A TészÉsz Nonprof it Kft. a Haifa kertészeti műtrágya gyártó cég dél-kelet európai leányvállalatának és az I-ConShare hálózatos szaktanácsadó cég szervezésének köszönhetően 25 tagú, hazai gyümölcstermesztőkből és szaktanácsadókból álló csoport tett látogatást a Görögország északi részén fekvő Pella tartományban, mely terület a görög gyümölcstermesztés bölcsőjének is tekinthető. A 2017. április 26-30. között zajlott szakmai út során a legjelentősebb kajszi, őszibarack, nektarin, cseresznye valamint alma termőterületeket látogattuk meg.

A Pella tartományban koncentrálódó mérsékelt égövi gyümölcstermő terület közvetlenül a makedón-görög határhegység alatti déli lejtőkön és a hegység előtti jó vízellátottságú medencében terül el. A tartomány valamivel több, mint 2 500 km2 területű, 140 ezer lakosnak ad otthont. Fővárosa a körülbelül 20 ezer lakosú Edessa.

A termőterület adottságai, fekvése, klimatikus viszonyai és vízellátottsága igen kedvező, sokban emlékeztet az olaszországi Bolzano környékére. Talán a talaj az, amivel kicsit elégedetlenek a helyi termelők, humusztartalma a legtöbb helyen igen alacsony sokszor csak 0,5-0,8%. (A mi 2% körüli humusztartalmú talajaink náluk nagyon jónak számítanak.) A térség vízellátottsága nagyon jó, az öntözés lényegében alanyi jogon jár mindenkinek.

Az átlagos birtokméret kicsi. Ugyan vannak 10-20 ha körüli nagyobb ültetvények is, de többségében 1-2 hektáros gyümölcsösöket találunk. Jellemző, hogy minden gyümölcsültetvény telepítésére alkalmas helyet igyekeznek kihasználni. A körzetben a kertészet a fő mezőgazdasági tevékenység, szántóföldi kultúrákat alig találunk a környéken. A kertészeten belül a gyümölcstermelés a meghatározó, például az összes görögországi őszibarack termőterület – mintegy 40 ezer hektár – körülbelül kétharmada itt található. Az 1960-as évek elején itt létesült az első konzervgyár, mivel felismerték, hogy az ipari feldolgozásra alkalmas őszibarack fajták ebben a körzetben igen nagy sikerrel termeszthetők.

Lényegében ez eredményezte a gyümölcskertészet felfutását. Zöldségtermelés főleg hajtatásban folyik, a fő hajtatott termékek a paradicsom és az uborka. Az utóbbi időben megszaporodott a szabadföldi spárga ültetvények száma, annak ellenére, hogy a talaj szerkezete nem a legalkalmasabb a növény számára.

Az ültetvények termesztési rendszerei változatosak, a művelési rendszer paraméterei (térállás, koronaforma), nagyban függenek attól, hogy a gazda mennyit akar vagy tud ráfordítani a kezdeti kialakításra és a későbbi fenntartásra. Kisebb és nagyobb ültetvényméretben is egyaránt találunk hagyományos váza koronás csonthéjas ültetvényeket, az őszbaracknál és nektarinnál modernebb Y-koronás (1. kép) vagy orsó (2. kép), cseresznyénél spanyol bokor koronájú és korszerű, nagy tőszámú központi tengelyes szuperintenzív (3. kép) ültetvényt is. Annak ellenére, hogy sokféle művelési rendszerrel dolgoznak, jól észrevehető, hogy a modern intenzív termelés a fő irány. A támrendszert, ahol a koronaforma miatt szükséges, mindenütt megtaláljuk. Az intenzív ültetvényekben könnyű támrendszert építenek, sokszor jégháló nélkül, alacsony betonoszlopokkal, általában 4 sor horganyzott dróttal.

