2015. szeptember 30-án, Boldogkőváralján megtartott szakmai nap második részében az ország valamennyi termelőjét érintő kajszi fapusztulásról osztották meg tapasztalataikat a kerekasztal résztvevői keresve az okokat, a kutatás-fejlesztési lehetőségeket, kiemelve a szaktanácsadás szerepét.

Dr. Szabó Zoltán előadásában elmondta: a probléma minden kajszi termesztőt érint az egész országban. Vannak olyan területek, ahol a pusztulás 30–40%-os, a termelés gazdaságosságát veszélyezteti. 15–20 évvel ez-előtt a termesztés súlypontja a gönci körzetre tolódott át. Ennek legfontosabb oka, hogy Kecskemét környékén szinte minden második évben jelentős téli vagy tavaszi fagy fordult elő és igen jelentős terméskiesést okozott. Termésbiztonság szempontjából sokkal kedvezőbbek a 200–250 m magas dombok, domboldalak, ahol 7–10 nappal későbbi a virágzás. Az utóbbi néhány évben új, jelentős probléma jött elő, a nagymértékű pusztulás. A kajszitermesztők közül sokan úgy gondolják, az 5%-os pusztulás teljesen elfogadható mérték, azzal együtt kell élni. De az 5% 3–4 évig összeadódik, tehát mire termőre fordul, összesen már 20%-a hiányzik a termőfelületnek. Ez értékben akkora kiesés, mint az összes magyar kajszi export, ennek az árából évente 200–300 ha új ültetvényt tudnánk létesíteni. Boldogkőváralján 2005 és 2015 között, körülbelül 100 ha-os felületen pusztult ki a kajszi. Három olyan év volt, 2005, 2008 és az idei, amikor 10%-ot meghaladta a pusztulás és csak egy évben volt 5% alatti. 11 évre az átlag 8,5–9 %. 4 év alatt a fáknak már harmada kipusztul, 7 év alatt már a fele kipusztult a termőkorú fáknak és 2015-ben már csak a harmada maradt meg az eredetileg telepített fáknak. Sajnos a pótlás fák is ugyanilyen ütemben pusztulnak, ez azt jelenti, hogy 11 év alatt még egyszer újra telepítjük az ültetvényt. Ennél sokkal rosszabb ültetvények is vannak, egy 9 éves Bergarouge és Bergeron ültetvényben például a fák 40-50 %-a idén pusztult ki. Ez akkora mérték, amikor el kell gondolkodni, érdemes-e tovább folytatni a kajszi termesztést.

Mit tudunk a kajszi fapusztulásról? Sokan foglalkoztak a témával hazánkban és külföldön is. Magyarországról már 1875-ből származik írásos dokumentum, a kajszipusztulás már akkor ismert volt. Tehát nagyon régi téma, együtt jár a kajszitermesztéssel. Nyújtó Ferenc 1959-ben összefoglalta a kajszi pusztulásról tudottakat. 5 éven keresztül 40000 fát vizsgált. 1956-ban kiugró volt, összefüggésbe hozták a téli hideggel illetve más időjárási eseményekkel. Az alany szempontjából is vizsgálták a gutaütés mértékét. A mirabolánt nem tartották jó kajszi alanynak: nem minden fajtával jó az összeforradás mértéke, hosszú a tenyészidő, nem mindig érnek be a vesszők, ezért fagyra is érzékenyebb. 5 év átlagában myrabolánon 10 % volt az éves átlagos pusztulás mértéke. A szilva alanyon sokkal kisebb a pusztulás, itt a gönci termőtájban is vörös szilván létesültek az első ültetvények és hosszabb életűek voltak. A kajszipusztulást különböző baktériumok, gombák is okozhatják. Több országban, így Magyarországon is úgy tűnik, hogy az utóbbi években a fő ok a csonthéjasok európai sárgulása fitoplazma (ESFY).
2009-ben készült egy komolyabb átfogó felmérés ebben a termőtájban, akkor a termőkorú fák nagy többsége, 55–85 %-a volt fertőzött fitoplazmával. Azóta eltelt 6 év, ez a szám valószínűleg nem csökkent. A fertőzött fák különböző ideig élnek, de teljes termést soha nem hoznak. Sajnos már 2–3 éves ültetvényekben találkozhatunk fertőzött, tünetes fákkal. A szilváról is szót kell ejteni. A megyében sok magára hagyott kertben is van szilva, valamint nagyon sok a kökény. A szilvalevél bolha is szereti a kökényt. A vizsgálatok alapján ez a rovar viszi át a fitoplazmát az egészséges kajszi fákra, télre fenyőfélékre húzódik. Úgy tűnik, a megyében kedvezőek a feltételek a szilvalevél bolha szaporodásának. A fitoplazmával szembeni ellenállóság vizsgálatoknak kevés eredménye ismert. Idei évi helyi adatokból összeállított diagramon látható, hogy vannak kevésbé és vannak nagyon hajlamos fajták. A ’Goldrich’ fajta mindenhol kevésbé pusztul, mint a többi. A másik véglet a ’Bergarouge’ , a ’Bergecot’, és a ’Bergeron’ mindegyik nagyon pusztul, így feltételezhető genetikai összefüggés is. A fórum elsődleges célja együttműködésben újabb kutatásokat kezdeményezni.

