A cikk azt hivatott elemezni, hogy a Magyarországon leginkább jellemző termesztéstechnológiák mellett mennyire gazdaságos paprikatermesztéssel foglalkozni. Az elemzés a hideghajtatás legfontosabb technológiáiban történő TV paprika, valamint a szabadföldi pritamin- és kápiapaprika termesztésének gazdasági aspektusait mutatja be.
Bevezetés
Magyarországon a fogyasztás és a termelés szempontjából egyaránt kiemelt jelentőséggel bírnak a különböző paprikafélék. A frisspiaci paprika elsősorban a hajtatott termesztésből, míg az ipari alapanyagul szolgáló termék elsősorban az intenzív szabadföldi termelésből származik. Annak ellenére, hogy a paprika kiemelt jelentőségű zöldségfaj hazánkban, az elmúlt húsz évben jelentős változásokon ment keresztül mind a termőterület mérete, mind pedig a megtermelt termés mennyisége. A statisztikai adatok alapján az tapasztalható, hogy a paprikahajtató terület az említett két évtizedben 2 200-2 300 ha-ról 1 500-1 600 ha-ra csökkent, míg a termésmennyiség – egy jelentős visszaesést követően – napjainkra nagyjából visszaállt a kétezres évek elején tapasztalt 170-180 ezer tonnás mennyiségre. A jelentős területi csökkenés melletti stagnáló – talán enyhén növekvő – termésmennyiség a jelentős technológia fejlődéssel magyarázható, aminek következménye a fajlagos hozamok számottevő növekedése.
Hasonló, de sokkal kedvezőtlenebb változások jellemzik a szabadföldi termelést is. A termőterület tekintetében a csökkenés kritikusnak értékelhető, hiszen a visszaesés nagyságrendileg 80%-os (3 500-4 000 ha-ról 700-900 ha-ra). Sajnálatos módon a termésmennyiség tekintetében is drasztikus a csökkenés – 65-75 ezer ha-ról 2 -30 ezer ha-ra – viszont a csökkenés aránya lényegesen kisebb, mint a termőterület esetében.
A termőterület és a termésmennyiség statisztikáink áttekintése arra enged következtetni, hogy összességében a paprikatermelés területileg drasztikus mértékű csökkenést szenvedett el a vizsgált időszakban, azonban a termésmennyiség alakulása azt mutatja, hogy bizonyos esetekben a termelés gazdaságos lehet. Az elemzés a gazdaságosságot hivatott vizsgálni a szabadföldi és a hideghajtatásos paprikatermesztés esetében.
Anyag és módszertan
A gazdaságosság megítéléséhez mindenek előtt fontos leszögezni, hogy mit értünk a gazdaságosság fogalma alatt. Munkacsoportunk értelmezésében az a tevékenység tekinthető gazdaságosnak, amellyel megfelelő mértékű jövedelem érhető el. A megfelelő mérték értelmezése nagyon relatív, de alapvetőan azon tevékenységek tekinthetőek gazdaságosnak, amelyekkel a realizálható nyereség elegendő beruházások, fejlesztések kivitelezéséhez, hitelek törlesztésére, tartalékképzéshez, számítva az esetlegesen előforduló rossz évjáratokra, illetve családig gazdaságok esetén a család megélhetéséhez, egyéb esetekben pedig osztalék fizetésére. Az előzőeken túlmenően gazdaságosnak tekinthető az a tevékenység, ami hosszútávon nagyobb jövedelem realizálását teszi lehetővé, mint az aktuális banki kamatok (mivel a banki befektetés egy kockázatmentes befektetési alternatívaként értelmezhető). Összességében nagyon fontos leszögezni, hogy a gazdaságosság mindenképpen egy hosszú időtávon értelmezhető fogalom, ami semmiképpen nem azonos a nyereségességgel.
