Biológiai alapjainkat tekintve, csemegeszőlő vonalon számos magasabb biológiai teljesítményű (20-30 t/ha) rezisztens szőlőfajta is rendelkezésünkre áll, hazai nemesítési forrásból. Azonban tapasztalataink szerint, ez a terméshozam a jelenlegi technológiai színvonal miatt nem valósul meg. Minden termesztési tényezőt ideálisnak tekintve 20 t/ha-os hozamot 250 Ft/kg-os áron értékesítve, akár 5 millió Ft/ha árbevételt eredményezne. Tovább fokozható a gazdálkodás jövedelmezősége – még családi gazdaságban is – optimális és célzott gépesítéssel (csonkázó, sorművelő), valamint rezisztens szőlőfajták termesztésével (Palatina, Pölös-kei muskotály, Angela, Flóra, Moldova, Te-réz), melyekkel 20-30%-kal csökkenthető a növényvédelemre fordított költség.

A piaci viszonyokat tekintve, kereskedői állásfoglalások szerint hiány van hazai csemegeszőlőből. A versenyképes csemegeszőlő termesztés sarokpontjai lennének: a megfelelő fajtaszortimentet és árualapot biztosító biológiai alapok kiaknázása (érésidő, technológiai paraméterek, rezisztencia, minőségi mutatók); minőségi szaporítóanyag alkalmazása; profi öntözés és tápanyag-gazdálkodás; megfelelő gépesítés; célnak megfelelő célirányos támberendezés, ill. ültetvényszerkezet kialakítása; végül de nem utolsósorban ’post harvest’ technológia, marketing és logisztika.

A csemegeszőlő termesztéstechnológiája alapvetően más, mint a borszőlőé, mivel utóbbinak nem célja a termőterület ökológiai potenciáljának maximális kiaknázása, csúcsra járatása. Csemegeszőlő esetében ugyanis nem technológiai cél a 18-as must-fok, de még – számos esetben – a biológiai érettség sem, mindössze a kellemes sav-cukor arány (akár 12-es mustfoknál).

A versenyképes gyümölcstermesztés analógiájára le kell fektetni, hogy öntözés nélkül, hosszú távon versenyképes csemegeszőlő termesztés sem képzelhető el. Szélsőségesen megfogalmazva: a legjobb üzlet gyümölcs formájában eladni a vizet. A bogyócsattanás hajlamát és határát szem előtt tartva napok viszonylatában akár több száz kilogramm hozam is nyerhető a megfelelő szüreti ütemezéssel. Ez az igen veszélyes „játék” kizárólag sokéves tapasztalat, profi tápanyag-gazdálkodás és kellő fajtaismeret mellett képzelhető el.

A továbbiakban a termesztéstechnológia két legkritikusabb kérdéséről szükséges szót ejteni.

Szaporítóanyag ellátás

Hazai előállításban nagyon korlátozott a vírusmentes szaporítóanyag ellátás csemegeszőlők körében. Sajnos, csaknem általános megítélés szerint, megbízhatóbb forrást jelentenek a külföldi szaporítóanyag előállítók esetenként, még Magyarországon nemesített szőlőfajták vonatkozásában is. Ezt ezen elemzésben maximálisan cáfolni szükséges! Növényvédelmi szakértőinket gyakran hívják olyan problémák kapcsán, melyek a külföldi szaporítóanyagokra vezethetők vissza. Sajnos, úgy tűnik, továbbra is fennáll az a jelenség, melyet már az 1990-es években tapasztaltunk gyümölcsfa oltványokkal kapcsolatban is: a külföldi – tisztelet a kivételnek – ide tolja a gyengébb minőségű, más országokban már eladhatatlan anyagait, csak szebb csomagolásban.  Ezért Magyarországon meg kell teremteni a betegségektől mentes törzsültetvény és alanytelep hálózatot, mint a szaporítóanyagot biztosító ültetvényeket. Ezek kialakítása költséges, állami támogatás nélkül lehetetlen. A NÉBIH 2014-es adatbázisa (1. táblázat) alapján 10 számításba vehető szőlőfajtából áll rendelkezésünkre kielégítő származási fokozatú szaporítóanyag, melyek közül mindössze 5 van csemegeszőlőként listázva, a többi legfeljebb kettős hasznosítású borszőlő.