Szabó József Gara Miklóst kéri, hogy számoljon be arról, hogy ő termelői oldalról hogyan látja a problémát a Balaton déli partján. Gara Miklós szerint rendkívül ellentmondásos információk gyűltek össze. Szabó Zoltán előadásában a ’Tomcot’ fajta előkelő helyen szerepelt a pusztulásra hajlamos fajták között, azonban náluk Balatonvilágoson alig pusztul, így eddig jó fajtának tartotta. Mostanra azonban tele van kétségekkel a fajtát illetően. 1979-ben telepített 45 ha-os, magyar fajtákat tartalmazó ültetvényüket 2009-ben úgy vágták ki, hogy gyakorlatilag nem találkoztak fitoplazmával. Egyetlen fát találtak, amiről laborvizsgálat is igazolta a fertőzést. Ugyanakkor az utóbbi években egyre súlyosabb problémát okoz a pusztulás, sokáig azt gondolta, baktérium okozza, majd a Verticillium lett gyanús, most a fitoplazma. A 2008/2009 nagyon enyhe tél után 15%-körüli pusztulás, míg 2011/2012 hideg tele után szintén ilyen mértékű volt. Azonban az ültetvény különböző termelők kezében van, különböző kondíciók, különböző metszésmódok és terhelések vannak. Érdekes módon a terhelések között nem láttak különbséget a pusztulás mértékében. A fajták között a ’Ceglédi arany’ és ’Ceglédi óriás’ 4–5%-ban pusztultak. A ’Goldrich’ és a ’Harcot’ alig pusztult, szemben a ’Bergeron’-nal. Az alanykérdés fontos, de mivel mindent mirobalánon ültetnek, nem érzékelik a különbséget. A jó kondíciójú fák kevésbé pusztulnak.

Jordán László véleménye szerint a kérdés nagyon súlyos. A jogszabályi hátteret nézve az ESFY karantén károsító. 2009 óta folynak felderítések, megsemmisítést kellett elrendelni ott, ahol újonnan felbukkant. 2009–2012 között 150 millió Ft kártalanítást fizettek ki. Ez a termelőknek segített túllendülni a nehézségeken. Mivel az utóbbi években, az országban mindenhol megjelent a fitoplazma, tovább nem lehet kártérítést fizetni. Sok mindent tudunk a fitoplazmáról és nagyon sok minden viszont nem, ezért a kutatásnak nagyon nagy szerepe van. Ezért részt vállalnak a 2014-ben alakult két munkacsoportban, melyek a fitoplazmás betegségekkel foglalkoznak. Mindenki önként dolgozik. Az itt folyó szakmai munka finanszírozási oldalát meg kell oldani. Ezzel párhuzamosan a hatósági feladatok is felmerülnek: át kell tekinteni a szaporítóanyagelőállítás folyamatát; a szaporítóanyag-előállításban a növényegészségügyi ellenőrző tevékenységet. Itt még van lehetőség, pl. az üzemi törzsültetvényekben pont akkor nincs előírt ellenőrzés, amikor a fitoplazmás tünetek jól láthatók. A felderítéssel jobban kontrollálhatóvá válik a fitoplazma szaporítóanyaggal való terjedése.