Az elemzések minden termesztéstechnológiára vonatkozóan termelői adatgyűjtések alapján kialakított üzemmodellek alapján készültek. Az inputárak minden esetben a lehető legfrissebb árszínvonalon, míg az output oldal paraméterei (hozam és termelői ár) többéves átlagok alapján kerültek kialakításra annak érdekében, hogy az esetlegesen túl jó vagy túlzottan rossz évjáratnak köszönhetően nehogy hibás következtetésekre jussunk. Az elemzésben mindegyik technológiához kapcsolódóan a legjellemzőbb fajta termelésének gazdaságossági vizsgálata készült el, ez a hideghajtatásban a TV paprika, míg a szabadföldi termesztésben a pritamin és a kápia. A pritamin és a kápia fajták között az elemzés nem tesz különbséget, mert a termelői adatgyűjtések alapján kijelenthető, hogy e fajták között számottevő ökonómiai különbség nem tapasztalható. A vizsgált termesztéstechnológiák mindegyikére vonatkozóan készültek költség-haszon elemzések, valamint a hideghajtatás hosszútávú gazdaságosságának értelmezése érdekében beruházás-gazdaságossági vizsgálat is.
Hideghajtatás
A hideghajtatásos paprikatermesztés gazdaságosságának értékelése kapcsán elkerülhetetlen a két legjellemzőbb termesztéstechnológia elkülönítése és összehasonlítása. A fent említett technológiai változatok a talajos és a talaj nélküli hajtatás. Jelenleg Magyarországon mindkét technológia jellemző, az azonban egyértelmű, hogy a talaj nélküli termesztés a jövőbemutató technológia.
A termelési költség tekintetében a két technológia között számottevő eltérés mutatkozik. Az 1. táblázat adatai alapján látható, hogy míg a talajos termesztés hektáronkénti közvetlen termelési költsége közel 18,0 millió Ft, addig a talaj nélküli technológiában ugyanez az érték meghaladja a 28,5 millió forintot (mindkét esetben általános költségek nélkül). Fontos leszögezni, hogy a jelentős különbség alapvetően nem a beruházások közötti különbségből ered, hiszen az éves amortizációs költség mindössze 400 eFt/ha-ral magasabb a talaj nélküli termesztés esetében. A csekély különbség elsősorban annak köszönhető, hogy a termesztőpaplanok bekerülési értéke nem beruházás jellegű költség, hanem az éves termelési költségek között jelenik meg.
A munkaműveleti költségek tekintetében a legnagyobb különbséget a két technológia között az ültetés költségében lehet felfedezni. Az itt tapasztalható, több, mint 4 millió forintos különbség abból fakad, hogy a talaj nélküli termesztésben alkalmazott kőzetgyapot-kockás palánták egységára lényegesen magasabb, mint a talajos termesztésben használatos tápkockás palántáké. A többi munkaművelet esetében jellemzően ott van kardinális eltérés a költségek között, ahol a talajnélküli termesztésben tapasztalható megnövekedett hozamhoz kapcsolódik többletráfordítás, vagy több munka, ennek ékes példája a betakarítás, valamint a tápanyaggazdálkodás.
A munkaműveletenkénti költségszerkezet mellett a költségnemenkénti költségszerkezet tekintetében is mutatkozik különbség a két technológia között.
Az 1. ábra alapján elmondható, hogy mindkét technológiában egyértelműen a személyi jellegű- és az anyagköltségek összessége a meghatározó, azonban a talaj nélküli termesztésben az anyagköltségek, míg a talajos termesztésben a személyi költségek dominálnak.
