Cikkünk előző Lapszámban megjelenő, 1. részében a működtetés egy átlagos évére vonatkozóan elemeztük a termelés költség-jövedelem viszonyait. Ezen rövid időtávú elemzések azonban nem utalnak egyértelműen arra, hogy a kezdeti nagy tőkebefektetés mikor és milyen gazdaságossági mutatók mellett térül meg. Jelen elemzésben hosszú időtávra vonatkozó beruházás-gazdaságossági vizsgálatokat végzünk, mely a megtérülési idő, a kumulált nyereség és a tőkearányos jövedelmezőség meghatározására irányul.

Beruházási költség és peremfeltételek

Egy tevékenység gazdasági megítélésében igen fontos szerepet játszik, hogy a be-fektetett tőke mennyi idő alatt térül meg, különösen akkor, ha olyan nagy összegű befektetésről van szó, mint a hajtatott termesztésben. A hagyományos fóliaház esetében a befektetett tőkeigény egy hektárra vetítve 100 millió Ft, blokkrendszerű fólia-háznál 180 millió Ft, míg az üvegház létesítési költsége 300 millió Ft. A peremfeltételek között említést kell tennünk arról, hogy a termálkút fúrása nincs benne a beruházási tőkeszükségletben, azt feltételezzük, hogy a beruházást végrehajtó vállalkozás termálkúttal már rendelkezik. A fóliasátor és a blokkrendszerű fóliaház beruházás igénye magában foglalja a külső műanyagfólia-borítás költségét is (ez kb. 10-10 millió Ft a teljes beruházásból), melyet azonban 4-5 évente cserélni szükséges. Az elemzés fontos peremfeltétele, hogy a vizsgálatokat 15 éves időtávra végeztem. Egy hajtatóberendezés élettartama ennél hosszabb, de kiindulási alap, hogyha ennyi idő alatt nem térül meg, akkor nem érdemes beruházni. A beruházásban és termelésben lekötött tőke kamatigényeként az MNB által kínált hosszúlejáratú állampapírok elmúlt ötéves referenciahozamát vettem alapul, ezért a vizsgálatok során alkalmazott kalkulatív kamatláb 5%. Figyelembe kell venni azt is, hogy a számítások az általános költségek figyelembe vétele nélkül készültek, így a mutatók értéke kedvezőbb, mint a menedzsment költségekkel együtt!

A beruházás gazdaságossága

A beruházás gazdaságosságát jellemző főbb mutatókat az 1. ábra és az 1. táblázat foglalja össze. A nettó jelenérték (Net Present Value, NPV) adott évi értéke azt fejezi ki, hogy mennyivel hozott több nyereséget a kertészeti beruházásunk, mintha a termelésbe fektetett tőkét 5%-os kamatra, ugyanakkora futamidőre állampapírba vagy bankbetétbe fektettük volna. A megtérülési idő ott van, ahol a nettó jelenérték átlépi a nullát, ami azt jelenti, hogy ekkor járunk először ott, mintha állampapírba/bankba fektettük volna be a pénzünket. A tőkearányos jövedelmezőség azt fejezi ki, hogy mekkora kamatra kellett volna befektetni a pénzünket ahhoz, hogy az ugyanakkora nyereséget hozzon, mint a paradicsomtermelés (vagy-is a 100 Ft befektetett tőkével sokéves átlagban realizált jövedelemre utal). A jövedelmezőségi index azt jelzi, hogy hányszor térül vissza a beruházott tőke.

Az 1. táblázat foglalja össze a beruházás-gazdaságossági mutatók értékeit, melyek alapján összességében mindegyik termesztőberendezés gazdaságosnak bizonyul, de más-más mértékben. A tisztán saját forrásból végzett beruházás vonatkozásában a következő főbb megállapítások tehetők.

A nettó jelenérték (NPV) a 15. év végén a hagyományos fóliaház esetében 55,5 millió Ft/ha, az üvegház esetében 197,6 millió Ft/ha, míg a blokkrendszerű fólia-ház 186,7 millió Ft-tal termel több nyereséget hektáronként 15 év alatt, mintha bankba fektetnénk a pénzünket. Megállapítható tehát, hogy egységnyi területen a legtőkeigényesebb üvegház termeli a legnagyobb jövedelemtömeget, ettől mint-egy 5%-kal marad el a blokkfólia, míg a hagyományos fóliasátor ennek mindössze harmadát-negyedét képes produkálni.

