Csaknem másfél évtizede, hogy az étkezési paprika példáját követve a fűszerpaprika termesztésben is komolyabb igény merült fel a termesztéstechnológia intenzitásának jelentős növelésére. A szabadföldi intenzív technológia mellett a fólia alatti termesztés tűnik alternatív megoldásnak.

A palántázott hagyományos szabadföldi állományokhoz viszonyítva a korai szedéskezdethez a fűszerpaprika esetében is – hasonlóan sok más zöldségféléhez – a termesztőberendezések használata tűnik a leginkább hatékonynak. Ez nemcsak az első szedések előbbre hozatalával, hanem az összességében legalább 1 hónappal hosszabb tenyészidőszakkal, és a zárt tér klímájának szabályozhatóságával biztosíthatja az eredményességet. A termésbiztonság ma már nem csak azt jelenti, hogy minden évben adott mennyiségű termést biztosan leszedhetünk a növényállományunkról, hanem az is fontos, hogy mikor, és milyen minőségben.

Ezt szem előtt tartva a Szent István Egyetem (korábban Budapesti Corvinus Egyetem) Kertészettudományi Karának kísérleti üzemében (Budapesten) kísérleteket végeztünk a termesztési változatok összehasonlítására. Tekintettel arra, hogy elsődleges célunk a fólia alatti termesztés fejlesztése volt, fűtetlen fóliasátorban több technológiai elem hatását vizsgáltuk, mind a hozamra, mind pedig a minőségre vonatkozóan. Ehhez festék- és cukortartalmat vizsgáltunk, továbbá érzékszervi bírálatokat is végeztettünk. Tesztfajtaként a Délibáb hibridet használtuk.

A termesztéstechnológia intenzitását tekintve két fajtával (Délibáb, Kalorez) az alábbi változatokat vizsgáltuk:
• hagyományos szabadföldi termesztés, tápoldatozás nélkül (kontroll);
• szabadföldi termesztés, csepegtető öntözés, hetente egyszer tápoldatozás (félintenzív); • szabadföldi termesztés, csepegtető öntözés, fekete fóliás talajtakarás, hetente egyszer tápoldatozás (szabadföldi intenzív);
• fűtetlen fólia alatti termesztés, csepegtető öntözés, fekete fóliás talajtakarás, hetente egyszer tápoldatozás.

A terméseredeményeinkről elmondható, hogy két év eredményeit tekintve, a fóliasátorban a Délibáb fajtával végzett technológiai kísérletben őrleményhozamra számítva az állomány 0,50-0,54 kg-ot adott négyzetméterenként. A két év különböző időjárása (egyik évben viszonylag hűvös tavasz, egy júniusi erős lehűléssel, másik évben őszi korai fagy) ellenére a hozam a két évben nem volt jelentősen eltérő. Szabadföldi intenzív technológiában a két év hozamában egyes fajtáknál 30-40%-os különbséget is tapasztaltunk. A hibridek (Bolero, Délibáb, Sláger) esetében két év átlagában a szabadföldi intenzív termesztésben 0,40, a fólia alatti termesztésben 0,50 kg/m2-es őrleményre számított hozamot kaptunk.

A színanyag-értékeket tekintve, a két év alatt megvizsgált 175 mintában csak néhány, októberi szedésű esetében volt a 3 hetes utóérlelést követően 130 ASTA érték alatt az őrleményre számított festéktartalom. Az összes mintára nézve 193 ASTA érték volt az átlag. Fólia alatti termesztésben a Délibáb fajta esetében a leggyengébb minta (októberi szedésből) 107 ASTA, a legmagasabb festéktartalmú minta 253 ASTA, az átlag pedig 195 ASTA volt (őrlemény ASTA értékben kifejezve). A két kísérleti év között a különbség 22 ASTA érték volt (1. év: 182, 2. év: 203 ASTA). Szabadföldön, intenzív termesztésben ugyanennél a fajtánál 1. évben 180 ASTA, a második évben 201 ASTA érték volt az átlag. Az összes fajta teljes évre számított őrlemény minőségét együttesen vizsgálva, a két év között fólia alatt 15%, szabadföldön 7% volt a különbség.

