A fejes káposzta is, mint más káposztafélék, nagyon sok antioxidánst tartalmaz. Ezek az anyagok nemcsak az emberi élelmiszerekben, hanem a növényvédelemben is szerepet játszanak. Egy belgiumi tárolási fajtákkal végzett kísérletben 22 fajtát vizsgáltak arra vonatkozóan, hogy van-e különbség a fajták antioxidáns kapacitása között. Ezzel összefüggésben mérték a fajták tripsz és káposztalisztharmat fogékonyságát is. Végül vizsgálták azt is, hogy van-e összefüggés az antioxidáns kapacitás és a tripsz valamint a lisztharmat fogékonyság között.

Antioxidánsok

Az antioxidánsok (glükozinolátok, C-vitamin, diallilszulfidok, quercitin, allicin, kamferol) értékes bioaktív molekulák a zöldségfélékben. Az étkezésben egészségszabályozó tulajdonságokkal rendelkeznek, de a növényvédelemben is szerepet játszhatnak. A glükozinolátok vagy mustármagolaj glikozidok fontos antioxidánsok, s mint másodlagos metabolitok csaknem minden káposztafélében megtalálhatók. Víz jelenlétében nagy reaktivitású izotiocianáttá alakulnak. Ennek egyik példája a metilizocianát (MITC), mely iparilag is előállítható és növényvédő szerként, talajfertőtlenítőként is használják. Egyes káposztafélék talajba történő bedolgozása talajfertőtlenítő hatással rendelkezik, a növénymaradványból képződő izocianátok hatnak a következő növénykultúrában a gombák, nematódák és rovarok ellen. Emellett káposztafélék termesztésekor a növényben képződő glükozinolátokból képződő mérgező izocianátok védelmet nyújtanak a károsítók vagy kórokozók ellen. Ezért tárolási fejes káposzta kísérletben megvizsgálták az egyes fajták antioxidáns tartalmát, amelyet antioxidáns kapacitásban fejeznek ki. Keresték az összefüggést az antioxidáns kapacitás és a tripsz és a káposztalisztharmat között is. Egy tripsz (Thrips tabaci) és lisztharmat (Erysiphe cruciferarum) rezisztens fajta megtalálása előrelépés lehetne a káposzta növényvédelmében.

Fajtakísérlet

Hét vetőmagcég 22 fajtáját állították be szabadföldi kísérletbe. A vetést 2012 április. 17-én végezték, a kiültetés június 5-én véletlen, blokk elrendezésben, három ismétlésben történt, a szedés december. 6.-án történt. A lisztharmat fertőzés értékelését november 22-én parcellánként 15 fejen rögzítették, a külső leveleken a fertőzöttség arányát a teljes levélfelülethez viszonyították. A tripsz fertőzést 2013 január 9.-én értékelték, fajtánként nyolc darab véletlenszerűen kiválasztott fejen, fejenként a tíz külső borítólevélen. Meghatározták a viszonylagosan fertőzött levelek számát, a legjobban fertőzött leveleket külön is értékelték. Az antioxidáns kapacitás meghatározásához a fejekből fajtánként 750 gramm friss keveréket képeztek, amelyeket analizáltak. A fajták antioxidáns kapacitását fotospektrométeres (ORAC teszt) módszerrel határozták meg. A mintákat fajták szerint a vizsgálatig -80°C-on tárolták, majd fagyasztva szárították, porrá őrölték, így tették alkalmassá az analízishez. Az analízist a Pearson és Sperman korrelációs tesztmódszerrel végezték.

Eredmények, következtetések

Az analízis a fajták között jelentős antioxidáns különbséget mutatott ki. A legalacsonyabb mennyiséget a Kronos fajtában (63,6 mikromol/Trolox-Equivalent/g egység), a legmagasabbat a Sting, Kilazol és Guard fajtákban (100-110 egység) találtak. A tripsz fertőzöttség mértékét három csoportba sorolták. A első csoportban minden fajtánál a legfertőzöttebb levelek elemzésekor a fertőzés mértékében a fajták között nem találtak különbséget. A második és harmadik csoportban a tíz külső levél elemzésekor jelentős különbségeket tapasztaltak. A fajták között a Squadron, Muksuma, Ancoma és Expert voltak a legkevésbé fertőzöttek, a legnagyobb mértéket egy számmal jelzett fajta mutatta. Az antioxidáns kapacitás és tripsz fertőzés mérési eredményeinek összehasonlítása azt az eredményt mutatta, hogy nincs korreláció az antioxidáns kapacitás és a tripsz fogékonyság között. A vizsgálatok szerint az antioxidáns kapacitás és a lisztharmat fertőzöttség között sem találtak összefüggést. Az Ancona, Expect, Sting, Kilazol és Guard fajtáknál – ezek magas antioxidáns kapacitása minimum 90 egység – a legmagasabb lisztharmat fertőzés 7% volt, de ez az érték nem különbözik lényegesen a legalacsonyabb antioxidáns kapacitású (Kronos, Zenon és CB 10669) fajták lisztharmat fertőzöttségétől. Majdnem minden fajtánál közel azonos, 7% szint körüli volt a fertőzés, kivéve az Arcticus és Impala fajtákat, melyeknél jóval a7% alatt maradt a fertőzés. Meg kell azonban jegyezni, hogy a lisztharmat fertőzési nyomás alacsony volt, ezért a fajtaérzékenységre egyértelműen nem lehet következtetést levonni. A vizsgálati eredmények ellentmondásosnak tűnnek, mivel jól ismert, hogy egyes antioxidánsok, mint a glükozinolátok rovarölő hatással rendelkeznek. Nagyon valószínű, hogy egy fajta tripsz és lisztharmat fogékonysága nem függ erősen a növényben található antioxidánsok mennyiségétől, hanem inkább függ a bennük lévő antioxidánsok milyenségétől, mennyiségi és minőségi összetételétől. Az antioxidánsok további vizsgálatával lehet kideríteni a fajták betegség és kártevők iránti fogékonysága közötti összefüggéseket.

Proeftuin nieuws cikkét referálta
Malatinszki György