Magyarország gyümölcstermesztése földrajzi fekvésénél fogva számos vonatkozásban kedvező helyzetben van. Ugyanakkor reálisan egyre inkább számolni kell a kedvezőtlen, gyakran szélsőségeket mutató időjárási jelenségekkel is. Ebből a szempontból sajnos egyértelműen hátrányban vagyunk a fejlett almatermesztéssel rendelkező európai országok többségével szemben. Ilyenek például Olaszország, Görögország, Ausztria, Svájc, Németország déli részei, Spanyolország, stb.

Magyarország almatermesztésének ökológiai adottságai európai szinten tehát közepesnek tekinthetők, ha a tőlünk különböző égtáji irányokban található országok adottságaival hasonlítjuk össze. A jó minősítésnél gyengébb adottságunkat egyrészt a csapadékmennyiség hiányának valamint a szélsőséges eloszlásának köszönhetjük. A főbb termesztési körzetekben 550–650 mmes évi csapadékösszegeket mérhetünk, de legalább 800 mm-re lenne szükség.

A termesztés szempontjából kedvezőtlen a gyakorta és tartósan előforduló 30% alatti légnedvesség-tartalom, amit időnként, néhány napig tartó magas 80–90%-os relatív nedvességtartalom követ. Tovább súlyosbítja a szélsőséges időjárási hatások összképét az egyre gyakoribbá és hevesebbé váló hőség periódusok előfordulása, a késő tavaszi és kora őszi fagykárok jelentkezése, valamint a vihar- és jégkárok gyakorisága. Ezek jelentősen veszélyeztetik, illetve csökkentik a gyümölcsültetvények termésbiztonságát és nagy hatással vannak a mikroklimatikus környezetük alakulására.

Hőmennyiség

A vegetációs időszak hosszúsága vonatkozásában kb. 1 hónapos hátrányban vagyunk a déli, dél-nyugati és több nyugati országgalszemben. Ezekben az országokban mintegy két héttel korábban kezdődik és két héttel tovább is tart a vegetáció, ami igen nagy asszimilációs teljesítmény többletet eredményez. Jól jelzik ezt a 60–70 t/ha-os, évről évre ismétlődő terméstömegek, amelyek nálunk legjobb esetben is csak egy-egy évben fordulnak elő. Az enyhébb telek következményeként, valamint a tavaszi minimum hőmérsékletek jelentősebb növekedésének következtében hazánkban is észre vehetjük, az elmúlt 30 év fenológia megfigyeléseinek eredményeképpen, hogy a virágzás kezdetek mintegy 2 héttel korábbra tolódtak az almatermésűek esetében. A virágzáskezdetek időbeli változásánál tapasztalhatjuk, hogy mind a legkorábbi, mind pedig a legkésőbbi virágzási időpontok szignifikáns csökkenő tendenciát követnek (Lakatos, 2007). Kárpátmedencei sajátosság, hogy a ’80-as években a virágzás kezdetek időpontjait nagyobb mértékű évenkénti ingadozás jellemezte, mint a ’90-es években. Az utóbbi évtizedben a virágzás kezdet (legkorábbi és légkésőbbi) időpontjai közötti különbség jelentősen csökkent, ez a melegedés egyértelmű következménye. A változások tendenciát vizsgálva, a rendelkezésre álló adatbázisok alapján azt a megállapítást tehetjük, hogy a virágzáskezdetek a jövőben egyre korábbi időszakra és egyre rövidebb intervallumra korlátozódnak majd.

Szélsőséges hőmérsékleti hatások

A tavaszi fagyok gyakorisága és mértéke is általában nagyobb, mint a konkurens országokban. Ezekben is természetesen előfordulnak virágzáskori tavaszi fagykárok, adódóan (fagyvédő öntözés, ültetvényfűtés, légkeverés) továbbá a jó termőhely-megválasztás biztonságnövelő hatása és nem utolsó sorban a nagyobb biológiai teljesítmény, azaz a jobb növényi kondíció nagymértékben csökkenti a károsodások mértékét. A hőmérsékleti szélsőségek nagyságában valamint időbeli változásában jelentős területi eltérések figyelhetők meg. Ezek részben orografikus, részben pedig áramlási feltételekkel hozhatók kapcsolatba. A hőmérséklet növekedése azonban nem minden évszakban, illetve hónapban jellemző. A tavasz melegszik, különösen az extrém minimumok növekedése mutatott nagyobb arányú területi szignifikanciát.  A nyári hőmérséklet alakulásában is nagyfokú a területi bizonytalanság. A változások mértékére jellemző, hogy az Észak-alföldi Régióban hőmérsékleti szélsőértékek növekedésével (különösen az abszolút minimum hőmérsékletek emelkedésével) számolhatunk, míg a Dél-Dunántúlon az abszolút minimumok mérséklődése, illetve az abszolút maximumok növekedése valószínűsíthető.