Jéghálót természetesen használnak, de nem általános, függ az adott területen előforduló jégesők gyakoriságától és természetesen a termelő kockázatvállalási hajlandóságától. A jégháló cseresznyében (3. kép) való alkalmazásával kapcsolatban ráadásul megfigyelték azt is, hogy a háló használata negatív hatást gyakorolhat a következő évi rügydifferenciálódásra és ez által a termés mennyiségére. Ezt a hálónak a mikroklímát módosító hatásával magyarázzák, ezért csak a magasabban fekvő területekre javasolják, ahol a nyári átlagos hőmérséklet nem több, mint 25-27 °C.

Fajtahasználatuk megfelel a nemzetközi trendeknek, legtöbbjük általunk is ismert világszinten elterjedt fajta. Természetesen dolgoznak helyi fajtákkal is, ilyen például cseresznyénél a ’Tragana’, az ’Edessa’ és ’Tsoulakeiko’, vagy kajszinál a ’Tyrinthos’ és a ’Bebekou’, melyeket helyi frisspiaci és ipari felhasználásra termelnek.

A gépesítés színvonala és átlagos életkora kissé elmaradottabb, mint nálunk, de a célnak megfelelő. Nagyon jellemző a kisebb, fülke nélküli, a sorokba beférő traktorok használata. Ezekből az egészen matuzsálemi korútól a legújabbakig min-den korosztályú megtalálható errefelé. Általánosan elmondható, hogy a termesztés színvonala jobb, mint hazánkban. Az alkalmazott termesztési módszerek átgondoltabbak, a tápanyag-utánpótlásra és a növényvédelemre sokkal nagyobb figyelmet fordítanak. Megjegyzendő azonban, hogy déli ország lévén utóbbiban sokkal nagyobb a termelők mozgástere, jóval több készítmény és hatóanyag áll rendelkezésre. Ettől függetlenül az itt folyó kertészeti termelés követendő és megvalósítható példaként szolgálhat a magyar termelők számára is.

A szövetkezésre való hajlandóság igen kicsi, melyet a korábbi rossz tapasztalataikkal magyaráznak. Ennek ellenére úgy tűnik, értékesítési nehézségekkel nem nagyon küzdenek, mindenki el tudja adni az általa megtermelt árut. Az öntözéssel kapcsolatos kérdéseinkre a hivatalos válasz az volt, hogy náluk is engedélyeztetni kell és hivatalos kútfúróval kell terveztetni a kutakat. Azonban a gyakorlatban nem mindig történik ez meg, a görög termelők az öntözővizet alanyi joguknak tartják. Ennek magyarázata az, hogy sok helyen rendelkezésre áll a még a hetvenes években az állam által kiépített öntözési infrastruktúra, melyek működnek, de működtetésük körül igen sok a rendezetlen kérdés.

Az idei évben a rendkívül hideg tél, a tavaszi csapadék hiánya, majd azt követően a kései fagyhullám itt is jelentős károkat okozott. Természetesen biztosítást itt is lehet kötni elemi károkra, de egyébként a kertészet eléggé magára van hagyva. Kárenyhítési alap nincs, ráadásul a kertészeti termelők semmiféle állami támogatást – sem földalapút, sem termeléshez kötöttet – nem kapnak, mivel a kormányzat jól jövedelmezőnek tartja az ágazatot. Csak egy-két szántóföldi kultúra, így a kalászos gabonák, a kukorica és a gyapot részesül állami szubvencióban.

A második nap délutánján egy cseresznye ültetvényt és egy intenzív jég-hálós almaültetvényt látogathattunk meg Evangelos Mainos és Konstantinos Doulgeridis I-ConShare szaktanácsadók vezetésével. A bemutatott gyümölcsösök az Aridaia-Pella-Pirgi régióban, Natura 2000 területen fekszenek. Az ország cseresznyetermesztésének 50%-a található ebben a termesztőkörzetben. Általában hagyományos gyümölcsösök, de vannak intenzív, modern, fiatal ültetvények is. Ami a cseresznye fajtaösszetételt illeti, még mindig bőven találhatunk helyi fajtákat is. Ezek a görög fajták magas cukor tartalmúak, mellyel jelentős piaci előnyt tudnak szerezni, mivel a helyi feldolgozóipar többet fizet ezekért a fajtákért, ezért a mai napig megtartották őket. Az elmúlt évben 70 ezer tonna cseresznyét szüreteltek, ez a fagy miatt idén 30-40%-kal csökkenhet. A termés 60%-a exportra kerül, melynek 40-50%-a az EU piacaira, míg a többi azokba a volt szovjet tagköztársaságokba kerül értékesítésre, ahol nem érvényes az embargo. A hazai fogyasztás 40% körül alakul. Integrált növényvédelmet és termesztést alkalmaznak, valamint az európai minőségbiztosítási rendszereket is használják, mint például a GlobalGap.