A minőségi csemegeszőlő termesztés technológia nem alapozható kettős hasznosítású fajtákra. A szaporítóanyag előállítás tükrözi a „telepítési kedvet”, vagyis az egyes fajták divatossága, prosperitása indikátorának tekinthető. Versenyképes ültetvény létesítése elképzelhetetlen minőségi szaporítóanyag nélkül. A sima vesszős, vagy saját szedésű vesszőre alapozott ültetvénylétesítés kapcsán fel kell tenni a kérdést, hogy megéri-e a szaporítóanyagon spórolni, mikor egy 350-400 Ft-os oltvány mellé majd egy 500 Ft-os szőlőkarót kell leütni, a teljes támberendezésről nem is beszélve. Számos megkeresés után kialakult indokolt felindultsággal írom: aki a szaporítóanyagon kíván spórolni, az ne fogjon csemegeszőlő termesztésbe. A minőségi szaporítóanyagon megspórolt költség ellenében veszélybe kerül a telepítés di-namikus termőre fordulása, a hatékony és volumenben történő termesztés, valamint az ültetvény hosszú távú életképessége. A Nemzeti Fajtajegyzékben (2016) 44 csemegeszőlő-fajta szerepel. Ez mint genetikai alap megfelelő bázisa lehetne egy versenyképes, hazai körülményekhez adaptált termesztéstechnológia kialakításának.

Az ültetvényszerkezet kérdése

A A hazánkban „Tendone” néven meghonosodott horizontális támberendezés nem minden fajta esetén teszi lehetővé a tőkék – versenyképes termelést biztosító – terhelésének kialakítását. Szigorúan elméletileg gondolkodva: a 3 méteres sortávolság és 1,0-1,2 méteres tőtávolság mellett tőkén-ként 2 szálvesszővel terhelt tőkéken 1,3-as rügytermékenység mellett, 20 rüggyel számolunk, 26 fürt fejlődik, amely a ’Teréz’ fajta esetében valóban elérheti a 30-40 kg/tőke terhelést, ami megfelel 100 t/ha-os hozamteljesítménynek. Ez tömören rakottan egy 150 cm-en futó sávban helyezkedik el. Saját tapasztalataink alapján ezzel szemben a bemutatott igen nagyfürtű fajta (1 300g) esetében sem tudjuk meghaladni a 10 t/ha-os eredményt. A 20 rügy helyett 10 helyezhető el a klasszikus metódus szerint. Tapasztalataink és elképzeléseink szerint hazai viszonylatban, lehetőségeinket is számításba véve, maximum 20, profi tápanyag-és vízgazdálkodási protokollal 30 t/ha-os hozamteljesítmény reális célnak tekinthető.

Az 1. képen látható az ’egyszerűsített Tendone’ támberendezés a tél előtti fedést és előmetszést követően. A metszés során tőkénként sor irányba 1-1 félszálvesszőt kötözünk a 150 cm-en húzott vezérdrót-hoz. Erről vegetációs időben a két segédhuzalra kifekszenek a hajtások, így a fürtök sérülésmentesen csüngenek. A „szabványos” művelésmódtól elrugaszkodva a rendszer terhelése fokozható lenne további szálvesszők leívelésével egy vezérdrót alatt 40 cm-rel kihúzott segédhuzalhoz. Ez által – hasonlóan a Moser művelésmódhoz – szét tudjuk húzni a termő zónát, és az asszimilációs felület is kiteríthető az amúgy kihasználatlan, bár kevésbé megvilágított alsó koronatérfogatban.

Megfigyeléseink is azt támasztják alá, hogy a maximális terméshozam az ültetvény asztalosítása mellett lenne realizálható. Ez természetesen magával vonzza a gépesíthetőség kérdését, nem is beszélve a támberendezés költségeiről, statikai kérdéseiről.

Zöldmunka műveletek

Valamennyi fitotechnikai eljárás alkalmazott növényélettan. A zöldmunka műveletek elvégzése/ elhagyása, időzítése ennek megfelelően nem értelmezhető egységesen a bor és csemegeszőlők vonatkozásában. Ez a tény is cáfolja a kettős hasznosítású csemegeszőlő előállítás versenyképességét. A termőhajtások bekurtítása veti fel a vita kiinduló pontját. Borszőlő esetében megfelelő hajtáserő mellett a virágzást közvetlen megelőzőleg a fürt felett 5 ízközre távolítjuk el a hajtásvéget. Ennek eredménye a kedvezőbb termékenyülés és kötődés következtében várható nagyobb bogyónkénti magszám, nagyobb bogyószám, magasabb cukor- és savtartalom, kedvezőbb fürtparaméterek. Ez nem feltétlen célravezető a csemegeszőlő esetén.

