Magyarországon is egyre népszerűbbé válik a spárga, a megtermelt sípok jelentős hányada azonban még ma is exportpiacra kerül. Az osztrák, német és skandináv országok vásárolják elsősorban a jó minőségű magyar spárgát. 10-15 évvel ezelőtt szinte alig találkoztunk vele a hazai boltok polcain, ma már nálunk is szembeötlő a „spárga szezon” ideje. Magát a növényt a földből előtörő hajtásaiért (síp) termesztjük, ami lehet fehér (halványított) vagy zöld. Táplálkozásbeli jelentőségéről elmondható, hogy magas a rost-tartalma, a folsav, a C-vitamin, E-vitamin és B6-vitamin, valamint az ásványi anyag tartalma.

Európában egyértelműen Németországé a vezető spárgatermesztő szerep, 20 ezer hektár körül termelik, 2015-ben 113 600 tonnát állítottak elő belőle. Őket követik a spanyolok és az olaszok kb. 12 és 7 ezer hektárral, majd a franciák és a hollandok, itt 5 ezer hektár alatt vannak a termőfelületek. Az Egyesült Királyság (kb. 2 500 ha) valamint Görögország (kb. 1 900 ha) termel még jelentősebb felületen, majd Magyarország következik a közel 1 500 hektáros felületével és az évi mintegy 5 000 tonnás megtermelt mennyiséggel.

Maga a növény és a termesztés technológiája abban tűnik ki a többi zöldségnövényünk közül, hogy az évelő élet-formájából adódóan a termesztésben is évelőként szerepel. Egy jó kondícióban lévő ültetvény nagyjából 10-15 évig van az adott területen. A bojtos gyökérzete raktározó és szívó gyökerekből áll. A növénynek sajátos az életformája, a gyökérrendszere a rizómából (gyökér-törzs/földalatti hajtás) fejlődik ki, a föld-felszín felőli oldalsó rügyekből tavasszal egyenes hajtások (spárga sípok) törnek elő (1. kép), melyeket halványítva vagy anélkül zsenge korukban fogyasztunk. A „szezonban” a spárgaföldön csak a talajból előbukkanó sípok láthatóak, halványított spárga termesztésénél pedig csak a fekete-fehér fóliával takart bakhátak látszódnak. Maga a növény a szedési szezon után kezd láthatóvá válni és az őszi fagyokig akár 2 méteresre is megnő az elfásodott virágzati szár, amelyen a valódi levelek pikkelyszerű kis rügyeknek látszanak. A termesztés első két évében a növények megerősítése a cél, a sípok szedése a harmadik évtől kezdhető meg.

Kétlaki növény, egy növényen csak hím vagy csak nővirágok fejlődnek. Régebben konstans fajtákat termesztettek, ma már szinte csak a hím- és a kétszeres hibrid fajták alkalmazása az elterjedt. A vetőmagból magoncot nevelnek, ami valójában palántának tekinthető. Telepítésre az egy-éves magonc a legalkalmasabb, amelynek a szabvány előírás szerint legalább 3 ép, jól fejlett rügye van. A telepítést ősszel és tavasszal is el lehet végezni.

A spárga környezeti igényei közül el-mondható, hogy közepes hőigényű, 18-22 oC-ot igényel az optimális fejlődéséhez. Vegetatív fejlődése 5-6 oC körül megindul, a kora tavaszi fagyok azonban jelentős károkat tudnak okozni a már megjelenő sípokon. A spárga sípja fagy-érzékeny, kevéssel 0 °C alatt elfagy. Talajból a homoktalajok a legmegfelelőbbek a termesztésére, legyen akár halványított, akár zöldspárga előállítása a cél. A laza talajban könnyen fejlődnek a hajtások és ez a szedést is nagyban megkönnyíti. Meg-figyelések szerint a sípok fejlődésének napi menete követi a talaj hőmérsékletét.  Kedvezőtlen, szeles időjárás esetén azonban jelentős károkat okozhat a fiatal hajtásokon a homokverés (2. kép), ilyenkor a sípok meggörbülnek. Ez ellen védekezni lehet a sorok bevetésével, pillangós zöld-tárgya növény választásával még a talajt is gazdagíthatjuk nitrogénben. Szárazság-tűrő növénynek írja a szakirodalom, de a bőséges vízellátást meghálálja. Nedvességigénye általában a hajtások fejlődése idején a legnagyobb.

