Az időjárás és a virágzás előrehaladása

A gyümölcsfajok vegetációja és ezzel együtt virágzása szokatlanul korán, mintegy 10-14 nappal az átlagosnak tekinthető időszak előtt indult. A kajszibarack és az őszibarack virágzása megindult nagyobb-részt március 20-25. között, a cseresznye április 01-05. között, amit egy-két nappal követett a meggy, a szilva és a körte, és szokatlanul korán indult az alma is az április 05-15. közötti kinyílással. Március végén, április első dekádjában virágzásnak indult a ribiszke és a szamóca is. Április végén, május első felében indult a málna, a szeder és a birs virágzása. Megjegyzendő, hogy a déli, a dunántúli és a közép-magyarországi termőtájakon jellemzően 5-8 nappal korábban kezdődött minden faj virágzása, mint a keleti és az északi termőtájakon. A tavalyi közepes termésből eredő kisebb leterheltség okán az idei virágzás erőssége a legtöbb termőhelyen, illetve gyümölcsfajnál jó, illetve nagyon jó volt, egyes esetekben kifejezetten erős is. Figyelemmel kell lenni azonban arra, hogy az idei termés-eredményeket befolyásolják a nagyon erős téli fagyok is, melyek hatása pontosan nem becsülhető, és vélhetően a jövőre nézve is jelentős részben látens marad.

Az időjárás április 06-ig viszonylag kedvezően alakult, 15-25°C közötti nappali hőmérsékletekkel, többnyire kedvező szélviszonyokkal, sőt a március az átlagosnál melegebb volt. A méhjárás ezen időszakig – ezáltal az ez előtt virágzó fajok/fajták megporzása és kötődése – elfogadhatónak, jónak minősíthető, bár valamelyest ronthatta a megporzás hatékonyságát, hogy a legtöbb gyümölcsfaj szinte egyszerre virágzott, így nem minden esetben „jutott” elegendő méh egy-egy gyümölcsfajra. Az április ezen első hetét követő időszakban az időjárás alakulása nagyon kedvezőtlen fordulatot vett: döntően hűvös vagy kifejezetten hideg (8-15 °C közötti nappali és alig fagypont fölötti éjszakai hőmérsékletek), és többnyire szeles vagy erősen szeles, részben csapadékos időjárás uralkodott. Ebben, a közel három hetes időszakban a méhek mindössze néhány napban (és akkor is gyakran csak néhány órás időablakban) tudtak repülni. Ez értelemszerűen kedvezőtlenül érintette a cseresznye, a meggy, a szilva és a körte megporzását (nagy súllyal az önmeddő és/vagy későbben virágzó fajtákét), és jelentős részben az almát is. Előbbi gyümölcsfajoknál még néhány napnyi kedvező időjárás beleesett a virágzás időszakába, míg az alma döntően rossz időjárási körülmények között virágzott. Ennél fogva szokatlanul lassú, vonatott volt a virágzás, egy-egy virág abnormálisan hosszú ideig volt nyitva. A megporzott virágok termékenyülését ronthatták a hűvös, fényszegény nappalok és a hideg (de fagypont fölötti hőmérsékletű) éjszakák, mert a pollentömlő vontatott fejlődése miatt 3-8 nap is eltelhet a meg-porzás és a termékenyülés között, a szokásos 1-2 nap helyett.

Tavaszi fagyok

Ezen virágzási és terméskötődési körülmények mellett érkeztek az erőteljesebb éjszakai lehűlések. Fagypont alatti hőmérsékletek (-2,0–4,5 °C ) alakultak ki az északi és az észak-keleti országrészben március végén és április folyamán több alkalommal is. Ezeken túlmenően volt még áprilisban 3-4 olyan éjszaka, amikor a hőmérséklet – térségenként eltérően – a fagypont közelébe süllyedt. Az ország középső részén és a Dunántúlon hasonló gyakoriságú fagyok kevésbé voltak tapasztalhatók, az itt található termőtájakon április 21-én hajnalban – az északi sarkvidékről érkező hidegfront hátterében – alakultak ki helyenként -0,5–2,5 °C közötti hőmérsékletek, legfőképpen a Dunántúl déli, dél-nyugati és észak-nyugati részében (a keleti országrészben ekkor nem zuhant fagypont alá a hőmérséklet).

