A paradicsom a hagymafélék után a második legnagyobb területen termesztett zöldségnövény a világon, a legfrissebb FAO adatok alapján 177 millió tonna termést takarítottak be közel 4,8 millió hektárról. A világon a termőterülete 2010 óta nagyjából stagnál, 4,4-4,8 millió hektár közötti területen folyik a termesztése. Hazánkban 2010-ben volt a termesztés mélypontja, akkor közel 15 ezer tonna termést takarítottak be kb. 200 hektárról. Ekkor veszélybe került nemcsak a termelés, hanem a feldolgozóipar helyzete is.
Napjainkban a termelés növekvő tendenciát mutat, a legfrissebb KSH adatok alapján 2018-ban közel 2,5 ezer hektár volt a paradicsom termőterülete, amelyből közel 1500 hektár, azaz 60% volt az ipari paradicsom termőterületének aránya. Erről a területről 120-125 ezer tonna termény került betakarításra. Ez nagymértékben köszönhető a hazai gyárak korszerűsítésének, valamint a feldolgozókapacitásuk növelésének (Kecskemét Univer Product Zrt. évi 140 ezer tonnára).
Napjainkban, a mezőgazdaságban a legnagyobb problémát a munkaerő hiánya, valamint annak alulképzettsége jelenti. Jelenleg az ipari paradicsommal szemben támasztott legfontosabb követelmények egyike a gépi betakarítás alkalmazhatósága.
A konzervipari paradicsomtermesztés számára a hibridek rendelkeznek a legnagyobb termésbiztonsággal. Ez alatt értjük a kórokozókkal, kártevőkkel szembeni rezisztenciát, a fokozott betegség ellenállóságot és a kiemelkedő termőképességet. A nagyobb likopin és szárazanyag tartalom alapvető követelménye a sűrítmény készítésnek.
A gépi betakarításra és szállításra alkalmasabbak a fürtről kocsánymentesen leváló „Jointless” jellegű, 80-120 g átlagtömegű, keményebb bogyójú, koncentrált érésű, főként determinált fajtatípusok. A feldolgozó ipar számára fontos, hogy az alapanyag ellátás minél hosszabb időn keresztül folyamatos és egyenletes legyen. Ez eltérő érésidejű fajták használatával, illetve a különböző időpontban történő helyrevetéssel és palántázással valósítható meg, úgy hogy érési csúcsok ne alakuljanak ki, és a termés biztonságosan betakarítható legyen.
Helyrevetést április utolsó dekádjában lehet elvégezni, melyhez pneumatikus rendszerű szemenkénti vetőgépet célszerű alkalmazni. A vetésmélység 2 cm, a szükséges csíraszám 70 ezer/ha. A vetéssel egymenetben, a talajfertőtlenítő (Force – 15 kg/ha) mikro-granulátum szóróval kerül kijuttatásra, mellyel a fonálféreg kártételt lehet megelőzni. Szükség esetén kelesztő öntözést is lehet alkalmazni. A tenyészidő folyamán öntözni kell az állományt, főként június második felétől július végéig, alkalmanként 30 mm-es vízadagokkal. Felületi öntözéshez Turbochipa öntöző dobot lehet használni, 40 m-es konzollal. Kelést követően sorközlazítást kell végezni és vegyszeres gyomirtást. A növényvédelemhez legalább 10-15 kezelés kell, melyben júliusban kiemelt szerepet kap a gyapottok bagolypille elleni védelem is. A gombás megbetegedésék megelőzésére kezdetben 200-300 l permetlé kijuttatása ajánlott, míg a nagyobb lombozatnál ez akár 600 l/ha is lehet. Augusztusban a bogyóérés idején csökkenteni kell az öntözések számát, hogy a bogyórothasztó baktériumok ellen sikeresen védekezni lehessen. Az augusztus második felében végzett termésbecsléseknél akár 90-100 t/ha hozam is mutatkozhat, ha száraz, meleg időjárás várható. Ekkor kell elvégezni az érésgyorsítást, melyhez Wuxal K-40 (3% N és 25% K) lombtrágyát adhatunk ki az utolsó 3 permetezés alkalmával. Ez lehetővé teszi az egyszerre érést, ezáltal az egymenetes gépi betakarítást.