Szabó József úgy véli, hogy a NÉBIH eddig is nagyon komoly segítséget nyújtott. Fontos a vektorok szempontjából az TUDÓSÍTÁS 39 2016/MÁRCIUS ZÖLDSÉG-GYÜMÖLCS  PIAC ÉS TECHNOLÓGIA 38 TUDÓSÍTÁS 2016/MÁRCIUS ZÖLDSÉG-GYÜMÖLCS  PIAC ÉS TECHNOLÓGIA elhanyagolt ültetvények kezelése, ilyen esetekben a hatósági beavatkozás. Kiemeli az esetleges növény védőszer engedélyezési problémákat, mivel a kajsziban kevés szer van engedélyezve. Dr. Kölber Mária köszöni a NÉBIH-nek a fitoplazma munkacsoport létrejöttét. A gyümölcs fitoplazma munkacsoport vezetője Dr. Süle Sándor, akinek nagy tapasztalata van a fitoplazmákkal kapcsolatban. Mária a ’80- as években kapcsolódott a munkába, ekkor még fás indikátorokra oltották a fitoplazmát és tünetek alapján mutatták ki. Azóta a molekuláris módszerek elterjedésével, sokkal könnyebb a munka. A Növényvédelmi Szolgálat 2000-ben összeállított egy anyagot, melyben 4 éves felmérést terveztek hazánk csonthéjas termőtájain. Kijelöltek különböző korú (1–5; 10; 15 éves) ültetvényeket és 4 évig szerették volna vizsgálni, hogyan fejlődik a fitoplazma, hiszen akkor már régen ismert volt, hogy a kórokozó itt van Magyarországon. Ebbe a munkába bevonták Rozsnyai Zsuzsát és Süle Sándort, akik már akkor a téma szakértői voltak. Kiadványt készítettek a Szolgálat munkatársai részére és regionális bemutatókat tartottak. Két év után anyagi okok miatt a kutatás megszűnt. Megemlíti, hogy már a ’20-as években ismert volt a gutaütés Magyarországon és a ’60-as években Klement Zoltán vezetésével indult egy munkacsoport, amelyben Rozsnyai Zsuzsanna mikológusként vett részt. A magyar munkacsoport 5 év munka után nemzetközivé szélesedett, mivel látszott a probléma komplexitása, 28 országban több mint 40 féle okot találtak a gutaütésre. 1972-ben alakult meg hivatalosan a nemzetközi csoport. Megállapították, hogy Magyarországon, Franciaországban és Spanyolországban 3 nagy tünetcsoport köré tudták csoportosítani a különböző kórokozókat. Az eredményeket a mostani munkacsoport figyelmébe is ajánlja, nagyon jó kiindulási alap.

Szabó József felkéri Somogyi Norbertet, aki hosszú időt töltött Franciaországban, mondja el, hogy a francia termesztők milyen megoldásokat találtak. Somogyi Norbert összesen 13 évet töltött Franciaországban, a FruitVeB szervezésében két alakalommal is szerveztek csonthéjas szakmai utat. A francia kutatási és szaktanácsadási rendszer megoszlása négyes. A Nemzeti Agrárkutatási Intézet a mezőgazdasági alapkutatások letéteményese, teljes egészében költségvetési forrásból működik, nagyon szorosan együtt a szakmával és a szakmai szervezetekkel. Franciaországban 26 alkalmazott agrárkutatási intézet van, gyakorlatilag minden termékpályára vagy termékcsoportra szerveződött egy külön alkalmazott kutatási intézet, területi alapon lefedik a nagy termesztési körzeteket, finanszírozását tekintve részben a termelők tartják fönn. Az állam pályázati rendszerben ad hozzá kiegészítő támogatást, de a tulajdonosi jogok is a termelőkhöz kötődnek. A finanszírozás egyik része az, amikor a termény első értékesítésre kerül és a nagybani piacon 1–2 ezreléket levonnak az összegből, amit az intézethálózat kap. A francia kertészeti termelés volumenét tekintve ez nagy mennyiségű pénz. A harmadik szint az Agrárkamara, melynek van egy nagyon komoly szaktanácsadó hálózata, ami részben térítésmentes. A negyedik szint már kifejezetten tanácsadási rendszer, itt egyrészt a nagy növényvédőszer forgalmazók kvázi saját tanácsadói működnek a terpen, másrészt a szövetkezetek. Franciaországban a termelők legalább ¾-e tagja szövetkezetnek, az országban 3200 szövetkezet van.

