A TÉSZ-ÉSZ Nonprofit Kft. e rendezvényén az öntözés alapelveiről és a finom szabályozási lehetőségekről Szőriné Zielinska Alicja szaktanácsadó beszélt. A zöldséghajtatás hazánkban is már nagyrészt (80-85%-ban) talaj nélkül, izolált közegen történik, így az előadó a hidrokultúrás modern öntözési elveket és irányokat foglalta össze. A rendezők szándéka volt, hogy a 2014-2020 uniós fejlesztési időszakra készülve a kertészek – mintegy előkészítve fejlesztési döntésüket – időszerű információkhoz, korszerű technológiai ismeretekhez jussanak.

A víz a gyökéren keresztül a szállítóedényeken át jut a növénybe a párologtatás útján. A párologtatás mértéke függ a levélfelülettől, a leveleken kifejlődött légzőnyílások (sztómák) számától, a növény környezetétől. Ha a levél környezetében alacsonyabb a pára, akkor intenzívebb a párologtatás, illetve ha a gyökér és a levél között hőmérsékletkülönbség van, akkor erőteljesebb a levelek szívó ereje, nagyobb a vízfelvétel. A vízfelvételt rontja, ha közegben az oldat koncentrált, nem megfelelő az EC. Ha túl alacsony a levegő páratartalma (50% alatt), akkor a növény már védi magát, csökkenti a párologtatást. Ha a levél nem tudja a felvett vizet elpárologtatni, akkor az túlzott mennyiségben jut a termésbe és felreped. Négy alapvető kérdés, ami fölmerül az öntözéssel kapcsolatban: mikor, mennyit, hogyan és mivel öntözzünk? A növény vízszükséglete, akkor jelentkezik, amikor párologtat, így általában az öntözővíz 98%-át nappal juttatjuk ki. A sztómák fényre és hőre nyílnak, így az öntözést, ha időre történik, akkor napkelte után egynégy órával célszerű elkezdeni. A fényintenzitásra induló öntözésszabályozásra nem lehet minden esetben hagyatkozni, mert téli, kora tavaszi vagy borús időszakokban, amikor túl kevés a fény más tényezők is nagy hatással vannak a vízfelvételre. A legjobb, ha az elpárologtatott vízre, azaz a közeg súlyváltozásra szabályozzuk az öntözést. Az első öntözést javasolt a párologtatás indulása után indítani, olyankor a növény jobban fel tudja venni az összes tápelemet, főleg a bórt és a kalciumot. Amennyiben túl korán indítjuk, a növény felveszi a vizet, de nem tudja elpárologtatni, kialakulnak az ödémás sejtek, termésrepedések. A közeg 1-1,5%-os súlycsökkenésnél már javasolt öntözni mert ez jelzi, hogy elindult a párologtatás. Főleg nyáron, illetve szeles időben előfordul, hogy szükséges az öntözés korábbi indítása, akár 1 órával a napfelkelte előtt. Száraz közegnél, amelyiknek kicsi a pufferhatása, nagyon generatív növény esetén a korábbi kezdés vegetatív impulzust ad a növényeknek. Későbbi indítás akkor célszerű, ha energia ernyőt használunk, az öntözést az ernyő nyitása után 0,5-1 órával érdemes elkezdeni. A repedt bogyók azonnal jelzik, hogy az öntözés és a párologtatás nincsenek egyensúlyban: később kell öntözni és reggel nagyobbra kell nyitni a szellőzőket. Az árnyékolás után, egy héten át kb. egy órával később kell kezdeni az öntözéseket, amíg a növény átáll a kevesebb fényre. Vegetatív növénynél, oltott növénynél is célszerű a későbbi vízkijuttatás.

Mikor fejezzük be, hány órával napnyugta előtt?

