A termőhely megválasztása

A termőhely jó megválasztásának az előzőek szerint is igen nagy a fontossága, amit igazol az, hogy az ország különböző területein a hasonló korú, alanyú és fajtájú almaültetvények termésmennyiségei és gyümölcs-minősége igen nagy szóródást mutat.

Sajnos nem elhanyagolható azoknak az ültetvényeknek a száma, illetve felülete, amelyek eltelepítésük pillanatában már kudarcra voltak ítélve. Ezt a nem átgondol-tan megválasztott, gyakran mély fekvésű, átmenetileg vagy tartósan vízzel borított vagy fagyzugos, esetleg rendkívül heterogén talajú és felszínű ültetvényterületek bizonyítják. Gyakori, hogy az ültetvény környezetéhez viszonyított magassága nem megfelelő (lefolyástalan) vagy a talaj tulajdonságai rontják a termesztés eredményességét. Az optimális termőhely kiemelkedően fontos kritériumai a következők:
• Az elmúlt évek tapasztalatai egyértelműen bizonyították a környezetéből kiemelkedő termőhely, és a relatíve mélyebb, illetve nem ingadozó talajvíz-állás eredményességét.
• A talaj típusát illetően a legalább 2%-os humusztartalom, a közepes: 30 feletti és 50 alatti Arany-féle kötöttségi számú területek előnyei az ettől eltérő paraméterekkel rendelkezőkhöz viszonyítva vitathatatlanok.
• Az optimális és a kedvezőtlen adottságú területeken található hazai alma-ültetvények növekedésében (faméreteiben) akár 30%-os különbségek is előfordulnak. Különösen romlik a fák kondíciója az alacsony humusztartalmú és kötöttségű talajokon az M9-es alanyon álló fák esetében. Számos tapasztalat igazolja, hogy az ilyen ültetvények kondíciójának javítása a legtöbb esetben kevésbé, vagy nem lehetséges.
• A tápanyag-gazdálkodás vonatkozásában az 5,5–6,5 pH-jú kémhatású talajok a legkedvezőbbek.
• Az 5%-nál nagyobb lejtésű területeken létesült gyümölcsösök heterogenitása igen nagymértékű, amit a középső részeken álló fák mérsékeltebb, az alsó részeken pedig erőteljesebb növekedése igazol. Utóbbiak tápanyag ellátottsága ugyanis jobb az eróziós tápanyag lemosódás, illetve felhalmozódás következtében. Olyan ültetvényekkel is találkozhatunk viszont, ahol a lejtő alsó részén lévő fák talaj feletti alany része a lemosódás miatt a talajszint alá került, elveszítve ezzel az alany törpítő hatásait.
• A termőhely megválasztásához, azaz részben az ökológiai adottságokhoz, illetve utóbbi negatív hatásainak ellen-súlyozásához tartozik az öntözhetőség kérdése is. Magyarország számos, alma-termesztésre alkalmas területein problematikus az öntözővízhez jutás. Ez főleg a túl mélyen található vízforrások (rétegvizek) költséges vízkivétele, más-részt a kedvezőtlen, öntözésre kevésbé vagy nem alkalmas felsőbb vízminőségek gyakorisága miatt fordul elő.

Különösen nehéz az öntözés megoldása a kiváló adottságokkal rendelkező dombos vidékeken (pl. Borsod, Zemplén, Zala, stb. megyékben) amelyeken a fekvésből és lefolyási lehetőségekből adódóan nagyobb termés-biztonságot valósíthatnánk meg. A jövőben valószínűsíthetően megkezdődő vízrendezések (tárolók, vízszállító létesítmények kiépítése, stb.) olyan új, gyümölcstelepítésbe bevonható területeket hozhatnak létre, amelyeken a lehetőségek vetélkedhetnek a fejlettebb országok termőhelyeivel.

