A hagyományos és az izolált termesztésben egyre gyakrabban használnak oltott paradicsompalántát. Ez a módszer már nagyon régóta ismert, bevezetésekor elsődlegesen a növényvédelmi problémák miatt alkalmazták, mert ezzel a nem fertőtlenített közegben a termesztés biztonságosabbá vált, csökkentek a fertőzések, a növényeknek jobb „vigoruk” volt, könnyebben átvészelték a kedvezőtlen körülményeket. A modern, talajtól izolált technológiák bevezetésével átmenetileg csökkent az érdeklődés az oltott növények iránt. Az utóbbi években viszont a precízebb kutatások kimutatták az alanyok nemes fajtákra kifejtett pozitív hatását: az oltott erősen generatív fajtáknál arányosabb a növekedés, magasabb a hozam, a termések minősége jobb, a termesztés hosszú kultúrában könnyebb és megbízhatóbb. Emiatt újra nagy sikerrel kezdték alkalmazni a talaj nélküli termesztésben is, bármennyire is lényegesen drágábbak a palánták a hagyományoshoz viszonyítva.

A paradicsom oltásában jelenleg legelterjedtebb a japán módszer, amelyet magonc korban végzünk. A művelet lényege, hogy a növényeket vízszintesen illetve általában 45 fokos szögben levágjuk és a nemes fajtának a tetejét valamint az alany gyökerét összeillesztjük, összerögzítjük. A két rész az érintkezési felületen optimális körülmények között 5-7 nap alatt összenő. A művelet akkor a legeredményesebb, ha a magoncok átmérője 1,5-1,8 mm körül van. A palánták készítése oltott növényekből hosszabb ideig tart a hagyományoshoz képest, munkaigényesebb, kockázatosabb és nagyobb befektetést igényel. Egy növény előállításához ugyanis 2 megfelelő magoncra van szükség (alany és nemes rész). Azon felül fajtáktól függően az oltás 30-40%-os rátartást igényel a magból és a hozzá tartozó közegből. Az oltványok kezelése speciális termesztési körülmények között történik. Az oltott növények januári ültetésre 50-60 naposak, a nem oltottak pedig 40-42 napig fejlődnek a palántanevelőben.

Az alanyok előállításához többféle vad paradicsomot használnak, mint pl.: Lycopersicon hirsutum, L. peruvianum, L. chilense, L. glandulosum, L. esculentum. Jellemző rájuk, hogy, erősebb gyökér-rendszerrel rendelkeznek, nagy ellen-állósággal bírnak egyes kórokozókkal szemben (Fusarium, Verticillium). Oltás következtében ezek a tulajdonságok egész növényre terjednek át, nő a növények növekedési ereje, jobb a táp-anyagfelvétel. Jól kifejlett gyökérrend-szerrel rendelkező növények jobban fejlődnek kedvezőtlenebb körülmények között is (túl hideg, túl meleg közeg, nagy napi ingadozás hőmérsékletben, illetve nedvességben), a 8-10. fürt virágzásánál könnyebben látják el tápanyagokkal az erősen leterhelt növényeket. A talajnélküli termesztésben a nem megfelelő közeg nedvessége (ami nemcsak hibás öntözési stratégia következménye lehet, de gyakran az egyenlőtlen tereprendezés vagy az öntözési rendszer hiányosságaiból adódik), átmeneti hiányos tápanyag-ellátáshoz vezethet. Ez esetben az erős gyökérrendszerrel csökkenthetők a hiányosságok a növények tápanyagellátásában. A vetőmag-előállító cégek egyre több alanyt ajánlanak, gyakran nagyon eltérő tulajdonságokkal.

Anatómiai alapok

A paradicsomnál a szár – úgy, mint a többi kétszikű növénynél – összekapcsolja a tápláló szerveket, a leveleket és gyökereket, közvetíti a tápanyagokat és a vizet, és egyben a növény testtartó vázát adja.

Az oltott növények szára erősebb felépítésű, így több terméssel terhelhető. Az erősebb növekedés lehetővé teszi, hogy könnyebben lehet kivezetni az oldalhajtásokat még a leterhelt állományban is. A palánták többségét eleve elejétől kezdve 2 szárra vezetik, felére csökkentve így a palánta szükségletet (1. kép).

