Jelen munkánkban egy magas technológiai színvonalon művelt, jó kondícióban lévő, hagyományos művelési rendszerű meggyültetvény (sajmeggy alany, 6 x 4 m térállás, szabad orsó vagy tölcsér koronaforma, csepegtető öntözőberendezés) vonatkozásában értékeljük a meggytermesztés gazdaságosságának néhány főbb kérdését.

Egy ilyen ültetv ényt a magas átlaghozamok (sokéves átlagban legalább 10-12 t/ha, jó években akár 15-20 t/ha), a kiváló minőség (méret, érettség), és a ráfordítások magas színvonala jellemez. Fontos definiálni, hogy az előállított termék: M10-es rekeszbe kiszerelt, betakarítás után azonnal értékesített, a feldolgozó által elvárt érettségű, színű és méretű, 100%-ban ipari feldolgozásra kerülő gyümölcs (tárolási, csomagolási, válogatási költség nem merül fel).

Ráfordítás,termelési költség

A jó színvonalon, magas ráfordításokkal művelt, korszerű meggyültetvényekben a hektáronkénti teljes termelési költség 1 000- 1 200 ezer Ft/ha nagyságrendben mozog (1. táblázat). Egy ilyen ültetvény egy jó évjáratban képes a 15 t/ha körüli – esetleg az e fölötti – terméshozam elérésére is. Az időjárási káresemények vagy a terméskötődés számára kedvezőtlen virágzáskori időjárási viszonyok miatt azonban az előző években még a „profi” ültetvényekben is gyakran csak 4-5 t/ha termés volt szüretelhető. Így sokéves átlagban 10-12 t/ ha terméshozamnál többet jó ültetvényekben sem nagyon kalkulálhatunk. A termelési költség jelentősen függ a betakarítás technológiájától. Mivel ma már szinte kizárólag gépi betakarítás zajlik, a továbbiakban ebből indulunk ki. A meggyültetvények „hálás” tulajdonsága, hogy alacsony termesztéstechnológiai ráfordításokkal (a betakarítás nélküli éves művelési költségek) fenntarthatók: ezek hektáronkénti nagyságrendje még egy jó évjáratban sem haladja meg a 400-500 ezer Ft-ot. Gépi betakarításnál a betakarítás költsége a kézi betakarításénak kb. felére csökkenthető, így 800-850 ezer Ft/ha közvetlen költségről beszélhetünk (1. táblázat). A termelés fontos jellemvonása, hogy a hektáronkénti termelési költség csak kis mértékben változik attól függően, hogy 5 vagy 15 t/ha termést érünk el, mert a technológiai műveletek és ráfordítások döntő része fix, és a hozamtól függetlenül el kell végezni. Ebben a hozamtartományban a betakarítás hektáronkénti költsége sem változik érdemben. Ennél fogva a termelés kg-onkénti önköltsége 5 t/ha termésnél 200 Ft/kg körül alakul, 15 t/ha hozamnál 70-80 Ft/kg, és a sokéves átlagban vett 10-12 t/ha termésnél nagyságrendileg 100 Ft/kg. A „meredek” önköltségzuhanás oka, hogy a majdnem ugyanakkora hektáronkénti termelési költség mellett a terméshozam jelentősen emelkedett. (1. ábra)

Jövedelmezőség

„Nyereséges”, jövedelmező gazdálkodásról akkortól kezdve beszélünk, ha a bevételek meghaladják a termelési költséget, vagyis fedezték a művelés és a betakarítás éves költségeit, valamint az amortizációt is. Tehát adott évben legalább „nullán”, de nem képezhetünk forrást a beruházásokra, tartalékképzésre, stb. A nyereségesség alsó határát így értelemszerűen az önköltséggel azonos ár jelenti, tehát egy nagyon jó termésnél 70-80 Ft/kg-os ár mellett vagyunk nullán, de gyengébb termés esetén még ehhez is 200 Ft/kg körüli árat kell realizálni. Ebből ered, hogy az idei évet megelőző három év 200 Ft/kg körüli, illetve fölötti értékesítési árainál (2. ábra) magas profitot érhetett el az, akinek nagy termése volt, ezzel ellenkezőleg, még így sem tett szert számottevő nyereségre az, akinél gyenge volt a termés. Nem szabad elfelejteni, hogy pont ezekben az – ár szempontjából jó – években hazánk jelentős területén mindig volt fagykár is (2011., 2012., 2013.), ami miatt a termés inkább az 5-8 t/ ha, az önköltség ezzel együtt a 150-200 Ft/ kg tartományban mozgott.