Szabó József szerint, amit a francia példa mutat, az, hogy a termelőnek is – ezrelékekről, fillérekről beszélünk – hozzá kell járulni a kutatás-fejlesztéshez, barátkozni kell a gondolattal.

Dr. Süle Sándor elmondja, az ESFY fitoplazmát 1992-ben találták meg Magyarországon. Az elmúlt 10 évben egy fillért nem kapott a téma kutatási célra. Ha az előbb elhangozott több mint 100 millió Ft-nak, ami kártérítésre ment el, csak a felét megkapta volna a kutatás, akkor méltán lehetne számon kérni az eredményeket. Nálunk nincs meg az a lehetőség, hogy alkalmazott, gyakorlati kutatásokra lehetne pályázni. A klasszikus védekezési eljárásnak 3–4 pillére van, első az egészséges szaporítóanyag használata.Ez a faiskolából indul ki, az anyafák egészségi állapota fontos. Ezért felajánlja, hogy előadást tart a faiskolásoknak, hogy fölismerjék a betegséget, milyen gyorsteszteket csinálhat meg maga a faiskolás is. Az erre a betegségre vonatkozó jogszabályokat is át lehetne dolgozni, ami a sharka vírusra vonatkozik jó, ugyanezt kellene alkalmazni a fitoplazmára is, kicsit átdolgozva. Másik fontos pont a gyümölcsösök fenntartása, hogy fitoplazmától mentesen fenn lehessen tartani az ültetvényeket, mint a tősarjak eltávolítása vagy olyan alanyok használata, melyeknek nincs tősarja, a védősávok betartása. Külön gondot jelentenek a kökénnyel teli természetvédelmi területek ültevényekhez való közelsége. Fontos lenne a fertőzött fák eltávolítása. A fertőzött fa olyan illatanyagot bocsát ki, amely vonzza a szilvalevél bolhát. A rovar tavasszal a fenyőkről kökényre települ át, onnan migrál a beteg kajszifákra. Az ültetvényben aztán egyik fáról a másikra viszi a betegséget. A bemutatott képeken is látszik, hogy a fertőzések lokalizáltan vannak jelen az ültetvényben és általában egy pontról, egy fertőzött fáról terjednek. Sarkalatos az inszekticidek hiánya, egy kontaktszert tud a termesztő használni tavasszal a levélbolha betelepülésekor, de annak viszonylag rövid, 3–4 nap a hatástartama. Van még egy felszívódó készítmény, de annak kontakt hatása csak 2 óra. A kettő között, virágzás idején hiányzik egy olyan méhkímélő készítmény, amit a technológiába lehetne illeszteni. Nem elég a régi módon gondolkodni, kutatást kell folytatni, aminek 4–5 éven belül meg kell, hogy legyen az eredménye.

Szabó József Palesits Zsoltnak adja át a szót, aki faiskolásként részese a fajtabehozatalnak és az értékelésnek.

