A szamóca a legkorábban érő, Magyarországon is termesztett gyümölcs, hajtatott (fóliás) termesztési körülmények között már április végétől a fogyasztók rendelkezésére áll. A hazai termőterülete mindössze mintegy 700-800 hektárt tesz ki, erről a területről pedig 15-30 ezer tonna közötti mennyiséget szüretelnek a gazdák. Ízletes, frissítő, közkedvelt gyümölcs, mely „primőr” jellegénél fogva nagy piaci értékkel rendelkezik, ugyanakkor látni kell azt is, hogy az egyik leginkább tőke- és élőmunka-igényes gyümölcsfajunk. Szabadföldi termesztési körülmények között (a hazai szamócatermő terület 40-50%-a) éves hektáronkénti termelési költsége 4-8 millió Ft, míg hajtatott termesztés esetén ennek akár 2,0-4,0-szerese (technológiától függően). Termesztése tehát sok munkával és nagy tőkebefektetéssel jár, ezáltal termelési kockázata is magas. Jövedelmezősége alapvetően az elért hozamoktól függ, tekintettel arra, hogy az értékesítési ár, vagyis a piaci helyzet egy kompetitív piacon a termelő vállalkozások által érdemben nem befolyásolható. A 10-15 t/ha hozamszint alatt nehéz nyereségesen termelni, az igazán kedvező jövedelmezőségi paraméterek eléréséhez pedig akár 20-30 t/ha körüli, illetve fölötti hozamokra is szükség van, mely profi szaktudást és magas fokú technológiai precizitást igényel.

Szamócát ma a termőfelület 50-60%-án termesztünk valamilyen takarás alatt (kb. 400-450 ha), de e felületnek kb. a fele nem valódi hajtatott termesztésnek, hanem inkább esővédő fóliatakarásnak minősíthető, és hozzávetőlegesen a másik fele a fólia vagy az üvegház. Magyarországon korszerű üvegházakban abszolút nem termelnek szamócát, csak a 10-30 éves, zöldségtermesztésből „visszamaradt”, felújított üvegházakat hasznosítják ilyen módon, de ezek területe is mindössze néhány tíz hektárra tehető. Legjellemzőbb hajtatási mód a fólia, mely alatt döntően hagyományos fóliasátrakat kell érteni, fűtetlen körülmények között. A szamócatermesztésben a termesztőközegek alkalmazása nem jellemző, még hajtatott körülmények között is 96-98%-ban talajon zajlik a termelés. Hajtatásban a szamóca ma már döntően egyéves (nagyon ritkán kétéves) kultúraként működik: augusztusi ültetéssel a következő tavasszal terem (profi körülmények között akár egy kisebb, őszi termés is lehozható).

Szamócából két fajtacsoportot különböztetünk meg, a folytontermő (napszakközömbös) és az egyszertermő (rövidnappalos) fajtákat. A két csoport között több átmenet is van. A folytontermő fajták hidegigénye kicsi, egész évben képesek virágot és termést hozni, ha az éjszakai középhőmérséklet nem éri el a 16°C értéket. A szüreti időszak ezeknél a fajtáknál hosszú, 4-6 hónap. Az ilyen fajták termesztése a mediterrán éghajlatú térségekben jelentős, így az Egyesült Államokban (Kaliforniában és Floridában), Ausztráliában, Mexikóban folyik termesztésük nagyobb mértékben. Európában Olaszországban és Spanyolországban találkozhatunk velük, valamint jelentősebb termelő Törökország is. A hideg téllel jellemezhető országokban (Magyarország is) a rövidnappalos fajták termeszthetők biztonságosan, melyek március-április folyamán virágoznak, termést április-június folyamán érlelnek. Magyarországon a folytontermő fajták azért sem bizonyultak sikeresnek, mert a nyári melegben a virágok képtelen rendesen kötődni, és jó minőségű termést hozni.

Az Európai Unióban a vezető szamócatermesztő Spanyolország, ahol az utóbbi években a termőterület 8 000 hektárral 2013-ban volt a legnagyobb, azóta lassú csökkenés tapasztalható. Ezt a nemzetközi piacokon egyre erősödő verseny magyarázza, a spanyol termelők jobban jövedelmező kultúrákra váltanak. Ezért az áfonya, a málna és a szeder termőterülete növekvőben van. A termőterület csökkenése ellenére ugyanúgy közel 300 ezer tonna szamócát állítanak elő. A második legnagyobb termelő Lengyelország, stabilan 200 ezer tonna körüli mennyiséget állít elő az utóbbi években (mintegy 50 ezer hektáron, tehát 4-5 t/ha átlagtermések mellett). Az Európai Unió harmadik legnagyobb termelőjévé Németország lépett elő az utóbbi néhány évben, itt a szamóca az alma után a második leggyakrabban fogyasztott gyümölcs: 15 ezer hektár döntően szabadföldi területen 150-160 ezer tonna termést állítanak elő, amit meghatározóan a belpiac vesz fel. Olaszországban is csökkent a termőterület, 5-6 ezer hektáron 130-140 ezer tonna szamócát termelnek. A magas átlagtermések oka, hogy itt több, mint 80%-ban termesztőberendezésekben történik. Jelentősebb termelők még az Egyesült Királyság (100-110 ezer tonna) és Franciaország (50-60 ezer tonna).

Az európai szamóca kereskedelme döntően a tagországok között zajlik. A legnagyobb exportőr Spanyolország, évente 230-280 ezer tonnával. Ez a tagországok közötti kereskedelem 60%-át jelenti. Jelentősebb exportot folytat még Hollandia (43-44 ezer tonna), Belgium (30-32 ezer tonna) és Németország (25-26 ezer tonna). Utóbbi egyben a vezető importőr is, évente 100-110 ezer tonna szamócát vásárol. A harmadik országokba történő exportnál mennyiségek tekintetében az embargó bevezetéséig Oroszország állt az élen, a tagországoktól 25-35 ezer tonna szamócát vásárolt évente. Ez a teljes import mennyiség 60%-át jelentette. A beviteli tilalom komolyan érintette az Unió szamócapiacát is. Az Európába irányuló import éves szinten 35-40 ezer tonna, a legnagyobb beszállító Marokkó. Kisebb mennyiségek érkeznek európai piacokra Egyiptomból, Törökországból, de még az Egyesült Államokból is. A behozatal főleg a téli hónapokra jellemző, a legnagyobb vásárlók az Egyesült Királyság és Franciaország.

Hazánkban jelentősebb termelés folyik a Szentendrei-szigeten, Nagykőrös- Lajosmizse-Nyársapát valamint Szatymaz- Zsombó térségében. Jó tendencia, hogy egyre több termelő igyekszik termesztőberendezésbe áttenni a kultúrát. Ezzel korábbi piaci megjelenést, nagyobb hozamokat és az időjárási kitettség elleni védelmet lehet biztosítani. Az itthon megtermelt szamóca 90%-a belföldi fogyasztásra kerül. A kis mennyiségű export jellemzően közeli piacokra kerül, Ausztriába, Lengyelországba, Szlovákiába. Importunk jelentős, a hazai termésnek körülbelül a fele. Fő partnerünk Spanyolország, de olasz és görög szamóca is nagy mennyiségekben van jelen a kereskedelemben. Fajtahasználatunkban a nemzetközi trendekhez igazodunk, meghatározó termesztett fajtánk a Clery, mintegy 60%-os aránnyal.

Szerző:
Ledó Ferenc, DélKerTész
Apáti Ferenc, Kicska Tibor, Dorogi
Dóra, Debreceni Egyetem GTK