A keleti piacok hiánya

A világon 2–2,2 millió hektáron termelnek zöldborsót. A legnagyobb kibocsátó a termés 80%-ával Ázsia, majd azt követi az USA és az Európai Unió. Magyarország az EU-n belül a negyedik legnagyobb termelő. Az elmúlt évtizedben 60–117 ezer tonna zöldborsót takarítottak be hazánkban évente, a vetésterület 15000 ha körül ingadozott. A fő célpiacok jelenleg a nyugat-európai országok, Olaszország, Németország. A tavalyi és idei évről nincsenek statisztikai adatok, de visszaesés tapasztalható a termelésben. Ennek oka a keletre exportáló feldolgozók piacának visszaesése. Az orosz embargó a feldolgozott termékekre nem vonatkozik, de az orosz gazdasági helyzet, és a rubel (RUB) gyengesége miatt az orosz kereskedők nem tudják a készterméket olyan áron megfizetni, hogy azt megérje kiszállítani. Ukrajnában még az érdeklődés is megszűnt a zöldborsó iránt, ugyancsak a válsághelyzet miatt. Ezért tapasztalható az, hogy a feldolgozók legalább 30%-kal kevesebbet integrálnak, de van olyan is, aki nem dolgoz fel ebben az évben zöldborsót, pedig a termelői kedv több okból is megvolna. Jó a jövedelmezőség és a korai betakarítás után még egy kultúrnövényt lehet termelni, ami általában a csemegekukorica. A másik ok pedig a pillangós növényeknek a vetésforgóban betöltött fontos szerepe.

Termesztési nehézségek

A jelenlegi száraz, meleg időjárás ennek a kultúrának a termesztését is megnehezíti, amely leginkább két dologban jelentkezik. Öntözetlen területen egy eső mentes tavasz után 5 tonna alatti termésátlagokkal lehet számolni, ami ideális körülmények között 8–10 tonna is lehetne. Ez a terméskiesés nagyon nagy versenyhátrányt eredményez a nyugat-európai termelőkkel szemben. A másik nehezítő tényező pedig az, hogy az érési idők nem tervezhetők. A konzervgyári célra termelt zöldborsónál nagyon fontos az ideális betakarítási idő, ami általában kevesebb, mint egy hétig tart. Ha korábban van betakarítva nem elég nagyok a szemek, nincs termésmennyiség, ha később akkor pedig száraz és nem alkalmas az élelmiszeripari célra történő feldolgozáshoz. Egy több száz, vagy akár több ezer hektárt integráló cégnek nagyon fontos a vetésidő és fajta meghatározása, hogy utána folyamatosan tudja ellátni az üzemeket jó minőségű, és megfelelő mennyiségű áruval. Az elmúlt években azonban sokszor előfordult, hogy a két héttel később vetett ugyanolyan fajtájú zöldborsó akkor érett be, mint a korábban elvetett. Ekkor a feldolgozók kapacitása nem elég, nem tudnak annyit egyszerre feldolgozni, mint amennyi a rendelkezésükre áll. Később az elszáradt állományok már nem alkalmasak étkezési célra, csak takarmányozásra. A szárazság hatására a feldolgozás és a termelés hatékonysága is romlik.

A növényvédelem fontosabb szempontjai

A zöldborsó növényvédelménél több betegségre is figyelni kell. A borsó pszeudomónászos betegsége (Pseudomonas syringae pv. pisi) a levélen 2–3 mm átmérőjű, vizenyős, zsíros folttüneteket okoz. Kiváltó oka lehet a fertőzött vetőmag és a fertőzött növényi maradványok. A baktérium hőmérséklet optimuma 28–30°C, a párás klímában gyorsan szaporodik. A fertőzés következtében edény-nyaláb károsodás, hervadás következik be, a fertőzött virágok lehullnak. A borsómozaik vírus (Bean yellow mosaic virus) (BYMV) ellen már létezik rezisztencia. Tünetei a mozaikfoltosság, melynek következtében a levélen, száron sötétbarna csíkok jelennek meg. A hüvely kicsi, deformált, és kevesebb szemet hoz. Pollennel és maggal egyaránt átvihető. A borsó enációs mozaikvírusra (Pea enation mosaic virus) (PEMV) jellemző a mozaikfoltosság és érkivilágosodás, a levél fonákon, érközökben taréjszerű kinövések. Vetőmaggal nem vihető át, de a levéltetű vektorok ellen mindenképp védekezni kell.

