ZÖLDSÉGTERMESZTÉS

 

Paprika

A paprikát típusa szerint megkülönböztetve, a felhasználást figyelembe véve három kategóriára oszthatjuk. Legfontosabb a friss fogyasztás, ezenkívül nagy hagyománya van a paprika fogyasztásának feldolgozott (tartósított formában). A harmadik eset, mikor kifejezetten ételízesítés céljából termeljük a paprikát (fűszerpaprika). Általánosságban elmondható, hogy frisspiaci célra a világ legtöbb térségében ma már zárttérben termesztik. Termelő berendezések alatt magasabb fajlagos hozamokat, jobb minőséget lehet elérni. Nem elhanyagolható szempont, hogy sokkal nagyobb a termelés biztonsága is. Főleg a mérsékelt égövön lehet eredményesen és biztonságosan termelni zárttérben, meg lehet hosszabbítani a termelési szezont, fűtéssel szinte egész évi termelést lehet biztosítani (korlátozó tényező a fényviszonyok). Továbbá fontos szempont, hogy zárt térben jobban, biztonságosabban meg lehet valósítani az integrált (biológiai) növényvédelmet. A klímaváltozás hatása miatt egyre bizonytalanabbá, kockázatosabbá válik a paprika szabadföldi termesztése. Így a mérsékelt égöv szinte minden országában folyamatosan csökken a szabadföldi paprika termesztés és csak egyes típusoknál (pl.: fűszerpaprika) van nagy jelentősége. Az elmúlt években a paprika fogyasztása és termelése is folyamatosan növekszik a világban. Az egyes kontinensek paprika fogyasztása nagymértékben különbözik. Évente a világ paprika termesztése 24-25 millió tonna. Legnagyobb termelő továbbra is Kína, mint a legtöbb növényfajnál, mely az összes megtermelt mennyiség közel felét termeli meg. Európában a legnagyobb termelők Törökország, Spanyolország, Olaszország, Hollandia, Románia, és Magyarország. Európa évente 3,4-3,7 millió tonnát termel jelentős árumennyiség érkezik Marokkóból, Jordániából, Izraelből, Törökországból, de újabban Egyiptomból is.

A magyar paprikatermelés a világ termelésének közel 1%-át, az európainak pedig 6-7%-át (~200 ezer tonna) adja.

A paprika rendkívül gazdag fajtákban és fajtatípusokban is, így a felhasználás, fogyasztási szokásoknak megfelelően a világ minden részén rendelkezésre állnak a termelőknek a megfelelő fajtatípusok, fajták. A globalizációnak, idegenforgalomnak óriási hatása van a gasztronómiára. A frissfogyasztásnál világviszonylatba előtérbe helyezik a pirosra érő típusokat (kaliforniai, kápia). Egyes országokban nagy hagyománya van az erős típusú fajták fogyasztásának és rendkívül széleskörű a különböző paprikatípusok tartósított formában történő fogyasztás is. Az ételízesítésre használt fűszerpaprikát szinte az egész világon termelik, a gasztronómia szerves részévé vált. Hagyományos „magyar paprikát” (TV paprika), csak a Kárpátmedencében termelik a világon, más országok fogyasztásában csak kiegészítésként jelenik meg. Az utóbbi években, hazánkban is csökken a kereslet a TV paprika iránt, főleg a fiatalabb korosztály részesíti előnyben a színesre érő típusokat. Hazánkban évente 200-205 ezer tonna étkezési paprikát termelünk (180-185 ezer tonnát zárt térben, 20-25 ezer tonnát szabadföldön). A fűszerpaprika termelésünk évjárattól függően 17-21 ezer tonna.

Hajtatott paprika

A termelőfelület az elmúlt években 1 500-1 600 ha-on stabilizálódott. Folyamatosan javul a termelés technikai, technológiai színvonala. Csökken a kislégterű sátrak aránya a termelésben, míg a talajnélküli termelés aránya tovább növekedett 2018-ban (~50%), ezáltal növekednek a fajlagos hozamok, szinte minden fajtatípus esetében. A fűtött berendezésekben történő paprika termesztés 350-400 ha körül van, melyből 60-70 ha üvegház, a többi fóliasátor vagy fóliablokk. Üvegházakban az ültetések szeptember-november között történnek, így a téli időszakban is van magyar termelésű TV és hegyes erős (He) paprika a piacokon. Közel 1 200 ha-on történik hidegfóliába paprika hajtatás. Itt az ültetés március végén-áprilisban történik meg, a szedés kezdete június eleje – közepe, míg az utolsó szedések november közepén szoktak lenni. A télen érkező import így kevésbé befolyásolja a kevés hazai termelést. A gondot az okozhatja, ha áprilisban és májusban is nagyobb mennyiségű import érkezik az országba.

2018-ban 1 550 ha hajtató berendezésből 185 ezer tonna termést takarítottak be a termelők, ez 12 kg/m2 fajlagos hozamnak felel meg. Rendkívül heterogén a termelés technikai, technológiai színvonala, ezért nagy eltérések vannak a hozamokban is. A tenyészidőszak hossza (5-10 hónap), valamint a fajtatípus és a termesztés módja (talajos és talajnélküli) is befolyásolja a hozamokat, így az 1 m2-re vetített átlaghozam csak tájékoztató jellegű, sokkal fontosabb, hogy egy-egy termesztési mód, fajtatípus esetén milyen hozamot kell elérni a gazdaságos termeléshez. Pl.: TV paprikánál 9-10 kg/m2 hozam mellet is képződhet eredmény, de pl.: üvegházi termelésnél ugyan ez 19-20 kg/m2 hozamszintnél igaz. Tovább növekedett az integrált biológiai növényvédelem aránya, országosan elérte a 65%-ot a termelésből.

Az integrált védekezés magasabb technikai, technológiai szintet követel meg, ezért tovább javult a termelés színvonala, amely pozitívan hat a hozamokra és minőségre is.

2018-ban számos újfajta jelent meg a termesztésben, melyek több rezisztenciával rendelkeznek, mint a régi fajták, ez is növelte a termésbiztonságot. A klímaváltozás hatásai, az egyre kevesebb engedélyezett növényvédőszer-hatóanyag, valamint az egyre alacsonyabb szermaradvány határértékek „kikényszerítik” azoktól a termelőktől is az integrált biológiai növényvédelem bevezetését, akik eddig a konvencionális védekezést helyezték előtérbe.

2018-ban paprikahajtatás szempontjából az időjárás átlagos volt, de pár szélsőséggel azért meg kellett küzdeni.

A január-február enyhébb volt, de a fényviszonyok nem voltak kedvezőek. A február vége március eleje hideg volt, mely még fűtött körülmények között is visszavetette a növények fejlődését és ebből adódott, hogy áprilisban kevesebb áru jelentkezett a piacokon. Április közepétől május végéig rendkívül kedvező volt az időjárás. A hidegfóliás kiültetések szinte „megfázás” nélkül tudtak fejlődni. Az áprilisi középhőmérséklet 6-7oC-kal volt magasabb, mint az elmúlt 20 év átlaga, ennek az lett a következménye, hogy az első szedések május végén – június elején megkezdődtek, 2-3 héttel korábban a szokásosnál és ez komoly piaci zavarokat okozott. A magas termelői és fogyasztói árak, valamint a megnövekedett árualap miatt túlkínálat alakult ki. Itt volt még egyes kiskereskedelmi láncokban a Jordán és a marokkói paprika és az export sem tudott megindulni nagyobb mennyiségben csak június legvégén, július elején. A termelés és a piac ezután a 3-4 hét után rendeződött és egész szezonban kiegyensúlyozott volt. Az augusztus elején beköszöntött kánikula 5-6 hétig tartott, mely főleg a kisebb légterű sátrakban jelentős minőségi problémákat okoztak. A szeptember-október hónap meleg és napfényben gazdag volt, így a növények jól tudtak fejlődni, plusz 1-2 szedést eredményezetek november közepéig.

A klímaváltozás hatására bizonyos kártevők, kórokozók több gondot okoztak, mint a az elmúlt években. A meleg április-május segítette a hasznos rovarok felszaporodását, kevesebb „pótbetelepítést” kellett végezni. Május-június hónapban a legnagyobb gondot az erős levéltetű fertőzések okozták. A nyár második felében és ősszel a molykártevők közül a gyapottok bagolylepke adta a védekezés gerincét. A vándor- és márványos poloskák rendkívüli felszaporodása miatt több termelőnél kemikáliákkal is be kellett avatkozni, ami nagy károkat okozott a biológiai növényvédelemben. A száraz klímának köszönhetően az atka fertőzések is nagyobb mértékűek voltak, mint az elmúlt években. A vírusok közül hajtatásban is megjelent az uborkamozaik vírus, pedig e vírus inkább szabadföldi termelésben volt gyakori.

A 2018-as évben kisebb „átrendeződések” történtek az egyes fajtatípusok között. A kápia típust termelők területi növekedése megtorpant 2017-hez képest, mert 2017-ben a termelői árak alacsonyabbak voltak, mint 2016-ban. A Hegyes erős paprika termelése kicsi növekedést mutatott és nőtt a TV paprika termelő felülete is. A kápia paprika termesztése 20-25%-kal kevesebb élőmunkát igényel, mint a TV paprika, vagy He paprika, sokan a piaci tendenciák mellett, emiatt részesítik előnyben e típus termelését. Az elmúlt évek tapasztalata, hogy He paprikának a fogyasztása még  a nyári időszakban is emelkedik, ezért 2018-ban is egész évben kiegyensúlyozott piaca volt. Ami látható, hogy a TV paprika export piaca tovább szűkül, főleg a nyári időszakban /július vége – szeptember/. Folyamatos kereslet alakult ki a kápia paprikára, jelentősen növekedett a belföldi kereslet. Exportra pedig lényegesen többet lehetett volna értékesíteni, de nem volt elegendő árualap.

2018-ban a termelői átlagárak mind három típusnál lényegesen jobbak voltak, mint az elmúlt 5 év átlaga, mélypontot csak a május vége-június hónap mutatott.

Rendkívül magas árak alakultak ki augusztus-szeptember hónapokban. Legnagyobb hozamnövekedést a kápia típusnál tapasztalhattuk. Az új beruházásoknak, korszerűsítésnek köszönhetően nő (főleg hideg fóliákból) a korai termés aránya (május-június), ezért ekkor relatív túlkínálat alakult ki az elmúlt években, így 2018-ban is. Ekkor még az export sem kifizetődő, mert főleg a német piacokon ott van a déli országok olcsó áruja. A feldolgozók 2018-ban is későn indították (július vége) a feldolgozást, pedig a fóliákból és a korai szabadföldi termesztésnél is a fő betakarítási csúcs „előre jött” június közepe-július vége. Amikor a feldolgozó iparnak szüksége lett volna nagy mennyiségű árualapra, akkor nem volt elegendő és az árak is magasak voltak a feldolgozók számára.

A frisspiaci exportnak 75-80%-át főleg a hidegfóliás termelés adja (többit szabadföldi kápia és paradicsompaprika). Idén kevesebb került exportra, mint az elmúlt években a növekvő belsőfogyasztás és a szabadföld kevesebb termelése miatt. Az import a paprikahajtatást végző kertészeknek csak április-május hónapban okozott gondot.

A 2018. év a paprikát hajtatók részére kimondottan jónak volt mondható. A legtöbb termelő „kezelni” tudta a klímaváltozás negatív hatásait (hőmérséklet, növényvédelem), jó technológiával magas hozamokat értek el. A kereslet a május vége-június kivételével kimondottan jó volt, ami magasabb termelői árakat eredményezett. Ez legtöbb termelőnél ellensúlyozni tudta 2018-ban megnövekedett költségeket. A legnagyobb költségnövelő tétel az élőmunka költsége. Egyre nehezebb szakképzett, motivált munkavállalót találni az ápolási, szedési munkák elvégzésére.

 

Szabadföldi paprika

Az elmúlt évekre jellemző területcsökkenés tovább folytatódott, így az árutermelő terület 700 ha alá csökkent. A csökkenésnek elsősorban nem gazdasági okai vannak, mert a magas hozamokat elérő termelők tisztességes jövedelemhez jutnak. A csökkenést alapvetően két tényező határozza meg:

A klímaváltozás hatására tovább növekszik a termesztés bizonytalansága (jégeső, vihar, fertőzések stb.), a másik ennél lényegesebb tényező az akkut munkaerőhiány, mely elsősorban a betakarításnál csúcsosodik ki. Szinte lehetetlen július és szeptember között értelmes, motivált munkaerőt találni. Ez további területcsökkenést fog okozni.

