A zöldséghajtatás technológiai korszerűsítése témakörben megrendezett szakmai napon először szerepelt külföldi szaktanácsadó. Peter Stradiot az InnoGreen szaktanácsadó cég vezetője széleskörű tapasztalattal rendelkezik a Mediterrán régió zöldséghajtatása és a forró nyári klimatikus viszonyok probléma körével kapcsolatban, így előadását a nyári termesztés gondjainak megoldásáról tartotta, a paradicsom növényt választva példának.

A paradicsom nyári hajtatása során a legjelentősebb termesztési problémák a növény habitusában, terméskötésében nyilvánulnak meg: a növénycsúcs elvékonyodása, gyökérveszteség, virág és termésrúgás, hullámzó kötődés, kis bogyók, hajszálrepedések a bogyón, puhuló termések és a csúcsfoltosság. Ezek a tünetek olyan termesztési problémák hatására jönnek létre, ami lehet, hogy sokkal korábban, akár hónapokkal azelőtt keletkeztek. Több héttel korábbi beavatkozással előzhető meg pld. a növénycsúccsal és a levélzettel kapcsolatos gondok, vagy a gyökérveszteség. A termések minőségi problémái, mint a csúcsfoltosság, a kötési egyenetlenség vagy a bogyó minőség napokkal előbb jelentkező hibák következményei. A megfelelő, a nyári hőségben is a növényt jól ellátó gyökér felépítése hosszú folyamat, a palántaneveléssel és a kiültetéssel egy időben indul. A paradicsom gyökere legyen elég erős, szője át teljesen a közeget. A gyökér fejlődését alapvetően az ültetés utáni első négy hétben, illetve az első szedés után szabályozhatjuk. Ültetés után a harmadik fürt megkötéséig a növényeknek ki kell nevelni a jó gyökérrendszert, ezt segíteni kell ritkább, nagyobb adagú öntözéssekkel. E mellett ügyelni kell, hogy a termésterhelés és a hőmérsékletszabályozás a fényviszonyoknak megfelelő legyen. A nyár elején észrevehető szár-üregesség a termesztés elején fellépett hiányos gyökérre utal, amely alacsony fényintenzitásnál a túl magas hőmérséklet eredménye. Ebben az esetben a növény vízforgalma nem megfelelő, a növény kevésbé lesz képes a párologtatásra, saját hűtésére, ami puha terméseket eredményez. A szár akkor fejlődik jól, ha homogén az átmérője, színe végig zöld. Általában az üreges szár besárgul, ott a vízszállítás nem megfelelő. Gyenge illetve túl vegetatív szárnál nagyobb a Botrytis fertőzés veszélye is.

A túlterhelt növényt hetekkel korábbi beavatkozásokkal lehet megelőzni. A cél, hogy mindig megőrizzük a növények vegetatív- generatív egyensúlyát. Ha túlterheltté válik a növény, akkor a szára elvékonyodik, a fürtökben a bogyók nem fejlődnek egyenletesen. A túlterhelés jele a fürtben jelentkező zöld, az átlagnál kisebb növekedésű bogyó. A fürtök metszését a termesztés egész időszakában kell végezni, a nyári időszakban is. Nyáron a metszés egyik módja, hogy az első termés kötődése után hét nappal az addig bekötött bogyókat meghagyják, a többit eltávolítják. A másik módszer nagyon egyszerű, a virágzatból minden esetben a két utolsó virágot lecsípik. A növény nyári egyensúlyát segíti, ha a nagy meleg előtt, általában június végén egy egész fejletlen fürtöt eltávolítanak. Ekkor a növény erőteljesebb növekedésnek indul. A közeg nem megfelelő víz-tápanyag egyensúlya (puffer) a növény növekedésében több héttel később jelentkező hatást vált ki. A cél az, hogy az öntözés és a drén EC különbsége maximális puffer kapacitást biztosítson a közegben. Kísérlettel igazolták, hogy az éjszakai és a nappal adott EC közötti különbség jelentős terméstöbbletet eredményez. Tudnunk kell, mikor milyen EC-t adunk és milyen EC van a közegben. Az öntözés akkor megfelelő, ha kőgyapoton a drén EC értéke EC 0,5-1,5 mS/cm értékkel több, mint a kiadott tápoldaté, kókuszrost közegen ez a különbség kevesebb, mint 1 legyen. Ha ez az érték ennél magasabb, az azt jelenti, nem készítettük fel az állományt megfelelően a nyári időszakra, csökkenteni kell a drén EC-t. Ez úgy oldható meg, hogy 11 óra előtt több tápoldatot kell kiadni, akkor jobban tud dolgozni a növény. Csak akkor lehet az öntözővíz EC értékét lecsökkenteni, ha már a drén EC értéke is csökken! A rendszeres mérésekhez a drén gyűjtésnek legegyszerűbb módja, ha egy táblából (3 növény alól) gyűjtünk elfolyó oldatot.

