A kajszi és az őszibarack az EU-csatlakozás előtt kiemelt faj volt, de a végletek szempontjából. A kajszi előtt potenciálisan nagyon jó lehetőségek álltak, az őszibarack viszont a legnagyobb veszélynek volt kitéve. Ezekben az ágazatokban mintegy két évtizede nem történik érdemi előrelépés, a termelés szervezetlen, az ültetvények fele elöregedett, a fajtahasználat gyakran ötletszerű, a hozamok színvonala általában a gazdaságosság alsó határát sem éri el. A hazai termelés sokszorosát kitevő piaci igény rendelkezésre áll, de versenyképes termelés csak magas színvonalon művelt ültetvényekben, kajszinál 15-20 t/ ha, őszibaracknál 25-30 t/ha terméshozamok, korszerű posztharveszt infrastruktúra, szervezett gazdálkodás és koncentrált, nagy árualapok mellett képzelhető el.

A hazai kajszitermés az elmúlt években 10-35 ezer tonna között változott (1. táblázat). Amit ebből ki kell emelni, az a kiegyenlítetlen, megbízhatatlan termelés: ilyen mértékű évenkénti termésingadozások mellett nem lehet sem piacot építeni, sem piacot megtartani. Az EU-ban 5%-on belül van az éves termésingadozás, pedig a spanyoloknál, olaszoknál és görögöknél is kockázatos fajnak számít a kajszi. Az EU 900 ezer tonna körüli terméséből elhanyagolható a piaci részesedésünk, mindössze 3-4%. A termőterület az elmúlt öt évben 5 200 hektárról 4 000 hektár alá esett vissza. A gazdálkodás színvonalát tekintve nagy veszély, hogy alacsony átlagterméseket érünk el: éppen csak megközelítjük a nyereséges termelés alsó határának tekinthető 6-8 t/ha hozamot. Pozitív folyamatokról csak az export tekintetében lehet beszámolni: a 25%- os területi visszaesés és a hektikusan változó mennyiségek mellett stagnál, sőt talán kis mértékben növekedett is. Import áru is érkezik Magyarországra, de nem meghatározó mennyiségben.

A KSH 2012-es ültetvény-összeírási adataira alapozva az ültetvények állapotát, szerkezetét tekintve a következő megállapításokat tehetjük:
– A kajsziültetvények kb. fele 15 évesnél idősebb. Az egyre nagyobb méreteket öltő fapusztulás miatt egy év alatt akár a termőfelület 10%-át elveszíthetjük, így a kép még elszomorítóbb. Az elfogadható tőszámhiányú ültetvények ma már egyre ritkábbak, csak a nagyon jól karbantartott ültetvényeket pótolják folyamatosan.
– Az elmúlt öt évben mintegy 500 hektár kajszit telepítettünk, a következő hét évben ezzel szemben legalább 2 000 hektárt kellene lecserélni.
– Az elmúlt öt év telepítéseinek fajtahasználatáról kiábrándító képet kapunk. A telepített fajták 60%-a külföldi, 40%-a hazai fajta. A hazai fajta telepítése – néhány szakember vélekedése szerint
– gyakran a kiforrott ötlet és a jövőbeni termelési stratégia hiányát jelzi. Ezen az 500 hektáron 13 hazai fajtát és 50 különböző külföldi fajtát telepítettünk. Így egyetlen fajtából sem lesz érdemi árualap. Veszélyt jelent az is, hogy e külföldi fajták jó része a korai érésidejű, júniusban termő fajta.

