A jégágyú felépítése, hatásmechanizmusa

A jégágyú 6,0 x 2,4 m méretű standard teherszállító konténerbe kerül beépítésre (1. kép), főbb részei a következők: lökéshullám-generátor, acetilénpalackok, turbó-motor vagy ennek hiányában sűrített levegős palackok, elektromos vezérlőpanel, nyomásszabályozó, napkollektor, 24 V-os akkumulátor.

A lökéshullám-generátorban (2. kép) jön létre acetiléngáz és levegő keveredésével 6-7 másodpercenként robbanás, mely folyamat – az ágyú elindítása után – teljesen automatikus és elektronikusan vezérelt. A robbanás keltette lökéshullámok, illetve hangsebességgel induló légörvények a tölcsér alakú csövön hagyják el a robbanótartályt. Az ágyú napkollektor és akkumulátor révén önálló áramellátással rendelkezik, mely a vihar alatt is biztosítja a működéshez szükséges energiát.

A jégágyú hatásmechanizmusára vonatkozóan csak elméleti feltételezések vannak, tudományos mérési eredmény vagy bizonyíték nem áll rendelkezésre. Éppen ezért a feltételezett hatásmechanizmusok ismertetésébe e helyütt nem megyünk bele. A meteorológiai tudomány álláspontja szerint nagy mértékű energiakülönbség van a jég-ágyú és a viharfelhő energiája között, így az nem tudja a jégszemek keletkezését vagy földet érését befolyásolni.

Feltételezések szerint a robbanás keltette hangsebességű légörvények váltanak ki 20-30 perc után olyan cirkulációt a légkörben, ami néhány száz méteres sugarú körben esetleg képes lehet a jégszem zuhanását, illetve olvadását – pozitívan – befolyásolni.

A jégágyú üzemeltetése

A berendezés működtetése összessé-gében egyszerű, nem kíván meg különösebb szaktudást, manuálisan, vagy bármilyen távolságról sms üzenettel vagy telefonhívással is indítható és leállítható. Odafigyelést és gyakorlottságot inkább a zivatar-észlelés és -megfigyelés igényel, annak érdekében, hogy ezek alapján időben döntést lehessen hozni az ágyú indításáról. Ez azért fontos, mert – a gyártó alkalmazási javaslata szerint – a jégágyú hatékony működésének egyik legfontosabb feltétele, hogy legalább 20-30 perccel a vihar megérkezése előtt beindításra kerüljön. Így van csak elég ideje ahhoz, hogy a keltett légörvények által a szükséges cirkulációt kialakítsa.

A viharok keletkezésének és vonulásának megfigyelését és ezáltal az időben történő indításról szóló döntést különböző zivatar-megfigyelési eszközök, módszerek segítik, melyek részben nyilvános internetes elérésűek (OMSZ esőradar-és villámdetektor-képei), részben az ágyúval együtt telepített, saját, belső használatú rendszerek (villámdetektor, légfeszültségmérő). A jégágyú esetében a jégeső elleni védekezés technológiája a gép, az ember és a döntést segítő zivatar-megfigyelési eszközök együtteséből áll össze, melyből egyik láncszem sem hiányozhat.

A jégágyú üzemeltetésében az alapelv tehát az, hogy legalább 20-30 perccel a zivatar érkezése előtt beindításra kerüljön. Az erről szóló döntést a fent jellemzett zivatar-megfigyelési eszközök információi és a helyszíni vizuális észlelés alapján hozhatjuk meg. Értelemszerűen ez némi gyakorlottságot igényel.

Az indítás és leállítás egyszerű: manuálisan vagy telefonhívással, illetve sms-sel történhet. A gép automatikus startra és leállásra nem képes, de elindítása után teljesen önállóan, emberi beavatkozás nélkül működik. A felügyelet viszont az üzemelés alatt javasolt.