A három termesztőberendezés megtérülési idejében (DPP) nincs nagyságrendi eltérés, 1-1 év eltéréssel térülnek meg a beruházások: a hagyományos fólia térül meg a legkésőbb (9 év), jóllehet ennek legkisebb a beruházásigénye, ezt követi a legtőkeigényesebb üvegház (8 év), majd leggyorsabb megtérüléssel a blokkfólia rendelkezik (7 év).

A tőkearányos jövedelmezőség (IRR) értékei 12 és 18% között mozognak, tehát minden esetben jelentősen meghaladják a kalkulatív kamatlábat. A 0. évben be-fektetett pénzösszegünk ilyen pénzpiaci kamatok mellett hozna ugyanannyi tiszta nyereséget, mint a beruházásunk a 15 éves élettartama alatt. A legkedvezőbb érték a blokkfóliánál mérhető (18,0%), vagyis itt a legpozitívabb a befektetett tőke és a termelt nyereség aránya. A hagyományos fólia és az üvegház tőkearányos jövedelmezősége ettől elmarad, és érdekes, hogy nem esik messze egymástól (12,4%, illetve 13,6%), jóllehet az üvegház mintegy 3,5-szer nagyobb jövedelemtömeg előállítására képes. A tőkearányos jövedelmezőségükben mérhető szerényebb eltérés oka az, hogy ehhez a 3,5-szer nagyobb jövedelemhez 3-szor nagyobb tőkebefektetés is szükséges.

A befektetett tőke visszatérülésének arányát a PI mutató fejezi ki. A modern üvegház a 30 000 Ft/m2-es beruházási költségét 1,66-szor termeli ki a 15 év alatt, a hagyományos fóliaház mutatója a legalacsonyabb (1,56-szor térül meg a kezdeti 10 000 Ft/m2 tőke), míg a legkedvezőbb értéket a blokkrendszerű fóliaház veszi fel: a beruházott 18 000 Ft/m2 tőke 2,04-szer térül vissza.

Fentiek alapján megállapítható, hogy a tisztán saját forrásból kivitelezett beruházás esetében a legnagyobb abszolút jövedelemtömeg (NPV) előállítására – a befektetett tőkétől függetlenül – az üveg-ház képes. Azonban a másik három gazdaságossági mutató esetében, melyek valamilyen formában figyelembe veszik a befektetett tőke nagyságát is (DPP, PI, IRR), a legkedvezőbb értékeket blokkrendszerű fólia adja. Ennek oka, hogy befektetett tőkeigénye mintegy 40%-kal alacsonyabb, mint az üvegházé, termelt nyeresége (NPV) viszont mindössze csak 5-10%-kal marad el ettől, vagyis itt a legkedvezőbb a befektetett tőke és a termelt jövedelem aránya. A hagyományos fóliasátor mutatja minden tekintetben a legkedvezőtlenebb értékeket, az általános költségek felszámításával együtt már a gazdaságtalanság határán lenne a beruházás.

Tekintettel arra, hogy 2007-2013. között az ÚMVP, jelenleg pedig a VP keretein belül jelentős beruházási támogatást lehet igényelni termesztőberendezések létesítésére, lefuttattam az elemzéseket 50%-os támogatás mellett is. Ez azt jelenti, hogy az 1. ábrán szereplő NPV-görbék a 0. évben sokkal magasabbról (a beruházási költség feléről) indulnak, mert a másik fele a vissza nem térítendő támogatás. Az 1. táblázatban látható, hogy a támogatással hozzávetőlegesen 4-5 évvel rövidebb, vagyis fele annyi meg-térülési időket kapunk. A banki kamat fölötti kumulált nyereség (NPV) értéke a modern üvegháznál 76%-kal, a blokkrendszerű fóliaháznál 48%-kal, és a legrosszabbul teljesítő hagyományos fólia esetében is 92%-kal növekedett, illetve a tőkearányos jövedelmezőségi mutatók több, mint duplájukra emelkedtek. A beruházási támogatás tehát nagyon jelentős hatással van nem csak a beruházás finanszírozhatóságára, hanem gazdaságosságára is.