A „megmaradt” terület 40-40%-án kápiát és paradicsompaprikát termelnek (elmozdulás látszik a kápia irányába). A maradék területen főleg a konzervipar számára céltermelés folyik (almapaprika, spirál, egyéb fajták). A TV paprika szabadföldi termesztése megszűnőben van.

2018-ban a szabadföldi paprikatermelők gyenge, közepes évet zártak, a termelt mennyiség 22 ezer tonna volt. A csökkenés főbb okai:

  • erős levéltetű fertőzés május – júniusban, ami komoly vírus gondokat (CMV) generált, így akár 30-60%-os terméskiesést is okozott egyes termelőknél.
  • Az augusztusi kánikula minőségi és mennyiségi problémák okozott.
  • A feldolgozó üzemek későn indultak, ezért a korai terméshányadot a frisspiac alacsony áron vette meg.

Ami előnyként jelentkezett, hogy a szeptember-október meleg volt, későn jött az első fagy így a „hegypaprikák” is kifejlődtek. Várható, hogy további területi csökkenés következik be 2019-ben.

 

Fűszerpaprika

A termőterületeken enyhe csökkenés következett be 2018-ban. Még mindig jelentős a „be nem jelentett” termelés annak ellenére, hogy a kormányzat külön támogatásban részesíti a fűszerpaprikatermelőket (termeléshez kötött támogatás, minőségi vetőmag támogatás). Pozitív történések figyelhetők meg a feldolgozás és integráció területén is /Mórahalmi kezdeményezés/. A fogyasztók egyre nagyobb része igényli a jó minőségű magyar őrleményt, ugyanakkor a feldolgozóipar (húsipar) már kevésbé érzékeny a beltartalmi értékekre, inkább az őrlemény ára a meghatározó. A termelés jelentős részét továbbra is kis- és közepes családi gazdaságokba történik (0,3-1,5 ha). Még becsülni is nehéz, hogy mennyi őrlemény kerül évente forgalomba kis piacokon, útszéli árusításból. Még mindig sok termelő öntözés nélkül és korszerűtlen tápanyagutánpótlás mellet termel, valamint nem rezisztens fajtákat használ, ami szintén hozzájárul a rendkívül alacsony hozamokhoz. A technológiai és technikai fejlesztések tekintetében még óriási tartalékok vannak. E fejlesztéseket úgy kell végrehajtani, hogy jelentős hozamnövekedés következzen be, de a minőség továbbra is magas szinten maradjon.

Egyre többen termelnek már fűszerpaprikát hidegfóliában. Itt már kifizetődő a hibrid és rezisztenciával rendelkező fajták használata. Magas hozamok, termésbiztonság mellett rendkívül jó minőséget lehet elérni, ezért megkülönböztetett áron (prémium termékként) tudják értékesíteni az őrleményt.

A 2018-as év mennyiségben rosszabbul sikerült, mint az előző évek, viszont a minőség, főleg a rendkívül kedvező szeptemberi-októberi időszaknak köszönhetően rendkívül jó volt.

Gondot okozott a májusi-júniusi erős levéltetű fertőzés (vírus, CMV), az öntözés hiánya, nem megfelelő tápanyag-utánpótlás. A baktériumos fertőzés kevesebb gondot okozott, mint 1 évvel korábban. Itt is gondot okoz a betakarítás szervezése, de mivel folyamatosan lehet végezni (augusztus második felétől), kisebb létszámú munkaerővel is meg lehet oldani, mint más szabadföldi paprikafélék betakarítását.

A kormányzat további intézkedései, a kereslet növekedése a jó minőségű őrlemény iránt és a kialakuló integrációk segíthetik a fűszerpaprika ágazat fejlődését, emellett azonban a termelőknek is jelentős technikai fejlesztéseket kell eszközölni.

 

Paradicsom

A paradicsom az egyik legfontosabb zöldségfaj a termesztés és fogyasztás szempontjából egyaránt. Magas likopin tartalma miatt rendkívül fontos az egészséges táplálkozásban. Frissen, és feldolgozva is nagy mennyiséget fogyasztunk és ami még fontos, hogy a világ minden részén termelik és fogyasztják. A paradicsom rendkívül gazdag fajtatípusokban, beltartalmi összetevőit illetően, így minden korosztály megtalálja a részére kedvező íz harmóniát nyújtó típust. Az elmúlt időszakban a „savanyúbb” típus mellett a nemesítéseknek köszönhetően egyre több biológiailag édes fajta termesztése kezdődött. E fajták megtalálhatók a frisspiaci és feldolgozásra szánt típusok között is. A fejlettebb országokban egyre nagyobb az igény bio minősítésű termelésre is. A korszerű technológiának, fajtáknak köszönhetően már gazdaságosan lehet bio paradicsomtermelést folytatni. A világon 4 700-4 800 ezer ha-on termesztenek paradicsomot, a betakarított mennyiség 180 millió tonna körül van évente. Mint sok más zöldségféle termesztésében itt is Kína a legnagyobb közel 1 millió ha-ról 55-60 millió tonnát takarítanak be évente. Nagy paradicsom termelő és egyben fogyasztó ország még Törökország, Egyiptom és Irán. Európa paradicsom termelő területe 500 ezer ha körüli (szabadföldi + hajtatott), évente 23-26 millió tonna (ebből az UNIÓ-s országok termelése ~18 millió tonna)

Európa legnagyobb paradicsom termelő országa Olaszország (6,5-7,0 millió tonna/év). Jelentős még Spanyolország (4,5-5,0 millió tonna/év), Portugália (1,5-2,0 millió tonna/év), Görögország (1,0-1,2 millió tonna/év) és Hollandia (0,8-1,0 millió tonna/év)

Hollandiában a zárttéri termesztésből adódik a termés 90%-a, Spanyolországban a fóliában és szabadföldön termelt paradicsom termesztése is jelentős, a többi felsorolt országokban a szabadföldi termesztés a meghatározó. A klímaváltozás hatására a szabadföldi paradicsom termelés „húzódik” északra, így 2018-ban már Lengyelországban is jelenős termelést folytatnak.

 

Hajtatott paradicsom

2018-ban minimális terület csökkenés (10-20 ha ) következett be 2017-hez képest. Csökkent a korszerűtlen fóliában termelt paradicsom területe, másrészt 8-10 hektárral növekedett a korszerű házakban történő termelés. A hozamok tovább nőttek a korszerű házakban az előző évihez képest. A termelt mennyiség 130 ezer tonna. A korszerű üvegházakban fürtös paradicsomot termelők többsége átlagban megközelítette a 60 kg/m2 hozamszintet, de egyes diffúz üveggel borított házban 70-75 kg/m2 hozamot is elértek. A koktél (Cherry) típusnál fajtától függően 25-45 kg/m2 hozamokat értek el.

A Vidékfejlesztési Programból a következő években (2019-2020) közel 55-60 ha korszerű üvegház létesítését tervezik paradicsom hajtatás céljára. Jelentősen növekedett a koktél típusok termelése 2017-hez viszonyítva (2017-ben rendkívül magas profitot hozott e típusok termelése). Ennek eredménye lett, hogy ugyan csökkentek e típusnál a termelői árak, de még mindig nagyobb profit volt realizálható, mint fürtös paradicsomnál.  Sikerült főszezonban e típusoknál 95 %-ban kiszorítani az importot (május és november között), kevés áru már exportra is került, emmellett tovább növekedett a Cherry típusok fogyasztása.

Nagyobb „termésfelfutásra” 2020-2021-ben lehet számítani. Ekkor nagy valószínűséggel erős verseny fog kialakulni az európai piacokért, mert más UNIÓ-s országokban is jelentős fejlesztések folynak a paradicsomhajtatásban. Várható, hogy termelői árcsökkenés következik be. Tovább növekszik a koktél és egyéb különleges paradicsomok termelése. Jelentős kísérletek vannak (Hollandia, Belgium, skandináv országok) a téli termelésre pótmegvilágítással. Ez át fogja rendezni a paradicsom piacát az UNIÓ-ban. Csak a gazdaságosan nagy hozamokat elérő termelők tudnak talpon maradni. Magyarországon várhatóan tovább csökken a hidegfóliás paradicsomhajtatás.  Ahhoz, hogy belföldi piacainkat meg tudjuk tartani (április-december között) még nagyobb fokú integrációra lesz szükség, hogy szükséghelyzetben ki tudjunk lépni az export piacokra is.

2018-as év az időjárást tekintve átlagos volt a paradicsomhajtató termelők számára. Télen kevesebb fény volt, ami a kötődést, fejlődést hátráltatta, ebben az időszakban a diffúz üveg szerepe felértékelődött. A tavasz és nyár kiegyensúlyozott volt, az augusztusi- szeptemberi kánikula főleg a kevésbé korszerű házakban okozott mennyiségi és minőségi károkat. Sokat javult a technológiai fegyelem, higiéniai előírások tovább szigorodtak, valószínűleg ennek is köszönhető, hogy kevesebb növényegészségügyi probléma jelentkezett. A korszerű házakban 100%-os az integrált növényvédelem és a poszméhes beporzás. Ennek következtében javult a minőség és a hozamok is, ami nagyrészt ellensúlyozta a megnövekedett termesztési költségeket (elsősorban munkabér költségek emelkedtek). Az állati kártevők közül több is okozott gondot egyes termelőknek. A délamerikai paradicsommoly (Tuta absoluta) körzeteként okozott gondot a tenyészidőszak elején és végén. Talán ellene a védekezés megoldódik 2019-re, mert egy feromon csapdával lényegesen gyéríthető egyedszámuk.

A másik kártevő csoport az atkák (takácsatkák, levélatkák), melyek főleg a szezon második felére szaporodtak fel a rendkívül meleg és száraz augusztus-októbernek köszönhető. Ellenük nehéz védekezni biológiai anyagokkal, a hatékony megoldás a célzott foltkezelés, a növény „alsó szintjének” permetezése lehet.

2018-ban a július vége augusztus közepe közötti időszakot leszámítva kiegyensúlyozott volt a piac. A termelői éves átlagárak a 2017-ben hasonlón alakultak a fürtös paradicsomnál, míg a koktélnál alatta maradtak. A legtöbb termelő a hozamnövekedéssel ellensúlyozni tudta a megnövekedett költségeket.

2018-ban kevés paradicsomot szállítottak a termelők és az integrátorok külföldre, ha elkészülnek az új beruházások, akkor szükség lesz a szervezett exportra is.

A szabadföldi étkezési paradicsom termelése gyakorlatilag megszűnt, de még mindig az egyik legtöbbet ültetett zöldségfaj a házi kertekben a paradicsom. 2018-ban az időjárásnak köszönhetően (csapadékmentes nyár-ősz) nem volt növényegészségügyi probléma a házi kertekben, így október elejéig tudtak szedni a hobby kertészek is paradicsomot, mellyel biztosítani tudták a helyi piacok ellátását.

 

Ipari (szabadföldi) paradicsom

2018-ban világviszonylatban stagnálás, enyhe csökkenés következett be, főleg az év végén jelentősebb sűrítmény készletek jelentkeztek, mely az árakban is érezhető volt. Több év átlagában 38-40 millió tonna paradicsomot termelnek feldolgozás (jelentős része sűrítmény gyártás) céljára a világon. Legnagyobb termeléssel Kalifornia rendelkezik (évi 11-12 millió tonna), ahol az utóbbi években stagnálás, csökkenés tapasztalható, aminek oka, hogy a termelők vízellátási gondokkal küzdenek. Kína 6-8 millió tonna ipari paradicsomot termel évente. Szerencsére a fogyasztása jó étrendi és egészségügy hatása miatt évről évre növekszik, a növekedés üteme 2-4%.

2018-ban Európában nem növekedett termőterület, ugyanakkor a kedvező időjárásnak, az egyre jobb technológiának köszönhetően 3-4%-os termésmennyiség növekedés következett be. Európa legjelentősebb ipariparadicsom-termelő országaiban nem történt változás: Olaszország (~5 millió t) Spanyolország (3 millió t), Portugália (1,2 millió t).