Az ötletszerű fajtahasználat is azt mutatja, hogy az ágazatban nagyon kevés területet szervez olyan integrátor szereplő, aki piaci alapon vezérelné az új telepítések fajtahasználatát. Amennyiben ezt a jövőben is így folytatjuk, az nagyon súlyos problémákhoz fog vezetni. A hazai 20–40 ezer tonnás kajszi termésből mindössze 4–6 ezer tonna kerül a belföldi feldolgozóiparba, 4 ezer tonna körüli mennyiség exportra, és a maradék 15–30 ezer tonnát a belföldi piac veszi fel friss formában. A konzervipar mindössze kb. 300 tonnát igényel évente, és ez is csökken. A hűtőipar is kb. hasonló mennyiséget vesz fel, és ez lassan növekszik, ráadásul ezen a téren a piaci igény, potenciál is megvan a bővülésre, elsősorban a hazai fajták számára. A léfeldolgozás 1 200 tonna körüli felvevőpiacot jelent, viszont itt az árak nagyon alacsonyak. Ennek az az oka, hogy az ipar az importra hagyatkozva az olasz és a spanyol 20 t/ha körüli terméshozamhoz viszonyítva „lövi be” az árakat, és ez értelemszerűen elégtelen lesz a hazai 4–6 t/ha-os termésekhez. Nagyon fontos volt a múltban, és lesz a jövőben is a pálinkaipar. Mintegy 2–3 ezer tonnát vásárolnak fel, de azt tudni kell, hogy szinte frisspiaci minőséget követelnek.

A házi pálinkafőzés liberalizálása megrengette ezt az iparágat, de pár éven belül helyreállnak, és a pálinka alapanyagnak való kajszi hosszú távon is eladható lesz, ami ráadásul újra a hazai fajtákat erősíti. Az export ezen a téren – elsősorban Ausztria, Németország és Svájc felé – szinte korlátlanul bővíthető lenne. Ehhez tudni kell, hogy a külföldi vevők a pálinka alapanyag iránt nagyon igényesek, kiváló minőségű, teljesen érett barackot és csak magyar fajtát szeretnének. Ebből a piaci lehetőség óriási, és jól meg is fizetik. A belföldi áruházláncok – becsléseink alapján – naponta mintegy 15 tonna kajszit igényelnek, tehát relatíve nagy mennyiséget vesznek fel, ami ráadásul marketinggel bővíthető lenne. Mi azonban még ezt az igényt sem tudjuk kielégíteni, pedig a belföldi áruházláncok szeretnének tőlünk vásárolni. Ennek az oka az, hogy ők 8 héten át, a teljes szezonban akarnak árut vásárolni, mi pedig nem tudjuk ezt napi rendszerességgel, folyamatosan beszállítani, ráadásul itt az igény az 1 kg-os kiszerelés a 6 kg-os láda helyett.

Ez az értékesítési irány és terület számottevően bővíthető lesz a jövőben. Az előbbiekben már említett 15–30 ezer tonna belső felhasználás a frisspiaci fogyasztás mellett lekvár és pálinka alapanyag lesz, és egyéb „házi” feldolgozási célokat szolgál ki. A hazai kajszifogyasztás is bővíthető lenne, helyes marketing munkával. A fő kérdés az, hogy a jövőben melyek lesznek a kajszi fő felvevőpiacai. Az utóbbi néhány évben nagyon jelentősen bővült – mintegy 30%-kal – az orosz piac, és a jövőben nagyon komoly vevő lehet. Potenciálisan megvannak az igények Ausztriában, Németországban és Svájcban is. Ehhez azonban át kell tekinteni, hogy kik a legnagyobb versenytársak, és mit tudnak. Olaszország a legnagyobb termelő az EUban, 200 ezer tonnát állítanak elő. A kajszi felkapott faj, a déli területeken folyamatosan növekszik. Az olasz fajták egyre inkább kiszorulnak a termesztésből, a fő irányt a késői fajták telepítése jelenti, és követik azt az áruházláncok által diktált piaci elvárást, ami a hosszan pulton tarható, piros, színes, egyöntetű méretű és jól kiszerelhető kajszira irányul. Olaszország nagyon sok kajszit – mintegy 20 000 tonnát – vásárol is. Az olaszoknál június végén általában vége van a kajszi szezonnak, így számunkra a nagy lehetőség a késői, augusztus második felében érő fajtákban van. Megvannak ezek a fajták kis számban már hazánkban is, amelyek jól működnek nálunk is és teljesítik a fenti piaci elvárásokat. Franciaország 160 ezer tonna kajszit termel. Közel 50 ezer tonnát exportálnak: 20 ezer tonnát Németországba és 10 ezer tonnát Olaszországba, mely utóbbi főleg a késői fajtákat vásárolja. Sok fejlesztő munkával Európa legmodernebb ültetvényeit hozták itt létre.

