Nitrogén

Klasszikus nitrogén hiánytünet az alsó levelek sárgulása, a gyenge növekedés és a világos színezetű növény. Amennyiben túl korai virágzást vagy termésképzést tapasztalunk (általánosan nem táplált növény), levéltrágyázni kell nagy mennyiségű nitrogénnel. Legjobb, ha N amid formában (3% karbamid) adjuk ki, mert így nem okoz N felhalmozódást. Ez a forma fitotoxikus lehet alacsony fényintenzitáskor (télen és kora tavasszal). Olykor biztonságosabb az ammónia-nitrát ( pl. 0,2-0,5%-os ammónium- nitrát műtrágya), de jó olyan szer is, amely különböző nitrogénformát tartalmaz: ammónium, nitrát és amid. A legutolsó károsítja legkevésbé a növényt, jól és kiegyensúlyozottan tartalmazza a különböző N formákat, a legkönnyebben felveszi a növény, és kedvez a zöldtömeg gyorsabb újjáépítésének is.

Kálium

A káliumhiányt időnként nehéz észrevenni, klasszikus tünetei az idős levelek szélének nekrózisa, a virágzás gyengesége és a bogyók rendellenes növekedése és érése. A bogyók növekedése során a kálium biztosítja a szövet megfelelő vízellátását és pozitívan befolyásolja a bogyó formáját (pl. uborka). A káliumhiány tünetek megfigyelésekor általában már túl késő van a beavatkozásra, kivéve a színeződési rendellenesség előfordulása esetén, amikor paradicsomnál a bőrszövet foltosan érik. A leveles zöldségeknél nincs nagyobb jelentősége. Legjobb a magas káliumtartalmú speciális szerek használata, de kálium tartalmú műtrágyák is alkalmazhatók.

Foszfor

A foszfor sok olyan vegyület alkotója, amelyek szükségesek a biokémiai folyamathoz és felelősek az energia mozgásáért a növényen belül. Az energiahiány következménye, hogy problémák adódnak az elemek felvételével, a növény kevés nitrogént és káliumot képes felvenni, és a foszfor, magnézium és mikroelemek felvételére már nem jut elegendő energia. Alapjában a foszforhiány a gyökerek rossz működésének eredménye. A növény gyengén fejleszti a klorofilt és a zöld szín helyett lila lesz (antocián), ami legelőszőr a levelek fonákán, látható az erek mentén, súlyos hiány esetén pedig az egész levéllemezen. Később az egész növény sárgul és elpusztul, hiszen nem képes újra éleszteni sem a leveleket, sem a gyökereket. Legnagyobb a foszfor szükséglet az átültetés után, amikor a gyökérrendszer új közegben indul növekedésnek, illetve intenzív virágzáskor, amikor a termés- és magképzéskor megnő a növény energiaigénye. Ha a növény már termést fejleszt, akkor a foszfor utánpótlására túl késő van. Ezt az elemet fiatalabb stádiumban kell kijuttatni különösen akkor, amikor alacsony hőmérséklet uralkodik, mert az korlátozza ennek az elemnek a felvételét.

Problémák a kalciummal

A növény kalcium ellátása erősen függ a transpiráció intenzitásától (a növény a kalciumot vízzel együtt szállítja a xilém edényekben). Optimális nedvesség és hőmérsékleti viszonyok között a kalcium hiánya általában annak az eredménye, hogy korlátozottak a felvételi vagy szállítási lehetőségek. Amennyiben a kalciumhiányt a felvételi (pl. túl száraz, vagy túl nedves közeg, magas EC) vagy szállítási (magas hőmérséklet, korlátozott transpiráció, magas páratartalom, gyors növekedés) tényezők korlátozzák, elsődlegesen meg kell szüntetni a hiányt kiváltó tényezőt. A nehézségek még fokozódnak, ha mellette antagonista ionok vannak, mint K+, Mg2+ vagy NH4 +, NO3 -. Legritkább esetben, ha hiány van a közegben, pótolni kell azt valamelyik – a piacon is elérhető – kalcium tartalmú termékkel, amely könnyen oldódik és a növény gyorsan felveszi. A túl nagy mennyiségű kalcium adagolása átmenetileg magas koncentrációt idézhet elő, amelynek eredménye foszfor hiányhoz vezet, mert a foszfor nem felvehető formába kerül.

