A Nagy-Gombakert Kft. bemutató üzemi programsorozatának részeként 2014. április 11-én szakmai napot tartott partnereinek és a laskagomba-termesztés iránt érdeklődőknek.

A rendezvény első részében a nagyüzemi laskagomba-termesztés témájában hangzottak el előadások. Nagy László a Nagy-Gombakert Kft. egyik ügyvezetője beszélt a piaci igényeket kiszolgáló üzemméretről, a telep hatékony működését biztosító struktúráról és a kapcsolódó létesítményekről. Somosné Nagy Adrienn a Nagy-Gombakert Kft. másik ügyvezetője és Zsombok Gyula létesítményenergetikai szakmérnök közös előadása a termesztő helyiségekkel szemben támasztott műszaki követelményekről, a stabil és szabályozható belső légállapotok kialakításához szükséges gépészetről szólt. A szünetet követően Somosné Nagy Adrienn a hallgatóságnak a laskagomba-termesztés különböző szakaszainak környezeti igényeit, valamint a gombatermesztő létesítményekben történő gyors légállapot változásokat részletezte. Végül Szabó Tibor NAKVI szaktanácsadó a 2014-2020 közötti időszak mezőgazdasági támogatási rendszerét ismertette. Az előadások közül a termesztés hatékonyságának javításáról szólót emeljük ki. Erről Somosné Nagy Adrienn második előadásában beszélt. A laskagomba külső környezeti igényeit mutatta be a gomba életciklusának három különböző fázisában.

A micélium növekedését szabályozó külső környezeti tényezők

A vegetatív fázisban a micélium növekedés számára a tápközeg optimális pH értéke a Pleurotus ostreatus esetében 5,4-6,0 között van. Az optimumnál kisebb pH érték mellett a micélium lassabban nő, de sűrűbb szövedéket képez, míg az optimumnál nagyobb pH értéken a növekedés gyorsabb, de a micélium szövedék lazább. Fontos azonban kiemelni azt, hogy a tápközeg kiindulási kémhatását tudjuk csak beállítani, mivel a laskagomba micélium növekedése során önmaga is savanyítja a táptalajt. Érdekes és eddig nem vizsgált kérdés, hogy a rövidebb, illetve a hosszabb átszövetési időt igénylő fajták esetében lehet-e különbséget tapasztalni a táptalaj pH változásában. A laskagombaféléknek általában nincs szüksége fényre a micélium növekedéséhez. A fénynek csak a termőtestképzésben van szerepe. A magas széndioxid koncentráció stimulálja a spórák csírázását, a micélium növekedését, de gátolja a termőtestképződést. A micélium növekedés optimális hőmérsékleti tartománya 25-28 °C. A micélium növekedése 20 °C alatt és 32 °C felett lelassul, leáll. Ez az elméleti hőmérsékleti tartomány a gyakorlatban nem mindig tartható, mert a termesztő szubsztrát (termesztő közeg) blokkokban nagy hőmérsékletkülönbségek alakul ki a szalma hőszigetelő tulajdonsága miatt. Az átszövetés 6-8 napja között a blokk közepén a hőmérséklet elérheti akár a 34 °C -ot is, miközben a blokk felületén a micélium gyors növekedéséhez szükséges optimális hőmérséklet uralkodik. Ezért nagyon fontos, hogy ne csak a terem, hanem (a blokk közepén mért) szubsztrát hőmérsékletét folyamatosan figyeljük, ellenőrizzük és feljegyezzük. Télen érdemes előmelegített termesztő terembe telepíteni az alapanyagot, sőt ráfűteni, hogy a micélium növekedése gyorsan beinduljon. Minél gyorsabban veszi birtokba a táptalajt a micélium, annál kisebb esélye van a versengő mikroszervezeteknek. A páratartalomnak el kell érnie a 70%-ot. Az inkubáció időtartama 17-20 nap.

