Karádi Péter családi vállalkozása Budapest mellett található, ahol egy nagyjából 1,5 ha-os örökölt területen kezdtek a homoktövis termesztésébe. Kezdetben sokat gondolkodtak azon, hogy hogyan hasznosítsák a területet, aztán ültetvénytelepítés mellett döntöttek, és 2009-ben létrehozták a mára közel 9,0 hektáros gyümölcsös első 1,5 hektárját. A homoktövis termesztésének eddigi tapasztalatairól Karádi Péter, családi gazdálkodóval beszél-gettünk, aki egyike volt az ország első homoktövis telepítőinek.

Hogyan esett a választás a lehetséges számtalan kultúra közül éppen a homoktövis termesztésére?

Az elsődleges érv a homoktövis telepítése mellett a növény nagyon kedvező beltartalmi értékei voltak. A homoktövis felhasználási lehetősége majdnem határtalan. A növény felhasználási irányainál mindenképpen említésre méltó a kozmetikai ipar, az élelmiszeripar, és a gyógyászat is, habár a gyógyszeripar szintetikus alapanyagokból mindent előállít, ami a homoktövisben természetesen megvan. A kedvező beltartalom mellett a homoktövis mellett szólt az is, hogy jól tűri a szélsőséges időjárást, kevés kártevője és kórokozója van, relatíve kicsi az élőmunka igénye, hamar termőre fordul, továbbá a talajra különösebben nem érzékeny (megterem rossz talajon is, de meghálálja a jó minőségű talajt). Az ültetvénynek helyet adó földterület közel sem mondható jó minőségűnek, a meglehetősen heterogén területen megtalálható az agyagtól a homokig minden talajtípus. A változó minőségű talaj ültetvényre gyakorolt hatása egyértelműen látszik, a jobb minőségű részeken zöldellő, jó kondíciójú növényeket találunk, míg a gyengébb részeken fejletlenek, rossz külleműek a bokrok.

Milyen piaci lehetőségek álltak, illetve állnak a homoktövis előtt?

A telepítéskor voltak pozitív érvek a homoktövis mellett, ezek egy része megdőlt, jónéhány közülük viszont megmaradt, mint például az értékesíthetőség biztonsága is. Igaz ez pillanatnyi állapot, senki nem tudja megmondani, hogyan változik a piac a következő években. A piaci stabilitást elősegíti, hogy a növény minden része értékesíthető. Ezt úgy kell elképzelni, hogy jelen pillanatban a gyökerét leszámítva tényleg minden porcikája eladható. A leveléből például teát készítenek. Jelenleg már olyan komolyan foglalkoznak a levél feldolgozásával, hogy különválasztják a porzós és a termős növény levelét a megfelelő minőség eléréséhez. A homoktövis pozitívuma továbbá,hogy jó – az egészségvédő hatására épített – marketingje, illetve, hogy egy picit titokzatos növény, keveset tudunk róla. Az értékesítés kapcsán probléma azonban az, hogy nem állnak rendelkezésre megfelelő árualapok. A homoktövis csak két- illetve háromévente takarítható be, így még országos, vagy akár európai szinten is évről-évre jelentősen változik a szüretelt mennyiség. Németországban például jelenleg mintegy 600 ha homoktövis ültetvény van, aminek a betakarítása a kialakított fajtaszerkezet miatt úgy néz ki, hogy egyik évben mintegy 450 ha-t szüretelnek le, míg a következőben maximum 150 ha-t.
Azokban az években, amikor a kisebb terület betakarítása esedékes, a német feldolgozók európai szinten jelentős felvevőpiacot jelentenek a külföldi árura.

Honnan és hogyan lehetett információt gyűjteni egy olyan növény termesztéséről,amely addig Magyarországon árutermelő ültetvényekben érdemben nem is létezett?

A gyümölcsös ökológiai ültetvényként 2009-ben bekerült az agrár-környezetgazdálkodási programba. A támogatásokból befolyó jövedelmet kezdetben leginkább arra fordítottam, hogy különböző homoktövis témájú rendezvényeket látogassak meg világszerte. A szükséges információkhoz kezdetben nehezen lehetett hozzájutni. Magyarországon csekély mennyiségű irodalom található a gyümölcsről, viszont Németországban bőségesen fellelhető. Az ültetvény eltelepítése előtt azonban nem elégedtem meg a német irodalmakkal, hanem igyekeztem feltérképezni az egész európai helyzetet, felvettem a kapcsolatot többek között észt, francia, de még kínai termelőkkel is. A fáradságos kutatás részben el is érte célját, hiszen nagy mennyiségű információhoz lehetett jutni, viszont gyakorlati tapasztalat szempontjából még hiányosak voltak az ismeretek.