A jégágyú hatékonysága,költsége, előnyei és korlátai

A jégágyú alapára – Magyarországra történő leszállítással és beüzemeléssel – 44 000 Euro, mely bővülhet az opcióként rendelhető villámdetektorral, légfeszültségmérővel, és viharjelző készülékekkel. Ezen opcionális berendezések (3. és 4. kép) segítik a döntést, de nem nélkülözhetetlenek.

A berendezés előnye, hogy beruházási költsége viszonylag alacsony, mivel ára – a rendelt opcióktól függően – 11-16 millió Ft között van, így annak függvényében, hogy mekkora területet véd az adott helyen, hektáronkénti bekerülési költsége 150-400 ezer Ft között alakul. A – gyártó szerint – a berendezés mintegy 500-600 m sugarú körben nyújt védelmet a jégverés ellen, ami megfelel 70-100 hektárnak. Éves üzemeltetési költsége szintén viszonylag csekély, jelentősebb kiadást gyakorlatilag csak az acetiléngáz pótlása képez. Az éves védekezések számától függően 200-500 ezer Ft/ év költséggel kalkulálhatunk, ami a védett terület méretétől függően 10-20 ezer Ft/ ha/év összegnek felel meg. Egy üzemóra önköltsége 20-30 ezer Ft között van.

A berendezés hátránya, hogy az üzemeltetés – feltételezett – sikere jelentős részben az emberi odafigyelésen is múlik, ha ugyan-is elmulasztjuk az indítást, értelemszerűen esélye sem lehet az ágyúnak megvédeni az ültetvényt.

Fontos kihangsúlyozni, hogy a jégágyú hatékonyságát illetően tudományosan megalapozott mérések és eredmények nem állnak rendelkezésre. Éppen ezért hátránya, hogy hatékonysága tudományosan nem bizonyított, hatásfoka nem mérhető és nem kifejezhető. Az is biztos, hogy a siker oldaláról a gyakorlatban sem lesz igazol-ható az ágyú hatékony működése, ugyanis nem tudható, hogy mikor ér el sikert. Mert ha egy zivatar elvonul jégverés nélkül, az nem feltétlenül a jégágyúnak köszönhető, lehet, hogy egyébként sem lett volna jég. A bizonyítás tehát csak a kudarc oldaláról lesz lehetséges, „várni kell”, hogy kudarcot valljon: vagyis ha megfelelő időben indított, működő ágyú mellett is jelentős jégverést kap az ültetvény, akkor feltételezhető a hatástalanság. A helyzetet bonyolítja, hogy – mint ahogyan egy jégeső nélkül távozó zivatar sem feltétlen bizonyíték a hatékonyságra – egy kisebb jégeső sem feltétlenül hatástalanságot jelez, mivel elméletileg nem tudható, hogy mekkora jégverés lett volna jégágyú nélkül.

Az eddigi hétéves hazai gyakorlati tapasztalatok alapján a jégágyú mindeddig kudarcot még nem vallott. Az üzemeltető vállalkozások elégedettek a működésével.

Számos vállalkozásnál azóta nincs érdemi jégkár, mióta az ágyú üzemel, jóllehet ez nem fogható fel a hatékonyság tudományos bizonyítékaként.

A jelenleg jégágyút üzemeltető hazai vállalkozásokban azonban a berendezés megvásárlása nem elmélyült meteorológiai vagy felhőfizikai ismereten alapuló döntés volt, hanem egyszerűen gazdasági döntés. A gép ára ugyanis egy közepes vagy nagyobb méretű, korszerű ültetvény egyetlen évi árbevételének 10-20%-a, melyet a legkisebb jégeső vagy egy technológiai hiba is elvihet. Tehát a gyümölcstermesztés időjárási és technológiai kockázatai miatt egyet-len év árbevétele 10-20%-ának elvesztése a mindennapi termelői döntésekben benne van, így a jégágyú üzembe állítása egy kísérletet mindenképpen megért.

Szerző:
Dr. Apáti Ferenc, egyetemi docens
Debreceni Egyetem GTK