Az előkészítés általános vonatkozásai

Az ültetvénylétesítés előkészítése tekintetében az alábbi tényezőket tartsuk általánosságban szem előtt:

−− Az almaültetvények eltelepítésének minősége, azaz precizitása meghatározó jelentőségű munkafolyamat az ültetvények teljes élettartamára. A kulcsfontosságú termőhelyi minőség, valamint a helyesen megválasztott művelési rendszerelemek mellett hasonlóan fontos tehát a telepítés előkészítése és annak kivitelezési „minősége”. Nagyon sok múlik az ültetési anyagnak a faiskolából a területre érkezéséig eltelt időszakban az oltványok „megőrzésének” sikerén (szállítás, kiszáradás, vermelési, kiszedési, mechanikai sérülések, stb.).
−− Igen fontos feladat az ültetési munkák ütemezésének jó megszervezése a fajtacserék elkerülése érdekében.

−− A fák későbbi arányos (szimmetrikus) fejlődését biztosítja a terület méretétől, lejtésétől, stb. függő észak-déli irányultságú sorirány közelítése.

−− Kritikusan fontos feladat a heterogén minőségű területek vagy területrészek differenciált tápanyag feltöltése.

−− A fáknak a talajfelszín fölötti egységes szemzésmagassága azok egyformaságának fontos biztosítéka.

−− A jól kiválasztott területre telepített oltványok (alany, fajta) biológiai értékei romolhatnak a telepítés hiányosságai miatt.

−− A sorok és fahelyek pontos megjelölése és az azoknak megfelelő ültetés, a gödörmélység, a gyökérmélység, a szemzésmagasság, az ültetést követő öntözés, a vagyon- és a vadkárvédelem meghatározóan fontos tényezők az ültetvény későbbi üzemeltetésének sikerében. A hibák helyrehozása sokszor a racionális technológia alkalmazása ellenére sem sikerül, amely kihat az ültetvény teljes élettartamára.

Az ültetési anyag biztosítása

A tervezett telepítést megelőzően egy-két (Knipp fa esetében három) évvel célszerű a faiskolának megbízást adni, és szerződésben rögzíteni az alábbiakat:

−− az alkalmazott alany típusa,

−− a fajták meghatározása,

−− az oltvány szemzési magasságának meghatározása,

−− a tervezett oltványok, amelyek lehetnek Knipp fák, koronás oltványok (ezeknél fontos a koronába metszés magasságának meghatározása) vagy suhángok,

típusának és számának rögzítése.

Területbejárás

Az ültetvény létesítését megelőző terület-bejáráshoz célszerű több szakterület (alany, fajta, termesztéstechnológia, talaj, táp-anyag-utánpótlás, öntözés, stb.) specialistáit, azaz szakértők segítségét igénybe venni. Ezen túlmenően a közeli mezőgazdasági termelők, esetleg a hosszú ideje ott élők információi is hozzájárulhatnak a teljes értékű kép kialakításához.

A tervezett művelési rendszer elemek, az alany és a fajta ismeretében szükséges a termőhelyet a területbejárás során alaposan megvizsgálni az alábbiak szerint:
−− A terület domborzati viszonyainak meghatározása (sík, lejtős, heterogén, környezetéhez képest kiemelkedő vagy mélyebb fekvésű, lejtők iránya, stb.).
−− Az elővetemény vagy előző ültetvény-kultúra kondíciójának, állományának, fejlettségének, homogenitásának vagy heterogenitásának indikátorként való felhasználása a talajegyenetlenségek vagy foltok meghatározása érdekében.
−− A terület előző kultúráinak termésteljesítménye és a talaj laboratóriumi adatokkal kiegészített minősítésével segíthetjük elő a leendő ültetvény térállásának tervezettől eltérő esetleges korrekcióját.
−− A területet övező esetleges fasorok (pl. nyárfák) magassági, illetve fejlettségi változásának, heterogenitásának látványa (az alacsonyabb, fejletlenebb fák talajhibákra és/vagy vízhiányra, mélyebb talajvízszintre utalhatnak).
−− A területen vagy annak közelében lévő ásott kutak vízszintjének meghatározása a talaj vízszint megállapítása vagy annak mozgása megítéléséhez.
−− A területet érintő jégesők, aszályok, őszi, téli vagy tavaszi fagykárosodásokról való információk begyűjtése.
−− Az uralkodó szélirány, szélerősség illetve annak gyakoriságára vonatkozó ismeretek beszerzése.
−− A terület mérete, fekvése és az égtáji irányok figyelembe vételével a sorirányok meghatározása.
−− Kiépített utak és elektromos hálózat közelsége, azaz az áramellátás lehetősége, hűtőházak, felvásárló telepek vagy más értékesítési bázisok közelségének meghatározása.
−− Az elővetemény típusának, alkalmazási idejének és betakarítási időpontjának meghatározása.
−− A területbejáráson szerzett ismeretek birtokában dönthetünk:
• a terület teljes, vagy csak részleges
betelepítéséről, esetleg kizárásáról,
• a sorok végleges irányáról,
• az alany- fajtakombinációk korábban
tervezett helybenhagyásáról vagy
korrekciójáról,
• a sor- és tőtávolság tervezetthez viszonyított helybenhagyásáról vagy korrekciójáról,
• a lehetőleg csak kismértékű terep és/vagy vízrendezés alkalmazásáról,
• az esetleges infrastrukturális adottságokhoz (elektromos vagy gázvezetékek, stb.) való igazodáshoz, végeredményben
• a terület tulajdonságait maximálisan figyelembe vevő, ahhoz igazodó, optimális hasznosításról.

