A spárga a liliomfélék családjába tartozó évelő növény, amelynek növekedése és fejlődése eltér más, egyéves zöldségféléktől. Termesztése alatt, amely 12–13 éven keresztül vagy akár hosszabb ideig tart, figyelembe kell venni a faj speciális fejlődését, eltérő igényeit, a gyökérzet nagyságát és növekedését a különböző időszakokban. A spárga gyökérzete raktározó és szívógyökerekből áll. Húsos gyökerei nem ágaznak el, több évig élnek és folyamatosan vastagodnak. A tömegük folyamatosan gyarapszik, a gyökeresedés mélysége 1 méter, de elérheti a 2,0–2,5 métert is. A tároló gyökereken vékony, rostos szívógyökerek képződnek, amelyek évente elhalnak. A spárgának a megvastagodott fásodó gyökértörzse földben fejlődik, évről évre gyengén gyarapszik és elágazik. Hajtásrendszere minden tavasszal a gyökértörzsből tör elő. A hajtásokat, amíg nem ágaznak el, sípoknak nevezzük, ezek kerülnek eladásra. A hajtások egy része a vegetációs időszakban teljesen kifejlődik, dúsan elágazik, majd megvastagszik és elfásodik. Magasságuk eléri a 100–160 cm-t, rajta apró, pikkelyszerű levelek vannak.

A spárga telepítésére meleg, laza talajok alkalmasak, amelyek a vizet gyorsan áteresztik, nem hátráltatják a sípok fejlődését és szedését. Ezeknek az adszorpciós képessége kicsi, kevés tápelemet képesek megtartani. A magas hozamhoz szükséges a nagy mennyiségű tápanyag és a rendszeres öntözés. A hektáronkénti 5–7 t termés és 60–80 t szár zöldtömeg átlagosan 120–200 kg N, 60–80 kg P2O5 és 150–300 kg K2O hatóanyagot igényel. A termesztett spárgánál 3 szakaszt különböztetünk meg: a talaj előkészítése az ültetésre, ültetés és a nem termő növények ápolása, illetve a termő ültetvény.

A spárga ültetése előtt

A spárga ültetéséhez általában 1 éves magoncokat használnak, melyeknek 20–25 cm-es gyökerük van. A telepítés előtt talajművelés és trágyázás szükséges, hogy biztosítsa a növények optimális növekedését és a gyökerek gyors fejlődését. Fontos a szerves anyagok utánpótlása és a talaj pH beállítása 6–7-re. A talajnak tartalmaznia kell a megfelelő mennyiségű tápanyagot. Spárgánál a gyökérrendszer fő tömege a talaj 20–100 cm-es rétegében fejlődik, ezért a talajmintát két rétegből kell venni: 20–40 és 60–80 cm. Amennyiben csak egy réteget mintázunk, javasolt a 30–60 cm mélység. A talajmintának reprezentatívnak kell lennie az adott területre, mutatni kell a foszfor, kálium, magnézium és kalcium tartalmat, illetve a talaj kémhatását (pH- t). A telepítés előtti tápanyag utánpótlás a kémiai elemzés alapján történik. Lengyelországban a talaj optimális tápanyagtartalma: amennyiben 80 cm mélységig 50 mg/l a foszfor, 175 mg/l kálium, 60 mg/l magnézium van. Spárga esetén, a gyökérzet növekedése szempontjából különösen lényeges a talaj kémhatásának beállítása (optimális érték pH 6–7). Ehhez, amennyiben szükséges, 1–3 alkalommal meszet kell adagolni és ezt alaposan el kell keverni a lehető legvastagabb földréteggel. A későbbiekben a termesztés alatt is szükséges szabályozni a talaj pH-t. Ezt a műveletet legjobb ősszel elvégezni, a száraz szárak levágása után.

A spárga ültetésére az a talaj alkalmas, amelynek humusztartalma minimum 1,5–2,0%. Telepítés előtt és közben is indokolt a nagy mennyiségű szerves anyag bedolgozása. Ennek a jelentősége annál nagyobb, minél jobban eltérnek a talaj tulajdonságai az optimálistól. Szerves anyagot a lehető legnagyobb mélységbe kell beszántani és jól elkeverni. Leggyakrabban a szarvasmarha trágyát használják, de alkalmazható baromfitrágya, szalma, síkláp tőzeg, illetve más szerves zöldtrágya is. Az átlagos trágya adag 40 t/ha. Ennél nagyobb adag is használható, de ennek nitrogén tartalma nem lépheti túl a 170 kg /ha értéket. Amennyiben az ültetés előtt nem adagoltunk elegendő szerves trágyát, ezt megtehetjük a termesztés alatt is: bakhátak szétnyitása előtt vagy ősszel a zöld szárak darabolása után. A halványított hajtások kiszedése után a csapásokra szétszórhatjuk az érett trágyát, vagy csiperke komposztot. Ezután felületesen össze kell keverni a bakhát földjét a szerves anyaggal. Az őszi bedolgozás sekély talajlazítással együtt történik. A termő spárgában a szerves trágya gazdaságilag csak akkor indokolt, ha beszerzése nem túl drága. Tekintettel arra, hogy a foszfor nagyon lassan mozog a talajban, a foszfor tárgyázást javasolt a spárga ültetését megelőző évben elvégezni. Legjobb, ha az adagolása nagy mennyiségű szerves trágya bedolgozásával egy időben történik, mély beműveléssel. A föld tápanyag tartalmától függően javasolt 100–200 kg/ha P2O5 műtrágya használata. Amennyiben nem használtunk magnéziumos mészpótlókat, hasonlóképpen javasolt kiadni a magnéziumot is, 100–200 kg/ha keserűsót. A kálium műtrágya egy részét ősszel, a második részletet tavasszal a telepítése előtt juttassuk ki. Figyelembe véve a talaj tápanyagtartalmát általában 150–250 kg/ha K2O alkalmazható káliumsók formájában. Nitrogén műtrágyát nem adagolunk az ültetés előtt, csak vegetációs időszakban a szárak kialakulása után. A 100–150 kg/ ha N fejtrágyaként 3–4 részletben augusztus közepéig kerül kiszórásra.