Palántáról történő szaporítás során többnyire determinált, esetleg féldeterminált típust alkalmaznak. Ezzel a módszerrel biztonságosabb a termesztés, de itt is fontos a megfelelő vetési időpont kiválasztása, mivel a túl korai vetés nemcsak a palántanevelés költségeit növeli meg, de a szaporítóanyag elöregedését is okozhatja. Konzervipari célra március közepén vetett, tápközeges palántát használnak, melyet április végén, május elején ültetnek ki. Ehhez rugalmas tárcsás ültető gépet alkalmaznak, ahol az ültetési mélység 5-10 cm. A javasolt tőszám determinált típusnál 40-50 ezer/ha, míg féldetermináltnál 30-35 ezer tő/ha. Ma már kisebb méretű, 3 lombleveles állapotú palántákat ültetnek ki (1. ábra), amely csökkenti a palántanevelés költségét, ugyanakkor kisebb a sérülés veszélye az ültetés folyamán.
1. ábra: Ültetésre alkalmas 5 hetes paradicsom palánta (Forrás: saját felvétel)
Ápolási munkái (gyomirtás, talajlazítás, növényvédelem) hasonlóan alakulnak, mint a helyrevetett termesztésnél. A vízellátásánál fontos, hogy ültetés után legalább egy öntözést biztosítsunk a gyors eredés és a megfelelő begyökeresedéshez. Ezt követően virágzásig elegendő a kevesebb mennyiségű öntözővíz is, majd a termésképzés és fejlődés időszakában szükséges 120-200 mm vizet kijuttatni a természetes csapadékellátás függvényében. Ez 10-14 napos öntözési forduló alkalmazásával 25-30 mm-es vízadagot jelent. Ehhez célszerű csepegtető öntözést alkalmazni (2. ábra), mert hatékonyabb a vízfelhasználás, valamint kisebb a gyomosodás és a gombás fertőzések kialakulásának veszélye. E mellett lehetőséget ad a fejtárgya kijuttatására és annak megfelelő hasznosulására.
2. ábra: Ipari paradicsom állomány csepegtető öntözéssel (Forrás: saját felvétel)
A betakarításhoz önjáró paradicsom kombájnt (Guaresi G-89/93) alkalmaznak (3. ábra), amely szín szerint osztályozza a bogyókat, e mellett tisztítást, válogatást is végez, majd a vele szinkronban mozgó szállító járműre rakja a kiválogatott bogyókat. A gép teljesítménye óránként eléri a 20-25 tonnát, ha a bogyók legalább 90 %-a piros színezetű.
3. ábra: Ipari paradicsom gépi betakarítása (Forrás: saját felvétel)
Összességében megállapítható, hogy mindkét termesztési módnál elérhető a 80-100 t/ha-os termésmennyiség, amellyel jövedelmező a termesztés, ugyanis az önköltségi szint eléréséhez 70 t/ha termés szükséges. Viszont termelői tapasztalatok alapján a helyrevetett technológiával átlagosan 20 tonnával több termés érhető el hektáronként.
A különböző szaporítási módok alkalmazásánál azonban világossá vált, hogy a helyrevetett paradicsom termesztése ugyan jövedelmezőbb, mint a palántázotté, azonban sokkal kockázatosabb. Termelői tapasztalatok szerint helyrevetésnél 10 év átlagában legalább három évben károsodhat az állomány a kedvezőtlen klimatikus tényezők miatt. Ilyen lehet a szokásosnál több tavaszi csapadék, amely nem teszi lehetővé, hogy május 1-nél hamarabb kezdődjön a vetés. Ekkor már a középkései fajták érési ideje szeptember végére esik, ezáltal a betakarítás is kockázatosabbá válik. E mellett a májusi fagyok és az erősebb szelek okozta porvihar is sérülést okozhat a kelő állománynak.