Palesits Zsolt szerint a magyar faiskolák kb. 6 magyar fajtát csinálnak: Gönci magyar kajszi; Magyar kajszi c.235; Ceglédi óriás; Ceglédi arany; Pannónia; és magyarnak nevezi a Bergeront. Ezeken kívül külföldről vásárolt nem licenszes fajtákat, melyek a Goldrich; Orangered; Hargrand. Az összes többit behozzák az országba, ha igány van rá. A fajtákról nagyon nincs tudomása, melyik pusztul jobban, régebben azt hallotta, hogy a Bergeron pusztulékony. Ezt azzal próbálták kivédeni, hogy csak Németországból hoztak be szemzőhajtást, oltócsapot, de nem tudja megmondani, hogy hatásos e, az jobb biológiai anyag vagy sem, de bízik benne, hogy igen. Az alanyokról elmondta, hogy nálunk elég szűk fajtahasználat van, a myrobalán magoncot használják, de a vadkajszit nem. Ennek magyarázata, hogy a mirabolán alany eltelepítve később jó lesz a kajszihoz vagy szilvához is, attól függ, mire van igény. A vadkajszi csak kajszihoz jó. Így leszűkült a kör, és a myrabolánnak sem a klónjait használják, mint régen, hanem jó minőségű certifikált magonc myrabolánt. Ugyanígy a szemzőhajtás minősége is a lehető legjobb. A faiskolások betartják az előírásokat, a legjobb minőségű anyagot akarják előállítani. Szilvahimlőre tesztel is minden faiskola, de fitoplazmára nem. Szaporítás technikákkal kapcsolatban elmondta, hogy szemzéssel állítáják elő a kajszit, de kézben oltással is lehet. Egészséges szaporítóanyagot raknak össze, amiből egészséges oltvány lesz, de ezt be lehet fertőzni, ha nemfigyelnek oda. A szemzés magasságának fapusztulásra gyakorolt hatásáról nem tud mit mondani, már a hazai faiskolák is 20–30 cm magasan szemeznek. Az olasz faiskolák egyetlen alanyfajtát, a Myrobalan 29ºC-t használják, ami egy merisztémaszaporított, nagyon erős növekedésű alany, a szaporítás mód minden előnyével. Ezért a fák is erősen nőnek rajta. Nyugat-Európában szintén merisztéma- vagy dugvány alanyokat használnak, pl. a St. Julien-t, ami nem sarjadzik. Használják a Vavit alanyt, ami egy Wangenheim szilva merisztémaszaporított változata, illetve a Veiva alanyt, ami ennek a változata, ezeknek hasonlóan jó paramétereik vannak. A faiskolások megtesznek mindent, ami lehetséges. Ha szűrni fogják a törzsfákat fitoplazmára, nagyon szívesen veszik, hiszen az a céljuk, hogy a gazdák magyar szaporítóanyagot vegyenek.

Szabó József felkéri Fodor Zoltánt, hogy a francia példát hallva mondja el, hogyan látja a NAK szerepét, miben tud részt vállalni a problémát illetően. Fodor Zoltán a kamara igazgatóságainak szakmai központját képviseli. Szomorúan hallotta, hogy a fitoplazma kutatása semmilyen támogatásban nem részesült. Ez a jövőben változni fog, jelentős források lesznek mind a VP-ben, mind más operatív programokban az ilyen jellegű, gyakorlati problémák megoldására. A kamara segíteni tud az agrárinnovációs csoport szervezésében és működésében. A szaktanácsadási hálózaton keresztül az eredmények terjesztésében szeretnének szerepet vállalni, hogy a probláma minél hamrabb orvosolható legyen. A harmadik terület az európai promóciós programok. Az árualap elhelyezésével kapcsolatban uniós marketingprogramokat szeretnének indítani. Szabó József kéri a hallgatóságot szóljon hozzá a beszélgetéshez.

Szőnyegi Sándor (osztályvezető, NÉBIH NTAI Növény-egészségügyi és Szaporítóanyag Ellenőrzési Osztály) a magyarországi rendszer működését szeretné bemutatni. A ’70-es évek közepén francia mintára építették: bázis, prebázis és üzemi törzsültetvények vannak. A különbség, hogy a bázis ültetvényt nem kell fenntartani, az üzemi törzsültetvényeket a prebázis ültetvényekből el lehet látni szaporítóanyaggal. A prebázist háló alatt tartják a kutatóintézetben. Az oda bekerült fajtákat szabadföldi főtesztnek vetik alá, ez egy 4 éves tesztelési eljárás, ami kimutatja a fitoplazmát. Így a kiindulási anyag fertőzés mentes. Üzemi törzsültetvényeknél lehetséges, hogy a szilvalevélbolha befertőzi. Magyarországon csekély mértékben van jelen a szilvalevélbolha, Borsod, Somogy és Nógrád megyékben van, a többi helyen csak nyomokban mutatták ki a rovart. Az üzemi törzsültetvények tesztelése a későbbiekben lehetséges lenne, de a tünetmentes növényeken még PCR vizsgálattal is kicsi az esélye a fitoplazma kimutatásának. Az alanykérdéssel kapcsolatban elmondta, hogy Szerbiában hasonló probléma a kajszi elhalása, ott faiskolában mirobalánra szilvát szemeznek, egy évig nevelik, majd arra szemzik a kajszit. Ott jónak találták.

