr. Kft.
Babics Dorina, Fruttamas Kft.