Komoly és sikeres marketing munkát végeznek fogyasztásösztönzési célból. A franciák olyan szempontból lehetnek előttünk jó példák, hogy döntő részben lecserélték az ültetvényeiket. Ha ezt mi nem tesszük meg, akkor nincs esélyünk a nemzetközi piacon, a meglévő piaci igényeket nem fogjuk tudni beszállítani. A komoly marketing munkához ágazati szinten elenyésző pénz kellene, de kérdéses, hogy a termelők hajlandóak lennének-e akár néhány forintot is befizetni kg-onként egy marketingalapba, így ennek kivitelezése hazánkban erősen kétséges. Spanyolországban másfél évtizede még 150 ezer tonna volt az éves kibocsátás, ami azóta már 100 ezer tonnára esett vissza. Ez nem azt jelenti, hogy Spanyolország feladná a kajszitermesztést, hanem azt, hogy ott is nagyon ültetvénycserék zajlanak – komoly fajtainnováció mellett. A termésük 30%-át exportálják német, olasz és orosz irányba. Görögország 80 ezer tonna kajszit termel, ennek 20%-át exportálja Németország, Oroszország és Ausztria felé. Az ültetvények megújulása itt is folyamatos, a termőterület változatlan. Görögország azért nagyon jó példa, mert gyakorlatilag rajtunk keresztül hoz minden árut: jelentős részben azokra a piacokra, ahova mi is szállítunk. A fő versenytársak júniusban vannak a legnagyobb mennyiségekkel jelen a piacon, júliusra már mindenhol visszaesnek a szállítások, egyedül Franciaországban marad ez a főidőszak. Augusztusban, különösen annak második felében, gyakorlatilag már nincs konkurencia a kajszi piacán (1. ábra). Ezért is lenne nagy lehetőség az ekkor érő, korszerű fajtákban.

A következő kérdés, hogy mely piacokra szállíthatunk be. Európa legnagyobb vevői Oroszország (60 ezer tonna kajszit importál), Németország (50 ezer tonna), Olaszország (20 ezer tonna), Ausztria (12 ezer tonna), Franciaország (11 ezer tonna), Hollandia és Svájc 6-6 ezer tonna. Hatalmas piaci lehetőség Oroszország, még akkor is ha jelenleg, elsősorban a törököktől, üzbégektől vásárol. Az olasz, német és az osztrák piacra jelenleg is szállítunk folyamatosan. A jövőbeni fejlesztés, fejlődés szempontjából nagy jelentőségű, hogy a telepítési szándék megvan, sokan akarnak kajszit telepíteni, tehát a tőke és a termelési kedv rendelkezésre áll. Nagyon fontos lenne – ami jelenleg nem látszik – hogy a telepítéseket szervezetten, irányítottan végezzük, és nem ötletszerűen, ad hoc módon.

Mindezek mellett szükség lenne a következő korlátok megszüntetésre:
– A munkaerő mennyiségi és minőségi hiánya – különös tekintettel a közmunka programra – nagyon nagy gond.

A piacbiztonság szempontjából 8 hétre ki kell tolni a szezont. Aggályos, hogy az elmúlt öt évben nagyon sok júniusi érésű fajtát telepítettünk, ami a hazai piacok lehetőségei mellett – a fő európai termelőkkel versenyezve – nem lesz levezethető.
– A hazai 4 000 hektáros termőterületből jóindulattal 800 hektáron történik szervezett termelés, ami az árumennyiség kb. harmadát adja. Nagy fellendülést hozott a boldogkőváraljai Gyümölcsért Kft., a lemásolandó példát szervezettség tekintetében ők jelentik, ezt kellene követni. A piaci igény akkora a termékei iránt, hogy gyakorlatilag nem tudja teljesíteni, vagyis szinte korlátlan mennyiséget el tudnánk adni a külföldi piacokon.
– A kajsziban a potenciális lehetőségeink tehát jók. Megvannak a piacok, jó áron megfizetik a piaci igényeknek megfelelő, I. osztályú, válogatott, csomagolt árut. A gazdaságos termelést jelentő 15-20 t/ha termést pedig hazánkban is meg lehet csinálni, tehát a versenyképes termelés feltételei a termelés hatékonysága oldaláról is adottak. Az egyetlen kulcs a szervezett ágazatirányítás, termelés és értékesítés.

Szabó József
Barackvirág Farm