Cikksorozatunk első két részében a jéghálók technológiai sajátosságaival, a termésre, valamint a költség- és bevételoldalra kifejtett hatásával foglalkoztunk. Arra jutottunk, hogy a jégháló létesítése ezek eredőjeként hektáronként mintegy 800 ezer Ft-tal növeli az éves pénzforgalmi nyereséget. A beruházás-gazdaságossági számításokban ez az éves eredménynövekmény áll szemben a 3,2 millió Ft/ ha-os többlet beruházási költségével, vagyis ebből kell megtérülnie a beruházási költségnek. Jelen részben mindezen eredmények összegzésével arra kívánunk választ adni, hogy gazdaságos beruházásnak tekinthető-e a jégháló.

Az 1. ábra a jégháló-beruházás legfőbb gazdaságossági mutatóit szemlélteti az ültetvény élettartamának teljes időszakára. A kiinduló esetben az átlagosnak tekinthető értékeket összegeztük, tehát a 3 210 ezer Ft/ha többlet beruházási költséggel a mintegy 794 ezer Ft/ha többlet eredmény szemben. Kihangsúlyozandó, hogy ez az eredmény csak a 3-4. évtől realizálható, a termőre fordulás időszakában ennek összege – a kezdeti alacsony termések miatt – jóval szerényebb. A számításokat elvégeztük 100%-ban saját forrással és 50%-os intenzitású beruházási támogatással megvalósított beruházás mellett is. A kettő között a különbség csak annyi, hogy utóbbi esetben csak a beruházási költség 50%-át, vagyis annak saját forrás részét vesszük figyelembe, de a görbék lefutása ezt követően ugyanaz.

A számítások során 6%-os kalkulatív kamatlábat alkalmaztunk, vagyis a beruházás eredményét egy 6%-os kamatozású banki betéthez hasonlítottuk. Ez azt jelenti, hogy a beruházás eredményéből csak a banki kamat fölötti eredményt ismerjük el valós nyereségnek, vagyis valójában azt mérjük, hogy beruházásunk mennyivel hozott többet, mintha ugyanazt a pénzt banki betétbe fektettük volna (ez a nettó jelenérték). Más megközelítésben: számoltunk a lekötött tőke kamatigényével. A kumulált cash flow esetében nem számolunk a banki kamatokkal mint feláldozott haszonnal, így azok egyszerűen csak a jégháló miatti többletbevételek és -kiadások hatásait veszik figyelembe, ennek köszönhető, hogy értékük jóval magasabb, mint a nettó jelenérték.

Kihangsúlyozandó az is, hogy a jéghálónak tulajdonított, korábban levezetett többletbevételek és többletköltségek egy teljes termőévre vonatkoznak. Egy szuperintenzív ültetvény sem tud azonban teljes terméseket hozni a telepítés utáni első négy évben. Ezért a jéghálónak tulajdonított többletbevételeket és többletköltségeket az első négy évben a termőre fordulás ütemének megfelelő hozamokra korrigáltuk, melyek a következők: 1. évben 0,0 t/ha, 2. évben 19,0 t/ha, 3. évben 38,0 t/ha és a 4. évben 55,0 t/ ha. Az 5. évtől kezdve érhetők el a 60-65 t/ha közötti teljes terméshozamok. Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy ebben az esetben a támrendszer miatt 0,5 m-rel nagyobb famagasság (3,5 m) valósítható meg, ami hektáronként 8,0 tonna többlettermést eredményez önmagában.

Az 1. ábra és az 1. táblázat gazdaságossági mutatói alapján megállapítható, hogy a jégháló gazdaságossága pozitív képet mutat. A jéghálóberuházás – normál támrendszerű ültetvényhez viszonyított – 3 210 ezer Ft/ha plusz költsége a 100%-ban saját forrásból megvalósított finanszírozás esetén is megtérül, statikus szemléletben 7, dinamikus szemléletben 9 év alatt (a statikus mutatók nem számolnak a potenciális banki kamatokkal, vagyis a lekötött tőke kamatigényével, míg a dinamikus mutatók figyelembe veszik azt, ezért értékük kedvezőtlenebb).

A második esetben levezettük a számításokat úgy is, hogy nem 4,0 m belmagasságú jégháló-rendszert, és alatta 0,5 méterrel nagyobb famagasságot vettük alapul. Az érdemi különbség az előzőekben bemutatott kiinduló helyzethez képest annyi, hogy így kiesik a 8,0 t/ha-os többlethozam, de egyúttal ennek többlet változó költsége is. Továbbá, a beruházási költség mintegy 200 ezer Fttal csökken hektáronként, mert ebben az esetben 0,5 m-rel rövidebb támoszlopokat használunk. Az erre az esetre elkészült számítások eredményeit tartalmazza a 2. ábra és a 2. táblázat.

Az eredmények alapján megállapítható, hogy ebben az esetben jelentősen romlanak a gazdaságossági mutatók, bár még így sem telejesen negatívak. Ebben az esetben csak beruházási támogatással együtt lehet ahhoz hasonló gazdaságossági mutatókat elérni, mint az első esetben támogatás nélkül. Támogatás nélkül a beruházás gazdaságossága a fordulópont körül mozog: a nettó jelenérték enyhén negatív, a tőkearányos jövedelmezőség kis mértékben az elvárt 6% alatt van, és a megtérülés – tovább számítva – a 16. évben következne be.

Összegzésképpen megállapítható, hogy a jégháló mint egy intenzív ültetvény kiegészítő technológiai eleme – védelmi hatásai révén – gazdaságos beruházásnak tekinthető, de az igazán kedvező gazdaságossági mutatók eléréséhez feltétlenül szükség van a nagyobb (3,5 m-es) famagasság megvalósítására és az ezáltal elérhető mintegy 8,0 t/ha-os többlettermés realizálására. Ennek oka nyilvánvalóan arra vezethető vissza, hogy a jégháló nagyon drága beruházás, amely egy nagy fix költségtömeget eredményez a gazdálkodásban, ezért alapvető gazdasági érdekünk az, hogy egységnyi területről minél nagyobb hozamokat és ezáltal minél nagyobb nyereséget realizáljon a gazdaság.

Szerzők:
Dr. Szabó Viktor, ügyvezető,
Bold Agro Kft.
Dr. Apáti Ferenc, egyetemi docens,
Debreceni Egyetem