Az Ázsiából származó foltosszárnyú muslicát (Drosophila suzukii, 1. és 2. kép) Európában először 2009-ben fedezték fel Olaszországban. Azóta folyamatosan és egyre inkább terjed észak felé, 2011. őszén már kimutatták Németországban (Bodeni tó térsége, Pfalz tartomány) és Belgiumban is. Időközben most már egész Európában megtalálható, és a gyors szaporodása révén hallatlanul nagy károkat okoz többek között a csonthéjas és a bogyós gyümölcsökben.</4>

Jellemzés

A foltosszárnyú muslica teste világos-barna, szeme piros. A hímek 2,6-2,8 mm, a nőstények 3,2-3,4 mm hosszúak (1. és 2. kép). A rokon muslica fajoktól igen nehéz megkülönböztetni, a nőstény összetéveszthető a közönséges ecetmuslicával. A hímek tipikus ismertető jegye a szárny végén található egy-egy fekete folt (erről kapták nevüket is). Ezen kívül az elülső lábukon, az első és a második lábfejízen sötét színezetű, fésűszerűen rendeződött apró sörték láthatók. A hímekkel ellentétben a nőstények szárnya nem mintás, lábfejízeiken nem találhatóak sötét színezetű sörték, tojócsövük azonban jellegzetes: erősen szklerotizált, apró, sötéten pigmentált kitinfogak sorakoznak rajta. A petéjükön két jellegzetes, fehér fonálszerű légzőkészülék található, mely kinyúlnak a gyümölcsből, a petelerakás helyei enyhén besüppednek (3. kép). A fehér lárvák max. 3,5 mm hosszúak, és három lárvastádiumon mennek keresztül a gyümölcsben, mielőtt bebábozódnak. A mintegy 3 mm hosszú, barnás színű báboknak (4. kép) fajra igen jellemző légző készülékei vannak.

Jelentőség

Ez, a közönséges ecetmuslicához hasonlító harmatlégy-faj a fűrészszerű tojócsövével képes az egészséges, sértetlen gyümölcsöt is károsítani, és abban lepetézni. A meggy és a cseresznye esetében a kukacok kikelésétől a gyümölcs „összeeséséig“ mintegy 2 nap telik el. A gyors fejlődés miatt nagyon nagy populációk kialakulása lehetséges, ami igen masszív kártételhez vezethet. Az első kártételeket 2012-ben és 2013-ban mutatták ki a szedren, az őszi málnán és a bodzán, de 2013 óta a szőlőn is megjelent. A 2014. év tavaszán – az enyhe tél miatt – egy gyors populációfejlődés ment végbe, és az első kártételeket a korai érésű cseresznyéken már május végén (pl. a Burlat és az Earlise fajtánál) tapasztalták. A kedvező időjárási feltételek miatt sok gazdanövényt nagyon erőteljesen megtámadott: jelentős károk elsősorban a cseresznye, meggy, málna, szeder, szilva, bodza, kajszibarack, őszibarack és a szőlő esetében keletkeztek. A 2014/15. évi tél is meglehetősen enyhe időjárást hozott, így az áttelelő populáció túlélési rátája nagyon magas volt, amit a monitoringcsapdák fogásai is visszaigazoltak. A száraz és nagyon meleg 2015. évi időjárás miatt azonban a populációfejlődés vontatottabb volt, aminek köszönhetően a fertőzési szint jóval a 2014. évi kártétel mértéke alatt maradt.

A foltosszárnyú muslica gazdanövényei egy mérhetetlenül tág kört képeznek. A fő gazdanövényként aposztrofálható bogyós és csonthéjas gyümölcsökön kívül megfertőzik többek között a szőlőt, a kivit, a kakigyümölcsöt, a fügét és a paradicsomot is. A károsított termés döntően már nem hasznosítható semmilyen célra.

Monitoring

A csalogató anyagokat tartalmazó pohárcsapdákkal (5. kép) nyomon követhető, illetve kontrollálható a foltosszárnyú muslica rajzása(csaléteknek általában almaecet, vörösbor, víz és egy csepp mosogatószer keverékét használják). Ezeket a csapdákat saját magunk is elkészíthetjük (lyukméret: 2 mm, kb. 10-15 lyuk szükséges a henger falának felső harmadában), vagy megvehetjük a kereskedelemben is (pl. RIGA/CH, pohárcsapdák tömeges fogásra is). A csapdákat a fák árnyékos részébe kell kifüggeszteni, és hetente ellen-őrizni szükséges. Az elmúlt évek értékelései és tapasztalatai azonban azt mutatják, hogy a csapdák fogásai és a gyümölcsöt ért kártétel mértéke nem korrelálnak jól egymással. Emiatt a rajzás, illetve a fertőzés erősségének pontos becslésére feltét-lenül a gyümölcsöket kell vizsgálni a pete-lerakásra vonatkozóan.