Őszi lombráfagyások

Az 50 éves meteorológia adatbázisok elemzése által az derült ki, hogy őszi időszak hidegebbé vált. Különösen az abszolút maximum hőmérsékleti értékek csökkenése miatt (Lakatos–Sümeghy, 2006). Nálunk gyakori az október második felében törvényszerűen érkező nagyobb lehűlések eredményeként a vegetáció korábbi, kényszerű befejeződése, az őszi tartalék tápanyagok képződési és betárolási folyamatainak megszakadása.  A sokszor hetekig, vagy hónapokig a fákon maradó, inaktívvá vált, barnássárgára elszíneződött lombozat jelzi, hogy a fák hiányos tartalék ellátottsággal mennek be a téli időszakba, amely további károsodások forrása lehet (1. és 2. kép).

Téli (kambiális) fagykárosodások

A tél mutatja hazánk térségében a leghomogénebb hőmérséklet növekedést, mind az abszolút minimumok, mind az abszolút maximumok vonatkozásában. A gyümölcstermő növények szempontjából a téli hőmérséklet növekedése komoly kockázati tényező, hiszen egy erőteljesebben jelentkező meleg periódus megszakíthatja a mélynyugalmi állapotot, a kényszernyugalmi periódusban a gyümölcsök fagyérzékenysége pedig lényegesen nagyobb, így egy erőteljesebb visszahűlés után jelentősebb fagykárok jelentkezhetnek az ültetvényekben. Az őszi fagykárosodások hajlamosítanak már relatíve kisebb téli fagyok esetén is a kambiális, azaz szállítószöveti károsodások növekedésének lehetőségére. A télre kevésbé felkészült fák rügyeinek virág- és hajtáskezdeményei, rügyalapjai, vessző és gally szállítószövetei kisebb nagyobb mértékű elbarnulása jelzi (3. és 4.kép) a víz- és tápanyag-szállítás lehetőségeinek kedvezőtlenebbé válását (csökkenését) a következő vegetációs időszak kezdetétől. Ez természetesen a virágok tápanyag-ellátottságára, kötődési potenciáljuk mértékére is negatív hatást gyakorolhat. A különböző fagykárosodások hatásai tehát növekedhetnek az előző évi sérülések összeadódó hatásainak eredményeként. A nyugati almatermesztő országok (Olaszország, Németország, Hollandia, stb.) földrajzi helyzetükből adódóan a nagyobb természetes vízfelületek közelségéből, és a nagyobb csapadékmennyiségekből adódó előnyök, azaz a termőhely jó megválasztása és a technika, az infrastruktúra magasabb színvonala segítségével nagyobb és biztonságosabb termésmennyiségeket és minőségeket produkálnak.

Páratartalom

Ebben a vonatkozásban is hátrányban vagyunk az említett országokkal, illetve almatermesztő területekkel szemben. A nagy vízfelületek közelségéből adódóan ugyanis a legnagyobb nyári hőségnapokon is kedvezően magas a páratartalom, amely a relatíve nagyobb biológiai teljesítményekben és lényegesen alacsonyabb minőségromlásban (gyümölcsperzselődés, 5. kép) nyilvánul meg. Jelentős mértékben csökkentheti a gyümölcsperzselődés mértékét a jégvédő hálók árnyékoló hatása, amelyeknél a háló piros és fekete színű változata adta ebben a vonatkozásban a legkedvezőbb eredményeket (6. kép).

Hiányoznak ültetvényeinkből az esőztető öntözőberendezések, amelyekkel részben, vagy akár teljes egészében ellensúlyozhatnánk a kritikus időszakokban előforduló alacsony páratartalom negatív hatásait. A hűtőöntözés hazai megismerésével, hatékonyan lehetne védekezni a légköri szárazság, napégés, késő tavaszi fagykár, kedvezőtlen fedőszín előfordulás ellen (Lakatos et. al., 2010). Az esőztető öntözésnek erőteljes hatása van az állományi mikroklimatikus tér hőmérsékletének és nedvességtartalmának az alakulására. Amennyiben a levegő hőmérséklete magas, azaz eléri vagy meghaladja a 20°C-ot az esőztető vagy hűtő öntözés jelentősen csökkentheti a levegő, illetve a növények felszínhőmérsékletét. A hűtő hatás annál erősebb, minél szárazabb a levegő.

A hűtő öntözés rendszeres alkalmazásával a gyümölcsállományok hőmérséklete csökkenthető, így késleltethetjük a virágzáskezdet alakulását. Korai virágzás kezdet esetén ugyanis nagy az éghajlati fagy előfordulás valószínűsége, ami komoly károkat okozhat a gyümölcsösökben. A hűtő öntözés jótékony hatása nemcsak a hőmérséklet csökkentésben jelentkezik, hanem alkalmas fagyvédelemre is. A fagypont alatti hőmérsékletnél a víz és jég egyidejű jelenléte biztosítja, hogy a virágzat, illetve terméskezdemény felszínhőmérséklete nulla fok közelében marad, miközben a környező levegő hőmérséklete akár mínusz 8°C-ra csökken. A hazai és nemzetközi gyakorlatban a fagyvédelmi öntözés elterjedtebb, de hűtő öntözéses virágzás késletetés alkalmazásával a fagy elleni védekezés hatékonysága jelentősen fokozható.