Egy spárga ültetvény telepítésénél a megfelelő talaj-előkészítés, a szerves trágya kijuttatása és a szaporító anyag beszerzése a legfontosabb és legköltségesebb tényező. Termőre fordulás után szedés-kor a gyomirtásra, szedés után pedig a növény öntözésére és táplálására kell kiemelt gondot fordítani. Telepítéskor a nagyadagú szerves trágyával feltöltik a talajt, termő korban pedig fenntartó trágyázást végeznek a vegetációs időszakban. A klasszikus értelemben vett alaptrágya kijuttatásának ideje lényegében a szedés után történik. A növény kihajtása után indul meg a tápanyagfelvétel is, ezzel egy időben történik a tároló gyökerek feltöltése, ami a következő évi szedhető sípok mennyiségét befolyásolja. Amire nagyon figyelni kell, hogy ne „szedjük túl” a növényeket, mert a túlszedés a következő évi termésmennyiségre rendkívül negatívan hat, illetve a vegetációs időszakban ne spóroljunk a megfelelő tápanyag- és víz-mennyiség kijuttatásával. A talajban lévő gyöktörzseken július-augusztus hónapokban differenciálódnak a rügyek, amelyekből a következő év tavaszán fejlődnek ki a hajtások/sípok. A szerves és alaptrágya bedolgozásánál az idősödő ültet-vényekben fokozottan kell ügyelni arra, hogy a tároló gyökerek ne sérüljenek. A rendszeresen öntözött spárga tápanyag-utánpótlása tápoldatos kiegészítéssel is megoldható. Lombtrágyázásra a növény-védelmi permetezésekkel egy időben van lehetőség. A spárgaültetvény kifejezetten gyomnevelő, nemcsak az egynyári, hanem a tarackos és az évelő gyomok is gyorsan terjednek benne. Egy megfelelően gondozott és középidős ültetvényről évente és hektáronként reálisan 6-7 tonna spárga szedhető.

A halványított spárga termesztése esetén a sorok fölé bakhátakat húznak, ezekre jön rá a kétszínű bakháttakaró fólia. Ennek kezdetben a talaj jobb átmelegedésének segítése miatt a fekete színe van felül, majd a szedés előrehaladtával a talajhőmérséklet mérséklésére a fehér színű oldala kerül felülre. A szedésekor ezt a takarófóliát el kell távolítani, a szedés befejezése után pedig visszahelyezni. A fehér és zöld spárga közel azonosan alakuló felvásárlási ára és a bakhátas technológia jóval költségesebb volta miatt a hazai termesztésben a korábbi, fóliával takart bakhátas technológiát egyre kevesebben alkalmazzák. Ezen okokból kifolyólag napjainkban az újonnan telepített ültetvények szinte kizárólag zöld spárga termesztésére létesülnek.

Nagy kézimunka igénye miatt a „jó pénzt hozó”, kedvező évjárat esetén a nagy bevételt eredményező kultúrák közé sorolják. Ehhez kell a kedvező időjárás, a rendelkezésre álló és megbízható munkaerő a szedéshez, és persze a jó felvásárlási ár is. A 2017. év azonban egyik szem-pontból sem alakult kedvezően a hazai spárgatermesztők számára. Az áprilisi tél fagykárokat, a szeles időjárás homokverést okozott az ültetvényekben. A spanyol és görög termesztők az ottani hideg tél miatt csúszva kezdték meg a szezont, így az idei hazai spárga szedésének indulása-kor még jelentős mennyiségű mediterrán áru volt a piacon, ami nyomott kezdő fel-vásárlási árat eredményezett a hazai termesztőknek.

A hazai spárgatermő körzet Bács-Kiskun és Csongrád megyére összpontosul, a termesztők zöme TÉSZ-eken keresztül értékesít. A korszerű feldolgozó és hűtőtároló a precíz szállításokkal elengedhetetlen a jó piaci pozíció megtartásában. Az automata gépsorokon alak, átmérő, hossz, szín, felnyílottság szerint válogatják és osztályozzák a spárgát és az export célország igényeinek megfelelően csomagolják. A spárga légzési aktivitása igen jelentős ezért szedés után a lehető leggyorsabban hűteni kell, betároláskor gyors lehűtése ajánlott 4 oC alá.

Szerző:
Dr. Kappel Noémi, adjunktus
SZIE Zöldség- és Gombatermesztési
Tanszék