Mekkora termesztési és gazdasági jelentősége van Európában, illetve a világon a homoktövisnek?

A világ homoktövis termeléséről elmondható, hogy Kína a maga 1,6 millió hektáros termelésével egyértelműen világelső, igaz ennek jelentős része nem igazi árutermő gazdaság, hanem talajmegfogás (erózióvédelem) céljából létesített ültetvény. Ami a kínai termelést döbbenetessé teszi, hogy évente 10 000 ha homoktövist ültetnek, ami napi 30 ha-nak felel meg. Kínában 200 db feldolgozóüzem foglalkozik kizárólagosan homoktövis feldolgozásával, ez főleg annak tükrében nagy szám, hogy jelen pillanatban Európában egy darab erre specializált üzem található – Németországban –, amelyik 700 tonnát dolgoz fel éves szinten. Többre is képes lenne, de egyelőre ennyi alapanyagot tud összeszedni. A második legnagyobb termelő Oroszország, ahol 55 000 ha-on termesztik ezt a gyümölcsöt. Az Altaj hegységben van egy kutatóintézet, ahol már az 1920-as évektől foglalkoznak homoktövis kutatással és jelenleg körülbelül 70 fajtát ismernek. A fentiek alapján Oroszországot tekinthetjük a homoktövis kutatás őshazájának, és talán a hazai termesztéshez is innen lehet leginkább a megfelelő fajtákat kiválasztani. Indiában mintegy 12 000 ha a homoktövis termőterülete, ráadásul az ország teljes területén folyamatosak az új telepítések. A homoktövis termesztési jelentőségét jól jelzi, hogy a 2014-es potsdami homoktövis konferencián az ott lévő közel 1 000 ember 85%-a a Távol-Keletről érkezett. Az ötnapos konferencián az előadók között is az indiaiak és a távol-keletiek voltak túlsúlyban.

Milyen művelési rendszerben ajánlatos telepíteni a homoktövist, illetve milyen a rendelkezésre álló fajtaszortiment?

A homoktövis ültetvények térállás-paraméterei tág intervallumban mozognak, a 4,0 x 4,5 méteres sortávolság mellett 1,5-2,0 méteres tőtávolság bizonyult megfelelőnek, de egyes fajtákat akár 1,0 m-es tőtávolságig is lehet sűríteni. Jelen pillanatban Magyarországon német, illetve orosz fajták vannak termesztésben. A német fajták jól termeszthetők a hazai viszonyok mellett, de megfelelő nemesítéssel még ezeknél is sokkal jobb fajtákat lehetne előállítani.

Milyen terméshozamok, illetve gazdasági paraméterek mellett termeszthető a homoktövis hazánkban?

A hektáronkénti termésmennyiség 5 és 30 tonna között alakulhat, a mi gazdaságunkban a gyengébb talajadottságnak köszönhetően 5-10 tonna között jellemző hektáronként, viszont van Magyarországon olyan termelő is, aki nagyobb területen megközelíti a hektáronkénti 20-30 tonnás hozamot. Azt azonban mindenképpen szem előtt kell tartani, hogy ez a termésmennyiség egy egyszeri szüretre vonatkozik, viszont a homoktövis csak kétévente takarítható be.

A 2009-ben telepített gyümölcsösünket 2011-ben szüreteltük először, ekkor csekélynek mondható, 5 tonnás hektáronkénti hozamot értünk el. A relatíve alacsony hozamhoz két év alatt (hiszen kétévente lehet betakarítani) mintegy hárommillió forint költség kapcsolódott, a realizált árbevétel pedig mintegy hatmillió forintra tehető. A viszonylag magas jövedelem kapcsán megjegyzendő, hogy a hektáronkénti 5 tonna hozam egyáltalán nem a maximális termésmennyiség, hasonló ráfordítással jobb termőhelyen elérhető átlagosan a hektáronkénti 20 tonnás hozam. Viszont az is nagyon fontos, hogy a jövedelem is két évre értelmezendő. A homoktövis bogyó értékesítési ára Magyarországon nagyságrendileg 1 000 Ft/kg(2014. évi ár), azonban a gyümölcs értékesítése nem csak egészben, hanem velő formájában is lehetséges. Mi ezt az értékesítési formát választottuk, jelen pillanatban a termés döntő részét 5 literesre egalizált velőként értékesítjük nagyobbrészt német piacon.