A felvásárlási árak évek óta stagnálnak (80-88 €/tonna). Legtöbb országban megnövekedett termelési költségekkel nem tudják növelni a hozamokat, így folyamatosan csökken a jövedelmezőség. Magyarországon az alapár 2018-ban 25 Ft/kg. A kiegészítő felárakkal (palántázási felár, minőséghez kapcsolódó felár stb.) az árak 27-28 Ft/kg alakultak 2018-ban. A száraz augusztus-szeptembernek köszönhetően, rendkívül jó minőségben sikerült a betakarítás.

A szántóföldi zöldségnövények közül a legnagyobb változások az UNIÓ-s csatlakozás után az ipari paradicsom termelésben, feldolgozásában következett be Magyarországon. Az UNIÓ-s csatlakozáskor Magyarország „kvótája” 130 ezer tonna volt (ezt egyszer sem tudtuk elérni). A kvóta kivezetése után az ágazat mélyrepülésbe kezdett. A mélypont 2010-2012 között volt, ekkor a termelés és a feldolgozás majdnem megszűnt. A termelés ebben az időben 200 ha, illetve 11-12 ezer tonna volt, illetve paradicsomsűrítményből 82%-os volt az import aránya (ez 2017-2018-ra 10% körülire csökkent). Az ipariparadicsom termelése és feldolgozása 2013 óta folyamatos bővülést mutatt, 2014-2015-ben 60 ezer tonna, 2016-ban 86 ezer tonna, 2017-ben 110 ezer tonna, 2018-ban 125 ezer tonna volt a termésmennyiség, ami a piaci kereslet és a feldolgozóipar (főleg az UNIVER) folyamatos kapacitás bővítésének köszönhető.

A paradicsomkészítmények fogyasztása folyamatosan emelkedik, a hazai fogyasztás 12-13 kg/fő/év. (EU átlag 20 kg/fő/év felett van.)

2018-ban nagyságrendileg 1 700 ha -ról 125 ezer tonna (73,5 tonna/ha) termést takarítottak be a termelők. A 2018-as termelési év rendkívül kedvezett a paradicsom termesztésének. Korszerű technológiával, irányított víz -és tápanyag ellátással jelentős hozambeli és még jelentősebb minőségi növekedést tudtak elérni a termelők. A csapadékmentes augusztus-szeptember kedvezett a jó minőség kialakításának és a betakarítást sem hátráltatta. Az átadási árak minőségtől függően 25-28 Ft/kg alakultak. A termelők között nem volt ritka, aki 100 t/ha feletti termésmennyiséget értek el. A betakarítási ciklus „megnyújtására” tovább növekedett a palántázott termelés aránya (~70% körüli), ennek következtében a betakarítás tervezett időszaka, augusztus 10-15-től szeptember 25-30-ig tarthat. 2018-ban időben elkezdődött és hamarabb, szeptember 25-én befejeződött a betakarítás. Ritka, de 2018-ban nem volt „esőszünetes” nap, a betakarítást kizárólag a feldolgozó kapacitás és a betakarító kombájn teljesítménye (90-110 ha/kombájn) határozza meg. Az 1 700 ha termelését egyre kevesebb termelő és integrátor végzi, mert csak szigorú termesztési feltételek, magas technológiai szint mellett lehet eredményes az ipari paradicsom termelése.

A legnagyobb vevők a sűrítmények iránt a hazai áruházláncok és a konzerv feldolgozó üzemek. Jelentős tételek kerültek exportra Németország, Lengyelország és Románia irányába. A sűrítmények mellett növelni lehetne az egyéb termékek arányát, (konzerv, fagyasztott), mert irántuk is folyamatosan növekszik a kereslet.

2018 végén megtorpanás látszik a sűrítmény piacon, ezért szorgalmazni kell a belföldi fogyasztást, további újabb termékekkel kell megjelenni a hazai és nemzetközi piacokon.

 

Uborka

Jelenleg Magyarországon az uborka két típusát termelik, frisspiaci célra hajtatásban kígyóuborkát, kisebb mennyiségben szabadföldön saláta uborkát (főleg a helyi kispiacokra), illetve (sajnos egyre kisebb területen) feldolgozásra (döntően konzervipari célra) csemegeuborkát szabadföldi körülmények között.

 

Hajtatott uborka

Legnagyobb termelő Európában továbbra is Spanyolország, bár az elmúlt években csökkent a termelése, de így is közel 5 500 ha-on termesztenek uborkát fólia alatt, melyből 75-80% kígyóuborka, a többi saláta típus. Választék bővítésként egyre több „mini kígyó” típust is termelnek. A saláta típus döntő többségét a belföldi piacokra termelik, míg a kígyóuborka jelentős része exportra kerül. A téli időszakban a kígyóuborka jelentős része exportra kerül. Ebben az időszakban (november-március) a spanyolok tudják leggazdaságosabban előállítani az uborkát, ezért ugyan az utóbbi években csökkent a termelésük, de még mindig ők az ármeghatározók. A holland uborkatermelés az elmúlt években csökkenő tendenciát mutatott, de áprilistól novemberig még mindig meghatározó, főleg rendkívül magas minősége miatt keresett az igényesebb UNIÓ-s piacokon. A hollandok legnagyobb vevői Németország, Anglia és a Skandináv piacok. A frisspiaci uborka fogyasztása egész Európában növekszik évről évre, megelőzve a legtöbb zöldségfaj fogyasztásának növekedési ütemét, ami elsősorban annak köszönhető, hogy a félkész termékekben, salátamixekben elengedhetetlen összetevő. Németország egy főre jutó uborkafogyasztása már meghaladja 9 kg-ot és ennek 80-85%-a importból származik. Mivel folyamatosan növekszik a kereslet, ezért sok európai országban újból növekedésnek indult a termelése. Új jelenség, hogy téli időszakban a korszerű technológiának köszönhetően – led lámpás megvilágítás mellett – egyre több skandináv ország is elkezdte termeszteni. A skandináv országokban a legjobb termelők (fűtéssel, pótmegvilágítással), már 180-190 kg/m2-es fajlagos hozamokat értek el. Jelentős fejlődésnek indult Lengyelországban is a hajtatással termelt uborka termesztése. Az új berendezésekben, korszerű technológia mellett (500 ha) már magas hozamokat tudunk elérni, emellett továbbra is jellemző a hagyományos alacsonyabb berendezésekben történő termesztés (700-750 ha). Céltermelésre, elsősorban exportra termelnek kígyóuborkát (kb. termés 20-25%-a), a többi inkább a félhosszú típus, melyet a hazai piac ellátására termelnek. A környező országok közül még jelentős uborka termelő Románia és Bulgária. Főleg a belföldi piacra termelnek, nincsenek megbízható adatok sem a területről, sem a termelt mennyiségről. A román uborka időként megjelenik az európai piacokon főleg az őszi időszakban (szeptember-október), több esetben Magyarországon is az üzletláncok polcain. Oroszországban is nagy hagyománya van az uborka termesztésének és fogyasztásának is. Jelentős fejlesztések történtek az utóbbi években (embargó miatt), lassan önellátók lesznek. A hiányzó mennyiséget a volt déli tagköztársaságokból és Törökországból szerzik be. Az elmúlt év kiegyensúlyozott volt az uborka termelők számára egész Európában. A jelentős technológiai, technikai fejlesztéseknek köszönhetően már legtöbb ország termelői megfelelő hozamok és minőség mellett gazdaságosan tudtak termelni. Végig enyhe keresleti piaca volt az uborkának 2018-ban. Várhatóan növekedni fog a termelése a paradicsom és részben a paprika rovására az elkövetkezendő években egész Európában. Magyarországon érdemben nem változott az uborkahajtató terület, ami 2018-ban 100-110, ha volt. Üvegházban, fóliában szinte kizárólag kígyóuborkát termesztenek. Nyári időszakban még főleg szabadföldön 30 ha körüli területen termelnek salátauborkát a frisspiacra. A téli időszakban (fűtött körülmények között) egyelőre kevesen hajtatnak uborkát.

Legtöbben március és április hónapban ültetnek (ekkor is szükség van fűtésre). Az uborka nagyon gyors fejlődésű növény, a termelésére „szakosodott” gazdák, akik jellemzően csak uborkát hajtatnak, évente 2-3 ültetéssel (téli termesztés esetén 3) tudnak folyamatosan termelni. A legtöbb uborkatermelő már a talajtól elszakadva valamilyen termesztőközegen termel (elsősorban azért, mert nincs megoldva a talajfertőtlenítés kérdése). Legtöbb uborkatermelő nem kapcsolódik semmilyen integrációhoz, ezért a nagyobb kereskedelmi láncokban még nyáron is sok esetben import uborka kapható.

A technológiai színvonal folyamatosan növekszik, nőnek a hozamok. A profi, jellemzően nagyobb termelők 50-70 kg/m2 hozamot érnek el, amellyel már biztonságosan gazdaságos a termelés. Az uborka hajtatása az egyik legnagyobb szaktudást igénylő zöldségfaj, a legtöbb kór- és kártevővel rendelkezik, amik hamar fel tudnak szaporodni a kritikus szintre. Mivel rövid kultúra (3-4 hónap ültetésenként a termelési ciklus) nehéz vagy nem gazdaságos megvalósítani a biológiai növényvédelmét. A gyakori szedés (2 naponként), miatt pedig kevés kémiai szer van, amelynek 1-2 napos az É.V.I.-je . Egyéb alternatív védekezési módok most vannak kialakulóban. Nagy a kézimunkaerő igénye a gyakori, nagymennyiségű szedések miatt. A kígyóuborka értékesítése kiskereskedelmi láncokban db-ra történik, a vevő 300-400 gr közötti terméket részesíti előnyben. Sok helyi piacon is egyre többen térnek át a kígyóuborka esetében a db-os értékesítésre. A kígyóuborka fogyasztás Magyarországon is folyamatosan növekszik. Jelenleg közelíti 2 kg/fő/év fogyasztást (Az európai átlag 7 kg/fő/év). Jelenleg a Magyarországon termelt 30-33 ezer tonna/év nem fedezi a hazai fogyasztást. Az uborkánál az egyik legfontosabb szempont a frissesség, üdeség kérdése. A 300-400 gr-os uborkák e szempontból a legideálisabbak, így a magyar áru, mely a szedés után 1-2 nappal a pultra kerül, előnyben van az importtal szemben, azonban az uborka darabonkénti fóliázásával a pultontarthatóságot nagymértékben növelni lehet, de a fólia alatt is láthatóak az „öregedés” jelei.

Jelentős lehetőségek vannak a kígyóuborka termesztésében a növekvő fogyasztói kereslet és az export lehetőségek (környező országokba) miatt. Áprilistól novemberig jók a feltételek az uborkahajtatásra Magyarországon. A Vidékfejlesztési pályázatokból többen korszerű üvegházakban, csúcstechnológiával kívánnak uborkát hajtatni. E beruházások 2019-2021 között állnak termelésbe. Az itt megtermelt nagyobb mennyiségek értékesítést csak integrációval lehet gazdaságosan végezni a jövőben.

 

Konzervuborka

Minden évben folyamatosan csökken a konzervuborka termesztése Magyarországon, 2018-ban 400 ha-ra becsüljük a termőterületet (integrátorok közlése szerint), melyről 10 ezer tonna termést takarítottak be. Legnagyobb termőterületek Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében vannak (90%) Még mindig kordonos művelés mellett termesztik, (főleg házaknál, kis területeken 0,1-0,5 ha; ezért is nehéz becsülni a területet, illetve nincs jelentési kötelezettség sem).

Nyugat-Európában, de már Lengyelországban is egyre jobban terjed a síkműveléses termesztés, ahol egymenetes gépi betakarítást végeznek. (Betakarítógép teljesítményéhez végeznek szakaszos vetést.)

Ennél a technológiánál ugyan vegyes a minőség (eltérő méretű uborkák), a fajlagos hozam kisebb, de lényegesen alacsonyabb a munkaerő-felhasználás. E technológiánál az ültetés (vetés) és a betakarítás is jól gépesíthető. A magyar termesztés sikerét nagymértékben befolyásolja, hogy szedéskor rendelkezésre áll-e megfelelő mennyiségű munkaerő, azért olyan kicsik az üzemméretek, mert legtöbb esetben a család tagjaira van alapozva a szedés. Ha megfelelő minőséget és mennyiséget akarunk betakarítani, akkor naponta (legfeljebb kétnaponta) kell szedni, mert csak így magas a 3-5 cm-es termés, magas aránya.