A 2. táblázat adataiból kiderül, hogy a talaj nélküli hajtatás jelentősen magasabb hektáronkénti termelési költségéhez jóval magasabb fajlagos hozam társul. Amellett, hogy ezzel a korszerű technológiával mintegy 70%-kal magasabb fajlagos hozamot lehet elérni, a termelés sajátosságaiból (koraiság, jobb minőség) fakadóan az elérhető árbevétel is jóval kedvezőbb, a teljes árbevétel csaknem kétszerese a talajos termesztésben elérhetőnek. A 2. táblázatból jól látszik, hogy üzemi szinten mindkét technológia nyereséges, viszont a nyereség mértéke között nagyságrendi eltérés van, hiszen míg a talajos termesztéssel realizálható fedezeti összeg 2,7 millió forint, addig a talajnélküli hajtatásban ugyanez az érték csaknem 10 millió forinttal magasabb. Érdemes megfigyelni ezen kívül a jövedelmezőség alakulását is, a talajos termesztésben 15,3%-os a közvetlenköltség-arányos jövedelmezőség mutató értéke, ami átlagosnak, jónak mondható, a talajnélküli hajtatással viszont kiemelten kedvező értéket lehet elérni (44,3%).
A 2. táblázat értékei már előre vetítik, hogy a talaj nélküli termesztés vélhetően hosszú időtávon értelmezve is gazdaságos tevékenység, azonban egzakt eredmény és megalapozott vélemény csak a beruházás-gazdasági vizsgálatok eredményeinek vizsgálata után kapható.
A 3. táblázat a bemutatott technológiák beruházáselemzésének eredményeit tartalmazza a 10 éves hasznos élettartam végére vonatkozóan. Az eredmények arról árulkodnak, hogy a talaj nélküli hajtatás kifejezetten gazdaságos, hiszen az ebben az esetben tapasztalható 33% feletti belső megtérülési ráta érték egyértelműen és számottevően magasabb, mint az aktuális banki kamatok. A talajos termesztés szintén gazdaságosnak értékelendő, azonban meg kell jegyezni, hogy az itt tapasztalható belső megtérülési ráta értéke nem túl magas, mindössze 7,6%, vagyis a gazdaságosság a különböző ható tényezők (pl. bérköltségek) apróbb változása esetén is gazdaságtalanná válhat. Ugyanezt támasztja alá a nettó jelenérték alakulásának függvénye is.
A 2. ábra alapján kijelenthető, hogy a talaj nélküli termeléssel a kezdeti magas tőkeszükséglet relatíve hamar megtérül, míg a talajos termesztésben a megtérülés ugyan bekövetkezik, azonban igencsak a hasznos élettartam vége felé. Ez az eredmény szintén azt támasztja alá, hogy a talajos termesztés gazdaságossága közel sem olyan stabil, mint a talaj nélküli termesztésé.
Összességében tehát kijelenthető, hideghajtatásban a paprikatermesztés talajos és talaj nélküli technológia alkalmazásával is gazdaságos lehet, azonban az jövedelem és a jövedelmezőség is sokkal kedvezőbb a talaj nélküli termesztéssel rövid és hosszú időtávon egyaránt.
Szabadföldi paprikatermesztés
A szabadföldi paprikatermesztés hektáronkénti költsége – általános költségek nélkül – mintegy 4,5 millió forintra tehető intenzív gazdálkodás (fóliás bakháttakaríás, csepegtetőszalagos öntözés és tápoldatozás) mellett, de nem korai technológiában (a korai termesztésben a fátyolfóliás takarás anyag- és személyi jellegű költsége további 400-600 ezer forinttal növelik a költségeket).
A munkaműveleti bontásban (4. táblázat) kiemelkedő az ültetés költsége, ami csaknem egyharmad része az összes közvetlen költségnek. Az ültetés költségében kiemelkedő a palánták ára, ami hektáronként mintegy 1 170 ezer forintra tehető, vagyis a legnagyobb költségtétel a teljes termelés kapcsán (ez a költség lényegesen alacsonyabb lehet, ha az adott üzem képes önmaga előállítani a szaporítóanyagot, erre azonban nagyon kevés üzem képes megfelelő mennyiségben és minőségben). Kiemelt jelentőségű munkaművelet emellett a betakarítás és szállítás, valamint az öntözés és tápanyaggazdálkodás költsége is.