Magas hőmérsékletek hatásai

Magyarországon a nyári hőségnapok, és az alacsony páratartalomból adódóan a légköri aszály gyakorisága is nagyobb, mint az említett európai országokban. Nálunk, ahogy azt az előzőekben említettük még csak kevés ültetvényben állnak rendelkezésreesőztető öntözőberendezések és jégvédő hálók, amelyek párásító, valamint árnyékoló hatásaival csökkenteni vagy kivédenilehetne a károsodásokat. Termesztésbbiztonsága érdekében, az esőztető öntözés időbeli ütemezésének vezérléséhez fontos lenne folyamatosan mérni, illetve meghatározni a légköri szárazság mértékét. Hazai vizsgálatok azt igazolták (Lakatos et al., 2005), hogy a légköri szárazság, – melyet a magas hőmérséklet, alacsony levegő nedvességtartalom és intenzív globálsugárzás együttes fennállása hoz létre – jelentősen csökkenti a gyümölcstermés mennyiségét és minőségi mutatóinak alakulását. A szélsőséges makroklimatikus hőmérsékleti hatások kialakulása miatt, hőség periódusok gyakoribbá válnak, ez tovább növeli a gyümölcs állományok mikroklimatikus terének hőmérsékletét. A nappali hőtöbblet következményeként jelentős napégés kockázattal számolhatunk a jövőben. A globális felmelegedés egyik legkedvezőtlenebb hatása a gyümölcsültetvények mikroklímájára az éjszaki órák hőmérsékletének növekedése, aminek hatására az asszimiláció fokozódik. Ennek eredményképpen a beltartalmi értékek csökkenésével, fedőszín kedvezőtlenebbé válásával kell számolnunk.

Mindezek a hatások és a továbbiakban részletezett termőhelyi anomáliák jelentős mértékben behatárolják lehetőségeinket a terméstömegek és a minőség vonatkozásában. Nyugat-európai fő versenytársaink az elemi károk kisebb gyakoriságával jellemezhető termőtájainak (Dél-Tirol, Bodeni-tó, Steierország) 60–70 tonnás, folyamatosan évről-évre megtermelt hektáronkénti termésmennyiségével és kiegyenlítetten jó minőségével szemben nem, vagy csak kevésbé vagyunk versenyképesek. A mi kontinentális klímánk alatt az előzőekben részletezett negatív hőmérsékleti hatások gyakorisága, valamint a nyári légköri aszályok stresszhatásai meghatározzák a hazai ültetvények legnagyobb részét a fajtától függő, folyamatos 30–50 tonna körüli terméshozásra.

Az elmúlt egy-másfél évtizedben létesült mintegy 3 000-3 500 ha felületű, magas tőszámú (2 100-3 000 db/fa), intenzív, nagy biológiai teljesítményű alany-fajta kombinációjú ültetvények ezen termésmennyiségei is csak optimális, minden tekintetben kedvező termőhelyeken realizálódtak. Jelentős számú az ennél jóval gyengébb teljesítményt produkáló ültetvények felülete (kb. 1 500- 2 000 ha), amely a termőhely gyengébb minőségével hozható összefüggésbe.

Nem arról van szó, hogy egy-egy évben, egy-egy fajta esetében intenzív, de akár hagyományos termesztési körülmények között is nem érhető el a 60–70 tonna körüli termésmennyiség. Ilyen a korábbi évtizedekben is előfordult, amit azonban igen alacsony termés(ek) követtek, tehát a folyamatos terméshozás nem volt elérhető.

A klímaváltozás egyre inkább érzékelhető hatásai eredményeként már az utóbbi néhány évben is megnövekedett az elemi károk gyakorisága, ami igen komoly rentabilitást veszélyeztető tényező. Ez felveti egyrészt a védekezési lehetőségek minél hamarabbi és minél nagyobb felületen történő alkalmazásának szükségességét, másrészt indokolja az újabb telepítések kiváló minőségi termőhelyeinek a megválasztását és a magas színvonalú precíz technológia alkalmazását. Ezek megvalósulásával a mi almatermesztésünk is lehet versenyképes, biztosíthat jó megélhetést, még ha nem is olyan nagyságú árbevételekkel és rentabilitással, mint versenytársaink esetében.

Prof. Dr. Gonda István,
prof. emeritus
Debreceni Egyetem
Kertészettudományi Intézet
Fülep Imre, ügyvezető
Almatop Kft.