Szerencsére pár TÉSZ „szakosodott” a konzervuborka termelés és értékesítés integrációjára és pár feldolgozó is köt többéves szerződést a TÉSZ-ekkel, termelőkkel. Egyre nagyobb gondot okoz Szabolcsban is a kézimunkaerő hiánya, mely veszélyezteti a további termelést, pedig jó minőségű konzervuborkára szükség lenne a feldolgozóiparnak. 2018-ban jelentősebb elemi kár nem érte a termelőket, nem úgy, mint 2017-ben. A szedések a meleg áprilisnak-májusnak köszönhetően előbb kezdődtek (május végén – június elején), ez a feldolgozóknál komoly gondot jelentett, mert ekkor még javában folyt a meggy feldolgozása.

Több termelő „kísérletezett” a szezon megnyújtása érdekében, hogy nem csak szabadföldön, hanem fóliában is el kezdett termelni konzervuborkát. Itt jobb minőséget és magasabb hozamokat értek el, de az előbb említett feldolgozási gondok miatt nehézkes volt a korai termés értékesítése.

A magyar konzervuborka termesztése a kritikus szintre csökkent (~400 ha, ~10 ezer tonna). Csak a termesztési technológia egy részének átalakításával (síkművelés) érhetünk el növekedést, de ehhez sokkal nagyobb összefogásra, integrációra van szükség. E termesztés csak akkor lehet gazdaságos, ha a betakarítógép kapacitásához van megfelelő üzemméret (közös gépbeszerzés).

 

Dinnyefélék

A világon 3,5-3,7 millió ha-on folyik dinnyetermesztés. A legnagyobb termelő – mint legtöbb zöldség esetében – Kína, mintegy 2 millió ha termőterülettel, ami a világ teljes termelésének nagyságrendileg 55%-át jelenti). Jelentős továbbá Oroszország és Irán (150-150 ezer ha), Brazília (120 ezer ha), Törökország (~100 ezer ha).

A dinnye azon zöldségfajok közé tartozik, amelyet a világ minden részén nagy mennyiségben termesztik, ahol a környezeti feltételek ezt lehetővé teszik. A nagy népességű és „szegényebb” országokban erőteljes növekedés tapasztalható a termelés és a fogyasztás területén is. Európában az elmúlt években jelentős „átrendeződések” történtek a termelő országok között, melyek kihatással voltak az egész termesztés technológiára.

 

Görögdinnye

A fejlett országokban – így Európában is – egyre többféle, különböző alakú, színű, méretű termék jelenik meg, ezzel is ösztönözve a fogyasztás növekedését. A világon egészére jellemző, hogy szinte teljesen eltűnnek a konstans fajták, helyettük a különböző jó tulajdonságokkal rendelkező hibrid fajták termesztése kezd általánossá válni. Az új hibrid fajtáknak és a hozzátársult korszerű technológiáknak köszönhetően jelentősen nőnek a hozamok, javulnak a beltartalmi értékek. A fejlett országokban folyamatosan növekszik az oltott dinnyét termelők aránya is, nő a kisméretű (3-5 kg/db) és magnélküli fajták termesztése. Európa dinnyetermesztését jellemzi, hogy a legnagyobb dinnyetermelő Spanyolország, ahol az elmúlt évek területi csökkenése megállt és 20 ezer ha körül látszik stabilizálódni a dinnyetermő terület. E területen évi 1,2-1,3 millió tonna görögdinnyét termelnek, melyből 750-800 ezer tonnát exportálnak. A spanyol siker alapja a jól működő belföldi piac. A 2004-2005-ben tapasztalt krízishelyzet után teljes egészében átalakították a termesztéstechnológiát, új fajtatípusokat vezettek be. Évente 8-9 hónapon át tudnak dinnyét szállítani a belföldi piacokra és 10 év alatt 6-7 kg/fő-vel tudták növelni a belföldi dinnyefogyasztást.  A spanyolok az elmúlt évtizedben nem csak a belföldi dinnyepiacot alakították át, hanem az egész európai dinnyefogyasztásra is nagy hatást gyakoroltak. A korábbi 8-10 kg-os/db terméshez képest a kisebb 2-4 kg-os „hűtőszekrény dinnyéket” keresik a fogyasztók. Egyre több feldolgozott termék kerül a piacra (dinnyeivólé, szeletelt dinnye, snack dinnye). Olaszországban a dinnyetermesztés a Pó völgyéből, délebbre húzódott (Nápoly, Szicília). Itt is az új típusú fajták termesztése terjed rohamosan.

A 2018. év kedvező volt összességében a dinnyetermesztésre és fogyasztása is egész Európában. A déli államok (Spanyolország, Olaszország, Görögország) növelték export eladásaikat, és a szezont is meg tudták hosszabbítani (márciustól szeptemberig).

Magyarországon 2018-ban az optimális időben ültetett dinnyéken korán kötöttek a termések és így korán, június végén kezdtek beérni. Ez a 2-3 hetes koraiság és a spanyol dinnye késése miatt összecsúszott az érés. A rendkívül jó fogyasztás ellenére is túlkínálat alakult ki június vége és július 20. között a bel- és exportpiacokon is. A görögdinnyét a belpiacokon, de exportra is rendkívül nyomott áron lehetett értékesíteni ebben az időben. Július közepi nagyobb esők és hűvösebb időjárás miatt rossz volt a kötődés, sok termelőnél az erős gyomosodás is gondot okozott, emiatt augusztusra relatív hiány alakult ki. A déli országrészben (Békés) csak a nagyobb termelőknek volt megfelelő mennyiségű árualapja, valamint az amúgy is később induló szabolcsi termelőknek. A termelt mennyiség éppen elég volt a belföldi igények kielégítésére, exportra nagyon kevés jutott. 2018-ban 4 550 ha területen 185 ezer tonna dinnye termett. Területi növekedés Szabolcsban volt, a többi körzetben csökkenés volt tapasztalható. A kedvezőtlen szezonnak köszönhetően várhatóan főleg Békésben tovább csökken a termelési kedv 2019-ben. 2018-ban a szabolcsi termelők jártak jól, mert ott legtöbben extenzív technológia mellett az augusztusi kedvező piaci árnak köszönhetően jó évet zártak. 2017-2018 tapasztalatai, hogy az export piacokra jobban oda kell figyelni, a magyar dinnye az exportpiacokon most már több év tapasztalata alapján július 15-20 körül tud igazán beindulni, ezért korábban csak annyi dinnyét szabad termelni, amelyet biztonságosan és megfelelő áron el lehet adni a belföldi piacokon (szakaszos ültetés). A később ültetettnek lényeges kisebb a termelési költsége is. A piaci igények megfelelő fajtákat, fajtatípusokat kell termelni (méret, szín, beltartalmi érték stb.) A promóciót fokozni kell, ezt ki kell egészíteni a minőségbiztosítással, mely alapja lehet a védjegy bevezetésének.

Közép -és hosszútávú piacépítés nem oldható meg a termelők és a piac jobb szervezettsége (integrációja) nélkül. Sajnos egyre nagyobb gond a dinnyetermesztésnél (főleg a szedési munkáknál) az akut munkaerőhiány. Egyre nehezebb motivált személy találni, akik akár 35-40oC -os melegben naponta több száz mázsát hajlandók emelgetni, pótkocsira rakni. Nagyobb termelőknél minden olyan megoldás, mely segíti a kézi mozgatást meg kell ragadni, hogy a munkát el lehessen végezni. A magyar görögdinnyetermelésnek nagy hagyományai vannak, van megfelelő technológiai is hozzá, ami hiányzik az a szervezettség, valamint a promóció átgondolt használata, emellett nagyon fontos a termelés időzítése is.

 

Sárgadinnye

Magyarországon évente közel 700 ha-on termelnek sárgadinnyét, melyből ~250 ha-on hidegfólia alatt, a többit szabadföldön, évente e területen 18 ezer tonna sárgadinnye terem. A sárgadinnye termesztése nagyobb odafigyelést kíván, de május végétől szeptember végéig biztos piaca van főleg belföldön. Import évente 1,0-1,5 ezer tonna érkezik és kb. ugyanennyi az exportunk is. A sárgadinnye fogyasztása „felfutóban” van, ezért növelni lehetne a termelését, elsősorban fóliás körülmények között.

 

Káposztafélék, salátafélék

E növényfajoknak nem a termését, hanem a föld feletti részét fogyasztjuk, több növénycsaládba tartozó fajt sorolunk ide. Étkezés tekintetében e fajok a fogyasztásban sokszor helyettesítik egymást. Jelentős fogyasztási szokás változások tapasztalhatók az elmúlt évtizedben ezért is célszerű együtt tárgyalni e fajokat. A zöldségfajok közül talán a változó klíma e fajokra van a legnagyobb hatással, így egyes fajok termesztése nehézkessé, gazdasági szempontból bizonytalanná vált.

Európai viszonylatban, így Magyarországon is csökken egyes káposztafélék termesztése (fejes káposzta, kínai kel), míg növekvő tendenciát mutat a karfiol (Magyarországon csökken), bimbóskel, brokkoli és a vöröskáposzta, és egyes országokban a karalábé termesztése.

A nagymértékű globalizáció előtt, téli időszakban a tárolt káposztafélék voltak a legbiztonságosabb vitamin források. Most télen is kaphatók, sok esetben importból, melegigényes zöldségfélék (paprika, paradicsom, uborka), így a káposztafélék egyes fajai háttérbe szorultak a fogyasztók körében. Ugyanakkor egyes fajok főleg fagyasztott, félkész termék formájában reneszánszukat élik (bimbóskel, brokkoli, karfiol, vöröskáposzta), zöldségköretek, vegyes saláták állandó összetevői.

A káposztafélék döntő többsége még mindig a relatíve olcsóbb zöldségfajokhoz tartozik, ezért a fejlődő országokban, földrészeken még mindig erőteljes termesztési felfutást tapasztalunk. Főleg a nagy létszámú országokban még mindig az egyik legfontosabb vitamin forrás, ezekben az országokban jelentős hagyománya van még most is a káposztafélék fogyasztásának.

A legnagyobb termelők és fogyasztók Kína, India, Indonézia, valamint Oroszország és Ukrajna.  A káposztafélék exportja nem jellemző, mert nagy tömege, valamint relatíve alacsony ára miatt a fuvarköltség nem teszi gazdaságossá. Ezért minden ország próbál „berendezkedni” az önellátásra a tömegtermékeknek számító fajoknál (fejeskáposzta, kelkáposzta, kínai kel).

Európában évről-évre csökken a termesztésük, míg Kelet-Európában stagnál, egyes országokban enyhe növekedés tapasztalható. Európában a legjelentősebb káposztaféléket termelő országok továbbra is Oroszország (110-120 ezer ha), Ukrajna (70-75 ezer ha), Románia (~75 ezer ha), Lengyelország (27-30 ezer ha), továbbá még jelentős Olaszország és Németország is.

Magyarországon 2018-ban 3 100 ha-on termesztettek káposztaféléket (ebből nagyságrendileg 550 ha-on fólia alatt), ami összességében 15%-os terület csökkenést jelentett 2017-hez képest. A megtermelt mennyiség 2018-ban 95ezer tonna, ez 30%-kal kevesebb, mint 2017-ben volt. Az elmúlt években a káposztatermő területek folyamatosan csökkennek. Ennek a csökkenésnek fogyasztási, piaci és munkaerőgondok állnak a háttérben, de egyes fajoknál a klímaváltozás is erősen befolyásolja a termesztési kedvet. Évenkénti termelési kedv is elég hullámzó, főleg az előző év termesztési sikeressége és a piaci árak vannak legnagyobb hatással a termesztés volumenére. Magyarország a káposztafélék legtöbbjeiből még most is önellátó tudott maradni, külkereskedelmük nem jelentős (export import egyenlegük nulla közeli).