A termesztés intenzitását tekintve azt tapasztaltuk, hogy a két legintenzívebb változat, a szabadföldi átmeneti takarásos, valamint a fólia alatti termesztés alacsonyabb bőr festéktartalmat eredményez, azonban az összes saját mag és erezet felhasználásával készült őrlemény festéktartalma kedvező e technológiákkal. Ehhez az is hozzájárul, hogy intenzív technológiákban a termésen belül bőr/mag arány nagyobb, azaz az őrlemény végül kevesebb magot tartalmaz, mint a hagyományos szabadföldi termesztésben (a termésmérettel nem nő arányosan a magmennyiség). Az érzékszervi bírálatok felhívták a figyelmet arra, hogy több intenzív technológiai változatban is viszonylag gyengébb illatú lehet az őrlemény. Az intenzitás fokozásával az őrlemény cukortartalma nő, azaz az utóérlelés során a cukrok jelentős része nem alakul át festékanyaggá. Ezt azonban úgy is lehet értékelni, hogy az utóérlelésszárítás körülményeitől függően az intenzív technológiákból származó őrlemények esetében még további festékanyag-potenciállal számolhatunk.

A fajtaválasztás (kísérletünkben: Bolero, Délibáb, Kaldóm, Kalorez, Palotás, Sláger, Szegedi 80) az őrlemény minősége szempontjából nagy jelentőségű, statisztikai vizsgálataink eredménye szerint a szabadföldi intenzív (csepegtető öntözés + talajtakarás) és a fólia alatti termesztést tekintve fontosabb tényező, mint a technológiai változat. A szabadföldön alacsonyabb ASTA értékű őrleményt adó fajták fóliás termesztésben sem szerepeltek jól, míg egyes fajták mindkét termesztésmóddal kiemelkedő festéktartalmú őrleményt adtak. Az eredetileg hajtatásra nemesített, nagyobb termőképességű hibridek szabadföldön is megállják a helyüket. Mind szabadföldön, mind fólia alatt a Bolero hibrid őrleményre számított festéktartalma volt a legmagasabb (két év átlagában: szabadföldön 234, fólia alatti termesztésben 225 ASTA). Az érzékszervi bírálatok eredménye azonban nem minden esetben volt egybehangzó a festéktartalom analízissel.

Fólia alatti termesztésben (1. és 2. kép) a növénysűrűséget, művelésmódot és a szedések számának hatását Délibáb fajtával vizsgáltuk. A növénysűrűséget 4-6 tő/ m2 között változtatva, a vizsgált minőségi paraméterekben egyértelmű hatást nem tudtunk kimutatni. A művelésmódot, az állomány metszését és a támrendszer típusát (metszetlen kordonos vagy metszett, függőleges zsinóros felvezetés) munkaszervezési és terméshozam alapján érdemes kiválasztani, mert a gyenge kétszáras metszés nem eredményez lényeges őrleményminőségi változást a munkaigényt tekintve extenzívebbnek mondható kordonos művelésmódhoz képest, a vizsgált tenyészterületek mellett. Az első szedés időpontjának és az összes szedésszámnak azonban nagy jelentősége van a minőséget tekintve. Július végén alacsony friss bőr ASTA értékű terméseket tudtunk szedni, és a termések minősége az utóérlelés során sem érte utol a későbbi szedésű termésekét. Azt azonban hangsúlyoznunk kell, hogy ez, a későbbi szedésekhez viszonyítva „gyengébb” szín is kiváló minőségű őrleményt eredményezhet! A négyszedéses állományban az első szedés átlagosan 10 dkg őrleményt adott négyzetméterenként, ami a kezelés összhozamának 18%-át adta.

A négyszeri szedés csak csekély összhozamnövekedést eredményezett a háromszedéseshez képest, a plusz kézimunka igénnyel azonban számolnunk kell. Mindezeket egybevéve, akkor javasoljuk csak a korai szedéskezdetet (esetünkben ezt átlagosan 5 db/ tő érett terméssel határoztuk meg), ha piaci kereslet miatt ezt a terméket külön, magasabb áron tudjuk értékesíteni (ha ekkor csak import, vagy a tárolási idő miatt már gyengébb minőségű hazai termékek vannak a piacon). Amennyiben nem tervezzük a szedések külön értékesítését, érdemes a két- vagy háromszori szedést előnyben részesíteni. Ha az őrleményhozamot is vizsgáljuk, azonban megállapítható, hogy a háromszori szedés az ajánlható, ahol a kétszeri szedéshez közeli átlagos ASTA érték mellett csaknem 40%-os őrleménytöbbletet kaptunk (535 g/m2). A cukortartalom értékek alapján megállapítható, hogy a későbbi szedésű termések legtöbb esetben nagyobb cukortartalmú őrleményt eredményeztek, ami – tekintettel arra, hogy a festékanyagok kialakulásához kellenek a cukrok – jelzi azt is, hogy ezekben az őrleményekben a maradék cukortartalom egy részének átalakulása további potenciális festéktartalom- növekedést eredményezhet.