A tápanyagok egyensúlya

A tápanyag egyensúly beállításánál figyelembe kell venni a faj növekedési sajátosságait. Tápanyagigénye változó, az egy éves zöldségnövényekhez viszonyítva nem túl nagy. Kevés elem kerül az áruként értékesített sípokba, nagy része az asszimilációs szárakba és tároló gyökerekbe épül be, amelynek dinamikája eltérő az évek során. A fenntartó trágyázásakor folyamatosan be kell pótolni a termés és növekményekkel felvett tápanyagot. Termés mennyisége szerint szükséges műtrágya mennyiséget a 2. táblázat mutatja. A fiatal ültetvényekben a tápanyagszámításnál a „normál” igényen kívül figyelembe kell venni azokat a mennyiségeket is, amelyek a tároló gyökerek kialakításához szükségesek. A gyökerek egy ideig élnek, elhalnak, ezt követi a mineralizáció, ami tápanyagokat enged szabadon a talajba. Hasonlóképpen, a szárban felhalmozódott tápanyagok ősszel részben áthelyeződnek a földalatti részekbe, részben pedig a szárban maradnak. Ha tehát a szárakat eltávolítjuk az ültetvényből, megfosztjuk a talajt a tápanyagoktól, de ha feldaraboljuk, és a földbe keverjük, akkor bizonyos idő múlva a mineralizáció következtében visszakerülnek a földbe.

Úgy számolják, hogy a száraz szárban akár 100 kg/ha N lehet, és közel ugyan annyi kálium is. Az első évben a jól feltöltött talajokban csak nitrogénpótlásra van szükség. Júniusban és júliusban 50–50 kg /ha N hatóanyag mennyiséget fejtrágyaként alkalmazunk. Későbbiekben folyamatosan törekedni kell arra, hogy 80 cm-es mélységben a tápelemek szintje a következő legyen: foszfor 50 mg/l, kálium 175 mg/l, magnézium 60 mg/l. Legprecízebb tápanyag utánpótlás a talajminta eredmény alapján végezhető, mert abban a recirkuláció is megjelenik. A vételi időpontja lehet kora tavasz vagy ősz. A kálium és foszfor trágyákat főleg tavasszal a kihajtás előtti időszakban alkalmazzák. A mono műtrágyák helyett egyre gyakrabban komplex műtrágyát alkalmaznak, ami foszfort és káliumot tartalmaz, illetve valamennyi nitrogént.

A talaj tápanyagtartalmától függően leggyakrabban következő adagokat használják: 60–100 kg/ha P2O5, 150–250 kg/ha K2O, illetve 60–100 kg/ha MgO. A magnézium mennyiségét más műtrágyával (kalciumos magnézium, magnéziumszulfát). Nagyobb a terméshozam és gyorsabb a sípok fejlődése, ha száraz időjárás esetén az ültetvényt 1–2 alkalommal megöntözzük 0,2–0,3%-os komplex műtrágyával. Vegetációs ideje alatt a növényvédelmi permetezéssel együtt javasolt mikroelemes lombtrágyázást végezni. Mind a termő, mind a nem termő spárgában javasolt 100–150 kg/ha/év nitrogén adagolása, leggyakrabban ammóniumnitrát formában. Tekintettel arra, hogy a nitrogén könnyen kimosódik a mélyebb talajrétegbe, javasolt a műtrágya mennyiségét 2–4 adagra szétosztani. Egy alkalommal nem javasolt kiadni több, mint 50 kg/ha-t. A termő spárga állományban az első trágyázás az asszimilációs szárak megjelenésekor vagy nem sokkal előtte (márciusban) történik. A második tápanyag kijuttatása a szedések befejezése után javasolt (június közepe). A nitrogén műtrágya kiszórását augusztus közepéig be kell fejezni, mivel a későbbi adagolása nem sokkal a vegetációs időszak vége előtt ösztönzi az új szárak kinövését. Ez felesleges terhelés a növényeknek, mert nem növeli a termés mennyiségét és több tápanyagot használ fel a saját növekedéséhez a vegetációs időszak vége előtti állapotában. A nitrogén adag növelhető amennyiben csapadékos az időjárás, vagy ha öntözzük az ültetvényt. Alacsonyabb dózis javasolt a szerves trágyázás után, illetve ha az asszimilációs szárakat feldarabolás után belekeverik a földbe.

Felhasznált irodalom Mikołaj Knaflewski: Nawozenie pod szparagi i w szparagach, Warzywa 3/2015 Horinka Tamás (2010): Kertészeti növények komplett tápanyagellátása

Szőriné Zielinska Alicja
szaktanácsadó