Indító foszfortrágyázás a zöldségtermesztésben
Az indító foszfortrágyázással a flamand kísérleti állomásokon kerek 15 esztendeje kezdtek foglalkozni. Az ötletet Hollandiából vették, ahol ezzel az eljárással jó eredményeket értek el a hagymatermesztésben. Csakhamar Flandriában is kedvező hatást tapasztaltak a pórénál, majd a kísérleteket kiterjesztették a más növényekre is. Az indító foszfortrágyázásnál négy fontos szabályt kell figyelembe venni.
1. Közel a gyökerekhez
Nyilvánvaló hatást a kísérletekben mindig csak akkor kaptak, ha a foszfort a gyökerek közelébe jutatták. A foszfor ugyanis nagyon immobilis a talajban, így az egész felületre szórva a kis növények a műtrágya jelentős részét nem tudják hasznosítani.
2. A foszfort ammóniummal együtt
A foszfort a növények viszonylag alacsony pH-nál tudják jól felvenni. A gyökerek ezt úgy könnyítik, hogy, savakat bocsájtanak ki a talajba, s így a gyökércsúcsok közvetlen környékét savanyítják. Az ammóniumalapú műtrágya savanyító hatása ezt a folyamatot még erősíti, de az ammónium is jobban hasznosul, mert nem szükséges előbb nitráttá átalakulnia.
3. Az Allium és a Cichorium fajoknál fontos
A kísérleti évek folyamán főleg a hagymaféléknél és a cikóriánál értek el jó eredményeket, de a pórénál a hosszú tenyészidő miatt nem mindig mutattak ki több termést, bár az erősebb növekedés a szedésig megmaradt. Az endíviánál és a cikóriánál a növények gyarapodása a tenyészidő végéig tartott, és ezek a növények átlag 20–40%-kal nagyobb termést is adtak.
4. A hatás tavasszal a legnagyobb
Tavasszal az alacsony hőmérséklet következtében a foszfor, ami a flamand talajokban bőségesen jelen van, nem mobil, és a fiatal növények nem tudnak jól hozzáférni. Így aztán jelentős többletet az indító foszfor használatával főleg a tavaszi kultúrákban kaphatnak. Bizonyos talajokon azonban ősszel is nagyobb termést lehet elérni. Mivel a levélzöldségeknél a beöntözés nehézkes 2011 óta keresik a legmegfelelőbb kijuttatási módszert. Jónak bizonyult a tápkockába keverés, de a palántanevelő ezt nem mindig vállalja. Hatásosnak mutatkozott a fiatal növények tápoldattal való beöntözése a ládákban, és ezt a termesztő is el tudja végezni. A jelenleg standard ammóniumlaktátos vizsgálati módszerrel (P-Al) a közvetlenül felvehető foszfortartalmat nem lehet jól kimutatni. A CaCl2-ban való oldás szorosabb összefüggést jelez. Minél több a talajban a CaCl2-ban oldott foszfor annál kevésbé hatásos az indító foszfor trágyázás.
Indítófoszfor különböző zöldségeknél
Az elmúlt két évben különböző zöldségeknél, endíviánál, zellernél, porénál, karfiolnál, radikkiónál, jégsalátánál és fejes salátánál alkalmaztak foszfor indítótrágyázást. A legtöbbnél használt a kezelés, de nem mindegyiknél egyforma mértékben. A többlettermések általában 20%-kal voltak nagyobbak, s a zellernél elérték a 40%-ot is, de az endíviánál és a radikkiónál is jelentősek, míg a fejes salátnál és a jégsalátánál mérsékeltebbek voltak. A 25 egység/ha adag megkettőzése nem növelte arányosan az eredményt. A póré a tenyészidő elején pozitív hatást mutatott, de ez a szedés idején már kevéssé mutatkozott. A karfiol termése és minősége alig javult a foszfor starttrágyázás hatására. A talajmintavétel fejtrágyázás előtt komoly nitrogén-megtakarítással jár és csökkenti a maradvány nitrogén mennyiségét Flandriában öt helyen kísérleteket állítottak be szerves és ásványi trágyák különböző kombinációival. Minden parcellán viszonylag hosszú tenyészidejű, nagy nitrogénigényű növényeket (karfiolt, háromszor pórét és fejes káposztát) ültettek azzal a céllal, hogy többek közt kimutassák, mennyi nitrogént lehet megtakarítani, ha a tenyészidő alatt is mintát vesznek és a talajvizsgálati eredmények alapján fejtrágyáznak. A gyakorlatban főleg a kiültetés előtt vett talajminta vizsgálata képezi a trágyázási tanács alapját, benne a teljes kultúrára kiszámított nitrogénmennyiséggel.
A talajban azonban a termesztés folyamán bonyolult folyamatok zajlanak le, melyek a növény rendelkezésére álló nitrogén- mennyiséget a körülményektől változóan befolyásolják (növénymaradványok lebomlása, felvétel, mineralizáció, kimosódás, elpárolgás), és ezek a mennyiségek többek közt a hőmérséklettől és a csapadéktól is függenek. Indokolt tehát a tenyészidő alatt legalább még egy mintát venni és annak, valamint a hátralévő időszak becsült nitrogénszükségletének alapján fejtrágyázni. A kísérletek szépen mutatták, hogy ott, ahol ezzel a módszerrel trágyáztak jóval kevesebb volt a szedés után visszamaradt nitrogén, ami gyakorlatilag elvész, mert a téli csapadékkal kimosódik. Szerves vagy műtrágya kijuttatása után a mintavétellel legalább egy hónapig kell várni, hogy a tápanyagok egyenletesen oszoljanak el a talajban. A termés azokon a parcellákon, ahol hagyományosan trágyáztak alig vagy egyáltalán nem volt nagyobb, de a magasabb nitrogéntartalom a talajban emelte a maradék-nitrogén mennyiségét. A fejtrágyázás talajvizsgálat alapján tehát jelentős megtakarítással járhat. A kínai kel is nagyon kedvezően reagál a nitrogéntrágyázásra közvetlenül a növénysor mellett.
Egy kínai kel kísérletben a flamand földművelésügyi minisztérium támogatásával a sortrágyázás hatását vizsgálták a kínai kel termésére. A célértéket 250 kg/ha-ra állították be 30 cm-es mélységben és 20%-kal magasabb, valamint 20%-kal alacsonyabb adagot is alkalmaztak. A talajban március elején (ültetés időpontja) 36 kg Nmin/ha-t állapítottak meg. A kezeléseket az alábbi táblázat tünteti fel. A kísérletben a magasabb nitrogénadagok adták a legjobb eredményt, egyúttal a legtöbb nitrogénmaradékot is. A sortrágyázással mintegy 20% nitrogént lehetett megtakarítani.
Proeftuin niews cikkét
DR. KORÓDI LÁSZLÓ referálta