A költségek költségnemenkénti alakulása nagyon hasonlít a hajtatásos technológiákéhoz, hiszen ebben a technológiában is az anyag- és a személyi jellegű költségek összessége adja a termelési költségek döntő részét.
A 3. ábra alapján elmondható, hogy – csakúgy, mint a talaj nélküli hideghajtatás esetében – a szabadföldi termelésben az anyagköltségek a legjelentősebbek, a teljes költség csaknem felét adják.
Az intenzív szabadföldi paprikatermesztés hektáronkénti hozama (többéves átlag alapján) 50 tonnára tehető. A szabadföldi termelés sajátossága a nagyfokú kitettség az időjárás viszontagságaival szemben, aminek következménye, hogy általában a termés mindössze 60%-a lesz első osztályú, míg a termés 40%-a jelentősen alacsonyabb árú, lecsó minőségű paprika lesz. Ezek eredőjeként a kialakuló árbevétel sokéves átlag alapján 5,9 millió forintra tehető, ami a támogatásokkal kiegészülve 6,0 millió forint feletti termelési értéket jelent (5. táblázat). A magas termelési érték csaknem 1,5 millió forintos ágazati eredmény realizálását teszi lehetővé, ami kiemelkedően jónak mondható, 32%-ot megközelítő közvetlen költség-arányos jövedelmezőséget jelent.
Összességében tehát egységnyi területre vetítve a szabadföldi paprikatermesztéssel kedvező jövedelmezőség mellett relatíve magas jövedelem érhető el, így a termelés gazdaságosnak tekinthető. Annak ellenére, hogy az intenzív szabadföldi paprikatermesztés gazdaságosnak értékelendő tevékenység, a termőterület zsugorodása sajnos folyamatos (a statisztikai adatok alapján). A tendencia alapvetően két dologgal magyarázható leginkább: az egyik a stabilitás hiánya a piac és a munkaerő szempontjából, a másik pedig a szántóföldi növénytermesztés térnyerése a zöldségfélékkel (ezen belül a paprikafélékkel) szemben.
A 4. ábrán az egyes erőforrásokra vonatkozóan a zöld szín jelenti a kedvező-, míg a piros a kedvezőtlen helyzetet (egységnyi jövedelem eléréshez). A sárga színkódolás azt fejezi ki, hogy az adott erőforrás tekintetében hasonló a helyzet a szabadföldi paprikatermesztés és a szántóföldi növénytermesztés aspektusából.
A 4. ábra tanulsága, hogy a szabadföldi paprikatermesztés igazából csak az egységnyi jövedelem előállításához szükséges termőterület tekintetében van kedvező helyzetben. Tőkeigény szempontjából nagyjából ugyanaz jellemzi a vizsgált ágazatokat (forgó és befektetett tőke szempontjából egyaránt), míg a napjainkban talán legszűkebb keresztmetszetet jelentő erőforrás, a munkaerő tekintetében a szántóföldi növények termesztése van kedvezőbb helyzetben. A fenti állítást talán legjobban alátámasztja, hogy egy millió forint ágazati eredmény előállításához a paprikatermesztésben mintegy 1 500 munkaóra szükséges, míg ugyanez a szántóföldi növénytermesztésben mindössze 150-200 munkaóra.
Összefoglalás
Összességében tehát kijelenthető, hogy a szabadföldi és a hajtatott paprikatermesztés egyaránt gazdaságos a megfelelő technológia intenzív alkalmazása mellett, azonban mindkét technológia csak akkor lehet hosszútávon is versenyképes, ha az adott termelő rendelkezik a megfelelő lehetőségekkel az input- és az output oldalon egyaránt. A jelenlegi gazdasági helyzetben a legfontosabb tényező az output oldalon a stabil, megfelelő árat garantáló piac, de ami talán még ennél is inkább limitáló tényező, az az input oldalon a megfelelő mennyiségű és minőségű munkaerő!
Kicska Tibor