A kártevő biológiája

A foltosszárnyú muslica kifejlett rovar formájában telel át fagytól védett búvó-helyeken. Mihelyt az első gazdanövények gyümölcsei elkezdenek érni, az áttelelő és már megtermékenyített nőstények lerakják ezekbe a petéiket. A petelerakás döntően az egészséges, sértetlen, érésben lévő gyümölcsbe történik, a túlérett gyümölcsök már kevésbé érdekesek ilyen szempontból. A nőstények egy tüskeszerű fogazattal ellátott, a testük hátsó részén található tojócsővel rendelkeznek, amivel felsértik a gyümölcshéjat és ezt követően lerakják a petéiket. Az egyedek fejlődése nagyon gyorsan megy végbe a hőmérséklettől függően. Ideális körülmények között (20-25 °C) a lárvák kikelése már akár egy nap után megkezdődik, a lárva bebázódik mintegy 5 nap múlva, és a kifejlett rovar kikel a bábból már akár 5-8 nap után. Az egyedfejlődési ciklus tehát kedvező feltételek mellett 14 napon belül lezajlódhat. Japánban akár 15 generáció is lehetséges évente, míg a mi szélessé-gi körünkön inkább csak 8-10 generáció.

Mivel a nőstények átlagosan 400 pete le-rakására képesek, összességében nagyon nagy kártételt tudnak okozni. Többnyire 2-3 petét raknak le egy gyümölcsbe, de egyes esetekben ennél akár sokkal több is lehetséges, rövid időn belül nagyon sok gyümölcsöt támadhatnak meg (6. kép). A petéből kikelt lárvák a gyümölcsök belső részében táplálkoznak, ami ezek összeeséséhez, töppedéséhez vezet (szabályszerűen lebontják a gyümölcshúst, a gyümölcs leve csöpögni kezd, másodlagos fertőzés-ként rothadás indul meg, és a közönséges ecetmuslica /Drosophila melanogaster/ további fokozott megjelenésével kell számolni). A bábozódás mind a gyümölcsön belül, mind azon kívül lehetséges. A foltosszárnyú muslica a mérsékelt klímájú területeket részesíti előnyben (20-25°C-os hőmérséklet, max. 30°C), inkább nedvesebb-párásabb körülményekkel, a nagyon meleg és száraz időjárás gátolhatja a po-pulációk fejlődését.

Védekezés

A kártevő elleni hatékony védekezés-re alkalmas, az egyes fajok specifikus tulajdonságait is figyelembe vevő védekezési módszerek kidolgozása még folyamatban van. A védekezés a bogyós gyümölcsökben, melyeket több menetben folyamatosan szüretelünk, nagyon nehéz a következő szedés közelsége és a várakozási idők által bekorlátozott szer-használati lehetőségek miatt. A csont-héjasok esetében, melyeket egy vagy legfeljebb két menetben takarítunk be, a célzott kémiai védekezésnek tágabbak a lehetőségei. Az inszekticid-hatóanyagok közül az olyanoktól, mint pl. foszforsav-észterek, piretroidok vagy spinozinok jó hatás várható, de ezen hatóanyag jelenleg nem rendelkeznek felhasználási engedéllyel, legfeljebb egyszeri felhasználás lehetséges rendkívüli eseti engedéllyel. A kémiai védekezésnek minden esetre időben, még a peték lerakása előtt meg kell kezdődnie. A populáció egyre fokozódó növekedésével a védekezés egyre nehezebbé válik.

A csalogatóanyagokra alapozó csap-dákkal történő tömeges befogás jelenleg alárendelt szerepet játszik a kártevő megfékezésében, az ezzel összefüggő eredmények ugyanis többnyire nem voltak kielégítőek. Ennek oka, hogy maga a gyümölcs a muslica számára jóval attraktívabb csalogató hatást vált ki, mint a csapda csalétke.

Az ültetvény teljes lehálózásával (finomszemű háló, szemméret max. 0,8 mm) távol tartható a foltosszárnyú muslica. A hálót azonban a kártevő megjelenése előtt össze kell zárni, és semmilyen nyílást nem hagyhatunk rajta. Hogy a gépi munkákhoz és a betakarításhoz szükséges mozgást lehetővé tegyük, egy „zsilipszerű“ kaput kell kialakítanunk.

A populációsűrűséget csökkentő nö-vény-egészségügyi beavatkozások, mint pl. a teljes szüret (nem hagyunk gyümölcsöt a fákon) vagy a fertőzött gyümölcsök megsemmisítése, racionálisak lehetnek. Ezeket nagy, összefüggő területeken kell végrehajtani. Minél nagyobbá válik egy populáció az ültetvényben, annál nehezebben oldható meg a védekezés. A közelben található felhagyott művelésű ültetvények vagy szórványgyümölcsösök, amelyekben kémiai vagy mechanikai védekezést már nem végeznek, értelemszerűen nagyon jó szaporodási lehetőséget biztosítanak a kártevőnek, és így elterjedésüket szolgálja.

Alapvetően szóba jöhet még a biológiai védekezés. Ismeretes néhány parazita, de jelenleg még nem áll rendelkezésre olyan faj, illetve készítmény, melyet a kártevő természetes ellenségeként bevethetnénk. Az eddig még fertőzésmentes területeken a kártevő betelepedését hatékony megfigyeléssel és karanténintézkedésekkel kellene megakadályozni.

A Drosophila suzukii elleni védekezés csak és kizárólag különböző mechanikai, kémiai, biológiai, stb. eljárások együttes kombinációjával oldható meg.

Szerzők:
Günter Hensel, Werner
Dahlbender, Peter Hilsendegen
Oppenheimi Kutató és Szaktanácsadó
Állomás, Németország