A nagyon magas értékesítési árak ezért nem eredményeznek automatikusan extra profitot. Az 1. és a 2. ábra összevetésével érdemes összehasonlítani az önköltségek és az árak alakulását. A 2. ábrán láthatjuk, hogy az ipari meggy átlagára az elmúlt 10 évben 50 és 220 Ft/kg között változott, ami 400-500%-os ingadozásnak felel meg. Talán ez az a gyümölcsfajunk, amelynél az éves értékesítési átlagár a legkevésbé kiszámítható és tervezhető. Ismételten megjegyzendő, hogy a 2007., illetve 2011-2013. évi kedvező értékesítési árak a fagykárok miatti gyenge terméshez kapcsolódtak, így sok termelő csak részben vagy abszolút nem realizálta ezeket. Alacsony értékesítési árak pedig éppen a jó terméshozamú években voltak. Jövedelmezőség szempontjából a meggy kedvező tulajdonsága, hogy – az 1. táblázatban levezetettek szerint – alacsonyak az éves művelési költségei (termesztéstechnológiai ráfordítások), így 400 ezer Ft/ha körüli éves pénzforgalmi veszteséggel „megúszható” a termelés, ha nincs termés vagy a gyenge árak miatt nem takarítjuk be (utóbbi esetben annak növényvédelmi következményeivel nem számolva). Egy másik kérdés, hogy adott évben milyen ár fölött érdemes egyáltalán betakarítani a termést. Abból kell kiindulni, hogy a gépi rázás költsége 200-300 ezer Ft/ha (gépköltség és a kiegészítő személyzet munkabére), ezen felül a göngyöleg és a termény szállítása nagyobb szállítási távolság esetén további 50-100 ezer Ft/ha is lehet. A termény betakarításához kapcsolódó összes költség így 250-400 ezer Ft/ha, vagyis ennyibe kerül a döntésünk, hogy szüretelünk. Ez 5 t/ha termésnél 50-80 Ft/kg, 15 t/ha hozamnál 20-30 Ft/kg, míg az átlagos 10-12 t/ ha termésnél 25-40 Ft/kg betakarítással összefüggő költséget jelent. Ezen költségeket is alulmúló árak alatt az a döntés, hogy betakarítjuk a termést, csak tovább növeli a veszteséget, tehát gazdaságtalan. Azonban ez csak az elméleti alsó határ. Figyelembe kell venni azt is, hogy a vállalkozónak és a munkaerőnek mennyi idejét, energiáját köti le egy 2-3 hetes meggybetakarítás, ami adott esetben más kultúrákra is fordítható. Hogy ez forintban kifejezve „mennyit ér meg”, abszolút szubjektív döntés és egyedi kérdés. Attól függ, hogy más kultúrákban mennyit bukik a gazda a minőségen és a mennyiségen amiatt, hogy a meggyszüret miatt nem ért oda biológiai határidőben a munkákkal. Ez megítélésem szerint további 15-30 Ft-ot jelent kg-onként, így az átlagos 10-12 t/haos termésre vetítve 40-70 Ft/kg sávban van az az ár, ami alatt már gazdaságtalan maga a betakarítás is.

Gazdaságosság

„Gazdaságos” a termelés akkor, ha az hoz annyi nyereséget, ami hosszú távon elegendő a szükséges fejlesztések-beruházások megvalósításához, a tartalékképzéshez, a hitelek tőkerészének törlesztéséhez, valamint családi gazdaság esetén a család megélhetéséhez. Hosszú távon ennek elérése a cél. Ehhez (most részleteiben nem indokolt, de alapos üzemgazdasági számításokon nyugvó megfontolások miatt) a termőévekben legalább 60-70%-os (!) költségarányos jövedelmezőséget kell elérni! Ez a 10-12 t/ha átlagtermés 100 Ft/kg körüli önköltsége mellett minimálisan 160-170 Ft/kg-os értékesítési árakat feltételez! Azért kell a termőévek átlagában ilyen árakat és ilyen – csak látszólag – magas jövedelmezőséget elérni a „gazdaságos” szint teljesítéséhez, mert a „jó” termőévek nyereségeinek kell kitermelniük az ültetvény telepítési költségét, a hozam nélküli 4-5 éves termőre fordulási időszak ápolási költségeit, valamint a „rossz” termőévek veszteségeit. Figyelembe kell azonban venni, hogy a termelő a piaci árakra érdemi hatással nincs, tehát a piacon kényszerűen csak „árelfogadó” magatartást tud tanúsítani. Mozgásterünk, döntési alternatívánk inkább abban van, hogy ilyen ár- és piaci viszonyok mellett olyan hozamokat érjünk el, ami jó árak mellett biztosítja a „gazdaságos” szintet, de még alacsony árak mellett is nulla közeli eredmény vagy kismértékű veszteség elérését teszi lehetővé.

A 3. ábra e kérdés alátámasztására a meggyültetvény teljes, húszéves élettartamára vonatkozóan mutatja be a megtérülés alakulását, amit a közgazdaságtan a banki kamat fölötti kumulált nyereséggel fejez ki. A kalkuláció kézi, illetve gépi betakarításra alapozott, ipari meggyet előállító ültetvényre készült, 12 és 15 t/ha átlaghozam, továbbá 110 Ft/kg körüli sokéves átlagár mellett. Kézi betakarítás esetén – a fentiekben jellemzett költség- és árviszonyok mellett – még a termőévek 15 t/ha-os átlagtermése is csak ahhoz elég, hogy az ültetvény-beruházás a 18. év körül térüljön meg. Évi átlagban kb. 20-25%-os terméskieséssel kalkulálva az ilyen sokéves átlaghozam eléréséhez a jó évjáratokban viszont már 20 t/ha körüli vagy fölötti termést kellene produkálni, ami szinte lehetetlen. 12 t/ha átlagtermésnél soha nem térül meg a beruházás (3. ábra). Szerény megtérülési viszonyokat kapunk gépi betakarításnál és 12 t/ha terméshozamnál is. Sokkal kedvezőbb a helyzet gépi betakarítás és a termőévek átlagában elért 15 t/ha-os hozamok esetén: a megtérülés már a 12. évben bekövetkezik, a 20. évben 2,0 millió Ft/ ha körül alakul a jövedelem nettó jelenértéke és 13%-ot tesz ki a tőkearányos jövedelmezőség. Ez azt jelenti, hogy a gazdaságos termeléshez sokéves átlagban 15 t/ha körüli hozamokra kell törekedni, ami magas ráfordítási színvonalat, szigorú technológiai fegyelmet és komoly szaktudást feltételez.

Dr. Apáti Ferenc
Debreceni Egyetem,
Gazdaságtudományi Kar