Tehát, palántázott technológiával majdnem mindig biztosított a termés, ezáltal a feldolgozóipar is inkább palántázott állomány kialakítására köt szerződést. Azonban figyelembe kell venni a termelők kiadásait is, ezáltal a koraiság mellett a biztonságosabb termelés érdekében, tavasszal fátyolfólia takarást lehetne alkalmazni, amely magasabb talajhőmérséklet mellett gyorsabb és egyenletesebb kelésre adna lehetőséget. Ez a ráfordítás még talán megtérülne, hogy nyereséges maradjon a termelés és nagyobb legyen a termésbiztonság. Természetesen ez növelné a termelési költséget, ezáltal a feldolgozónak emelnie kellene a felvásárlási árakat. A műtrágya és növény védőszerek árai is folyamatosan emelkednek, melyek következtében a paradicsomtermelés önköltségi szintje is folyamatosan nő. Ezért is annyira fontos a termelési költségek csökkentése mellett emelni az átlagterméseket, amelyet a helyrevetett technológia alkalmazásával érhető el.
A technológia fejlesztése mellett kiemelt szerepe van a megfelelő fajta kiválasztásának. A jövedelmező termesztéshez determinált típusú, koncentrált érésű hibridekre van szükség. A minimális megtérüléshez legalább 70 t/ha-os hozamra van szükség, e mellett a jó minőség, melyhez legalább 5,5 Brix° elérése, lehetőleg augusztus 20-a előtti éréssel. Ehhez többnyire palántáról történő szaporítást alkalmaznak (1,5 Ft-os kilónkénti felárral kompenzálva a nagyobb költséget), mert a helyre vetés még rövid tenyészidejű fajták esetén is csak későbbi betakarítást tesz lehetővé.
Fajtaválasztás – Az európai fajtajegyzékben közel 2500 fajta található meg, amelyek mindegyike elérhető hazánkban is. Azonban az adott termesztési cél és termőterület (talajadottságok) jelentősen befolyásolják a megfelelő genotípus kiválasztását.
Kísérletünket mészlepedékes csernozjom talajon végeztük 6 determinált növekedésű genotípussal, melyek között 5 hibrid (Heinz 1015 F1, Heinz 9478 F1, NUN 245 F1, Prestomech F1, Rustico F1), és egy konstans fajta (Kecskeméti 407) szerepelt.
Méréseinkkel arra kívántunk választ adni, hogy az egyes genotípusok hogyan alkalmazkodnak a termesztési körülményekhez, valamint az adott évben tapasztalható környezeti hatásokkal szemben mennyire ellenállók. Ehhez mértük a bogyók fizikai paramétereit valamennyi mintánál.
A kiültetés 2017. május 5-én történt 80 cm sor- és 45 cm-es tőtávolság alkalmazásával. A vízellátás esőztető berendezéssel volt biztosítva a természetes csapadékellátottság függvényében.
2017. augusztus 30-án egymenetes betakarítást alkalmaztunk, mely után közvetlenül a nyers bogyókon végeztük a méréseket.
Kísérletünkben az alábbi eredményeket kaptuk:
A gépi betakarításhoz a legkedvezőbb bogyóalak az ovális, melynek alakindexe 1 és 2 közötti értéknek felel meg. Az általunk vizsgált genotípusok közül a legnagyobb alakindexe az ovális Heinz 9478 F1 hibridnek volt, ezt követte a Heinz 1015 F1. Mindkét előbb ismertetett genotípus bogyója 1,3 feletti értékkel rendelkezik (4. ábra).