A termőtest megjelenést indukáló külső környezeti tényezők

A Pleurotus ostreatus termőtestek természetes körülmények között a hidegebb idő beálltakor jelennek meg, így nem meglepő, hogy a késői laskagomba hibridek termőre fordításához hideghatásra van szükség. Szakmai vélemények szerint a hőmérséklet a sejtfalbontó autolitikus enzimeken keresztül hat a termőtestképződésre. A hideghatást igénylő fajoknál, fajtáknál 20 °C felett nem indul el a termőtestképződés, mert a sejtfalfelépülés és lebontás közötti egyensúly eltolódik a lízis irányába. A termotoleráns fajoknál olyan proteázok termelődnek, amelyek gátolják a lebontó enzimeket, ezért magasabb hőmérsékleten is elindul az inicializáció. A termőtestképződés regulációja ennél összetettebb folyamat. A Pleurotus fajoknál – az Agaricus bisporus-szal ellentétben – a termőtestképzésben fontos szerepe van a fénynek is. A fény fontos tulajdonságai a fényintenzitás, az időtartam és a hullámhossz. A fény pozitívan hat a hifa tömörödésére és termőtestképződésre, viszont a túl intenzív vagy túl hosszú ideig alkalmazott fény gátolhatja a csatképződést. A termőtestképződéshez a légkör normális gázkoncentrációhoz hasonló állapota szükséges, vagyis 20% oxigén és 800 ppm-nél kevesebb széndioxid. A gyakorlat azt mutatja, hogy a kalapnövekedés szempontjából az 550-700 ppm CO₂ koncentráció tekinthető ideálisnak. A megfelelő szellőztetés: 150 m³ friss levegő/h/tonna alapanyag 12-15 °C esetén. A gombák a növényekkel ellentétben a teljes felületükön párologtatnak, ezért a termőre fordításnál nagyon fontos a megfelelő pártartalom. Alacsony páratartalom mellett megnövekszik a párologtatás, a gomba (termőtest) elsárgul, kiszárad, míg túl magas relatív páratartalom esetén a kórokozó baktériumok könnyen megjelenhetnek. A megfelelő RH érték 80-90%. Ködöléssel, locsolással lehet növelni a páratartalmat, de vigyázni kell, hogy a víz közvetlenül ne kerüljön a termőtestekre, valamint a pára ne csapódjon ki a gomba felületén. Hőmérők használata kötelező, mivel a terem hőmérsékletét és az alapanyag belső hőmérsékletét ily módon tudjuk nyomon követni, továbbá fontos feladat a termesztési paraméterek rögzítése, diagramok készítése, hiszen ezek kiértékelése után jut a termesztő olyan következtetésekre, melyek a következő termesztési ciklusoknál hasznosak lehetnek. Ezért ajánlott a termesztés során kézi pára és hőmérsékletmérő készülékkel követni a termesztési körülményeket.

A termőtest növekedését befolyásoló környezeti tényezők

A megfigyelések szerint ebben a végső fázisban már csak a víznek van szerepe, kizárólag ez befolyásolja, hogy megfelelő méretűre növekszik-e a termőtest. A vízmozgást – és ezzel együtt a tápanyagmozgást – a gombakalap párologtatása tartja fenn. Tehát ahhoz, hogy a termőtestbe elég víz jusson el, a gombakalap felületén a párologtatásnak folyamatosnak kell lennie. Ez a kalapnövekedés feltétele. A párolgás mértéke függ a hőmérséklettől. A folyadékok minden hőmérsékleten párolognak, de magasabb hőmérsékleten általában gyorsabban. A párolgást egyéb körülmények is befolyásolják, például a párolgó felület nagysága, valamint a légmozgás. Gyorsítja a párolgást, ha a folyadék fölötti térből a légáramlat elszállítja a vízgőzt. A gombatermesztő berendezésben légmozgás többféleképpen is biztosítható. Az egyik lehetőség a belső levegő keringtetése. Ez másrészt segíti a termesztő helyiség belső klimatikus különbségeinek csökkentését is. Másik lehetőség a külső levegő termesztő helyiségbe beszívása, amely a beszívott külső levegő tulajdonságaitól függően befolyásolja a párologtatást. Az első termőhullám a várható termésmennyiség 60-70%-át adja. A második termőhullám ennél valamivel kevesebbet, további termőhullámok már kis mennyiséget adnak az első kettővel összehasonlítva. A sikeres laskagomba-termesztéshez elengedhetetlen a termesztő személyes tapasztalata, továbbá a termesztő helyiség adottságaihoz és a különböző gombafajták környezeti igényeihez kialakított egyéni termesztés- technológia. A rendezvényhez kapcsolódóan klímaszabályozással foglalkozó cégek tartottak bemutatót, melynek során az érdeklődők a helyszínen megismerkedhettek a különböző hűtő és párásító gépekkel és berendezésekkel. A program délutáni részében a résztvevők a délelőtt elhangzottakról kiegészítő gyakorlati ismereteket kaptak a Nagy-Gombakert Kft. gombatermesztő üzemében.

Dudás Melinda,
Somosné dr. Nagy Adrienn