Az 1990-es évek közepén, a kevésbé jelentős gyümölcstermesztési hagyományokkal rendelkező Békés megyében kezdtünk meggy ültetvényeket telepíteni a hazai meggytermesztésben még kevésbé elterjedt központi tengelyes, szabad orsó és karcsú orsó rendszerekben. Ez jó alapként szolgált arra, hogy a piaci lehetőségeket kihasználva Magyarország egyik leghatékonyabb és legjelentősebb frisspiaci meggytermelőjévé váljunk.

Kezdetektől fogva alkalmazott növény-élettani tudáson alapuló intenzív termesztést folytatunk, amivel a célunk a „The Loss Of Genetic Potential – A „Genetikai Potenciál Veszteség” csökkentése és a termesztéstechnológiai műveletek hatékonyságának növelése. Nagy figyelmet fordítunk az intenzív termesztés kritikus pontjaira: az alany- és fajtaválasztásra, a művelésmódra és az aktív termőfelületre, az öntözésre, a tápanyag-gazdálkodásra és a növényvédelemre.

Mindehhez jó alapot teremtenek kedvező ökológiai adottságaink, ezek közül is kiemelve a kiváló minőségű 2,5-3,0% humusztartalmú, közép kötött vályogtalajainkat.

1996-ban telepítettük az első ültetvényt sajmeggy alanyon, 6,0 x 3-3,5 méteres sor és tőtávolsággal. A következő években próbálkoztunk az intenzitás növelésével sajmeggy alanyon, a sortávolságot 4,5-5,0 méterre, a tőtávolságot pedig 1,8-2,0 méterre csökkentettük.

A túlzott intenzitásnövelés a kitűnő talajadottságaink mellett az erős növekedésű alany és fajta kombinációval nem hozta meg a várt eredményt. A gyengébb növekedésű nagy termőképességű fajtákkal viszont nagyon jól működött, elsősorban az Érdi bőtermő fajtával: a 2003. őszén telepített 4,5 x 2,0 m térállású karcsú orsó ültetvény (1. kép) 2007-2015. közötti kumulált hozama 122 tonna, míg szabad orsó koronával, 6,0 x 3,0 m térállás mellett 95 tonna.

2008-ban a modern cseresznyetermesztésben már bevált új, gyenge növekedésű alanyokkal telepítettünk meggyültetvényt kísérleti céllal (2. kép), az első eredményeink nagyon kedvezőek. Az erős talajadottságaink mellett a kevésbé termékeny erős növekedésű fajtáknál elkerülhetetlennek látjuk a sajmeggy alany leváltását.

Üzemünkben a különböző meggyfajták átlagos terméshozamai nagy különbségeket mutatnak. Jelenleg csak az Érdi bőtermő és az Újfehértói fürtös fajtákat tekintjük igazán versenyképesnek, ezekkel biztonsággal elérhető több év átlagában a 15 tonna hektáronkénti terméshozam. A termőhelyünkön a Debreceni bőtermő és Kántorjánosi fajták átlagos terméshozama nem elegendő a hosszú távú gazdaságos termesztéshez. A két új, észak-kelet magyarországi tájfajta, az Éva és a Petri perspektivikusnak tűnik, de még kevés tapasztalattal rendelkezünk.

Kezdetektől fogva kizárólag karcsú orsó és szabad orsó koronaformákkal dolgozunk. Tapasztalataink azt mutatják, hogy a meggynél is könnyen kialakítható és fenntartható, jó a fényhasznosítása, a metszési műveletek hatékonyan elvégezhetőek benne. Megfelelő a gépi szüretre is és hatékonnyá teszi a kézi szüretet, így az emelkedő munkabér-költségek mellett is gazdaságosan betakarítható kézzel. Alkalmas intenzív termesztésben az állománysűrűség növelésére. A gyümölcsfák tenyészterületének csökkentésével a korona szélessége és magassága is csökken, ezzel a korona belső részének megvilágítottsága javul, így csökken az önárnyékolás következtében kialakuló felkopaszodó, inaktív részek nagysága, vagyis az aktív/passzív termőfelület aránya kedvezőbb lesz. Tapasztaltuk, hogy ez a különbség a fa életkorával előrehaladva egyre jelentősebb lesz. Mindamellett, hogy a passzív részek nem hoznak termést, még energia felhasználók is. Fontos megemlíteni, hogy mérések szerint az árnyékban lévő levél fotoszintézisének a mértéke mindössze 25 százaléka a napon lévő levélének. A fa magasságának csökkentésével és korlátozásával is javítjuk az alsó részek fényellátottságát. A túlzottan magasra engedett fa felső részén lévő termésre igaz a mondás: „amit nyerünk fent, elveszítünk lent”.

Tapasztalatunk szerint a tenyészterület csökkentésének további előnye, hogy a metszés hatékonysága jelentősen nő. Mivel kisebb és keskenyebb a korona, így sokkal átláthatóbb és a metszés során nem kell nagy elágazásokat eltávolítani.
Ezzel a metszésre konkrét protokoll dolgozható ki, ami nélkülözhet mindenféle szubjektív tényezőt.
Az aktív termőfelület a fa vázán lévő aktív növekedési pontokon növekvő és folyamatosan megújuló termő gallyazat. Az intenzív termesztésben a legfontosabb feladatunk ennek az aktív termőfelületnek a maximalizálása és folyamatos szinten tartása, minden termesztéstechnológiai eljárást ennek rendelünk alá.