4. ábra: A kísérletben szereplő genotípusok (Forrás: saját felvétel)
Az egységes bogyótömeg a gépi betakarítás folyamán játszik nagy szerepet, mivel szoros összefüggésben áll a bogyók méretével. Gépi betakarításnál a minél egységesebb bogyóméretre kell törekedni, mivel a közel azonos bogyótömeget biztosító genotípus alkalmazásával a művelet könnyebben kivitelezhető.
Az eredmények alapján megállapítható, hogy a Heinz 1015 F1 és a Heinz 9478 F1 megfelelő mennyiségű tövenkénti termést ad, ezáltal rentábilissá téve a termesztést.
A vízoldható szárazanyag-tartalom a paradicsom minősége szempontjából igen fontos tulajdonság. Az ipari célú felhasználásnál ennek mennyisége kisebb, mint a friss fogyasztásúnál, mivel az érés során a pektin nem bomlik le olyan nagy mértékben, ezáltal megőrizve a bogyó keménységét. Ezen paraméterre vonatkozóan jelentős különbségek mutatkoztak az eltérő genotípusok között. Legnagyobb értéket a Heinz 1015 F1, a NUN 254 F1, és a Heinz 9478 F1 hibridek mutattak (6,2-6,8), amely az átvételnél már felárral honorált.
Az ipari paradicsomfajtákkal szemben támasztott legfontosabb elvárás a géppel való betakaríthatóság, melynek elengedhetetlen feltétele a nagy bogyókeménység. Ennek oka, hogy a bogyónak a szedés és szállítás során felmerülő erős mechanikai hatásokkal szemben is ellenállónak kell lennie.
A mérések során jelentős különbségek nem mutatkoztak, azaz gépi betakarításra a bogyók keménysége alapján (>1240 g/cm2) mind a 6 genotípus kiválóan alkalmas volt.
A termelőknek ipari paradicsom esetében elsődleges szempont a minél magasabb hektáronkénti termésmennyiség elérése, a termesztés rentábilissá tételéhez az alacsony átvételi árak miatt célként a 100 t/ha termésmennyiséget is kitűzhetik. Ezen hozam elérésére körülményeink között a Heinz 1015 F1 (5. ábra) és a Heinz 9478 F1 hibridek képesek, és igen jó minőségük miatt ipari célú felhasználásra is kiválóak.
5. ábra: Heinz 1015 F1 hibrid (Forrás: Internet)
Tóth Anna Rita, PhD hallgató
Takácsné dr. Hájos Mária, egyetemi docens
Debreceni Egyetem MÉK, Kertészettudományi Intézet
ÖSSZEFOGLALÓ
A paradicsom a hagymafélék után a második legnagyobb területen termesztett zöldségnövény a világon. Napjainkban a termelés növekvő tendenciát mutat, a legfrissebb KSH adatok alapján 2018-ban közel 2,5 ezer hektár volt a paradicsom termőterülete hazánkban, amelyből közel 1500 hektár, azaz 60 % volt az ipari paradicsom termőterületének aránya.
Jelenleg a mezőgazdaságban a legnagyobb probléma a munkaerő hiánya, valamint annak alulképzettsége. Emiatt az ipari paradicsommal szemben támasztott legfontosabb követelmények egyike a gépi betakarítás alkalmazhatósága, melynek elengedhetetlen feltétele a nagy bogyókeménység.
A termelőknek ipari paradicsom esetében elsődleges szempont a minél magasabb hektáronkénti termésmennyiség elérése, a termesztés rentábilissá tételéhez az alacsony átvételi árak miatt célként a 100 t/ha termésmennyiséget is kitűzhetik. Ezen hozam elérésére körülményeink között a Heinz 1015 F1 és a Heinz 9478 F1hibridek képesek, és igen jó minőségük miatt ipari célú felhasználásra is kiválóak. Továbbá, a technológia fejlesztése mellett kiemelt szerepe van a megfelelő fajta kiválasztásának. A jövedelmező termesztéshez determinált típusú, koncentrált érésű hibridekre van szükség.