Vizsgáltuk egyes őrlemények makro- és mikroelem tartalmát is. A fentebb említett négy különböző intenzitású termesztéstechnológiából származó őrleménymintákat hasonlítottunk össze, két fajta (Kalorez és Délibáb) esetében. Az elemösszetétel vizsgálatot az Egyetem Alkalmazott Kémia Tanszékének laboratóriuma végezte. Az eredmények azt mutatják, hogy mind a fajta, mind a termesztéstechnológia jelentős hatást gyakorol a fűszerpaprika őrlemények elemösszetételére is. A fólia alatti termesztésből származó mintákban találtuk a legtöbb bórt és mangánt, és ezekben volt a legkevesebb kalcium. A talajtakarásos szabadföldi intenzív termesztésből származó mintákban volt a legmagasabb a bárium és molibdén tartalom, és legalacsonyabb a nátrium és a cinktartalom. A talajtakarás nélküli “félintenzív” szabadföldi technológia használata mellett találtuk a legkisebb réz- és foszfortartalmat, és a legmagasabb stroncium és nátriumtartalmat. A legmagasabb réz-, vasés cinktartalmú őrlemények a hagyományos szabadföldi termesztésből származtak. A két fajtát összehasonlítása során megállapítható volt, hogy a legtöbb esetben a ‘Délibáb’ fajta terméseiből származó őrleményekben találtuk a magasabb értékeket.

Paprikatermesztésben elsősorban az ültetési és kezdeti fejlődési időszak jobb mikroklíma- adottságai, a meleg nyári napokon az állomány önhűtő hatása, valamint az őszi, befejező időszak melegebb napjai segítik a hozamot tekintve kisebb kockázatot, jobb eredmények elérését. Ehhez azonban az is szükséges, hogy a technológia több fontos elemében nagyon körültekintően járjunk el. A fólia alatti termesztés eredményességét a fűszerpaprika esetében is meghatározza a fajtaválasztás, mindenképpen az ehhez a technológiához nemesített hibrideket érdemes használni. A nagyobb termés eléréséhez természetesen szükség van intenzív tápanyag-utánpótlásra, és fontos a növényvédelem is.

A tápoldatozás kérdésköre számos kérdést rejt még a hozam és a minőség növelése szempontjából is. Természetesen az alapszabályok felállíthatóak a szabadföldi hagyományos fűszerpaprika termesztés és az étkezési paprika szabadföldi és hajtatásos termesztéséből származó tapasztalatok alapján. A fólia alatti termesztésben sem változik az, hogy a nagyobb vegetatív tömeg és a nagyobb ter terméstömeg kineveléséhez is több nitrogénre van szükség, a foszfor kezdetben elsősorban a gyökérképződéshez, később a kötődéshez és a magok fejlődéséhez, a kálium pedig az általános növekedési és stressz-viselési folyamatokon kívül a színanyagok kialakulásához nagyon fontos. Nehéz egy-két mondatban összefoglalni, mik azok a jellemzők, amelyek miatt azonban nem elég az említett „rokon” technológiákból tápanyag-utánpótlási recepteket kölcsönözni. Míg a szabadföldi hagyományos fűszerpaprika termesztésben az első szedés(ek) idején már minden termés, amit az évben le szeretnénk szedni, a töveken van, fólia alatti termesztésnél négy szedéses technológiákban az első két szedésnél az érett termések eltávolításával még újabb, a későbbi szedések idejére beérő termések kötődésére is szeretnénk serkenteni a növényeket.

Ezeket a terméseket a növények egyre romló környezeti tényezők (elsősorban alacsonyabb hőmérséklet és kevesebb fény) mellett kell kineveltetnünk. Az étkezési paprika technológiájához viszonyítva is, a párhuzamok mellett jelentős különbségeket kell szem előtt tartanunk. Értékes színanyagokat szeretnénk a termékben, magas szárazanyag-tartamat a termésekben, és tövenként jelentősen nagyobb számú termést szeretnénk szedni – ezek mind a makroelemek, mind egyes mikroelemek pótlása szempontjából fontos kérdések. Várhatóan a közeljövőben a fűszerpaprika fólia alatti termesztésében a hozam és a minőség tekintetében is akkor leszünk képesek nagyobb lépéseket tenni, ha megtudjuk, megtanuljuk, mik a tápanyag-szabályozás technológiához kötött apró fortélyai.

Szerzők:
Dr. Slezák Katalin,
egyetemi docens, SZIE, Zöldség- és
Gombatermesztési Tanszék
Kerek Máté, R&D kísérleti felelős,
Monsanto Hungária Kft.
Ugróczi-Nagy Kitti