Törökország virágzó mezőgazdasági és kertészeti ország. Kiváló lehetőségekkel rendelkezik a szamócatermesztésben is. A lehetőségek mellett természetesen komoly veszélyek és kihívások is vannak. A Belga Szamócatermelők Nemzeti Szövetségének egy csoportja szaktanácsadók és kutatók részvételével 2013. február 20–24. között szakmai körutat szervezett Törökországba, ahol több termesztési körzetben (Dél-Törökországban, a szír határ közelében, a Földközi Tenger mellékén, Alanya és Antalya körzetében tanulmányozták a török szamócatermesztést. Ennek során meglátogattak több talajos és izolált termesztést folytató üzemet és néhány szövetkezetet is. Az alábbiakban a szakmai körút tapasztalatait ismertetjük.

Általános helyzetkép

Törökországban főként a Fortuna, a Festival és kisebb mértékben a Sabrosa, Rubigem és Camarosa fajtákat termelik. Az ültetést augusztus vége-szeptember elejétől decemberig végzik, kizárólag fólia alá. Minél korábban ültetnek, annál előbb kezdődik a szedés. A későbbi ültetés a szedési időszak elnyújtása miatt előnyös. A fajtaválasztással is nyújtható a szedési időszak. A szedés kisebb mennyiséggel januárban kezdődik, februárban kissé növekszik. Márciusban és áprilisban van a minőségi szedés csúcsidőszaka. A szedés még májusban és júniusban is tart, de az időjárástól és hőmérséklettől függően a minőség csökken. Problémát leginkább a Phytophtora cactorum, kisebb mértékben a Botrytis és lisztharmat okoz.

A tripsz szintén jelentős probléma. A kémiai védekezést az engedélyezett szerekkel végzik. Évente a téli időszakban 1200 mm körüli csapadék hull, amely télen és tavasszal biztosítja a talajnedvességet, de emiatt problémát okoz a termésrothadás és az elégtelen beporzás. A fóliasátrakban a korai időszakban a terméskötés nehezen indul, csak a szél segít a beporzásban. Előfordulnak berepült méhek a fóliák alatt. Néhány üzemben ventillátorokkal mozgatják meg a lombozatot. Beporzó méheket néhány helyen alkalmaznak, de hatásuk mérsékelt vagy a permetezés gyors pusztulásukat eredményezi. Az izolált közeges termesztés a jellemző. Különféle módszereket alkalmaznak, de többnyire 2 vagy 3 soros elrendezéssel dolgoznak. Közegként bálás kókuszrostot használnak, amelyet még az üzemekben pufferolnak. Ezt a közeget metam-nátriumos fertőtlenítéssel öt évig használják. A kókuszrostos termesztésben a tengermelléki területeken a problémát elsősorban az öntözővíz magas nátriumtartalma miatti elégtelen pufferolás és a magas pH okozza. Az értékesítési árak 0,8 és 2,5 Euro között ingadoznak, körzettől és termesztési módtól függően. A munkaerő olcsó (15– 25 Euro/nap/dolgozó), de a föld drága (100000 Euro/ha).

Az általános GAP előírásokat a legtöbb helyen alkalmazzák. A termelési anyagok árai hasonlóak a Belgiumihoz. A használt fóliáért fizetnek a termelőknek, nem látni használt fóliahegyeket vagy elhasznált fóliát az üzemekben. Megállapíthatjuk, hogy Törökország nem is annyira olcsó. Összehasonlításként: a diesel olaj literje 30–40 euro centtel drágább, mint Belgiumban.

Talajos termesztés

Talajos termesztésben a fő fajta a Fortuna és Festival. Kizárólag fólia alatt, sátorban (négy ágyas) vagy lyuggatott fóliával borított egy ágyas kis alagút alatt termelnek. Hektáronként 60000 fiatal palántát ültetnek. A fiatal palánták kiültetés után ebben a klímában gyorsan fejlődnek. Ezért is indokolt a magasabb tőszám. A hozamok elérik az 50 t/ha-t , 0,8 euro/kg átlagos értékesítési árral. Egy hektár termelési költsége kb. 19000 Euróra tehető. A talajszerkezet kötött, nehéz, agyagos löszhöz hasonló. A beporzást a termelők szerint a szél vagy a berepülő porzó rovarok segítik, külön beporzó méheket nem telepítenek. Napfelkelte után gyorsan megjelennek a méhek a szamócában. Betegséget elsősorban a Phytophtora cactorum okoz. Erre a Fortuna fajta nagyon fogékony. A lisztharmat, tripsz és Xanthomonas jól szinten tartható, nem okoz túl nagy problémát.

A tripsz gyakran megjelenik és gyorsan szaporodik, gondot okozva a termelőknek. Bakháton két évig termelnek, állományváltás között metam-natriummal fertőtlenítik a talajt. A talajos termesztés problémái hasonlóak a Nyugat-Európaihoz: földterület hiánya, talajproblémák és talajuntság, a termés minősége. Az időszaki munkákat főleg kelet- törökországi és kurd munkások (nők), végzik. Napi bérük 15 euro, és ezért naponta 7,5 órát dolgoznak. A jól dolgozók emellett többletbért is kapnak. Lakhatásukat a foglalkoztató üzemben biztosítják. Létezik bizonyos szezonmunka szabályozás, ennek részleteit nem ismerjük. Általában szeptemberben ültetnek, a szedés januárban kezdődik.

