Japán zöldségtermesztése

Az elmúlt pár évben a nemzetközi hírekben több helyen is szerepelt, hogy Japán igen nagy érdeklődést mutat most Hollandia kertészeti tudománya iránt. Ez számunkra talán (és látva a statisztikai adatokat, miszerint az USA után Hollandia a világ második legnagyobb agrártermék exportőre) nem jelent újdonságot, hiszen évtizedekkel ezelőtt tőlünk is Hollandiába mentek ki a szakemberek megtanulni és ellesni a szakma „csinját-binját”. Mi vezetett oda, hogy a mindenki által csodált, talán túl is értékelt, „robotizált” Japán most a Hollandok kertészeti tudására vágyik?

Japán összlakossága ma kb. 124 millió és élelmiszerük 60%-át importból kénytelenek fedezni. Mezőgazdaságuk mára szétaprózódott és a kertészeti technológiájuk elavult. Ez így elsőre borzasztó paradoxonnak tűnik, hiszen a csúcstechnológiában élen járó Japánról nem ezt gondolnánk elsőre. Jelenleg Japánban az általános birtokméret 2 hektár körül van és a gazdák termelékenysége is alacsony. Legnagyobb problémájuk, hogy „elöregedett a kertész szakmájuk”, a fiatalok számára nem igazán jelent perspektivikus jövőt az agráriumban való elhelyezkedés. A farmerek átlag életkora 65 év, és sokan arról panaszkodnak, hogy nincs, aki átvegye tőlük a gazdálkodást. Ráadásul a többi szektorhoz képest Japánban is az elég alacsony jövedelmi kategóriában vannak a gazdálkodók és a kertészek. A fiatalok elmennek a nagyvárosokba tanulni és onnan már nem mennek vissza vidékre dolgozni. Ez a folyamat aztán a vidék fokozatos elszegényedéséhez vezet. A mezőgazdaságilag művelt terület nagysága drasztikusan csökken, azért mert az idősödő vidéki lakosság nem tudja elvégezni a nehéz fizikai munkákat. Mindezek ellenére az az általános vélemény, hogy Japánnak nincsenek mezőgazdasági problémái. Nincs náluk éhínség (sőt a Japán lakosságnak a legmagasabb a várható életkora), a gazdaságuk viszonylag stabil, az élelmiszer behozataluk zökkenőmentes és az importált élelmiszer is viszonylag olcsó és a Japán kormánynak is van elég fedezete arra, hogy támogatásokkal életben és talpon tartsa a szegény vidéki lakosságot. Kérdés akkor az, hogy az általunk ismert Japán csúcstechnológia, az agrárszektorban is megoldás-e a munkavállalók hiányára és az alacsony termelékenységre? Hiszen Japán technológiailag a legfejlettebb ország a világon és érdekes módon ez a csúcstechnológia kulcsfontosságú szerepet játszik a Japán mezőgazdaságban, kertészetben egyaránt: például GPS-vezérelt önjáró traktorok, kombájnok, rizsültető gépek, szedő robotok, teljesen automatizál növény gyárak/vertikális gazdaságok. Minek után ezeket a technológiai újításokat még csak pár éve fejlesztették ki, még mindig igen drágák, a termelési hatékonyság optimalizálása (minimális munkaerő bevitel mellett jelentős hatékonyságnövelés elérése a cél) még várat magára.