Megfigyeléseink szerint – mivel a csemegeszőlők fokozottabb növekedési eréllyel bírnak – a „csonkázásra” már igen korai fázisban sor kerül ráadásul túlzott mértékben. A túlzottan erős és nem megfelelően időzített visszavágás nem csak igen nagymértékű regenerációs növekedést vált ki, de a bogyókötődést is negatívan befolyásolhatja. A beavatkozásnak két hatását kell vázolni.

Az egyik eredménye lehet, hogy a csemegeszőlő esetén már szájhagyománnyá válik: „Hónaljazni – hónaljazni – hónaljazni!”. Tudva lévő adat, hogy a szőlőültetvényekben a normális levélfelület index LAI=1,6-2,0 illetve a lombozat kiterjedésével 4-6, amit zöldmunkával 2-höz szorítunk (egységnyi talajfelületre eső lombfelület (m2/ m2). Szájhagyomány, hogy 1 átlagos fürt kineveléséhez 10 db szintén átlagos méretű egészséges levélre, másképp fogalmazva 1 kg termés kineveléséhez 1,5 m2 levélfelületre van szükség. Amennyiben a vezér-huzaltól eredő, számos esetben 2 fürtöt nevelő 2. segédhuzalon túlnőtt hajtásokat kb. 20-30 cm-el „csonkázzuk”, a legfeljebb 90 cm-en összesen legfeljebb 10 elsőrendű levél fejlődik, mely a ’Teréz’ példájánál maradva 2,6 kg szőlőt kénytelen beérlelni. Felvethetjük, hogy akár a regenerációs növekmény bizonyos százalékának meghagyásával egy halborda szerkezetnek megfelelő függöny alakú asszimilációs felületet meg lehetne hagyni. Nem kívánunk ezzel vitába szállni a gépesítés és növényvédelem kérdéseiben, még ha nem is tudjuk ’asztalosítani’ a rendszert, akkor is szükség van az asszimilációs felületre.

A másik eredmény hatása lehet a „nem megfelelően” időzített és/vagy túl korán elvégzett csonkázásnak (pl. 5.-6. ízköz helyett esetenként 2.-3. magasságában), hogy nagyon gyenge lesz a kötődés, amit viszont a bogyóméret kompenzációs növekedése követ! Véletlen megfigyeléseink támogatják a már borszőlő esetében leírt élettani összefüggést. A gyümölcstermesztésben kompenzációs növekedésként ismert jelenség azt jelenti, hogy a termésritkítás során elvesztett számbeli csökkenést a termések méretbeli növekedése akár 100%-ban is képes kompenzálni. Ez főleg vörösbor szőlőfajták esetében hívja fel a figyelmet a fürtválogatás kedvezőtlen hatásaira, hiszem a héjon erjesztés kritikus minőségi kérdése a fajlagos héjmennyiség, mely a kompenzációs növekedés folytán a korai ritkítások esetében csökken. A csemegeszőlő esetében ez a jelenség kedvezőnek tekinthető.

A vegetációs időszakban a hajtások visszavágásával, válogatásával összhangban megfontolás tárgya az asszimilációs felület szabályozása, a sorba becsüngő függöny meghagyása (2. kép). A 2 vázolt hatás értelmében látható, hogy a termesztett csemegeszőlő faj-ták minősége az okszerűen elvégzett fitotechnikai műveletek integrált összehangolásával fokozható. Az összefüggések mentén látható, hogy a hajtásválogatás, termőhajtások kurtítása (sokszor tévesen csonkázásként említve), illetve a fürtválogatás nem csak a tőkekondíció és tőkeegyensúly fenntartásának feltétlen alkalmazandó eszköze, de a minőség fokozása érdekében is alkalmazható taktika.

A fentiekből látható, hogy a csemegeszőlő hazánkban eredményesen termeszthető lehetne, amennyiben ahhoz megfelelő csemegeszőlőfajtákat, patogénektől mentes szaporítóanyagot, modern termesztéstechnológiát alkalmaznánk, amihez a piaci hátteret is megtalálnánk. Ezzel megalapoznánk a magyarok számára fontos hazai friss szőlőfogyasztást. Különös figyelmet érdemelnének a magyar nemesítésű rezisztens csemegeszőlőfajták, amelyeket reduktív növényvédelemmel lehetne megvédeni, s általuk a környezet szennyezés is mérsékelt lenne.

Szerző:
Dr. Rakonczás Nándor, egyetemi adjunktus
Debreceni Egyetem MÉK, Kertészettudományi
Intézet