Üzemünkben az nem kérdés, hogy jó vagy nem jó hatású, ha minden évben metsszük a meggyet, a kérdés mindössze az, hogy nagy felületen hogyan tudjuk ezt kivitelezni. A metszést több menetben végezzük és munkafolyamatokra bontjuk, igyekszünk a növényélettani és a közgazdasági-munkaszervezési igényeknek, fel-tételeknek is megfelelni.

A metszés munkafolyamatai: a korona felső részének kézi metszése önjáró állványon (3. kép), a korona alsó részének kézi metszése, a korona alsó részének (váz-ág-szint) kézi metszése (ifjítása) motoros fűrésszel, valamint gépi metszés (4. kép). Tapasztalatunk szerint a gépi metszéssel a fák magassága nagyon hatékonyan beállítható. A munkafolyamatok közül minden évben a csak legfontosabbakat végezzük el.

A metszést két időszakban végezzük, szüret után, illetve a nyugalmi időszakban, attól függően, hogy mi a célunk. A szüret utáni nyári metszés során korlátozzuk a fák magasságát, megszüntetjük a korona belső és alsó részeinek beárnyékolását, illetve eltávolítjuk az erősen vegetatív jellegű növekedési kitörési pontokat. Mindezekkel a célunk a következő évi virágrügyek kialakulásának és fejlődésének az elősegítése. A nyugalmi időszakban elsősorban a termőgallyazat generációs váltása történik, amelynek során a letermett és felkopaszodott idősebb részeket csonkra visszavágunk (5. kép), ilyenkor a lombmentesség miatt sokkal átláthatóbbak a fák, másrészről a termő-részek megújulását elősegíthetjük a nyugalmi időszak metszésének növekedést serkentő hatásával.

A korona alakító metszés során a metszést csak a szükséges szintre korlátozzuk, hogy a termőrefordulást elősegítsük. Minél kisebb a tenyészterület, annál fontosabb, hogy az alsó vázkarok szögállása mérsékelt legyen, amit kötözéssel (6. kép) és kitámasztással állítunk be. Bár a kötözés költsége nem kevés, tapasztalatunk szerint a későbbiekben megtérül az erre fordított kiadás.

Számunkra egyértelmű, hogy intenzív meggytermesztés nem létezhet öntözés nélkül Magyarországon. Az a tapasztalatunk, hogy a csapadékos időszakok kiszámíthatatlan módon esnek egybe a meggy vízigényes időszakaival. A virágzás és az azt követő sejtosztódás, majd a szüret előtti sejtmegnyúlás időszakában különösen óvni kell a termő fákat a stresszhelyzetektől. A szüret utáni vízpótlás is fontos része a technológiánknak. Az öntözés mennyiségét a klimatikus vízmérleg számítás elvei alapján határozzuk meg, a mértékét mm-ben a gyümölcsösbe telepített meteorológiai állomás adatai alapján az öntözésvezérlő számítógép számolja ki.

Üzemünkben a tápanyag-gazdálkodás két célt szolgál. Egyrészt a talajstruktúra „irányítása” és védelme, másrészt a gyümölcsfák tápanyagigényének a kielégítése a feladatunk. Fontos alapelvünk, hogy a tápanyag-utánpótlás a szüret utáni első napon kezdődik, ebben az időszakban biztosíthatjuk a következő évi termőrügyek zavartalan differenciálódását és fejlődését, illetve a gyümölcsfa tápanyag raktárait kell feltöltenünk. A meggyfák a virágzás végéig a tartalék tápanyagaikból fedezik a szükségleteiket, miközben a meggytermesztés egyik legkritikusabb pontja a virágzás és a termékenyülés. A trágyázás módja szerint alkalmazunk kora tavaszi alaptrágyázást, ezzel nagy mennyiségben és költséghatékonyan tudunk műtrágyát kijuttatni granulátum formájában a facsíkra szórva. A tápoldatozás célja a kötődés függvényében kiegészítő trágyaadagok kijuttatása csapadékszegény időszakokban a szüret előtt és után. A levéltrágyázással elsősorban mikroelemeket és biostimulátorokat juttatunk ki.

A növényvédelmünk célja egyrészt a termés védelme, másrészt a vegetációs ciklus legvégéig az aktív termőfelület egészséges állapotban tartása. Minden egyes levél elvesztésével távolodunk az elérhető maximális termőpotenciáltól. Tapasztalatunk szerint a kisebb koronaformák hatékonyabban megvédhetők, kevésbé alakulhatnak ki fertőzési gócok a koronában, mert jobb a korona permetlével történő borítottsága. A védekezésben legfontosabb időszak a szüret előtti, egyrészt a termés minősége szempontjából, másrészt a levélbetegségek primer fertőzési időszaka is erre esik. A védekezést mindig célzottan tervezzük, az időjárási helyzet és kártevő csapdafogások ismeretében.

Szerző:
Nemesnyik István ügyvezető,
Hunapfel Mezőgazdasági Kft., Csorvás