A telepítés előkészítése

Laboratóriumi vizsgálatok

Az ültetvény telepítése előtt a talaj táp-anyagtartalmának és az esetleges talajuntság mértékének meghatározása érdekében az alábbi munkákra van szükség:

−− Talajszelvény vizsgálatok (a termőréteg vastagságának, az altalaj minőségének meghatározása).
−− A szükséges mintaszámok meghatározása (reprezentálja jól a terület átlagát).
−− A 0–60 cm talajrétegből három, 20 cm-enkénti átlagminta megvétele (a táp-anyagtartalom rétegeződését mutatja).
−− Laboratóriumi vizsgálatok elvégzése (talajszerkezet, kémhatás, makro- és mikroelemek mennyiségének meghatározása).

−− Esetleges talajuntságra vonatkozó vizsgálatok elvégzése.

−− Az eredmények alapján az alap- vagy feltöltő trágyázás idejének és dózisainak valamint az esetleges talajuntság kezelési módjának meghatározása.

Elővetemény

Az esetleges elővetemény fajtájának vagy fajtaösszetételének meghatározása. Az elő-vetemény hozzájárul a talaj szerkezetének javításához és/vagy a tápanyagtőke növeléséhez. Fontos, hogy a tervezett telepítés előtt 2–3 hónappal előbb dolgozzuk be a talajba.

Talaj-előkészítés

A szerves- és műtrágyák, valamint az eset-leges talajjavító és/vagy talajfertőtlenítő anyagok felszínre juttatása során ügyeljünk azok egyenletes kiszórására. Heterogén minőségű területeken szektoronként, illetve területrészenként eltérő dózisú és összetételű tápanyag ellátásra lehet szükség. A termőréteg vastagságának figyelembe vételével legalább 60 cm-es mélyszántással szükséges a kijuttatott trágyákat a talajjavító és fertőtlenítő anyagokat beforgatni. Sekély termőrétegű talajok esetén ügyelni kell arra, hogy az alsó terméketlen részeket ne bolygassuk meg, azaz ne érintse azokat a forgatás. A forgatás után 2–3 hónapig ülepíteni szükséges a területet, majd el kell azt egyengetni, illetve simítózni.

Kitűzés

A terület lehetőleg leghosszabb oldala mentén (pl. út mellett) célszerű az alapegyenesre merőlegesen állított sorokat kijelölni. Legkorszerűbb lehetősége ennek a lézeres sor-kitűző alkalmazása. A kitűzött sorokban ki kell jelölni a fahelyeket. Földrajzi szélességi körünkön a legkedvezőbb megvilágítottságot az észak-déli irányú sorok biztosítják.