Szabó József szeretné felhívni a leendő munkacsoport figyelmét, hogy nagyon sok eredmény van, amit össze kellene fésülni. Ha valaki azt gondolja, hogy most csak fitoplazma probléma van és nincs más, az valószínűleg téved. Dr. Rozsnyai Zsuzsa az 1980-as évek elején nagyon sokat járt Gönc környékére a kajszitermesztési problémák miatt. Hangsúlyozza, hogy mennyire fontos a termőhely és a fajta. Klement Zoltánnal, Virág Lajossal Balatonbogláron és Kecskeméten 8 éves ültetvényeket 12 éves korukig vizsgálták, 15 fajtát különböző termőhelyeken. A Gönci magyar kajszi Péntekhelyen 12 éves korára az ültetvény 10,6%-án pusztult ki, Kecskeméten 23,6%-a. Ezzel a példával szerette volna érzékkeltetni, mennyire fontos a termőhely és a fajta. A szemzéssel kapcsolatban szeretne hozzászólni, a magasabban lévő szemzés a gombabetegségek szempontjából jobb. A mély ültetés azonban nagyon rossz, olyan kórokozók is megjelennek, melyek nem Citospora, nem Verticillium stb. hanem egy Macrophomina faj. A Verticillium az ’50-es ’60-as években nagyon erősen pusztított, az utóbbi években újra felerősödött.

Antyipenkó Beáta (Gyümölcsért Kft.) szeretné felhívni a figyelmet arra, hogy egyre több a növényvédelmi probléma, ami az utóbbi néhány évben jött elő, pl. lisztharmat, szilvalevélbolha, stb. Ezzel szemben az engedélyezett készítmények száma rohamosan fogy, a hatékony védekezés nehezen kivitelezhető. A zonalitás miatt az engedélykérelmek sorra elbuktak, közben versenyezni kell a külföldi versenytársakkal, ahol hatékonyabban tudnak védekezni, mert több engedélyezett készítményük van. Skola István (NAIK Ceglédi Állomás) olaszországi mikroszaporító vállalatnál tett látogatását említi, ahol azt tapasztalták, hogy Olaszországban, Törökországban, Spanyolországban egyre nagyobb igény mutatkozik a gyökérnemes kajszik előállítására a myrobalán alanyok hátrányainak kiküszöbölésére. Érdemes ezen elgondolkozni, ehhez azonban mikroszaporító laboratóriumra van szükség. Másik érdekesség, hogy mindig vannak ellenálló, hosszú életű fák, ezért lehetne kezdeményezi egy új klónszelekciót a Gönci kajszi esetében is.