Az alacsonyabb fekvésű területeken május 5-től kezdik szüretelni a cseresznyét. A szüret a magasabban fekvő része-ken augusztusig húzódik. Piaci előnyük a klimatikus adottságokból ered: 15 nappal korábban érnek itt bizonyos fajták, így folyamatosan és a leghosszabb intervallumban ők tudnak szállítani az üzletláncokba. Például a Carmen fajtát itt már május 15-től szüretelik.

Pirgi régióban termesztik a legjobb minőségű almát, mely a legfiatalabb gyümölcstermesztő régiójuk is egyben. Itt csak fiatal és modern ültetvények találhatóak. Látogatásunkkor éppen egy almamoly elleni szexferomon légtelítéses rendszert installáltak az I-con.share közreműködésével egy 300 ha-os ültetvényben. Most telepítik az első ilyen rendszereket itt. Úgy vélik az orosz piacnak van igénye a vegyszermentes almára és máshol is nő az igény bio termékekre.

A Hadsoglou alma ültetvényen újfajta, herbiciddel végzett gyümölcsritkítást alkalmaznak metribuzin hatóanyaggal (Brevis, Sencor márkanév alatt van piacon). Ezen módszerrel elmondásuk szerint már 2 éve sikeresen csökkentik az oldalágakon kötődött gyümölcsök számát.

Az alkalmazott tőtávolság 60 cm, de ha most telepítenének, már nagyobb távra ültetnék (kissé össze érnek az oldalágak; M26-os alanyon „Red Cup” fajtából áll az ültetvény). Újratelepítésre ez az alany alkalmas. A késő tavaszi fagy káros hatásai láthatóak. Viszont a fákat a fagyok előtt és után is különböző biológiai készítményekkel molibdén, cink, bór, permetezésével igen jól felkészítették a fagy stresszhatásaira, így azon igen jól átvészelték a fagyot. Enyhe foszfor hiány látható (összefüggésben a hideg téllel). Kalcium hiánnyal is találkozhatunk (elmondásuk szerint ez minden intenzív almásban előfordul).

Tápanyag-utánpótlással kapcsolatos megfontolandó tanácsaik: nagyon fontos a szeptemberi, közvetlen szüret utáni (szilárd műtrágya, tápoldat és lobtrágya formájában) makro és mezoelem tápanyagok feltöltése levélanalízis alapján, cink, bór feltöltés és az öntözés szükség szerinti folytatása október végéig. Fontos a tavaszi granulált komplex műtrágyával való feltöltés és virágzás előtti, közbeni és utáni lombtrágyázás (kálium és kalcium-nitrát, bór és cink). A növények stresszhelyzetekre való felkészítése és a sztressz utáni gyógyító kezelésként fontos a kiegészítő biológiai készítmények használata, mint például az elágazó láncú aminosavak keverékéből álló Polyamin és Multipepton. Nyáron fontos a folyamatos öntözés és időjárásnak megfelelő EC ér-tékű és megfelelő összetételű tápoldattal való tápoldatozás. Réz-kezelés: ősszel amikor a levelek 70 % lehullott akkor kezdik a permetezést, bordói keverékkel 20kg/ha (hosszú hatástartamú) mennyiséggel kezelik az ültetvényt. Ez számunkra hatalmas mennyiségnek tűnik de elmondásuk szerint a bordói keverékből a ’80-as években sokkal többet mintegy 25 kg/ ha mennyiséget is használtak. Az Erwinia is kezd problémát jelenteni. Venturiás varasodás ellen is folyamatosan védekeznek. Az MM.106-os alany érzékeny phitoftórára, és nem tűri az újratelepítést ugyanilyen alanyon. Az M.9-est vagy mást kell a helyére ültetni. A különböző moly-kártevők ellen biológiai és hagyományos növényvédő szeres módszerekkel is védekeznek.