Támrendszer, öntözőrendszer és kerítés kiépítése

Előnyös, ha a telepítést megelőzően meg-építjük a támrendszert, mivel így annak megléte megkönnyíti a közvetlenül mellé történő ültetés végrehajtását. Az öntöző-rendszer szintén korai megépítése is kedvező hatású, mivel azt már a telepítést követően azonnal alkalmazhatjuk. Ezen túlmenően elkerülhető egy már meglévő ültetvényben történő későbbi kiépítés miatt a fák mechanikai sérülése (az öntözőberendezések mozgatása, kiépítése, stb.). A kerítés megépítésével nemcsak a vagyonbiztonságot javíthatjuk, hanem a vad-károsításokat is elkerülhetjük.

Ültetési anyag

Az elmúlt két évtized igen fontos, de egyben szomorú tapasztalata az, hogy a hazai faiskolákban előállított oltványok minősége a kevés számú kivételtől eltekintve meg sem közelíti a nyugat-európai faiskolákét. Ebben egyrészt nyilvánvalóan közrejátszanak a kontinentális klímánkból adódó korlátok (pl. a tenyészidőszak hosszúsága, a természetes csapadék és a páratartalom hiánya, az elemi károsodások nagyobb gyakorisága, stb.). Másrészt a verseny hiánya miatt bizonyos mértékű elkényelmesedés és sokkal inkább a mennyiségi, mint a minőségi szemlélet érvényesülése az okozója. A gyengébb minőségű ültetési anyaggal (fejletlen, mérsékelt elágazódás, heterogenitás, stb.) létesített ültetvények soha nem lehetnek verseny-képesek az akár 2 métert elérő, fejlett gyökérrendszerű, nagy vitalitású oltványokkal telepített társaikkal szemben. Az oltvány minősége tehát az ültetvény egész élettartamára gyakorol hatást, meghatározva annak teljesítményét, végeredményben a termesztés gazdaságosságát.

Hazánkban csak kevés faiskola állít elő Knipp fát, amely gazdagon elágazódó, az ültetést követő évben jelentős, akár 20 t/ha termést produkáló ültetési anyagot jelent.

A Knipp fa (1. kép) biztosítja a legjobb oltványt a koronáshoz és a suhánghoz viszonyítva. A külföldön előállított Knipp fák igen gazdag oldalelágazásokkal (vesszőkkel) kerülnek piacra, amelyek domináns központi tengelye a 160–180 cm magasságot is eléri. Az oltvány struktúrájából adódóan teljes élettartama alatt megmarad az azonos, illetve hasonló vastagságú részek (oldalelágazások) dominanciája, biztosítva a fák „egyformaságát”, homogenitását. Más típusú oltványokhoz képest hamarabb kialakul a növekedés és terméshozás egyensúlya, amely a telepítést követő második év 6–8 kg fánkénti termésében is megmutatkozik.

A Magyarországon a csak kevés faiskola által előállított Knipp fa minősége nem éri el a nyugat-európai faiskolákét, mivel ezek jóval fejletlenebbek, alacsonyabbak és kevesebb számú oldalelágazással rendelkeznek. Részben ezért, részben pedig az ismeretek hiánya miatt az ilyen oltványokat telepítő vállalkozók nagyobb része a telepítést követően növekedést serkentő céllal erőteljesen megmetszik (visszametszések) ezeket a Knipp fákat. Ezáltal teljes mértékben elveszítik a korábbi termőre fordulásból adódó előnyöket. Nem veszik figyelembe – amit a fejlettebb országok termesztői évtizedek óta ismernek –, hogy a ezeknek a fáknak az első éve az „életben maradás” évének tekinthető. A fák ugyanis a telepítést köve-tő vegetációban gyakorlatilag semmit nem növekednek, a növedékek csak rozetták formájában mutatkoznak. Ez teljesen érthető, mivel a faiskolából kiemelt és az ültetvény-be eltelepített fák gyökérzete lényegesen kisebb, azaz egyensúlytalan a föld feletti, szükségszerűen nem metszendő koronarészekhez viszonyítva. A második évtől kezdve viszont az erőteljesebb hajtásnövekedéssel párhozamosan meghozzák az első számot-tevő tömegű terméseiket, bizonyítva ennek az ültetési anyagnak a vitathatatlan előnyét.