A kalcium hiány tünete a gyökérrendszertől legtávolabbi részen észlelhető – tehát a hajtáscsúcson, legfiatalabb leveleken, a nagyobb levelek szélén, illetve a termésen. Ennek oka, hogy a kalcium gyengén mobilizálódó elem, ott marad ahol beépült, az új sejtekbe vízzel, transpiráció útján vándorol és nem tud átmenni egy másik szervből. A paradicsomnál a termés csúcsi részén, paprikánál a felfújt bogyó oldalán keletkeznek száraz, barna foltok szabályos széllel. Uborkánál jellegzetes „kalaposodás” alakul ki, mert a felső gyorsan növekvő levelek széle beszárad, befelé fordul és a levéllemez kipúposodik felfelé. Káposzta és salátaféléknél a belső levelek barnulása gyakran csak a fej kialakulása után jelenik meg, olykor a fej szétvágása után láthatók a rothadó részek. Karfiolnál, ahol a levelek közvetlenül borítják a karfiolrózsát az esős időben átnedvesednek, bebarnulnak és bepiszkítja a rózsát, ami elveszíti a kereskedelmi értékét.

A kalciummal történő levéltrágyázást megelőzésképpen kell elvégezni, mert a szövetek sérülése nem fordítható vissza. A kalcium felvétele szempontjából számoljunk napi és heti ritmust. Amennyiben a kezelés a tünetek megjelenése után van, ez megelőzi az új növényrész károsodását. Levéltrágyázáshoz a kalcium tartalmú műtrágyák mellett javasolt olyan készítmények használta, amelyek kikényszerítik az elemnek a mozgását a növényben. A legnépszerűbb kalcium műtrágya a kalcium nitrát. Figyelni kell, mert ha túl magas a koncentrációja – különösen magas hőmérsékletnél – leperzselheti a leveleket, de akár a bogyókat is. Levéltrágyaként egyre gyakrabban javasolják a CaCl2 (*6 H2O)-ot 0,4-075% töménységben. Ezen felül a piacon számos speciális levéltrágya készítmény kapható, ami kalciumot tartalmaz gyakran magnéziummal és különböző mikroelemek kombinálásával.

Magnézium

A magnézium részt vesz a növényi anyagcsere folyamatban, formálja a nitrogén háztartást, meghatározza a növény növekedésének dinamizmusát, a tápanyagok felvételét és a stressz toleranciát (hőmérséklet, szárazság). Mint a klorofil összetevője, befolyásolja a fotoszintézis intenzitását. Hiánytünet a leveleken észlelhető, sárga-barnás foltok formájában. Lombtrágyázáshoz alap magnézium műtrágyákat használnak.

Mikroelemek

A gyökerek nem tudják felvenni a mikroelemeket sem a túl nedves, sem a túl száraz közegből, és a túl savas (pH<4,5) vagy túl lúgos (pH>7,5) kémhatás, levegőtlen gyökérzóna is erősen korlátozza a felvételt. A hirtelen változás a közeg sótartalmában vagy kémhatásában szintén megzavarja a mikroelemek felvételét. A réz (gyorsabb csúcshervadás), bór (elhal a növekedési csúcs, barnásvörös parásodás, gyenge virágzás), cink (legfiatalabb levelek hólyagosodása) vagy molibdén (pontszerű klorózis) hiánya ritkábban lép fel, és szinte csak a talajnélküli termesztésben fordul elő, ahol hiányzik az adott elem a tápoldatból. Sokkal általánosabb a hajtáscsúcs kisárgulása, amelyet a vashiány (a hajtáscsúcson nincs klorofil) vagy mangánhiány (klorózis az erek között a fiatal leveleken) eredménye. Leggyorsabb módszer a hiányzó mikroelemek pótlására a növény kezelése olyan műtrágyával, amely egy vagy több mikroelem keverékét tartalmazza. Legjobb, ha a mikroelemek könnyen felvehető, kelát formában vannak.

Jelenleg egyre gyakoribb a lombtrágyázás olyan növénynövekedést segítő szerekkel, amelyek szerves anyagot tartalmaznak: aminosavakat, humuszt vagy tengeri alga kivonatot. A szerves anyagok több módon segítenek: stimulálják a növény növekedését és a gyökérrendszer fejlődését, ami hatékonyabbá teszi a növények makro- és mikroelem felvételét a talajból és megkönnyíti a szállítását a növényen belül. Aktivizálják a növények életfolyamatait, javítják a kondícióját és bizonyos fokig védetté teszik a betegséggel és stresszel szemben (pl. alacsony hőmérséklet, szárazság). Gyakran a klorofiltermelés növekedése stimulálja a növény regenerálódását. A kezeléseket a palánták ültetése után lehet kezdeni és többszöri ismétlés javasolt, a fajta koraiságától és a termesztési időszaktól függően.

SZŐRINÉ ZIELINSKA ALICJA
Szaktanácsadó