Import tekintetében egyre jelentősebb a tavaszi időszakban (március-április) a francia, az olasz és a spanyol karfiol jelenléte a magyar piacokon. A tárolt káposztákból pedig főleg február- április között érkezik import, elsősorban Lengyelországból és Hollandiából. Export tekintetében még mindig jelentős a tavaszi hajtatott fejes és kínaikel exportunk a skandináv országokba, de évek óta folyamatosan csökken ennek mennyisége. Legnagyobb gondot és nehézséget az okozza, hogy a feldolgozóipar egyre kevesebb káposztafélét dolgoz fel (karfiol, brokkoli, bimbóskel). Nincs, vagy kevés a céltermeltetés, ezért a feldolgozóipar (elsősorban hűtőipar) nem fejlesztett az elmúlt években ezen a területen, ezért a termelők is felhagytak a speciális technológiát kívánó feldolgozóipar számára történő termesztéssel.

A klímaváltozás a zöldségfajok közül a káposztafélék termesztését, biztonságát nehezítette meg legnagyobb mértékben. Ezek a fajok inkább a hűvösebb klímát szeretik, annak ellenére, hogy a nemesítők próbálnak erre koncentrálva új fajtákat előállítani, amelyek jobban tudnak alkalmazkodni főleg a melegebb, szárazabb klímához. A szabadföldi káposztaféléket szinte 100%-ban tudják öntözni, így a megfelelő mennyiségű víz rendelkezésre áll a növény számára. A gondot az egyre nagyobb számú és hosszantartó hőségnapok okozzák a termesztőknek. Egyre több olyan kór- és kártevő jelenik meg, amely sokkal jobban tud alkalmazkodni a megváltozott klímához. Ugyan a nemesítők új rezisztens fajtákkal jelennek meg, de ez nem minden kór- és kártevő ellen ad megoldást és az egyre szűkülő hatóanyagválaszték sem kedvez a biztonságos termesztésnek. Ma Magyarországon a karfiol és kelkáposzta termesztésének a legkockázatosabb eleme az üvegházi molytetű (lisztecske). Minden termesztett növényfajnál széles fajtaválaszték áll rendelkezésre, külön a frisspiaci külön a feldolgozóipar és külön tárolási célra. Ennek ellenére sokszor előfordul még most is, hogy a nem helyesen választott fajta miatt következik be jelentős árbevétel kiesés. Még mindig kevés korszerű tároló áll rendelkezésre ahhoz, hogy egész évben jó minőségű áruval tudjuk ellátni a vevőket, ezért is van az, hogy főleg február-április között jelentősebb import mennyiség jelenik meg az áruházláncok polcain.

A 2018-as termelői év káposzta termesztés szempontjából nem volt jó év. Főleg a tárolásra szánt termesztésnél. A termelők sok növényegészségügyi problémával küzdöttek, főleg augusztus-szeptember hónapokban. A növényeket a nagy meleg miatt (termesztéstechnológia betartása mellett is) sok stressz érte, így legyengültek és nem tudtak jól fejlődni. A tárolásra szánt káposztaféléknél sok beteg káposzta is be lett tárolva, ami kitárolásnál komoly veszteséget okozott. Ugyanakkor ősztől kezdődően rendkívül magas árak alakultak ki november-decemberben és ez valószínűleg ki fog tartani a következő szezon kezdetéig (április-május). Egész Európában a hőség aszály miatt a legtöbb káposztafélénél jelentős termésmennyiség kiesések keletkeztek (így 30-40%), így keresleti piac alakult ki a legtöbb káposztafélére. Azon termelők, akik 30-40%-nál nem szenvedtek el nagyobb termésveszteséget azok ennek ellenére is tisztességes jövedelemhez jutottak. 2018 is bebizonyította, hogy hosszútávon csak azok a termesztők tudnak talpon maradni, akik a legkorszerűbb technológiával, korszerű fajtákkal, a piac elvárásainak megfelelő minőségben, mennyiségben tudnak termelni. Eddig azt tartottuk, hogy a káposztaféléket kis tőkebefektetéssel is lehet eredményesen termelni, ez a teória már nem állja meg a helyét. A másik gondot mint a legtöbb zöldségfélét termelőknek, így a káposztát termelőknek is az akut munkaerőhiány okozza. Főleg a betakarítás gépesítése (részben vagy egészben) segít e probléma megoldásában, ez jelentős plusz befektetéseket igényelnek (gépek, eszközök), amelyet csak sokkal nagyobb üzemmérettel van precízen szervezett integrációval lehet gazdaságosan megoldani. Elengedhetetlen a korszerű tárolók bővítése a piacra jutás feltételeinek javítása is. Céltermeltetésekkel a feldolgozóipar fejlesztésével jelentősen lehetne növelni egyes káposztafélék termesztését is.

 

Hajtatott fejeskáposzta

2017-ben elfogadható árak voltak, ezért területben és mennyiségben is csak kisebb visszaesés volt az elmúlt évhez képest. Ma Magyarországon továbbra is fejeskáposztát főleg régi, alacsony légterű fóliákban hajtatnak (olyan berendezésekben, ami másra nem nagyon alkalmas). Általában február 10-28 között ültetnek hidegfóliában és április 5-30 között takarítják be a termést. A termelt mennyiség 80-85%-a Skandináv exportra kerül. Itt pár éve nagy konkurenciát kaptunk a Macedónok által. Ők ugyanebben az időben sík fólia alatt 40-50%-kal olcsóbban tudnak előállítani fejeskáposztát. A termesztés során (kiültetés után) a nagy hidegek miatt a legtöbb állomány „lefázott”, így minőségi problémák adódtak (virágképződés – csúcsos, laza fejek), alacsonyabb fejátlag súly. Az árak sem voltak igazán jók (átlagosak), ezt a korai húsvét eredményezte. A korai hajtatott káposzta iránti fogyasztás is csökkenőben van, így várható, hogy további csökkenés következik be az elkövetkezendő időben, ehhez hozzájárul az is hogy a fejeskáposztát hajtatók döntő többsége az idős kor miatt felhagy a termesztéssel, valamint az elavult berendezések területe is évről – évre csökken. Átlagos évben a fejeskáposzta hajtatáson már csak akkor marad jövedelem, ha nem számolnak a termelők amortizációt és a kézimunkát is családon belül végzik el.

 

Hajtatott kínai kel

Hasonló tapasztalatok mondhatók el e növényfaj termesztéséről, mint a fejeskáposztáról. Itt még jobban érződik a fogyasztás csökkenés (salátafélék térhódítása), így a termesztés is folyamatosan csökken. A kínai kel termesztésében a legnagyobb kockázatot a szedés előtti 7-10 nap időjárása jelenti, ha ekkor nagy meleg jelentkezik (és ez egyre gyakoribb április közepétől), akkor nagy a veszélye a belső fejbarnulásnak.

Kisebb területen folyik még Magyarországon karfiol, karalábé, kelkáposzta hajtatása, de a mennyiségek már annyira alacsonyak, hogy csak ritkán kerülnek be áruházlánci értékesítésbe, (még pár Dél-Alföldi TÉSZ végez ilyen jellegű integrációt) főleg helyi piacokon kerül értékesítésre.

 

Szabadföldi káposzta

A hajtatásban termesztett fajokon kívül még termelnek szabadföldi körülmények között kisebb területen vöröskáposztát, brokkolit és bimbóskelt is. Összességében szinte minden növényfajnál csökkent a terület 2017-hez képest, talán a vöröskáposztáé növekedett főleg a fejeskáposzta, kelkáposzta rovására. Ami örvendetes, hogy míg pár évvel ezelőtt a karalábét szinte csak hajtatott körülmények között termesztették, addig a korszerű fajtáknak köszönhetően jelenleg egész évben folyik termelése. A kínai kel szabadföldi termesztése két időszakra tehető, a tavaszi termesztés (ültetés március közepe-vége, betakarítás május eleje), síkfólia alatt, valamint az őszi termesztése (augusztusi ültetés, betakarítás október vége), aminek a termése tárolókba kerül, és február végéig biztosítja a belföldi ellátást, esetenként exportra is kerül.

Az elkövetkezendő években a káposztafélék termesztésében, (hajtatott és szabadföldi egyaránt) további átrendeződések várhatók, melyeknek főbb kiváltó okai a klímaváltozás, a fogyasztási szokások változása, a piaci gazdasági szempontok és a munkaerő kérdése. MIndemellett nagymértékben befolyásolhatja a termesztést a tárolási feltételek javulása, a feldolgozóipar igénye és természetesen az integráció növekedése, mely minden folyamatra kihat.

 

Salátafélék

A világ és Európa viszonylatában is dinamikus növekedés tapasztalható a salátafélék fogyasztásában. A salátafélék sokszínűségének köszönhetően főleg félkész vagy kész salátakeverékek egyre népszerűbbek a fogyasztók körében. Magyarországon a fogyasztással párhuzamosan nő a termesztési kedv is. Úgynevezett „salátagyárak” alakultak ki, melyek folyamatosan (áprilistól november végéig), ütemezett ültetéssel el tudják látni a vevőket, feldolgozókat. E nagy termelők kombinálják a hidegfóliás salátahajtatást és a szabadföldi termesztést. Fűtött körülmények között nem számottevő a saláta hajtatása. Tavasztól őszig a helyi piacokon is állandó jelleggel lehet friss, főleg a hagyományos fejessalátát kapni. Jelenleg évente még közel kétszerannyi salátafélét (friss, félkész) importálunk, mint exportálunk, ezért további termesztésbővítésre lenne lehetőség, de ehhez nagyobb fokú gépesítésre és integrációra van szükség.

 

Gyökérzöldségek

Több növénycsaládba tartozó zöldségfélét sorolunk ide, ezek közül a legfontosabbak a sárgarépa, a petrezselyem, a paszternák, a zeller, a cékla, és a retek (főleg hajtatásban). Az i de sorolt fajok sokféle módon termeszthetők és sokféle piacon értékesülnek, így még egy-egy növényfajnál a termesztés mikéntje miatt is rendkívül eltérőek a hozamok. Folyamatosan nő a kereslet az egész éves fogyasztásra, amelyet hol frisspiaci, hol tárolt, hol feldolgozott vagy félkész termékként lehet biztosítani a fogyasztók részére. Egyes fajoknál új fogyasztási területek adódtak (sárgarépa, cékla) az elmúlt években, egyre több fogy zöldséglé formájában, az Austria Juice 2018-ban indított sárgarépa projektje eredményeként (az érsekhalmi üzemben készült ivólevek jelentős része exportra kerül). A következendő években emelkedni fog az ipari sárgarépa termőterülete 500-600 ha-ral. Itt a teljes vertikum szinte 100%-ig gépesíthető.

 

Sárgarépa

Világviszonylatban 1,1-1,2 millió ha-on termesztenek sárgarépát. A legnagyobb termelő Kína 400 ezer ha-os termőterületével, emellett jelentős még az USA, Oroszország (100-100 ezer ha), Ukrajna (40-45 ezer ha), Lengyelország (35-40 ezer ha) Franciaország (12-19 ezer ha), Anglia (9-10 ezer ha) és Németország (8-9 ezer ha)

A sárgarépát sokféleképpen fogyasztják, a legtöbb salátamix alkotórésze is. Termelése folyamatosan növekszik, elsősorban nem a területi növekedés a számottevő, hanem a korszerű technológiának köszönhetően folyamatosan nőnek a hozamok. Legfontosabb beltartalmi értékének a béta-karotint tekinthetjük. Friss termékként főként „mosott répaként” értékesítik, de fontos a fagyasztott répa vagy a vegyes, félkész zöldségcsomag. A bébiételek egyik legfontosabb összetevője is a sárgarépa. Itt szigorú előírások vannak a nitrát tartalomra vonatkozóan. Egyre többen termelnek már a világon bio sárgarépát is. 2018-ban Magyarországon a sárgarépa termőterülete nem változott 2017-hez képest, 1 400 ha-on szabadföldön, míg hajtatásban a becslések szerint 70-80 ha-on (főleg a Dél-Alföldön, Kistelek, Mórahalom térségében) termeltek sárgarépát. A hajtatott felület stagnál vagy enyhén csökken, főleg munkaerőgondok és az olasz import miatt. Szabadföldi fő termelési körzet továbbra is a Duna-Tisza köze, a Homokhátságtól egészen Pest- és Heves megye déli részéig. Míg a Homokhátság és Kiskunfélegyháza közötti területen főleg tavaszi, nyári frisspiacra termelnek, addig a többi részen tárolásra és feldolgozásra. Annak ellenére, hogy a sárgarépát Magyarországon már 85-90%-ban öntözött körülmények között termesztik, még sem volt optimális az időjárás 2018-ban, a tavaszi vontatott kelés (ebből adódó tőhiány miatt) okozott hozamveszteséget, főleg a kötöttebb talajon termelőknek. Továbbra is gondot jelent az egyre fogyatkozó növényvédőszer választék, eseti engedéllyel lehetett némileg mérsékelni a kártételeket. Magyarországon továbbra is gondot jelent a korszerű tárolók hiánya, valamint kevés az olyan üzem, amely mosott, félkész terméket tudna vinni a piacokra, ezért még mindig sok import mosott, fagyasztott répa érkezik az országba. Az elmúlt években a sárgarépatermesztők körében erős koncentráció következett be, sokat javult a termesztés színvonala, biztonsága, növekedtek a hozamok. További erősfokú integrációval, valamint a korszerű tárolókapacitás és feldolgozás növelésével jelentős területi és mennyiségi bővülésre van lehetőség.