Károk, lehetséges következmények

A megporzásra és terméskötődésre

kedvezőtlen – április 06. és 24. közötti időszak – időjárási körülményei az ország teljes területén tapasztalhatóak voltak. A déli és a nyugati országrészben hamarabb indul(t) a virágzás, így itt a kedvezőtlen időjárás beállta előtt már zajlott (vagy befejeződött) a csonthéjasok virágzása, de folyamatban volt a keleti és az északi országrészben. Az ország minden termőtáján hátrányosan érintette azonban az alma virágzását a hűvös, szeles időjárás. Egyetlen faj terméskötődésére sem hat kedvezően (méhjárástól függetlenül, illetve azzal együtt sem), hogy a virágzás, vagy akár az azt követő kisgyümölcs stádiumban hűvös, fényszegény viszonyok uralkodnak.

Az éjszakai fagyok – a fent leírtak szerint – eltérő mértékben érin-tették a különböző termőtájakat, illetve gyümölcsfajokat. Az északi és észak-keleti régióban kialakuló március 27-ei és az április 12-ei fagyok már érzékeny állapotban érintették a csonthéjasokat (virágzás előtti állapot, illetve virágzás), de még nem okozhattak érdemi problémát az almánál. Az április 18-ai hajnali fagyok azonban a legérzékenyebb stádiumban (kisgyümölcs) érték a csonthéjasokat, és közel hasonlóan érzékeny fenológiai stádiumban (teljes virágzás) az almát. Az április 21-ei – főleg Dunántúli – fagyok elsősorban a csonthéjasok és a körte, másodsorban az alma terméseredményeit befolyásolhatják negatívan. A lehűlések mértékében és időtartamában (még egy adott országrészen belül is) jelentős eltérések voltak településenként, településrészenként – a domborzati viszonyoktól, talajadottságoktól, stb. függően, ennél fogva általánosítható kép nem rajzolható ki még egy-egy termőtájról sem.

Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy nem csak maguk az éjszakai fagyok befolyásolhatják a termést, hanem – a fent leírtak szerint – a megporzásra és terméskötődésre hosszú időn keresztül kedvezőtlen időjárási viszonyok is. Az is lehetséges, hogy egy-egy fajnál és/vagy termesztőkörzetben ez fajsúlyosabb kihatású lesz, mint az éjszakai fagyok. Az elmúlt egy hónap minden időjárási elemét egy rendszerben kezelve kell a lehetséges következményeket értékelni, melyek az alábbiak lehetnek:

• rossz termékenyülés és/vagy rossz terméskötődés (ez első helyen a hűvös, szeles, csapadékos, fényszegény viszonyok következménye lehet, és kialakulhat fagyhatás nélkül önmagában a meghűlés következtében is), és ebből eredő esetleges terméskiesés;
• a szokásosnál jóval nagyobb mértékű tisztuló gyümölcshullás a virágzás befejeződését követő hetekben (a kedvezőtlen, rendellenes kötődés miatt, valamint az időben elhúzódó, vontatott virágzás miatti heterogén gyümölcsméretek okán);
• fagy okozta, közvetlen virág- vagy terméskár (ez jelenleg elsősorban az északi, az észak-keleti, a dél-nyugat dunántúli és az észak-nyugat dunántúli országrész egyes termesztőkörzeteiben érzékelhető erőteljesebben).

A fenti jelenségek fajtól, azon belül fajtától, továbbá ültetvénytől (kondíció, technológia, stb.), valamint termőtájtól és még azon belül településtől függően is nagyon eltérő intenzitással jelentkeztek. A terméskiesés mértéke térben nagyon heterogén, mozaikos.