A Japán kormány karöltve a tudományos kutatásokra nagy hangsúlyt fektető vállalkozásokkal (Panasonic, Fujitsu) hatalmas befektetésekkel támogatja a high-tech vállalkozásokat és nagy hangsúlyt fektet az ország élelmiszerellátásának megerősítésére (1. kép). A mezőgazdaság kiemelkedő szerepet játszik most a Japán kormány élelmezésbiztonsági terveinek újjáélesztésében, azzal a céllal tehát, hogy az elavult, kisméretű és szétszórt mezőgazdasági szektort modern, iparosodott, sőt exportorientált növekedési ágazattá fordítsa. A mezőgazdasági ágazatuk korszerűsítésének kérdése még sürgetőbbé vált, mivel Japán és az EU idén megkötötte a szabad kereskedelmi megállapodást, Japán csökkenteni fogja a behozatali vámokat számos élelmiszertermék esetében. Annak érdekében viszont, hogy megbirkózhassanak a kereskedelem liberalizációjával, az idősödő japán gazdálkodóknak versenyképesebbé kell válniuk. Ebben a magas élelmiszer-kiskereskedelmi árak és a nagyvonalú állami támogatások is segítik őket. Japánnak tehát a mezőgazdaság terén is be kell fektetnie az innovációba és a tőkeigényes termelésbe.

És itt jön be a képbe Hollandia, ez elmúlt években a Japán kormány szoros együttműködést kezdett szorgalmazni Hollandiával. Ennek tükrében a Wageningeni Egyetem több kutatást is elindított Japán több együttműködő partnerével. A közös kutatási programot a Nemzeti Agrárkutatási Szervezet (NARO), Japán, valamint a Wageningen University & Research (WUR), Hollandia végzi. Mivel a munkaerőköltségek Japánban rendkívül magasak, és a munkaerő hatékonysága általában alacsonyabb, mint Hollandiában, a WUR és a NARO szakértői a munkafolyamatok és a jövőbeni automatizálás terén is folytatnak tanulmányokat. Japánban az egyszerű szerkezetű, műanyaggal borított termesztőlétesítmények még mindig népszerűek, a modernizálás hatására azonban növekvő tendencia az erősebb üvegház építése, amely megfelel a helyi éghajlati viszonyoknak, mint például a tájfun, a nagy hóesés és a földrengések. A legmelegebb vidékeken pedig kihívást jelent a termesztőberendezések hűtése.

Zöldségfélék oltásával kapcsolatban az első igazán tudományos leírások Japán forrásokból származnak, melyek szerint ott már az 1920-as évektől kezdődően komolyan elkezdtek foglalkozni ezzel. Az oltást a keserű tök (Momordica spp.), a paradicsom, a padlizsán és az étkezési paprika előállítására használják Japánban. Napjainkban az oltás aránya náluk 93,9% a görögdinnye esetében, 92,6% az uborka esetében, 32,0% a sárgadinnye esetében, 57,7% a paradicsom esetében, 79,0% a padlizsán esetében és 13,8% az étkezési paprikánál. A paradicsom és a padlizsán esetében hajtatásban magasabb az oltottak aránya.

A sárgadinnye és a paprika esetében viszonylag alacsony az oltás aránya. 1980 óta a görögdinnye oltási aránya folyamatosan magas (> 90%); az uborka, a paradicsom és nagymértékben csökkent, de azóta kissé emelkedett. A paprika oltása náluk is csak a közelmúltban kezdődött, az oltási arány ezért valószínűleg még növekedni fog. Statisztikai kimutatásaik szerint ma a japán termesztők kb. 60 %-át a kiültetett oltott palántáknak az erre szakosodott palánta előállító cégektől szerzik be.

Az oltott palánták nagymértékű alkalmazásával az oltásra szakosodott palánta nevelő cégek a tömegtermelésre álltak rá. Az oltást a lehető legkorábbi fejlődési stádiumban végzik. Paradicsom (2. kép) és uborka (3. kép) esetében is a legkisebb gyökérközeg alkalmazásával tálcában nevelik az oltványokat.

A hatékonyság növelése és az egyszerűsítés miatt sokszor nem tesznek különbséget a nemes és az alany vetési ideje között. Az oltás után a forradás elősegítésére viszont precízen szabályozható klímájú helyiséget alkalmaznak. A költségek csökkentése érdekében mind a félig, mind a teljesen automatizált oltórobotok fejlesztésére irányuló erőfeszítések ezért Japánban kezdődtek meg az 1980-as évek végén. De a robotok használata még ma is korlátozott, főként az alacsony eredményességi ráta miatt (4. kép).