Amennyiben mellette, az azonos térfogatú edénybe az egy csepegtetőn kiadott tápoldat térfogatát is nézünk, könnyen megállapítható, hogy ha a mennyiség azonos, akkor a drén 33%. A levelek sárgulása is hetekkel korábbi termesztési probléma következménye. Az idősebb, alsó levelek kisárgulását általában magnéziumhiány okozza. A felső leveleken megjelenő sárga foltok a túl magas, 6,3 < pH-ra utalnak, a növény nem képes a mikroelemek megfelelő felvételére. Ez lehet a tápoldat keverőnél beállított túl magas riasztási pH érték eredménye. A figyelmeztetőt érdemes alacsonyabbra állítani e hibák elkerülésére. A pH-t legmegbízhatóbban lakmuszpapírral ellenőrizhetjük. Gyakori a pH növekedés a második-harmadik fürt leszedése után, és olyankor mikroelem hiány léphet fel. A pH csökkenése várható, ha alacsony a fényintenzitás, gyenge a növény, különösen, ha túl sok termést kötött. A pH emelkedést óvatos ammóniumnitrát adagolással lehet orvosolni, de az ammónium csökkenti a kalcium felvételt. Sok kötésnél csökken a pH, ilyenkor plusz kálium adagolása ajánlott. A növény megfelelő levélfelülete biztosítja a maximális fénymegkötést és asszimilációt, valamint a kedvező növényhőmérsékletet a párologtatáson keresztül. Fontos tudni, mikor mennyi levél szükséges, de az is fontos, mekkora a levelek mérete. A nyári időszakban általában rövidebbek a levelek, de ha a klíma kedvezőbb, akkor hosszabbak. Ha túlterhelt a növény, akkor is csökken a levélhossz. A négyzetméterenként szükséges levél szám a besugárzás mértékétől függ: télen négyzetméterenként elegendő a 30 db, míg nyáron kell az 50-60 db is. Ajánlott egyegy fürt között 2-3 levelet megtartani. A heti besugárzás ismeretében egyszerűen kiszámolható a szükséges levélszám, ha minden 1000 Joul esetén 4 levéllel számolunk. A számítás március után érvényes, amikor már megfelelő a besugárzás. Ha például a május közepén mért napi besugárzás 2000 Joul, ez heti 14000, ami (4 levél/1000 Joul) 56 levelet jelent négyzetméterenként. Ha a növény sűrűsége 3 db/m2, akkor száranként 18 levél a megfelelő. Ez levélfelület indexben kifejezve 3 körüli értéket jelent, amit nyáron 4-re érdemes növelni. Kedvező levélfelületnél a növényház hőmérséklete 1-2 °C értékkel is alacsonyabb a kinti hőmérsékletnél. A paradicsom bogyó egyik legsúlyosabb minőségromlása a csúcsfoltosság, ami nem csak a bogyó végén jelentkezhet, de belsőleg is a sejtek szétesésével. Oka elsősorban a kalcium hiánya, de növeli kialakulásának kockázatát az alacsony foszfor- és cink felvétel, amit a túl magas pH okoz. A kalcium nehezebben jut a bogyóba, ha túl magas a napi átlaghőmérséklet (>26 °C ), magas a besugárzás (>900 W/m2), ha kevés az öntözés és ha alacsony a drén. A csúcsfoltosság csökkenthető, ha hetente az utolsó öntözés előtt csak kalcium-nitrátot adagolunk az „A” tartályból, ha hetente kétszer kalcium kelátot vagy alga készítményt adunk lombtrágyaként. Ha megfelelő a növény terhelése – fürtös paradicsomnál 120 db bogyó/ m2 hozam mutatkozik. Stimulálni kell a növényt, hogy elegendő kalciumot juttasson a bogyókba, növelni kell a termesztő ház páratartalmát. Érdemes a szellőzőket hamarabb csukni, mikor már a hőmérséklet nem emelkedik tovább. Magas hozamot súlyos bogyókkal lehet elérni. Akkor kaphatunk tömör, telt bogyókat, ha sok mag képződik és a magok körül kialakuló kocsonyás hús telítődik vízzel. Délelőtt, 11 órakor ellenőrizzük jó-e a virágokból a pollen szóródása. Ha kevés a pollen, túl magas a páratartalom.

Reggel jobb a szárazabb levegő, mert fokozza a pollenképződést, így 70% felett nyitni kell a szellőzőket. Reggel a szárazabb levegőt az üvegházakban könnyű biztosítani, míg a fóliákban ez sokkal nehezebb. Délután jobban tapad a pollen a bibére, ha magasabb párát tartunk, így célszerű a szél felöli szellőzőt négy óra után lecsukni. A bogyók minősége meghatározza a pulton tarthatóságot, ami kedvező esetben kb. 10 nap. A rendszertelen öntözés többféle bogyókárosodást okoz, mint a mikro repedés, sárguló csészelevél. Az ún. aranypettyességet a túlzott kalciumadagolás következtében a bőrszövet alatt kiváló kalcium-oxalát okozza. Megelőzhetjük, ha a kálium-kalcium arány jó, a mmol-ban kifejezett értékük azonos. A termés minőségi problémái megelőzhetők, ha a fürtöket megfelelő levélfelülettel takarjuk, árnyékolunk, jól végezzük a fürtmetszést és megfelelő értéken tartjuk a napi drén mennyiséget. A bogyók minőségi problémái az egyes fajtáknál különböző mértékűek lehetnek, a fajták érzékenysége más, érdemes erre figyelni a fajtaválasztásnál. Peter Stradiot előadása végén megköszönte a szépszámú érdeklődő figyelmét, kérdéseit, Szőriné Zielinska Alicja tolmácsolását és azt kívánta, minél többet hasznosítson mindenki a hallottakból a saját termesztésében.

Lejegyezte: Ledóné dr. Darázsi Hajnalka