Az európai helyzet rövid áttekintése

Az európai helyzet értékelése az eddig rendelkezésre álló, de mértékadó német, osztrák és holland információkra alapoz. A vártnál jóval nagyobb mértékű lehűlés miatt (április 19/20. és 20/21. éjszaka -4,0 – -6,0 °C alakult ki, nagyon hosszú ideig) nagyon jelentős károk következtek be Hollandiában, Belgiumban és Franciaországban a körte- és almatermésben. Főleg a dél-németországi területeken nagyon jelentős károk vannak az alma és a csonthéjasok termésében. Ausztriában (Steiermark) szinte teljes terméskieséssel számolnak a csonthéjasok és közepes veszteséggel az alma esetében (utóbbi inkább a magasabb fekvésű területeken kedvezőbb megítélésű). Szlovéniában – a 2016. évhez hasonlóan – szinte totális terméskiesés van az almában. Dél-Tirolban is jelentős kieséssel számolnak a fagyvédelmi önözéssel nem védett területeken (megjegyzendő, hogy a terület jelentős része védett.). Lengyelországban is voltak erős lehűlések, jelentős károk érték a virágzás végén és kisgyümölcs állapotban lévő meggyet (40-50%-os terméskiesés) és cseresznyét (60-80% kár), illetve számottevő a kár az almában (30-50%), különös tekintettel a legkorábban virágzó Idared fajtára.

Piaci helyzet és kilátások

Összegezve megállapítható, hogy a meghatározó gyümölcstermelő országokban jelentős terméskiesésekkel számolnak. A károk nehéz felmérhetősége, és ezáltal a végleges termés jelentős becslési hibái mellett is az mondható, hogy a legtöbb gyümölcsfaj esetében inkább keresleti piacra lehet felkészülni ebben az évben. Az európai helyzet azonban gyümölcsfajonként is erősen eltérő.

Normális, jó termés van a kajszibarack és az őszibarack esetében, tekintettel arra, hogy a főbb termelő (mediterrán országokat) nem érintették jelentősen az április végi fagykárok. Így ezen gyümölcsfajoknál inkább átlagos-normál kereslet kínálati viszonyokra számítunk.

A cseresznye esetében nagy terméskiesésről szóltak a korábbi hírek, ami igaz is Németország, Ausztria és Lengyelország vonatkozásában. Olaszországból viszont nagyon jó termésről érkeznek híradások, így a – lapzártakor (június 15.) – rendelkezésre álló információk szerint ennek kínálati hatása miatt egyelőre nem alakultak ki a közepes-átlagos szintnél magasabb árak a cseresznye piacon sem.

A hazai meggytermés kis mértékben az átlagos, közepes szint alatt várható, bár mintegy 30% a terméskiesés ahhoz képest, hogy akár rekordtermés is lehetett volna. A meghatározó európai meggytermelő országokban jelentős, 30-50% közötti a fagykár miatti termésveszteség, így várhatóan keresleti piacra lehet számítani. A szűkebb európai kínálat (átlag alatti termés és befőtt-készletszint) miatt keresleti piacra, illetve viszonylag magas, a „felső harmadba” (200 Ft/kg körül és fölötte) tartozó nettó termelői árakra számítunk.

Az európai szilvatermésről jelenleg elég pontatlan a kép, de a fagykárok miatt itt is inkább keresleti viszonyokra lehet számítani. Jelentős kár érte az európai körtetermést, és bár a kép nem tiszta, itt is hiány prognosztizálható.
Az almatermés szintén kárt szenvedett, az EU utóbbi években szokásos 12 millió tonna körüli almatermése valószínűsíthetően nem fogja meghaladni a 8-9 millió tonnát, vagy akár valamivel az alatt lesz.

Ennek ellenére azt prognosztizáljuk, hogy – még ha keresleti piacra is és az ezzel együtt járó, átlagosnál magasabb árakra lehet számítani – nem fognak soha nem látott magasságokig elszabadulni a piaci árak, így a jó termésminőségre szükség lesz, nem feltétlenül lehet majd a gyenge minőséget is „ledugni a piac torkán”, mint ahogyan most abban sokan „spekulálnak”.

Minden esetre bizonyos, hogy az idei év, mely rendkívüli terméshelyzetet eredményezett a legtöbb fajnál, sok tanulsággal fog szolgálni. Az viszont már most érzékelhető, hogy a kereskedelem szereplői igyekeznek „féken tartani” az árakat, így az átlagosnál magasabb árak ellenére nem szabad mérhetetlen árrobbanásra készülni.

 

 

Szerző:
Apáti Ferenc FruitVeb, alelnök