2018-ban az Európát sújtó aszály miatt, augusztustól erős kereseti piac alakult ki, amely a termelői és fogyasztói árakban is jelentkezett. A profi sárgarépatermelők kihasználva a piaci lehetőségeket jó évet zártak annak ellenére, hogy a legtöbb termelőnél alacsonyabbak voltak a hozamok (országosan 10-12%).

 

Gyökérpetrezselyem, paszternák

A paszternákot szinte teljes mennyiségben a feldolgozóipar vásárolja fel. Az elmúlt években folyamatos csökkenés tapasztalható a feldolgozók részéről és a termelői árak sem követték a termesztési költségnövekedéseket.

A fűszerkeverékek elengedhetetlen része a petrezselyem is. Sajnos a gyökérpetrezselymet még mindig sokan termesztik öntözés nélkül, így nagyon nagy a hozamingadozás az egyes évek között. Mivel a gyökérpetrezselyem termesztése kevés országban történik Európában, ezért importtal sem helyettesíthető a terméskiesés, így alakulhattak ki kiemelkedően magas termelői és fogyasztói árak az év végén. Azok, akik korszerű öntözés és tápanyag-utánpótlás mellett termeltek 2018-ban, extraprofithoz jutottak. Reméljük, hogy a termelők közül egyre többen választják az elkövetkezendő években az öntözéses termesztést. Európában a levélpetrezselyem termesztése is igen népszerű, termesztése és szárítása Magyarországon is elindult.

 

Zeller

Míg a legtöbb országban inkább a levélzellert fogyasztják, addig Magyarországon a gumós zeller termelése és fogyasztása a meghatározó. Az EU-ban évente közel 400 ezer ha-on termesztenek gumós zellert legnagyobb termelők Lengyelország, Németország, Belgium és Hollandia. Legtöbbet vásárló ország Franciaország és Németország. A levélzeller termelésében meghatározók Spanyolország, Olaszország és Anglia. Legnagyobb exportőr évi 90-95 ezer tonnával Lengyelország. Ma Magyarországon is egyre nagyobb divat, hogy 3-6 cm-es gumóval levelestől értékesítik a zellert egész szezonban (júniustó októberig). A gumós zeller termesztése 2018-ban hazánkba hasonlóan alakult, mint 2017-ben, 250 ha-on, mintegy 14 ezer tonnát takarítottak be. A zeller igényes növény, csak korszerű technológia mellett lehet gazdaságosan termelni. Új fogyasztási szokások miatt valószínű növelni lehet termelését. Jelenleg a termelése főleg kisebb családi gazdaságokban (0,5-1,5 ha) történik, ezért a területi és mennyiségi adatokat is csak becsülni lehet. A fogyasztók még mindig inkább a helyi piacokon szerzik be a zellert, áruházláncokban inkább mosott, vegyes (darabolt) egységcsomagok formájában értékesítik. Exportra évente 1 000 tonna körüli mennyiség kerül, főleg a környező országokba, míg import inkább január és május között 2,5-3,0 ezer tonna mennyiségben érkezik.

 

Cékla

A cékla keresett termékké vált az utóbbi években, felértékelődött az egészséges táplálkozásban betöltött szerepe. A termesztéstechnológia is változott, a piaci elvárásoknak megfelelően egész évben frissen, levelesen lehet 2-5 cm-es méretű céklát vásárolni. Egyre több salátakeverékben is jelen van, friss szendvicsekben is megjelent, továbbá ivóléként (más zöldség vagy gyümölccsel keverve) reneszánszát éli, emellett a fiatalok körében egyre népszerűbbek a cékla chipsek. A vörös színű fajták mellett megjelentek a sárga és fehér gumójú fajták is, melyek további lehetőséget kínálnak a gasztronómia területén. Ritkán, de előfordul, hogy a céklát hajtatják. Szabadföldi termesztésben legkorábban március elejétől kezdik a vetést, melyből májusban lehet betakarítani 3-5 cm-es terméseket. Egyre többen termesztenek „bébi cékla” fajtákat is, ebben az esetben a vetést április elejétől egész augusztus közepéig lehetséges. A feldolgozók részére sok esetben másodvetésnek vetik, itt a gumó mérete 10-15 cm nagyságú. A céklának nincs önálló termő tája Magyarországon, főleg a káposztafélékkel, egyéb gyökérzöldségekkel, új burgonyával együtt termesztik. A termelés precíz technológiát igényel, főleg az öntözésre és a helyes tápanyag-utánpótlásra, mert ez rendkívüli mértékben befolyásolja a hozamokat és a beltartalmi értékeket. A céklának aránylag kevés kórokozója és kártevője van, ezért ilyen szempontból a „könnyebb” kultúrák közé tartozik. A fajlagos hozamok széles tartományban mozognak (20-100 tonna/ha), függően a termelés céljától.

 

Retek

Magyarországon és a világon is számos típusát termeljük (hónapos retek, jégcsap retek, sörretek, stb.). Ezek közül nálunk és a világon a hónapos retek van legjobban elterjedve. A világon nagyságrendileg 30 ezer ha-on termesztik, főleg zárt térben (fóliában, ennek aránya 80-85%). Legnagyobb termelő az USA (5 ezer ha) és Mexikó (2 ezer ha). Európában a legtöbb retket Németországban (5 ezer ha) termesztik, fontos termelő még Olaszország, Franciaország, Lengyelország, Hollandia.

Magyarországon kb. 110 ha -on folyik retek hajtatás, főleg Bács Kiskun és Csongrád megyében. Főleg kisebb családi vállalkozások termesztik ezért a termőterület és a termés mennyisége is erősen becsült. A retek nagy része főleg a helyi piacokon értékesül, áruházláncokban csak a „fő” szezonban március közepe áprilisban kapható magyar retek, legtöbb esetben a kiskereskedelmi láncok olasz retket árulnak. Áruházláncokban egyre gyakoribb a vákuum csomagolt levél nélküli értékesítés. A helyi piacokon még mindig meghatározó a nagyobb gumójú (40+) Félegyházi fajta, addig áruházláncokban hibrid, kisebb gumójú (20-25+) fajtákat lehet vásárolni.

Egyre kedveltebb a jégcsapretek és sörretek fogyasztása. A fogyasztók egy része e típusokat már nem csak őszi-téli időszakokban keresi, hanem egész évben. A retekfélék fogyasztása folyamatosan növekszik, viszont nagy kézimunkaigénye miatt Magyarországon a termesztése csökkenő tendenciát mutat. Sok esetben az olcsó olasz import sem kedvez a termesztésének. Egy óriási előnye van, hogy aránylag kis befektetéssel hamar bevételhez lehet jutni a hónapos retek termesztésével.

 

Hagymafélék

A hagymafélék között érdemi termelési jelentősége Magyarországon a vöröshagymának és a fokhagymának van.

 

Vöröshagyma

Átlagos évben vöröshagymából az EU-ban 7 millió tonna körüli termést takarítanak be. A két legnagyobb termelő és egyben exportáló ország továbbra is Spanyolország és Hollandia (~1,5 millió tonna), fontos termelő még Németország és Lengyelország. A 2018-as év egész Európában nem kedvezett a hagymatermesztésnek. Tavasszal a belvizek miatt késtek a vetések, a rendkívül meleg április nem kedvezett a kelésnek és a növények fejlődésének. Nyugat-Európa (ahol a jelentősebb hagymatermelés folyik) az évszázad aszályát szenvedte el. Ezekben az országokban átlagos évben öntözés nélkül is magas hozamokat lehet elérni, azonban 2018-ban az aszály miatt 30-50%-os terméskiesés jelentkezett, Kelet-Európában, Közép-Európában „csak” átlagosan 20-30%-os. Ez meghatározta a 2018 őszétől a hagymapiacot. Rendkívül magas termelői és fogyasztó árak alakultak ki, mely kihatással lesz a 2019. évi szezon elejére is, így azok a termelők, akik korszerű technológia mellett jó hozamokat tudtak elérni, a piaci körülmények miatt rendkívül eredményes évet zártak. A hagyma termőterülete az elmúlt években folyamatosan csökkent, már nem éri el országosan a 2 000 ha-t, ugyanakkor az elmúlt években a javuló termesztéstechnológiának köszönhetően nőttek a hozamok. Az új fajtáknak is köszönhető, hogy a minőség és beltartalmi értékek is javultak az elmúlt években. A nagy aszály a tárolhatóságra pozitívan hatott 2018-ban.

Továbbra is gond, hogy Magyarországon nincsenek megfelelő tárolók, melyek alkalmasak lennének arra, hogy a következő szezonig el tudjuk látni a belföldi piacokat hazai áruval. A magyar vöröshagymafogyasztás 8-9 kg/fő/év, így jelenleg a belföldi fogyasztás kielégítéséhez 35-40 ezer tonna import hagymára van szükség. Az import elsősorban Lengyelországból, Németországból, Ausztriából származik. Ezt a mennyiséget meg tudnánk termelni, ha lenne elegendő és megfelelő tárolókapacitás. Az exportunk nem jelentős, évente 1-2 ezer tonna.

2018-ban különösebb növényvédelmi probléma nem volt, emiatt komolyabb terméskiesések nem keletkeztek. Magyarországon kb. 40-50 ha-on hajtatnak vöröshagymát, szinte kizárólag kistermelők. E termésnek jelentős része a helyi piacokon értékesül. Áruházláncokba is lehet magyar tálcás vöröshagymát kapni, mert pár integrátor felvállalta e termékek összegyűjtését, termeltetését. Enyhe telek esetén szinte januártól egészen áprilisig lehet zöldhagymát kapni a piacokon.

Évente 350-500 ha-on úgynevezett „áttelelő” hagymát, speciális „télálló” fajtákat vetnek, de sok esetben jelentős kifagyások történtek. Itt a hagyma betakarítása május közepétől kezdődik (mint „főzőhagyma”) és augusztus elejéig tart. Amennyiben nem sikerül főzőhagymaként értékesíteni, ezeket a fajtákat a páncélosodás után géppel takarítják be augusztus elején.   A tárolásra szánt fajtákat általában augusztus közepétől szeptember végéig takarítják be. A különböző fajták tárolhatósága rendkívül különböző, így a fajtaválasztásnál már előre kell tudni, hogy az értékesítés végét mikorra tervezi a gazdálkodó. A dughagymás vöröshagyma termesztése Makó környékén koncentrálódik, de egyre kisebb területen történik a termelése. Az elmaradott technológia (öntözés nélkül) miatt alacsonyak a hozamok, az OME árujelzővel rendelkező makói hagyma a magasabb termelői árak ellenére sem termeszthető gazdaságosan, Makó környékén is át kell állni az öntözéses termesztésre.

A vöröshagyma termelése mellett egyre nagyobb területen termelnek lilahagymát. Új fajtáknak köszönhetően már a tárolást is jobban bírják. Legfontosabb termelői körzetek továbbra is Bács-Kiskun, Jászság, Békés déli része és kisebb körzet a Kis-Alföldön Csorna környékén. A fajlagos hozamok tekintetében rendkívül nagy a „szóródás” (20-90 tonna/ha).

Öntözéssel, korszerű technológiával a hagymatermesztés nyertese lehet a klímaváltozásnak. A korszerű hibrid fajtákkal holland, német szintű hozamokat lehet elérni úgy, hogy a beltartalmi értékek is magasak maradjanak. Rövidtávú célkitűzésnek kell lenni, hogy az importot ki tudjuk váltani (35-40 ezer tonna). A technológia korszerűsítés mellett ehhez korszerű tárolók, csomagolók kellenek, melyet csak magasfokú integrációval lehet gazdaságosan megvalósítani. A 2018. év rámutatott, hogy korszerű technológia mellett a vöröshagymatermesztés versenyképes európai viszonylatban is.