Izolált termesztés

Törökországban már sok üzem áttért az izolált termesztésre. Kókuszrostot használnak, a közeg pufferolás nélkül érkezik az üzemekbe: a kalcium cserét még ezután kell elvégezni. Ez azonban többlet gondot okoz: bizonyos mennyiségű mész nitrátot kell hozzáadni, de a több napon keresztüli átmosás nem elégséges. Izolált termesztésben elsősorban Fortuna és Festival, kisebb mértékben Sabrosa és Rubigem fajtát termelnek. Fortuna-nál a Phytophtora cactorum okoz sok problémát. Egyrészt a szaporítóanyag minősége, másrészt néha a közeg rossz vízelvezetése okozhat erős fertőzést. Emiatt néha 25– 35%-os kiesés is előfordul. Ha a külső hőmérséklet túl alacsonyra csökken, egyszerű fűtőberendezést használnak. Több üzemben okoz problémát a rossz terméskötés. Ennek több oka lehet: túl kevés beporzó méh jelenléte, rossz és elégtelen szellőztetés, Phytophtora miatt legyengült növények és rossz a kókuszközeg pufferolása. Ha még tripsz fertőzés is fellép, akkor az egyébként jól termékenyülő kaliforniai fajták is rosszul termékenyülnek. LED lámpákkal is végeztek egy pótmegvilágítási kísérletet. A Fortuna igen érzékenyen reagált erre. A termelő véleménye szerint sem több termést nem eredményezett, sem a bogyóforma nem lett jobb. Ugyanakkor az állomány egyenetlenebb lett: az egymáshoz közelebb levő (iker)sorok között kialakult egy sötétebb zóna, ahol nagyobb az esély a rosszabb színeződésű és/vagy később érő bogyókra. Vagy az ikersorokat kellene megszüntetni, vagy a megvilágítással van probléma. Néhány üzemben kezdetleges módszerrel próbálják az izolált termesztés elindítását: félbevágott vízcsövekből készítenek közegtartó és drén csatornákat. A termés koraisága nagyban függ a körzet adottságaitól, a termesztőház típusától (fényellátás, ház magassága, stb). Egyes körzetekben a szakértelem hiánya szembetűnő. Sem a fejlettebb Antalya-i sem a Mersin-i körzetből nem áramlik át az információ a fejletlenebb körzetekbe. A török talajnélküli termesztés gyenge pontjai közé tartoznak: a nem pufferált kókusz közeg, a tengerpart melléki nátriumos öntözővizek, a rossz pH szabályozás és az állomány klímaszabályozásának nem kielégítő ismerete. Az esővíz összegyűjtése és az elengedhetetlen növényi klímaszabályozás ismerete nagyon gyors javulást eredményezne.

Értékesítés és export

A Mersin-i körzetben meglátogatott szövetkezetben a szamóca átvétele egész nap folyamatosan történik. A termelők a szamócát rekeszekbe vagy 0,5–1,0 kgos háncskosárba szedik. A rekeszek MDF farostlemezből vagy kartonlapból készülnek. A 2. osztályú termést farekeszekbe szedik. A bogyókat extra és a kisebb terméseket 1. osztályba sorolják. A termést beszállítás után először egy nedvesítő szívóventillátoros oldalfallal ellátott hűtőbe viszik, ahol a lehető leggyorsabban lehűtik 2oC-os bogyóhőmérsékletre. Az első érett szamócák jóízűek, a megszokottnál kissé keményebbek, de nem túl kemények. A szezon kezdetén még kevés a jól érett termés, február végéig még gyakori a bogyókon a kocsány alatti fehér rész. Az árakat a termelők, a szövetkezet és a kereskedő együttesen határozzák meg minden nap délelőtt 10 óráig. Ezután a megállapodott áron veszik át az aznapi árut. Fontos, hogy pontosan tudják a beszállítandó áru mennyiségét. Ezért a szövetkezetben nyilvántartják a termőknél ültetett növények számát és ültetési idejét, emellett a területi felelősök a termelőknél ellenőrzik és számolják a virágok számát. Az árak természetesen függnek a piaci helyzettől, a termelők vitatkozhatnak erről, de végső soron a kereskedelem határozza meg az árakat. A termék egy részét belföldön értékesítik. Oroszország és Kelet-Európa jelentős exportpiacok.

Emellett a környező ázsiai országokba is szállítanak. A magas szállítási költségek miatt jelenleg még nem akarnak versenyezni a Nyugat-Európai piacokon a spanyol szamócával, de a törökországi éves szamócatermelés volumene nagyobb, mint Spanyolországban! A Gazipasa-Anamur körzetben 1 700 ha-on termelnek évente 50–60 000 tonnát. Az ebben a körzetben működő szövetkezet mindenféle zöldséggel és gyümölccsel foglalkozik, minden eszközzel rendelkezik a termékek hűtéséhez és gyors piaci szállításhoz. Egy Antalya-ban meglátogatott üzemből Isztambulba (17–18 millió lakos) szállítanak, de megpróbálják az Angliába történő értékesítést is. Ebben az üzemben először műanyag ládákba szednek, majd osztályozva háncskosarakba rakják át a termést. A szövetkezetek még nem érik el a dél-európai szövetkezetek szervezettségét, de arra törekednek, hogy minél rövidebbre zárják az értékesítési láncolatot. Törökország nagyon jó lehetőségekkel rendelkezik, a szamócatermelés szintje már most is jó. A további fejlődés sokban függ az úthálózattól és egy repülőtér közelségétől. Elegendő munkaerő áll rendelkezésre a keleti és a kurd körzetekből. Az új üzemek gyakran már egy vagy két év után jó szintet érnek el. A további fejlődéshez gyors szakmai fejlődés szükséges.

Proeftuin nieuws cikkét
Malatinszki György referálta