A hazai faiskolákban előállított koronás oltványok minősége is jóval elmarad a fej lettebb országok faiskoláinak minőségétől (2. kép). Általában nem megfelelő a koronába metszés magassága (a szükségesnél alacsonyabb vagy magasabb törzs), kevesebb valamint fejletlenebb az oldalelágazások száma (minősége), és nem utolsó sorban a fák fejlettsége (kondíciója) is elmarad a kívánatostól. A Knipphez viszonyítva – annak fejlettségéhez képest egy évvel – „fiatalabb” fák terméshozási dinamikája és mértéke kisebb, ugyanis a telepítést követő (második) évben a legjobb esetben is 2–4 kg/fa termést produkálnak. A korona elágazásainak felépítése miatt, azok homogenizálása érdekében differenciáltabb, több megfontolást igénylő metszésmódokat célszerű alkalmaz-ni, mint a Knipp fák esetében.

A tapasztalatok szerint a hazai előállítású oltványok közül a legalkalmasabb ültetési anyag a 140–150 cm körüli suháng (3. kép). Ezt a termesztő a saját igényeinek megfelelően metszheti koronába, a kívánt törzsmagasság kialakítása mellett megvalósítva az optimális elágazódást és növekedést. Természetes az, hogy a suháng ültetési anyaggal létesített almaültetvény terméshozási dinamikája vontatottabb, így később jelentkeznek az első nagyobb termések az előző két ültetési anyaghoz viszonyítva.

Telepítés

Gödörásás

Az előzőleg mélyforgatott, így lazább szerkezetű talajban 40–50 cm átmérőjű, 30–40 cm mélységű kézi erővel vagy gödörfúró géppel végezhető el az ültető gödrök ki-ásása. Olyan szélességűnek és mélységűnek kell lenniük, hogy az oltvány gyökérzete de-formálódás, illetve visszahajlás, csavarodás nélkül, a szemzési hely pedig a talajfelszíntől számítva a kívánt magasságban legyen.

Oltvány előkészítés

Az ültetés során a vermelőből vagy a hűtő-házból csak annyi oltványt vegyünk ki, amelyek az ültetés során 1–2 óránál tovább nem lesznek hosszabb ideig kitéve a nap és a szél szárító hatásának. Ennek megfelelően kell tehát a munkát ütemezni.

Fontos a fajtakeveredés elkerülése érdekében, hogy egyszerre csak egy fajtát vigyünk ki a területre. Addig, amíg azt el nem telepítjük, ne hozzunk ki más fajta oltványait.

Gyökérmetszés

Az oltványok gyökérzetét mindig mérsékelten metsszük meg. A körköröstől eltérő irányú, erősen túlnövő részeket rövidítsük a metszéssel. A visszametszés elsősorban a vastagabb gyökérágakat célozza, soha ne a hajszálgyökerek zónájára irányuljon. Az ép részekig kell visszavágnunk a sérült, megtört gyökérelágazódásokat. A sebek a sebinger eredményeként erőteljesebb haj-szálgyökér képződést váltanak ki.

Pépezés

A gyökérmetszést követően sűrű agyag-pépbe (amelybe talajfertőtlenítő anyagokat keverhetünk), mártsuk be a gyökereket a gyökérnyakig. A fertőtlenítési funkción túl-menően a pépezés segít a gyökérkiszáradás elkerülésében, és biztosíthatja az első öntözésig vagy természetes csapadékig az oltványok vízellátását.

Ültetés

A kiásott gödrökbe úgy helyezzük be az oltvány gyökérzetét, hogy biztosíthassuk a talajszint fölötti tervezett szemzéshely magasságot. Az uralkodó széliránnyal szembe állítsuk az oltáshelyet, annak stabilizálása érdekében. Az oltványt függőleges helyzetben rázogatva, óvatosan szórjuk a gyökérzetre a földet, amelyet legalább két alkalommal tapossuk is be.

Őszi telepítést követően célszerű a törzset felkupacolni, a gyökerek elfagyásának elkerülése érdekében. Tavaszi telepítés esetén öntözőberendezés hiányában a törzs körüli részt kitányérozva biztosítsuk az öntöző víz vagy csapadék gyökérzet fölötti összegyűjtését, az elfolyás megakadályozását.

Prof. Dr. Gonda István,
prof. emeritus
Debreceni Egyetem
Kertészettudományi Intézet