Meglátogattuk a termőterület legnagyobb (120 ha) cseresznye- és almatermelőjét. Corvin, Regina, Ferrovia fajtákat láthattunk. A csapadékhiány miatt az öntözést már áprilisban elkezdték. Szervestrágyát kell kiadjanak a talaj alacsony humusztartalma miatt. A görög talajok átlagos humusztartalma 2% alatti. Virágzás előtt, fagyhatás ellen kijuttattak bizonyos anyagokat, (pl. spenót kivonat, cink, bór, molibdén). Elmondásuk szerint a poszméhek és a mézelő méhek együttes használatával jobb beporzási eredményeket és gyümölcsminőség-javulást értek el, mint csak a hagyományos mézelő méheket önmagukban használva. További fontos tényező a beporzás alatti hőmérséklet és páratartalom: ha pl. magas a hőmérséklet a virágzás alatt, akkor összetapad a pollen, előre kell lássuk ezt és fel is kell készülni.

Az ültevényben minden fán minden távolság és minden termőág egyforma (3. kép), ami nem véletlen. Tudatosan alakítják így a fákat. Elmondásuk szerint a megfelelő időpontban, fel kell ébreszteni a rügyeket és a virágokat fel kell készíteni az optimális termékenyülésre. Ezt 3 kg/ha kelatizált cink és 4-5 l/ha polyamin amino-sav készítmény és Haifa bór készítmény lombhulláskori és virágzás előtti permetezésével érik el mely felébreszti az alvó rügyeket. Akár 3-4 alkalommal is kezel-nek. A bórt virágzás közben is permetezik. Amennyiben a talajvizsgálat indokolja a bórt megfelelő formában és mennyiségben ki kell juttatni granulált formában is.

Öntözés: a hegyekből, Bulgária és FYR Macedónia irányából több folyó és vízesés vize errefelé áramlik, így a terület vízellátása folyamatos és kellő mértékű. Vannak felszíni vízforrások, de jellemzően fúrt mélykútakból öntöznek. A vízminőség kiváló, iható forrásvíz. Az öntözés támogatott és kötelező. A víz a termelőnek alanyi jogon jár. Bár vízjogi engedélyre elvileg szükség van, de ezt a hivatal szakemberei önmaguktól elvégzik sőt az állam még a kutat is megfúrja a termelőnek. Megbízott szakértők, hivatalnokok tesztkutat fúrnak, minősítik a vizet, és meg is fúrják a kutat. A legális kút és a vízminősítés csak akkor fontos, ha export piacra szállít be a termelő. Egyébként nem veszik komolyan és az állam sem ellenőrzi. Így aztán a helyi piacra termelő termelők az állam hallgatólagos engedélyével működő, magánúton fúrt kutakból öntöznek. Papíron elvileg létezik egy önbevalláson alapuló vízkivételi díjrendszer is, melynek mértéke függ a vízforrástól, a termesztett növény fajtájától és főleg az ültetvény méretétől. A legtöbben ezt azonban nem veszik komolyan és az állam sem ellenőrzi ennek megfizetését. A vízdíj például közösségi víztározókból dízel szivattyúállomás segítségével történő öntözés esetén mint-egy 3-12 EUR/óra összegbe kerülne, de csak elvileg.

Az út sikeresen zárult, reméljük, minden résztvevő saját gazdálkodásában is használható információkkal gazdagodva tért haza. Ez úton is köszönjük a Haifa Southeast Europe-nak és az I-Con.Share szaktanácsadó vállalatnak az út lebonyolításához nyújtott segítségüket és a híres görög vendégszeretetet.

Szerzők:
Kéki László (Haifa Hungary)
Hunyadi István (NAK)
Bogya Zita (TészÉsz)