A fokozódó piaci verseny és az egyre növekvő termelési költségek következtében elengedhetetlenné válik a termesztési körülmények folyamatos optimalizálása, az intenzív gombatermesztési technológiák fejlesztése. A csiperkegomba termesztésének elengedhetetlen technológiai lépése a komposzt takarása egy speciális takaróanyaggal, amelyről annak ellenére keveset tudunk, hogy már 100 évvel ezelőtt is használták elődeink.
A termesztett csiperke (Agaricus bisporus) és néhány más gombafaj, mint például a mandulaillatú csiperke (Agaricus subrufescens) vagy a gyapjas tintagomba (Coprinus comatus) takarására is úgynevezett takaróföldet használnak. Európában és így hazánkban is a legnagyobb mennyiségben termesztett gombafaj a kétspórás csiperke, ezért kiemelten kell kezelnünk az ezzel kapcsolatos kutatásokat. Ennek ellenére az elmúlt közel 20 évben nem készült átfogó elemzés hazánkban a termeszté-si gyakorlatban használt takaróföldekről, valamint azok optimális paramétereiről is sok ellentmondás érzékelhető a szakmán belül is. Számos különböző gomba taka-róföld van jelenleg is a piacon, ennek oka, hogy a termesztők különböző technológiai színvonalon termesztenek és ezekhez az igényekhez eltérő takaróföldekre lehet szükség. Az európai csiperkegomba-termesztésben a takaróföldet általában tőzeg, vagy tőzeg keverék (80-90%) és mészkőpor vagy cukorgyári mésziszap (10-20%) együttese alkotja. A tőzegek képződésének helye alapján megkülönböztetünk síkláp- és felláptőzegeket. A síkláptőzeg sekély vizű síkvidéki tavak partvidékén, elmocsarasodó öbleiben képződik, mint a Velencei-tó vagy például a Kis-Balaton. Sokszor felismerhetőek benne a mocsári növények maradványai, valamint ásványi anyag tartalma is meghaladja a felláptőzegét. Szervesanyag tartalma meghaladja a 30%-ot, kémhatása pedig általában semleges vagy enyhén lúgos. Ezzel szemben a felláptőzeg hazánktól főként északra, Európa hegyvidéki tőzegláptavaira, valamint síkvidéki tőzegmohalápjaira jellemző. Növényzetét állandó felszín alatti vízborítás takarja, valamint tápanyagokban a síkláptőzegeknél jóval szegényebbek. Szervesanyag tartalmuk viszont magas, meghaladja a 70%-ot, kémhatásuk 3 és 5 között változó.
A gombatermesztési gyakorlatban használt takaróföldeket a fentiek keverékéből állítják össze (1. kép), a kémhatásukat többféle anyaggal beállítva. A takaróföld szerepe a csiperketermesztésben többféle: ezen képződnek a termőtestek, enélkül nem vagy csak alig hozna a piacon értékesíthető gombát.
A takaróföld tartalmazza a primordium (termőtestkezdemény) képződéshez nélkülözhetetlen Pseudomonas putida nevű baktériumot. Megfigyelték ugyanis, hogyha a takaróföldben ez a baktérium nincs jelen, akkor a micélium vegetatív állapotban marad.
A takaróföld biztosítja a termesztés során a termőtestek képződéséhez szükséges víz jelentős részét, ez azért nagyon fontos, mert a csiperkegomba víztartalma 90% körüli. Ezt a vizet a gomba az első és a második termőhullám során nagyrészt a takaróföldből tudja felvenni. A takaróföld felszíne is párologtat vizet, amely a kedvező mikroklíma kialakítása által a tetszetős termőtestek megjelenését segíti. Fontos, hogy legyenek nagyobb rögök a takaróföld alsó részén, mert ezeknek nagy a vízfelvevő képessége, így ezek a rögök a termesztés későbbi szakaszában megfelelő vízutánpótlást tudnak biztosítani a termőtestek fejlődéséhez. A jó takaróföldnek egyaránt tartalmaznia kell nagyobb rögöket és kisebb szemcseméretű frakciót is, amelyek az egyenletes primordium képződésben játszanak fontos szerepet. Ugyanakkor, ha nagyobb rögök is vannak a takarás felső részén, kevesebb termőtest fog képződni, de gyorsabb ütemben. Ezen kívül a durvább takaróföldön termesztett gombák nagyobbak lesznek, de nem egyszerre lesznek szedésérettek. Finomabb szerkezetű, kisebb rögös takaróföldön kisebb termőtestekre lehet számítani.