Amikor megvizsgáljuk a paradicsom-szár-metszetet, három rész látható szabad szemmel is: külső bőrszövet, szállítószövetek gyűrűje és a belső bélszövet. A növényen belül a víz és tápanyagok szállítását gyökértől a levelek felé, fa szállítóedények végzik. Az asszimiláták vándorlása a levelektől a gyökér irányában, a bőrszövethez közelebb lévő háncson keresztül történik. Az oltással megrongáljuk ezt a rendszert, átmenetileg megszűnik a folyamatosság a víz és az asszimiláták szállításában. A növények ezt stresszként élik meg és védő mechanizmusként próbálják regenerálni a szállítószöveteket, először kallusz képzésével, amely később szállító szövetekké alakul át. Ehhez viszont az szükséges, hogy az alany és nemes rész genetikailag alkalmas legyen erre a folyamatra, ezért a párosításnál célszerű figyelembe ven-ni a vetőmag-cégek ajánlását. Gyakori, hogy egy fajta több alannyal is párosít-ható, ezzel szemben eltérő tulajdonságok mutatkoznak meg a termesztésben a különböző variációknál. A vetőmag-cégek az alanyokról alapvetően a növekedési erejüket közlik (vegetatív vagy generatív jellegű).

Vizsgálva az alanyok szármetszetét látható, hogy a víz és a tápanyag szállításáért felelős fa edénynyalábok át-mérője és száma nagyobb, mint a nemes fajtáknál. Oltással ezek a tulajdonságok megjelennek a nemes részeknél is. Ez pozitívan hat az életfolyamatok intenzitására: a növény könnyebben és gyorsabban tud szállítani nagyobb mennyiségű vizet tápanyagokkal. Emellett nő a sejtfal vastagsága, így stabilabb a növény, az asszimiláták elosztása is könnyebb. Kísérletek kimutatták, hogy Maxifort alanyon az Admiro F1 fajtánál az oltás következtében, 4 héttel a művelet után a xilém (fa) szállító edények réteg vastagsága 2-3-szor vastagabb volt, mint a nem oltott növényeknél.

Az oltott palánták leveleinek felépítése eltér a hagyományosan nevelt növényekétől. Jellemző, hogy magasabb a sztómák száma, ami növeli a gázcsere lehetőségét, ezáltal pedig nő a transzspiráció, a szén-dioxid-trágyázás hatékonyabb, a levelek asszimiláló alapszövete vastagabb, így több asszimilátát tudnak előállítani a fotoszintézis során. Ez nagyon előnyös kedvezőtlen fényviszonyok idején, illetve ha az állományban pepino, vagy egyéb fertőzés jelenik meg.

Ezek a strukturális modifikációk az oltott növényeken megjelenő pozitív tulajdonságok, a hozam növeléséhez és a termékminőség javításához vezetnek. Oltott növények használata főleg a hosszúkul-túrás termesztésnél kifizetődő, rövid kultúrákban, fél determinált fajtáknál nincs nagy jelentősége.

Oltási folyamat

Az oltott palánták előkészítése nem annyira bonyolult folyamat, viszont nagyon nagy precizitást igényel. A jó oltás sikeressége több dologtól függ: alany és nemes azonos vastagsága, pontos és gyors kivételezés, higiénia és megfelelő klímaszabályozás.

Oltásnál két, gyakran teljesen különböző növekedési eréllyel rendelkező növényt rakunk össze, ezért a palántanevelési időszak előtt ellenőrizni kell a csírázási képességet és sebességet mindegyik magtételnél. A próbavetés függvényében kell eldönteni, hogy mikor legyenek a magvetések: egy időben, illetve az alanyt korábban vetjük. Oltás előtt a magoncokat osztályozni kell méret szerint. Ez a legprecízebben gépi válogatással oldható meg, amely a szár vastagsága és a sziklevél felülete szerint történik, de nagy tapasztalattal rendelkezők vizuálisan is el tudják ezt végezni. A válogatás célja azonos méretű magoncok használata, amelyeket egységesen lehet kezelni. Oltás előtt 1-3 nappal a vízellátottsággal és hőmérséklettel valamelyest befolyásolható a növények növekedése, így a kisebb eltérések is korrigálhatók.

Az oltási művelet a következő sorrendben történik: alany vágása, klipsz ráhelyezése, nemes rész vágása és összeillesztése (2. kép).  Az alany tetejének eltávolítása legalább 2,0-2,5 cm-el a közeg felett kell, hogy legyen, lehet a sziklevél alatt illetve a sziklevél fölött. Az első módszernél az alanyból eltávolítjuk a merisztéma szöveteket, így az alanyból kevesebb oldalhajtás fejlődik. A sziklevél fölötti oltás gyorsabb, könnyebben összeegyeztethető a magoncok vastagsága, de a szár alakja miatt a felületek összenövése gyengébb és gyakran előfordulhatnak rendellenességek az első fürt képzésében, továbbá többletmunkát igényel az alany szikleveleinél kinövő oldalhajtások eltávolítása. Az alany és nemes rész összenövése jobb és gyorsabb lesz, ha a vágási felület sima és ugyanolyan szögben van. Emiatt éles szerszámok használata szükséges, amelyet gyakran fertőtlenítenek, mert a penge felülete találkozik a növényi nedvekkel és így nagyon könnyen átvihetők a fertőzések. Precíz kivételezésnél a fertőtlenítés mindegyik növény után történik. A vágási felületeknek az összerakás alatt nedvesnek kell maradni – a növényi nedv „ragasztó-ként” működik, és mivel már rövid ideig történő kiszáradás is sikertelen oltáshoz vezet, ezért fontos a gyorsaság. Mivel az alany és a nemes rész teljes felülettel kell, hogy érintkezzen, a lehető legjobb mód-szerrel szükséges összerögzíteni a nemes részt az alannyal. Legjobb, ha ez átlátszó műanyag klipsszel történik, amely alatt könnyen megfigyelhető a növények össze-illeszkedése. Használatban van a pengével együtt gyártott klipsz, ahol mindegyik növény vágása külön történik, a klipszen lévő pálcikával pedig a növény függőleges pozícióban rögzíthető. A klipsz a szár vastagodása alatt leesik. Az oltás környékén nagy tisztaságot kell biztosítani, mert a vágott felületre könnyen rátelepednek különböző kórokozók, amelyek intenzíven tudnak szaporodni, miután a növények belekerülnek a párás környezetbe.