 

Fokhagyma

A világ fokhagyma termelése évről évre növekszik, jelenleg 17-19 millió tonna/év. A kínai termesztés teszi ki ennek közel 80%-át, az UNIÓ-ban 330-350 ezer tonnát termelnek évente, aminek 55%-át Spanyolország adja. Jelentős termelő még Franciaország, Olaszország, Románia és újabban Lengyelország. Az EU nem tudja jelenleg megtermelni éves szükségletét (egyenlege 60-80 ezer tonna import). A behozott fokhagyma jelentős része Kínából és Argentínából származik.

A magyarországi fokhagymatermés 85-90%-át Makó környékén termelik, sajnos jelentős részét még mindig öntözés nélkül. 2018-ban a közel 1 100 ha-ról 7 ezer tonna teremett (6,3 tonna/ha, közel fele a spanyol termésátlagnak). Nagy gond, hogy még mindig sokan nem vírusmentes szaporítóanyagot használnak, ami akár 20-40%-os terméskiesést is jelenthet. Az export-import egyenlegünk több év átlagában nulla körüli. A legtöbb import Kínából érkezik, holland kereskedők által, az évi 1,0-1,5 ezer tonna export főleg a környező országokba kerül (Románia, Szlovákia, Ausztria). Amennyiben korszerűsödne a technológia (nőnének a hozamok) versenyképessé válnánk az európai piacokon. A magyar fokhagymának jobbak a beltartalmi értékei, mint a kínai fokhagymának, ezért jelentős piacbővülést lehetne elérni. Meg kell oldani, mint a vöröshagymánál is, hogy folyamatos ellátást tudjunk biztosítani egész évben ehhez korszerű tárolók és magasfokú integráció szükséges.

 

Nagymagvú zöldségnövények

Ide a két legnagyobb területen termelt zöldségfajt (csemegekukorica, zöldborsó), valamint a babféléket soroljuk.

 

Csemegekukorica

A világon is az egyik legnagyobb felületen termelt zöldségfaj. Az elmúlt években területbővülés nem következett be, 1 millió ha körül stabilizálódott. A technológiai korszerűsítéseknek köszönhetően a hozamok folyamatosan nőnek. A fajtatípusok között jelentős „átrendeződések” folynak, egyre nagyobb az igény a szuperédes fajták iránt. A világ legjelentősebb termelői USA, Kína, Thaiföld valamint az UNIO-ban Magyarország, Franciaország, és Lengyelország, ahol az utóbbi időben dinamikus növekedés tapasztalható. Az embargó után jelentősen növelte termelését Oroszország is (16-17 ezer ha), lassan önellátó lesz. Világviszonylatban fajtatípustól, technológiai színvonaltól függően, illetve időnként az időjárási viszonyok miatt a termésátlagok nagy ingadozást mutatnak. A legnagyobb fajlagos hozamok az USA-ban és az UNIO-s országokban vannak, innen is kiemelkedik Franciaország termésbiztonsága. A magyar termésátlagok még 20-30%-kal vannak elmaradva a csúcsnak számító francia átlagoktól. Még mindig jelentős tartalékok vannak a technológiában (öntözés korszerűsítése, tápanyagutánpótlás, növényvédelem).

Hazánk kitűnő klimatikus- és talajadottságokkal rendelkezik és rendelkezésre áll öntővíz is a csemegekukorica sikeres termesztéshez. Ma már csak a magas színvonalon termelő gazdák tudnak eredményesen gazdálkodni. A csemegekukorica termesztése szinte 100%-ig gépesíthető, a faj jól beilleszthető a vetésforgóba, megfelelő növényvédelemmel és tápanyaggazdálkodással eredményesen termeszthető. A hazai termőtájak közül kiemelkedik Hajdú-Bihar megye (a terület 50%-a itt található), de fontos a termesztés szempontjából még Szabolcs-Szatmár-Bereg, Bács-Kiskun, Békés, Csongrád, és Jász-Nagykun-Szolnok megye. A megtermelt csemegekukoricának ~90%-a exportra kerül feldolgozott formában, ami konzervkukoricából évi 220-250 ezer tonnát, míg különböző fagyasztott termékekből 70-80 ezer tonnát jelent. Legnagyobb piacaink továbbra is Németország, Anglia, Lengyelország, de kisebb-nagyobb mennyiségben eljutnak a termékek a világ minden részére. Évek óta Magyarország az USA után csemegekukoricából legtöbbet szállítja exportra. A fogyasztók igénye az elmúlt években az édes típusú fajták iránt növekedett, Magyarországon is a termelt mennyiségnek már 70-75%-a ide tartozik. A csemegekukorica fogyasztása dinamikusan növekszik, sokféle elkészítése lehet, köretek, savanyúságok és salátamixek alkotója, de vákum csomagolt, előfőzött kukorica is egyre keresettebb. Magyarországon 2018-ban feldolgozás céljára 31-32 ezer ha-on, emellett „csöves” kukoricát további 2 500-3 000 ha-on termesztettek csemegekukoricát. A csöves kukorica főleg turisztikai helyeken kerül értékesítésre, mennyisége nehezen becsülhető (nagyságrendileg 25 ezer tonna). A 2018-as év a termésmennyiségét tekintve közepesen sikerült, a tervezett ipari feldolgozásra szánt 540 ezer tonna helyett csak 500 ezer tonna termett (+25 ezer tonna csöves). A fővetésű kukoricákra aránylag kedvező volt az időjárás, jók voltak a fő termesztési körzetekben a csapadékviszonyok. Békés és Csongrád megyében a korai állományokban helyenként vírusfertőzés okozott kieséseket. A szezon második felében (augusztus közepi betakarítástól) gyengébb, alacsony hozamok születtek, ami elsősorban az 5-6 hétig tartó hőhullámnak volt köszönhető. Az öntözés ellenére sem tudtak a növények optimálisan fejlődni, minőségi problémák is adódtak (hiányos csövek, túlérett termés). A másodvetéseket még súlyosabban érintette a hőség és a légköri aszály, így a tervezetthez képest 10-15%-os terméskiesés következett be. Helyenként (főleg szezon végén) molyfertőzések is voltak, ami szintén minőségi és mennyiségi kiesést jelentett. Az évszázad aszálya sújtotta egész Európát (Nyugat Európában 30-40% volt a kiesés), ez keresleti piacot eredményez a feldolgozott csemegekukorica piacán, ami főleg 2019 első felében mutatkozott meg. További technológiai korszerűsítésekkel, precíziós gazdálkodás tökéletesítésével elérhető, hogy ipari (feldolgozási célra) 31-35ezer ha körüli területen stabilizálódjon a magyar csemegekukoricatermelés. Optimális években az itt megtermelt 530-550 ezer tonna terméknek biztos feldolgozói háttere és piaca van.

 

Zöldborsó

Világviszonylatban közel 1 millió ha-on termesztenek zöldborsót. Kína zöldborsóból is a legnagyobb termelő. A nem európai országok közül még jelentős termelő India, USA, Kenya, Algéria, Peru és Marokkó. A zöldborsó a világ legtöbb országában az egyik legfontosabb fehérjeforrás. Rövid tenyészidője miatt a legtöbb ország bizonyos évszakában eredményesen termelhető. A szakirodalomban sokszor nehéz megkülönböztetni, hogy mely országokban tartják nyilván a zöldborsó (zölden betakarított), illetve a száraz borsó termelését, ami első sorban a fajlagos hozamok értékelésében okoz nehézségeket. Az EU termelése több év átlagában nagyságrendileg 1,5 millió tonna. A két legnagyobb termelő Franciaország és Anglia (300-350 ezer tonna). Magyarországon a zöldborsó és szárazborsó termő területe évente 20-21 ezer ha (ebből 3-4 ezer ha szokott lenni szárazborsó). A termőterület nagyrésze az Alföldön van, főleg azon gazdaságok termelnek zöldborsót, akik csemegekukoricát is. Rendkívül érzékeny a környezeti tényezők változásaira (csírázáskor és virágzáskor igényli a legtöbb vizet, valamint 15-200C-os hőmérsékletet).

Átlagos években zöldborsóból az országos átlag termés 5,5-6,0 tonna/ha, míg szárazborsóból 3,0-3,5 tonna/ha. Angliában, Belgiumban a termésátlagok már közelítik a 10tonna/ha-t. Korszerű technológia mellett Magyarországon is vannak termelők, akik tudják e termésátlagokat produkálni. A fogyasztói igények miatt egyre jobban terjed az aprószemű fajták termesztése (összes terület 30-40%-a). A 2018-as év időjárása nem kedvezett a zöldborsó termesztésnek, a tavasz rendkívül csapadékos volt (február, március), ezért még az ősszel előkészített talajoknál is gondot okozott a megfelelő időben történő vetés. A zöldborsó optimális vetési ideje március közepétől április 20-ig tart (szakaszos vetés a feldolgozás üteméhez igazítva). A nem optimális (túl vizes) talajba történt vetés miatt nem volt optimális a kelés (tőhiány). Az áprilisi hónap túl meleg volt a zöldborsó fejlődéséhez (+70C- volt magasabb az elmúlt 20 év átlagánál). A nagy meleg főleg az ország déli részén aszállyal párosult, ami tovább rontotta a növények fejlődését, így a növényeken kevés hüvely fejlődött és a hüvelyekben is kevesebb szem képződött. Az országosan tervezett 5,5-5,7 tonna/ha átlagos termésmennyiség helyett csak 4 tonna/ha lett a termés (közel 30% kiesés). Sok termelőnél annyira gyengék lettek a hozamok, hogy nem érte meg betakarítani. A gazdák reménykednek, hogy nem lesz hasonló évjárat, mert akkor megkérdőjeleződik a magyar zöldborsó termelése.

Világviszonylatban enyhe növekedés várható a fogyasztásban, Európában gyenge csökkenés, stagnálás. Növekedni fog az aprószemű fajtatípus iránti kereslet. Magyarországon a termelés területén a 2018-as és tapasztalatai alapján jelentős területcsökkenés várható, kérdés, hogy ez tartós lesz-e? Negatívan hatnak a termesztésre a támogatásoknál bevezetett új növényvédelmi intézkedések (gyomírtás). Tovább ronthatja a gazdálkodók pozícióit, hogy Ukrajnában és Oroszországban erőteljes növekedés tapasztalható a termelés és a feldolgozás terén is.

 

Zöldbab

A világon több év átlagában 950 ezer – egymillió ha-on termelnek babot étkezés céljára, mely lehet zöldbab, vagy szárazbab. A fejlődő országokban erőteljes bővülés várható, a fehérjeszükségletek kiegészítése miatt. A fejlett országokban csökkenés tapasztalható a termelésben, a legtöbbet termelő országok Kína, Indonézia és Törökország. Európában 110-120 ezer ha-on kb. 1 millió tonna babot termelnek. Legnagyobb termelő Spanyolország. A termésátlagokat nehéz összehasonlítani, mert rengeteg fajtát termelnek. Magyarországon zöldbabból a vékonyhüvelyű fajtákat termelik 80-85%-ban. Magyarországon 2018-ban 2 900 ha-on termeltek babot. Évről-évre nő a fejtett, szárazbabok iránti kereslet a zöldbab rovására. A babtermelők döntő többsége (~90%) korszerű technológiával termel, főleg másodnövényként, így az időjárási viszonyok még 2018-ban is kevésbé befolyásolták a hozamokat. A termésátlagokat nagymértékben meghatározza, hogy milyen fajtatípust termelnek, átlagosan 8-9 tonna/ha-ral lehet számolni. Annak ellenére, hogy komoly kártevő nyomás volt (gyapottok bagolylepke, atkák) 2018-ban a korszerű védekezésnek köszönhetően különösebb terméskiesés növényvédelmi problémák miatt nem volt.

 

Egyéb zöldségek

Spárga

A világon mintegy 7 millió tonnát termelnek, ennek közel 90%-át Kína. A spárga fogyasztása folyamatosan növekszik, köszönhetően annak, hogy a spárga a modern gasztronómia elengedhetetlen alkotója. A fehér spárga népszerűsége folyamatosan csökken, míg a zöld spárgáé növekszik.