Az ültetvények hasznos élettartama szintén viszonylag tág határok között mozog. Átlagos élettartamnak 18 évet tekintenek, de intenzívebb termelés esetén (amikor is 30 t/ha körüli hozamokat érnek el) inkább 14 évvel célszerű számolni. Vannak azonban szakirodalmi említések 25 éves gyümölcsösökről is, tehát egy homoktövis ültetvény élettartama kapcsán valahol a 14 és a 25 év között lehet számolni.

A betakarítás szempontjából igen nehezen kezelhető növény. Hogyan lehet megoldani a szüretet?

A relatíve alacsony élőmunka igény ellenére betakarításkor szedőkből hiány mutatkozik. Nagyon nehéz Budapesten embert találni, amikor munkásokra van szükség a környező falvakat járom be, és ezeken a helyeken próbálok embereket toborozni. A munkások hiánya mellett a betakarítást tovább nehezíti, hogy a homoktövis szedése merőben eltér a hazai gyümölcsök betakarításától. Kézzel szüretelni a homoktövist hosszadalmas, szaporátlan művelet, melyet a kisebb-nagyobb tövisei amúgy is megnehezítenek. A gyümölcs betakarításakor levágjuk a termőágakat, ezeket ponyvákra tesszük, végül a ponyvát tartó két ember a termést (amely ekkor még az ágakon van) konténerekbe vagy rakoncákra rakja. Ezt követően a konténereket hűtőházba szállítjuk, ahol -20 fok körüli hőmérsékleten töltenek néhány napot, amíg a rakonca belsejében lévő ágakat is átjárja a fagyhatás. A fagyasztás után a bogyók közül kitisztítjuk a felesleges anyagokat, majd a tisztított termést zsákokban tároljuk. A tárolás után a bogyókat egészben, vagy velőként lehet értékesíteni. Jelen pillanatban a gyümölcshúson kívül a termés magját és a héját tudjuk értékesíteni, viszont a levelét és az ágakat kidobjuk. Szüretelni fajtától függően két vagy három évente lehet, gazdaságunkban egyaránt található mindkét fajtából.

A kertészeti kiskultúrákban gyakran okoz gondot az alkalmazható növényvédő szerek hiánya. Hogyan sikerül ezt a problémát kezelni?

A homoktövis károkozói ellen hazánkban egyelőre nincs szükség védekezésre. A növény legjelentősebb kártevője a szibériai homoktövislégy, amiről azt kell tudni, hogy elterjedése két évvel ezelőtt még túl volt az Urál hegységen, mára viszont már a Balti-tengernél is megtalálható, és Németországban is megtámadta már a vad fajtákat. A jelek szerint csak idő kérdése, hogy mikor fog elérni Magyarországra. Németországban már próbálnak olyan megoldást találni a kártevő ellen, amely alkalmazásával a homoktövis ültetvényeket továbbra is ökológiai gazdálkodásban lehetne tartani. A növényvédelem azonban jelenleg nem okoz különösebb problémát.

Milyen területeken lenne szükség a leginkább fejlődésre, előrelépésre a homoktövis hazai termesztésében?

Két területen látok nagy hiányosságot. Véleményem szerint a legnagyobb lehetőség a betakarítás gépesítésében rejlik. A hazai termelők a szüretelést egyszerűen, metszőollóval végzik, ezzel szemben Németországban már létezik teljesen gépesített technológia, amihez tartozik egy komplett, fagyasztóalagúttal kiegészített feldolgozó gépsor is. Nagy lemaradás van továbbá a szervezettség terén. Megfelelő összefogással és ezáltal lényegesen nagyobb árulappal mind az értékesítésben, mind pedig a termékfejlesztésben lényegesen jobb helyzetbe kerülhetnének a hazai termelők.

Lejegyezte:
DR. APÁTI FERENC