A borsóperonoszpórának (Peronospora pisi) a hideg csapadékos időjárás kedvez. A primer tünetei a gyenge növekedés, fejlődés, és a torz sárgászöld növények. A levélfonálkon, levélhüvelyen, lilás sporangiumtartó telep található. A szekunder tünetek a normális fejlettségű növényeken, a levél színén szögletes foltok, a fonákon és a hüvelyen lilás – szürkés sporangium telepek jelennek meg. Légmozgással terjed, a sztómákon keresztül jut be. Fertőzési forrás a vetőmag. Száraz, meleg tavasz esetén nem lép fel a betegség. Az egyik legveszélyesebb betegség a borsó fuzáriumos hervadása (Fusarium oxysporum .f. sp. pisi). Megjelenése június 26 (János nap) körül várható. A táblán foltokban gyorsan sárgulnak, hervadnak, majd elhalnak a növények. A szártő barnul, keresztmetszetében láthatók az elbarnult edénynyalábok. Az elsődleges fertőzési forrás a talaj, ahol klamidospórái 10 évig életképesek maradnak.

A gomba melegigényes, hő optimuma 28°C. Védekezés és megelőzés szempontjából a legfontosabb a vetésváltás betartása, és az egészséges vetőmag. Új engedélyt már csak rezisztens fajták kaphatnak. Virágzás után jelenik meg a borsólisztharmat (Erysiphe pisi), ami a levélen, száron, hüvelyen szürkés bevonatot képez. Tavasszal az alsó leveleket támadja meg, a betegség nyár végére, őszre fejti ki igazán a hatását. A rozsdagomba (Uromyces pisi) száraz meleg nyáron a magtermesztés esetén észlelhető. A rovarkártevők közül károsíthatnak a csipkéző bogarak, bagolylepkék, borsó-levéltetű, borsótripsz, az akácmoly és a borsózsizsik. A borsótripsz (Kakotrips pisivorus) kárképe a hajtástorzulás és a szúrás helyén feltűnő ezüstfehér folt. A károsított virág deformálódik, barnul, majd elszárad. A hüvelyek általában „S” alakban görbülnek, és a két végen levő magkezdemények elpusztulnak. Így a hüvely közepén csak 1–3 mag fejlődik ki. Az imágók a virágzás kezdetén keresik fel a növényeket.

A virágokba rakott tojásokból kikelő lárvák táplálkozás után a talajba vonulnak és ott további fejlődési fokozatokon mennek át. A megelőzés szempontjából nagyon fontos a növénymaradványok megsemmisítése, és az alászántás. Szükség esetén alkalmazhatók a levéltetvek ellen is ajánlott cipermetrin hatóanyagú szerek. Az akácmoly (Etiella zinckenella) károsítója a lárva. A borsószemek felületén szabálytalan, de sekély rágásnyom látható. A hüvelyben laza szövedék található, benne ürülékszemcsékkel. Hazánkban 2–3 nemzedéke fejlődik ki, a borsót az áttelelő nemzedék lepkéi keresik fel, amelyek a csészelevekre és a hüvelyre rakják a tojásaikat. A kikelt hernyók rágnak bele a hüvelyekbe. Megelőzés érdekében gondoskodni kell a vadon termő pillangósok gyérítéséről, a borsó gyors betakarításáról, és a növénymaradványok mély alászántásáról. Kerülni kell az akácosok közelségét. A kémiai védekezést a lárvakelés időpontjára kell időzíteni, a lepkerajzás fény és szexferomon csapdával nyomon követhető. A borsózsizsik (Bruchus pisorum) fő kártevője a lárva, amely csak a zöld borsószemben tud táplálkozni. A kártétel során a csirázó képesség erősen romlik. Az imágó virágzáskor keresi fel a borsót, és ekkor virágport fogyaszt. Zöldborsó termesztés esetén kémiai védekezést nem igényel, de a betakarítás ne legyen elhúzódó, és aratás után amint lehet tarlóhántás szükséges.

Összeállította:
TILKI BALÁZS, FruitVeB