Európában a legtöbb spárgát Németországban termesztik és fogyasztják. Évente 120 ezer tonna körül termelnek, nagyon korszerű technológiával, sok esetben a szedést is gépesíteni tudták. Pár éve kísérletet folytatnak a fűtött spárga termelésével is. Jelentős spárgatermelő még Európában Spanyolország és Olaszország. Magyarországon 1 700 ha-on évente 6,5-7,0 ezer tonnát termelnek, ez a világ termelésének 1%-a.

Magyarországon a legnagyobb termesztőkörzet Bács-Kiskun megyében és Csongrád megye déli részén alakult ki, de az utóbbi években egyre többen foglalkoznak spárgatermesztéssel a Nyírségben is. A fehér spárgát főleg laza, homokos vályogtalajon termelik, míg a zöldspárgát eredményesen lehet kötöttebb talajokon is termelni. A spárga hosszúkultúrás növényfaj, így a termőhely kiválasztása a korszerű éves technológia és főleg a betakarítás idején rendelkezésre álló munkaerő határozza meg a termesztés gazdaságosságát. Európában a „spárgaszezon” március elején, közepén kezdődik és általában május végéig tart. Legelőször a Dél-Spanyol spárga jelenik meg a piacokon, ezt követi a magyar spárga (április hónapban), majd optimális esetekben április végétől május végéig jelentkezik a német termelés. Mivel Németország a legnagyobb felvevőpiac, amellett, hogy jelentős a hazai termelése is, minden exportáló ország próbálja a termelését a német piachoz igazítani.

Rendkívül fontos a technológia pontos betartása, mert csak akkor képződhet jövedelem, ha az első osztályú sípok aránya 75-80% felett van. A szedés és csomagolás nagyon kézimunkaigényes folyamat, emellett a szedés fizikailag is megterhelő. Egyre nehezebb megbízható szedőket találni a szedéshez, pedig ekkor még több munkaerő áll rendelkezésre, mint a nyár folyamán. Külföldi (román, ukrán) munkaerőt nem lehet már szerezni, mint az elmúlt években. Németországban, Hollandiában megjelentek a spárgaszedő gépek, használatuk biztató. Ahhoz, hogy ez Magyarországon is alkalmazható legyen nagyobb üzemméretek, integrációk szükségesek (rendkívül drágák a gépek).

Magyarországon 2018-ban rossz termelési évük volt a spárgatermesztőknek. Folyamatos munkaerőgondokkal küszködtek. A termelt mennyiség és minőség jónak mondható, de komoly piaci zavarok voltak az európai értékesítésben, ezért sok spárgasíp nem is lett betakarítva. A piaci zavart az okozta, hogy a spanyol spárga a hűvös idő miatt 2-4 hetet késett, a magyar szokásos időben érkezett (április 1-25 között), a német pedig előbb, így áprilisban rendkívüli túlkínálat alakult ki. Nem, vagy csak 30-50%-kal olcsóbban lehetett értékesíteni, elsősorban a német piacokon. Magyarországon a spárgafogyasztás folyamatosan nő, de még mindig csak dekákban mérhető. Éttermekben már az étlapon szerepelnek spárgás ételek, de az otthoni elkészítésnek nincsenek hagyományai. Ugyan a NAK és a FruitVeB is indított spárgafogyasztási kampányt egyes kiskereskedelmi láncokkal, de ahhoz, hogy ennek érdemi fogyasztásnövelő hatása legyen, komoly marketing munkára van szükség az elkövetkezendő években is. Ahhoz, hogy a spárgaértékesítés biztonsága érdemben növekedjen jelentősen növelni kell a belső fogyasztást.

 

Torma

Az EU-ban évente 26-30 ezer tonna tormát termelnek, ennek nagyságrendileg felét a magyar termelők állítják elő. Magyarország mellett még jelentős termelő Olaszország, Hollandia, Németország, és Lengyelország. Az EU-n belül legnagyobb exportőr Magyarország, jelentős még Hollandia és Spanyolország exportja. Legnagyobb vevők Németország, Anglia, Lengyelország és Csehország.

A magyar tormatermesztés több mint 90%-a 13 településre korlátozódik (Hajdúvértes környéke). Aránylag egységes technológiával, azonos minőségben termelnek a gazdák, így egységes lehet a piaci megjelenés. is. Az alkalmazott bakhátas technológia rendkívül kézimunka igényes, ezért zömében kis- és közepes családi gazdaságokban (0,5-2,0 ha) termelnek. A torma keresett exportcikk, viszont sajnos jelentős része még nem feldolgozott formában értékesül. A hajdúsági torma oltalom alatt álló eredet megjelölést kapott (2009.10.21.), a védjegy adta lehetőségek kihasználása azonban nem megfelelő, így kevésbé segíti a piaci növekedését. A 2018-as év átlagosnak volt mondható. A terméseredmények jók voltak (csak öntözött körülmények között termelnek), viszont a piac hektikusan alakult, így a megnövekedett költségeket (főleg kézimunkaerő költségeket) a stagnáló árak nem tudták fedezni, romlott a torma termesztés jövedelmezősége 2018-ban.

 

További zöldségfajok

A fentiekben a legfontosabb szabadföldi és hajtatott zöldségfajok elemzését végeztük, azonban e fajok mellett még nagyon sok kisebb felületen és értékben termesztett zöldségfajt termesztenek Magyarországon (ebből is látszik, hogy mennyire széles skálájú a hazai zöldségtermesztés). Minden fajnak, de sok esetben egyes fajtatípusoknak eltérő a termesztéstechnológiája, ökonómiája, fogyasztói igényei. A gépesítés területén, a kézimunka igényben is óriási különbségek adódnak az egyes fajok között. Rendkívül nehéz tanácsot adni, hogy mely fajt milyen üzemméret mellett érdemes, gazdaságos termelni. Legtöbb esetben a gazdák nem egy-egy fajt, hanem több fajt is termelnek egyszerre, ezzel is csökkentve a kockázatot, ha valamely növényfaj termesztése nem a tervezett módon sikerül. Az elkövetkezendő időszakban a versenyképes, gazdaságos termelés mellett felértékelődig a magasabb szaktudást igénylő precíziós gazdálkodás. Ezt csak korszerű képzéssel, önképzéssel, szaktanácsadással, a termelés és az értékesítés integrációjával lehet megvalósítani.

A teljesség igénye nélkül, a Bulletin értékelésében nem szereplő, de a hazai termelésben megtalálható zöldségfajok:

  • Korai burgonya, burgonya (Külön Terméktanácsa van)
  • Tök félék (sütőtök, spárgatök, cukkini, patisszon)
  • Édeskömény
  • Póréhagyma, metélőhagyma
  • Sóska, spenót, rebarbara
  • Padlizsán (tojásgyümölcs)
  • Édesburgonya, (batáta)
  • Articsóka,
  • Feketegyökér

 

Gomba

A világ gombatermesztéséről nincsenek megbízható adatok, sok országban nem választják külön a termesztett és a gyűjtött gombát, vagy csak a fogyasztásból lehet következtetni a termelt mennyiségre. Az életmódváltozással egyre jobban nő a gombafogyasztás is. Növekedés főleg a nagylétszámú országokban tapasztalható (Kína, India). Jelenleg a világon 25-30 gombafaj termesztésére áll rendelkezésre technológia, de csak 8-10 faj termesztése a meghatározó (95%). Ezek közül is a legfontosabbak a csiperke, a laska, a shiitake, a júdásfüle és a téli fülőke.

Európában főleg a kétspórás csiperkegombát termesztik (~90%). Ennek a fajnak két „színváltozatát” termelik, a fehéret és a barnát. Európa évi gombatermesztése éves szinten meghaladja 1 200 e tonnát, ebből közel 800 ezer tonna frissfogyasztásra kerül a fogyasztókhoz. A konzervgomba termelői és fogyasztói árai nyomottak, főleg a frisspiacra már nem alkalmas (nyílott vagy törött) gombatestek kerülnek feldolgozásra. Az Európában megtermelt gombának, több mint felét (53-55%) Lengyelország és Hollandia adja (ma már Lengyelország 3-5%-kal megelőzi Hollandiát). Jelentős termelő ország még Spanyolország (9-10%), Írország (6%), Németország (6%), Olaszország és Anglia (5-5%). A gombafogyasztás az Európai Unióban 5-6 kg/év/fő, Oroszországban közel 10 kg/fő/év, míg Magyarországon csak 1,5-2,0 kg/fő/év körül van, ráadásul ebben az értékben benne van a termelt és gyűjtött gomba fogyasztása is.

Hazánkban 1990-2000 között volt látványos fejlődés a gombaágazatban, majd elvesztettük a csatát, mert extenzív irányba ment a fejlesztés. A Budafoki pincés termesztés nem volt képes felvenni a versenyt a nemzetközi hatékonysággal. Az orosz embargó miatt 5 ezer tonnáról 120 ezer tonnára nőtt az orosz termelés és Kínában is óriási fejlesztések vannak a konzervgomba és frissgomba előállítás területén.

Az elmúlt 15-20 évben az UNIO-s országok közül Lengyelországban fejlesztettek a legtöbbet (30 ezer tonnáról a termelést 320-350 ezer tonnára növelte). Lengyelországban van olyan gombafarm, mely egymaga többet állít elő, mint Magyarország összes gombatermelője. Tovább rontja a gombaágazat helyzetét a magas arányú feketekereskedelem (magas, 27%-os ÁFA). A gombaágazat a kertészet azon speciális alágazata, mely a legnagyobb tőkebefektetést és kvalifikált, jól képzett munkaerőt igényel az év minden napjára (folyamatos szedések).

A gombatermeléshez szorosan kapcsolódó tevékenység a gombakomposzt előállítása. Az elmúlt évben új cég (belga) jelent meg az aránylag kicsi magyar piacon, amely jelentős piaci zavarokat okozott.

A jelenleg folyó Vidékfejlesztési Pályázatoknál kiemelt szerepet kapott a gombaházak fejlesztése, sajnos a pályázat beadásakor kalkulált költségek óta 30-35%-kal nőttek az építési költségek, így félő, hogy nem minden pályázat fog megvalósulni. A gombatermesztés értékesítésénél 3-5 cég a meghatározó (kivéve a 30%-ra becsült feketekereskedelmet) de sok esetben egymás pozícióit rontják az értékesítés területén. Célszerű volna a termékpálya menti együttműködést megvalósítani.

2018-as év a gombatermelők számára közepesen sikerült. Ugyan nem voltak komolyabb piaci gondok, de időnként csak nyomott áron lehetett értékesíteni, így a megnövekedett költségek (elsősorban a munkabér) miatt a jövedelmezőség csökkent.

Magyarországon a termelt gombának 91-92%-a csiperke, 7-8%-át a laskagomba teszi ki, a maradék 1-2%-on „osztozik” a shiitake, az ördögszekér és az egyéb gombafajták. A legnagyobb termőterületek a közép magyarországi régióban vannak, azon belül is Budapesten és Heves környékén, a laskagomba kiemelt termesztési körzete Kecskemét környéke. A termelt gomba 70-75%-a frissen a többi konzervként kerül értékesítésre, míg éves szinten 10-12 ezer tonna kerül exportra. Az Export szempontjából legfontosabb célországok Németország, Ausztria, Románia, és Horvátország, a laskagomba legnagyobb felvevő piaca Németország. Gomba importunk évente 600-650 tonna.

A termelt gomba iránt folyamatosan nő a kereslet, a belföldi fogyasztás 1,5-2,0 kg/fő/év-ről 5-7 év távlatában akár meg lehet duplázni és még akkor is csak az UNIO-s átlagfogyasztás felénél tartunk. Ez a plusz fogyasztást mindenképpen hazai termeléssel kell megoldani. A gombatermesztés rendkívül kézimunkaigényes tevékenység, a bővítésével további 2 500-3 500 munkahelyet lehetne teremteni. A gombatermesztés egész évben tud folyamatosan foglalkoztatást biztosítani, ellentétben a legtöbb zöldség-gyümölcsfaj termelésénél. Az ágazat jelenlegi termelési értéke 18-19 milliárd Ft, ezt csupán a belföldi fogyasztás növelésével 25-27 milliárdra lehetne növelni.

A zöldségfélék és a gomba 2018. évi termelése