A csiperkegomba micéliuma nehezen tűri a hirtelen hőmérsékletingadozásokat, ám a takaróföld magas víztartalma miatti hőtehetetlensége védi a komposztot. Az utóbbi időben a precízen szabályozható termesztőházak megjelenésével a takaró-föld szélsőséges hőmérsékletektől védő szerepe mérséklődött ugyan, de mind a mai napig jelentős. A takaróföld részben védi is a komposztot a különböző kórokozóktól. Ebben kiemelt szerepe van a hozzáadott mész kémhatás emelő funkciójának, ugyan-is egyes kórokozók számára a 7 alatti pH érték az optimális. Érdemes tehát ügyelni arra, hogy a használt takaróföld kémhatása 7 feletti legyen, de az ideális pH 7,6 körül van. A takaróföld fontos szerepet játszik a magas CO2-koncentráció megtartásában a termesztés kezdeti szakaszában. A csiperkegomba micéliumának vegetatív növekedését ugyanis a magas koncentráció pozitívan befolyásolja, a micélium mindig a kisebb CO2-koncentráció irányába növekszik. A magas CO2-koncentráció azonban a termőtestképződés időszakában már káros, ezt a termesztők a termőre fordítás és termőidő-szak megfelelő szellőztetésével oldják meg.
A takaróföld szállítása és tárolása során érdemes elkerülni a takaróföld tömörödését (2. kép), ugyanis ennek hatására a kapilláris rések elzáródhatnak és ez a termesztés során visszaveti a micéliumot a gyors és egyenletes fejlődésben.
Fontos, hogy a takaróföld a tárolás során ne fagyjon meg, mert ez negatív hatással van a takaróföld szerkezetére és ez közvetlenül kihat a termés mennyiségére is. Laboratóriumunkban megvizsgáltuk több, termesztők által használt takaróföld néhány fizikai és kémiai paraméterét. Az eredményeket az 1. táblázat tartalmazza, amelyben a takaróföldek származási helyét tüntettük fel. Minden esetben felhasználásra kész, nem fertőtlenített takaróföldeket vizsgáltunk.
Az elektromos vezetőképességet illetően a szakirodalmi adatok igen ellentmondóak, de az minden esetben egyezik, hogy a magas EC-érték negatívan hat a termés mennyiségére. A „magas érték” meghatá-rozása viszont igen változó. Míg egy 2011. évi jelentés 1000 μS/cm feletti értéket már magasnak tartja, addig egy 2016-os csak az 5000 μS/cm feletti értéket mondja károsnak. Az 1. táblázatból látható, hogy minden használt takaróföld a kritikus tartomány alatt van, ugyanakkor ezek az értékek a termőhullámok előrehaladtával nőnek. Néhány esetben a harmadik hullámban akár 1000 μS/cm feletti EC értékek is mérhetőek a takaróföldben, ami már gyengébb hozamot is okozhat. A kémhatás tekintetében minden esetben meghaladja a pH érték a 7-et, de érdemes lehet a takaróföld-gyártóknak növelni a hozzáadott mész mennyiségével az optimális értékig (7,6). A szervesanyag mennyiségének a vízmegtartó képességben van jelentős szerepe. Általánosan elmondható, hogy minél nagyobb a szervesanyag tartalom, annál jobb a vízmegtartó képesség. Ugyanakkor minél nagyobb a hamutartalom, a takaróföld annál hajlamosabb a „lekeményedésre” a nem megfelelő öntözés hatására, ami szintén terméskiesést okozhat. Ezért nem megfelelő öntözőrendszer (durva cseppméret) esetén érdemesebb lehet kisebb hamutartalmú takaróföldet választani, a takaróföld gyártóknak pedig növelni a felláptőzeg arányát a síkláptőzegéhez képest. Mint az 1. táblázatból is látszik, elég széles skálán szórnak a különböző takaróföldek kémiai paraméterei, a fizikai tulajdonságaik pedig még változatosabbak.
Összességében tehát elmondható, hogy mind a takaróföld gyártóknak, mind a termesztőknek érdemes odafigyelnie ezen legfontosabb paraméterekre. A takaróföld gyártóknak azért, mert egyszerűen tudják javítani termékeik minőségét, ezáltal piaci pozíciójukat biztosítani vagy javítani. A termesztőknek pedig azért, mert a termesztéstechnológiához megfelelő takaróföldet tudnak választani, ezáltal növelve a termésbiztonságot és a hozamot. Különösen fontos a tőzeges területek védelme érdekében annak kutatása, hogy a jövőben miként tudjuk majd helyettesíteni ezt az egyre szűkösebben hozzáférhető természeti és termesztési erőforrást.
„A cikk az Emberi Erőforrások Minisztériuma ÚNKP-17-2 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának támogatásával készült”
Szerzők:
Szukács Gergely MSc hallgató
Dr. Geösel András adjunktus
Szent István Egyetem, Kertészettudományi
Kar, Zöldség- és Gombatermesztési
Tanszék