Hunyadi István (FrutiVeB) elmondja, jó ideje folyik már a FruitVeB-nél az a munka, mely a kiskultúrák növényvédelmét kívánja segíteni, ebben a NÉBIH partnerséget vállalt. Szabó József – Jordán Lászlót azért kérdezem, mert ez a zonális probléma mindig előjön, és szinte megoldhatatlannak tűnik. Jordán László – a növényvédőszerek zonális engedélyezése egy rendkívül bonyolult dolog, az elfogadása ellen a kollégák mindent megtettek, sajnos csak részeredményeket értek el. Amikor növényvédőszerengedélyezést kezdeményez egy gyártó, adott zónán belül meg kell jelölnie azokat a tagállamokat, ahol forgalomba akarja azt hozni (növényvédőszer engedélyezéssel kapcsolatban három zóna van: északi, déli és középső). Ezeknek a tagállamoknak a bevonásával az egyik, a gyártó által megjelölt tagállam fogja lefolytatni az engedélyezési eljárást. Van egy másik zóna a növényvédőszer maradékok vonatkozásában, északi és déli zóna. Ott az a probléma, hogy északi zónában déli zónás adatokat nem lehet figyelembe venni vagy fordítva, tehát hiába vannak adatok a déli zónából. Ez alól kivételt képez a zárt termesztőberendezés, ott nem érvényesülnek ilyen nyilvánvalóan a zónák. Ezeknek a korlátoknak a figyelembe vételével kell az engedélyezést lefolytatni, ami nyilván olyan kérdéseket vet fel, hogy miért lehet engedélye egy növényvédőszernek az egyik tagállamban míg a másikban miért nem.

Rácz Róbert (a Corvinus Egyetem kísérleti telepeit irányította Pedrycz Andrzej vezetésével.) egy nagyon érdekes megfigyelésről számolt be. A gyűjteményben kétszáz egynéhány fajtát gyűjtöttek össze, 2005-ben találták meg először a fitoplazmát egy őszibarackon. 2009-ben is 30 %-os pusztulás volt a kajsziban, de akkor még a Verticilliumra gondoltak, 2014-re ez úgy megfordult, hogy az összes kajszi fitoplazmától pusztult ki. A faiskolás szemzőhajtás ültetvényben(205 fa, 15 fajta) amit radikálisan metszenek, a produktum maga a vessző, 12 év alatt egy darab fa sem pusztult ki. Amikor a törzsültetvényt kizárták életkora miatt, termőben hagyták, és két év alatt ugyanazokat a statisztikai eredményeket produkálta, 30%-pusztulást mutatott 2014-re.

Szabó József kérdezi Gara Miklós termelőt, mit vár ettől a programtól, milyen eredményekre számít? Gara Miklós – Abban bízom, hogy az itt ülőknek külön-külön sok olyan megfigyelése, gondolata lehet, melyek összegződve tényleg közelebb visznek a megoldáshoz. Akár csak az alany használat kérdése, vagy a gyökérfertőzések kérdése vagy ennek az egész levélbolhának a kérdése.

Dr. Kölber Mária – Annyit szeretnék még hozzátenni, hogy az eddigi tapasztalatok alapján egészen biztosak vagyunk benne, hogy nagyon összetett problémáról van szó. Biztos hogy a fitoplazma fontos szerepet játszik benne, de ahogy itt hallom a tüneteket, azok nagy része nem fitoplazma, hanem más kórokozó. A fitoplazma munkacsoport a NÉBIH-el karöltve kutatási célprogramot tervez, amin belül különböző kisebb projektek keretében az okokat célirányosan vizsgálnánk.

Mádi Zsolt (termelő, 10 ha kajszi Alföld)- Érdekes, hogy nálunk minden kökénytől, fenyőtől elzárva tapasztaljuk a tüneteket. 2005–2007-ig a fajták pusztulásban nem váltak el egymástól, Verticillium-nak tulajdonítottam és a mértékét tűrhetőnek gondoltuk. Utána jött az extra pusztulás, amit a fitoplazmának gondoltunk. Itt viszont a magyar fajták már erősen elváltak egymástól. Egyes fajták megmaradtak 80 %-ban, ami egy 20 éves ültetvénynél egyedülálló, de van olyan, pl Bergeron, ahol már szinte nincs is fa.

Szabó József – A mai nap azt szerettükvolna megvilágítani, hogy a probléma nagyon fontos gazdasági súlyú, mely már nem csak egy-egy termelőt érint, hanem az egész kajszi vertikumot, az egész országot. Ezzel szerettük volna felhívni a figyelmet. A termelőknek tudomásul kell venni, hogy be kell vonni a kutatást a probléma megoldásába, segíteni kell egymás munkáját. A beszélgetés rövidített változata, a teljes anyag a szerkesztőségben elérhető.

Hunyadi István
és LEDÓNÉ DARÁZSI HAJNALKA
Fotók: Dr. Szabó Zoltán