Miért éppen üvegház?

Felmerül a kérdés, hogy a gyakorlatban miért egyre inkább üvegházat létesítenek paradicsomhajtatás céljára blokkrendszerű fóliák helyett. Ennek oka alapvetően az, hogy az 50%-os beruházási támogatás a nagyobb beruházási tőkeigényt jobban tompítja, így arányaiban kedvezőbben hat a magas tőke-igényű beruházások gazdaságosságára. A mutatók változásának mértéke arra enged következtetni, hogy a beruházási támogatás a legkevésbé – bár még így is számot-tevően – a blokkrendszerű fóliaház eredményeire van hatással. Megállapítható tehát, hogy bár minden termesztőberendezésben minden mutató értéke jelentősen javul a támogatás hatására, ám a modern üvegházra gyakorol a legkedvezőbb hatást (jelentősen nő a különbség a nettó jelenértékben, és tompul a tőkearányos jövedelmezőségben az üvegház javára). Továbbá, ha a jelenlegi munkaerőhiányos környezetben figyelem-be vesszük, hogy az üvegházban az egységnyi termék előállításához szükséges munkaerőigény 20-30%-kal alacsonyabb, mint a blokkfólia esetében (lásd a cikk 1. részét), akkor ebben a gazdasági környezetben racionálisabb döntés az üvegház létesítése. További előnyként szól az üvegház mellett, hogy elkerüljük a 4-5 évenkénti fóliacserével járó munkák nehézségeit is.

A termelés kockázata

A beruházás-gazdaságossági elemzést érzékenység-vizsgálatok egészítik ki, mert a termeléssel járó jelentős kockázatok csak ezzel kezelhetők le. Ahhoz, hogy gazdaságilag megalapozott döntést tudjunk hozni egy beruházás esetében, számításba kell vennünk olyan környezeti feltételeket is, amelyek az átlagmodellben szereplő értékeket változtatják, ezzel hatást gyakorolva a gazdálkodás eredményére.

Az érzékenység-vizsgálatok – itt nem részletezett eredményei – alapján az alábbi főbb megállapítások tehetők:
• A termelés gazdaságosságára legnagyobb hatással a terméshozam és az értékesítési ár változása van, a költségoldali tényezők hatása jóval kisebb.
• A hagyományos fóliasátor esetében már a hozam vagy az értékesítési ár 7-9%-os csökkenése is gazdaságtalanba fordítja a termelést. A blokkfóliánál 19-23%-os, az üvegháznál 15-18%-os hozam- vagy árcsökkenés is elegendő ahhoz, hogy gazdaságtalanná váljon a termelés.

Ezen eredmények arra engednek következtetni, hogy a gazdaságosság a fóliasátorban nagyon „sérülékeny”, míg a másik két termesztőberendezésben kisebb a hozam- és az árérzékenység, de ezzel együtt nagyon szűk a gazdaságos termelést biztosító hozam- és árintervallum!

Összegzés

Az elemzések eredményeiből kiderül, hogy a hagyományos fóliasátrakban folytatható a legszerényebb gazdaságossági paraméterekkel a paradicsomtermelés, még akkor is, ha ennek legalacsonyabb a tőkeigénye. Az általános költségekkel együtt már közel gazdaságtalan a termelés. Ennél fogva alternatíva csak a blokkrendszerű fólia és az üvegház lehet. Előbbinek kedvezőbb a tőkearányos jövedelmezősége és a jövedelmezőségi indexe (tehát tőkearányosan teljesít jobban), míg az üvegház termeli a nagyobb abszolút profittömeget (tehát a jövedelemtermelő képessége kedvezőbb), a megtérülési idejükben ezzel együtt nincs számottevő különbség. Mivel a beruházási támogatás és a hozamváltozás döntő hatással van a gazdaságosságra, a versenyképes termelés szempontjából mindenképpen kulcskérdés a támogatások hatékony ki-használása és a magas, professzionális termelési színvonal fenntartása.

Szerző:
Dorogi Dóra, gazdasági agrármérnök
(MSc.) hallgató
Debreceni Egyetem
Gazdaságtudományi Kar