Kezelés az oltás után

Az oltás utáni első 48 óra a legkritikusabb időszak, a kis fólia alagutak alá elhelyezett növények nagyon magas páratartalmat és a növekedéshez optimális(20-23 C°) hőmérsékletet igényelnek. A párát rendszeresen pótolni kell, mert a még gyökér nélküli nemes fajtáknál nincs vízfelvétel. A megfelelő körülmények biztosítása nagymértékben befolyásolja az összenövési folyamatot és hatással van az akkor képződő első fürtök minőségére is. Optimális körülmények között 4-7 nap alatt a növények összenőnek, ezután 3-4 napig szoktatjuk a normális klimatikus viszonyokhoz, amelyet a palántanevelőben tartunk. A 9-10 napos oltványok tűzdelésekor ügyelni kell arra, hogy a nemes részének ne legyen lehetősége begyökerezni a közegbe. Továbbiakban a palántanevelés a szokásos módon zajlik és ez idő alatt a fény- és hőmennyiség és azok szabályozásával irányítható a növények generatív-vegetatív fejlődése (hanyadik levél után jelennek meg az első fürtök). Más-más alanyhoz és palántatípushoz eltérő növénysűrűséget kell tartani.

Három típusú oltott paradicsom palánta létezik: visszacsípés nélküli egy száras, második valódi lomblevél után visszacsípett, illetve sziklevelek után visszacsípett növény.

Az oltott egy szárra vezetett palántákra jellemző az erős vegetatív növekedés. 50 napig tart a palántanevelési időszak, költsége m2-re vetítve a legdrágább. A nagyon jó minőségű első fürt a 9., a második pedig a 12. levél után jelenik meg. Ebből az állományból lehet elérni a legkorábbi, legmagasabb hozamokat és a legjobb minőséget az egész termesztés ideje alatt. Ennél a típusnál az egész palántanevelés ideje alatt és az ültetés után, erős generatív irányítás szükséges.

A második valódi lomblevél visszacsípése után a növények „generatívak”, az intenzív növekedést az erős alany biztosítja (3. kép). Az első fürt korán, a 6., a második pedig a 9. vagy 10. levél után jelenik meg. Az első fürtök minősége rosszabb, mert képzésükkor a növények két erős stresszhatáson mennek keresztül (oltás és visszacsípés). A palántaneveléskor egyes fajtáknál vagy kedvezőtlen körülményeknél a visszacsípés után egyenlőtlen nagyságú szárak fejlődnek, ezért néha szükséges a felső levél asszimilációs felületének csökkentése, illetve a növénysűrűség precíz szabályozása. Jó körülmények között ezt a típust azonnal az állandó helyére lehet ültetni. Ez a legnépszerűbb és leggyakrabban használt oltott palánta típus.

A sziklevél után visszacsípett növények növekedési ereje nagyobb, mint az előző típusnál, de kisebb, mint az egyszáras palántáknál. Magas besugárzás esetén az első fürt a 7-8. levél után, a második pedig a 10-11. után jelenik meg. Nehezen kivitelezhető, leghosszabb palántanevelési időt igényli (néha 60 nap) főleg a téli időszakban, amikor a kevés besugárzás miatt nehezen törnek ki az oldalhajtások.

Ismerve a különböző palánták előnyeit és hátrányait, a tervezett ültetési időpontot és a berendezés tulajdonságait, a termelőnek kell eldönteni milyen típust választ. A palántanevelés fontosságát bizonyítja, hogy egyre több termelő erre specializálódott cégekkel nevelteti a palántát, legjobb minőségű közegeket használják az egészséges, jó állomány érdekében.

Szőriné Zielinska Alicja
Grodan cég szaktanácsadója