Ha idővezérlést használunk, akkor nyáron napnyugta előtt 1-1,5 órával be lehet fejezni az öntözést. Ha a besugárzás a szabályozó, akkor 150-200 W/m2 fényintenzitás értéknél, vagy akkor, ha a nap végéig még 70-100 Joul/cm2 fényösszeg gyűlik. Ha az elpárologtatott víz súlya alapján irányítjuk, akkor a leállítás után 3 órával érdemes megfigyelni mennyit csökkent a nedvességtartalom, ez ne legyen több mint 3%. Ha túl korán fejezzük be az öntözést, gyenge lesz a növény növekedése és gyakori a termésrúgás a paprikánál. Szeles, napos időben, nagy terméstömeg, kevés közeg, vegetatív túlsúly esetén a későbbi öntözések eredményesek az állomány egyensúlyának javításában illetve fenntartásában. Az általános szabályokon túl olyan esetek is előfordulhatnak, amikor terven felüli, rendellenes öntözésekre van szükség. Ilyen pl. a palántanevelés, ahol a kis közeg gyorsan kiszárad, vigyázni kell, hogy 50% alá ne menjen a nedvesség, mert a fiatal gyökerek elpusztulhatnak. Plusz éjszakai öntözésre szükség lehet nagyon szeles időben vagy magas napi átlaghőmérséklet mellett. Az éjszaka elején a kisebb öntözés segíti a termések „súly növekedését”, a magok körüli kocsonyás rész telítődését, így darabosabb paradicsom bogyó nevelhető. Extra öntözés alkalmazható hűtési céllal is, hogy a forró nyári időben a közeg ne legyen 25 °C felett, mert e felett a gyökerek nem tudnak dolgozni, kevés lesz az oxigén a közegben. Az egyszeri öntözési adag általában 250-350 ml/m2, de rendkívüli esetekben a mennyiség ettől eltérhet: hűtésre 600 ml/m2 lehet, és kiszáradás ellen akár 200- 250 ml/m2.

Mennyi öntözővizet adjunk a növénynek?

A mennyiséget a növény szükséglete határozza meg, plusz a drén mennyisége. A vízigény alapvetően a besugárzási energiától függ: 1,5 m magas paradicsom kultúrában Joulonként, négyzetméterenként a növények felveszik és elpárologtatják a 2 ml tápoldatot, 1 ml viszont szükséges a drénre. Üvegházban, paprikánál egy méter fejlettségű növény párologtatására 1,8 ml/ Joul/m2 vízadag számolható. Nagyon fontos, hogy elegendő drén legyen, hogy ne halmozódjanak fel a káros elemek. A drén mennyisége függ a vízminőségtől is, minél rosszabb a vízminőség annál nagyobb drénnel kell dolgozni. Általában 25-30% a javasolt a drén, ezzel egyenlítjük ki az állományban lévő heterogenitást: a növények közötti eltérést (5%), a hőmérsékleti eltérést házon belül (5%), a közegben lévő eltérést (5%), a párologtatásban lévő különbséget (10%). A drén többsége 10-15 óra között kell, hogy legyen, 9-10 előtt nem javasolt, hogy megjelenjen (akkor növeljük a közeg nedvességtartalmát), 15 óra után pedig minimális mennyiségben. A vízfelvételt leginkább a besugárzás befolyásolja: 300 W/m2 érték fölött a növény hőmérséklete emelkedik, víz elpárologtatásával „hűti” magát. Téli időszakban, fűtési szezonban igen jelentős a növény mellett lévő fűtőcsövek párologtatást serkentő hatása is. E miatt a mért besugárzáshoz viszonyítva emelt vízmennyiség kijuttatásával is számolnunk kell. A vízmennyiség adagolását alapvetően a közeg határozza meg, de függ a csepegtető testek számától, teljesítményétől és a közeg mennyiségétől is. A kisadagú kijuttatás a közeg 1-2 tf%-a, növeli a közeg víztartalmát anélkül, hogy a drén növekedne.

Milyen vízzel öntözzünk?

Elsődleges szempont, hogy a tápoldatban megfelelő mennyiségben és felvehető formában tápanyagot adjunk a növényeknek. Ha rosszabb a vízminősége, akkor több tápanyag kiadagolására és nagyobb drénre van szükség. Fontos az EC különbség a kiadott és a közegben, illetve drénben mért értékek között. Az EC-t mindig lassan változtassuk, ha szükséges, a napi változás uborkánál és paprikánál ne legyen nagyobb 0,2-0,5 mS/ cm, paradicsomnál 0,5-0,8 mS/cm értéknél. Az adagolt pH általában 5,5-5,8 legyen. Túl gyors pH változás esetén a növények nehezebben veszik fel a mikroelemeket, a csúcsi részen kisárgulnak a levelek. A hidrokultúrás hajtatásban az öntözési stratégiával a növényeket jól irányíthatjuk, ha folyamatosan nyomon követjük a környezeti tényezőket, kellőképpen ismerjük az alapvető növényélettani folyamatokat és a választott közeg tulajdonságait.

Lejegyezte: Ledóné dr. Darázsi Hajnalka