Habár Magyarország több régiója igen kedvező adottságokkal rendelkezik étkezési szőlő termesztésére, mégis nagyfokú bizonytalanság és információhiány jellemzi hazánk csemegeszőlő termesztését. Szükséges, hogy e közleményben rálátást biztosítsunk az ágazatra és szót ejtsünk a legkritikusabb technológiai kérdésekről.

Mivel többek számára a csemegeszőlő termesztés nehezen elválasztható a borszőlő termesztéstől, ez ágazatirányítási és ellenőrzési problémákat is eredményez. Pedig világosan kell látnunk, hogy a csemege-szőlő előállítása az gyümölcstermesztés. A nemzetközi adatokra is támaszkodva mindebből kifolyólag csak valamelyest összevontan van lehetőség áttekinteni a világ és hazánk szőlőtermesztésének folyamatait. Az elmúlt években a világ összes szőlőterülete lassú csökkenést mutatott. E mögött az 1970-80-as években jelentkező, a világ bortermelését sújtó túltermelési válság áll. Erre annak idején az EGK kidolgozta a termőpotenciál szabályozásának rendszerét. A mechanizmus lényege a termőterületek csökkentése, illetve jobb ökológiai helyekre való terelése volt az újratelepítéseken keresztül. Ennek következtében a termőterületek túlnyomóan Európában csökkentek, azonban ezt a tendenciát elfedi az Európán kívüli (újvilági) szereplők telepítéseinek nagyságrendje. Fontos megemlíteni Argentína és Chile, valamint egy új térhódító, Kína telepítéseit.

A pólusok átrendeződése

Már történelemnek tekinthető, hogy az ez csökken, míg az újvilági területek térnyerése 1-1%-kal fokozódik. 2014-ben a világ 73,7-75,8 millió tonnás szőlőtermésének 41%-át adta Európa, további 29%-át Ázsia, 21%-át pedig Amerika állította elő. 2017-re tovább-ra is töretlen dinamizmussal fejlődik az újvilág: Európa 39%, Ázsia 34%, Amerika 18%-ot képvisel. Figyelemre méltó az is, hogy az elmúlt 15 évben a borszőlő aránya 57%-ról 47,3%-ra esett, míg a világ csemegeszőlő termesztése 23,9%-ról 35,8%-ra emelkedett. A 8%-os részesedésű mazsolatermesztés számottevően nem változott (1. ábra).

A szőlőterületek csökkenése ellenére a 2000-es évektől a hozamok lassú növekedése figyelhető meg, vagyis a területegységre vetített hozamteljesítmény növekszik. Ez részben a szőlőtermesztés számára ideálisabb klimatikus tényezőknek, de sokkal inkább a nagyobb arányú csemegeszőlő telepítéseknek köszönhető.

A világ szőlőtermesztése, az összes ki-bocsátás szempontjából meglehetősen koncentrált. Spanyolország, Kína, Francia-ország, Olaszország és Törökország adja a világ összes termelésnek közel 50%-át (2. ábra). Ebben a viszonylatban Törökország és Kína érdemel fokozott figyelmet, ugyan-is ezek az országok döntően csemegeszőlő termesztést folytatnak.

Kínát és Törökországot leszámítva csemegeszőlő termesztésben meghatározó szereplő még Irán, India, Egyiptom, Olaszország, Chile, Brazília és az USA. Beszédes adat, hogy Kína az utóbbi 4 évben 141 ezer ha-ral növelte szőlő területeit, mely meghatározó arányban, 4-8 éves távlatban igen nagy mennyiségű csemegeszőlőt fog teremni! Ezzel 2017-re Kína mindösszesen már 847 ezer ha szőlőfelülettel rendelkezik, mely nagyságrendileg megfelel Spanyolország 975 ezer ha, Franciaország 785 ezer ha, illetve Olaszország 690 ezer ha-os szőlőfelületeinek. Törökország 480 ezer ha, az USA 443 ezer ha termőfelülettel rendelkezik. (1. táblázat és 3. ábra)

A versenyhelyzet néhány dimenziója

A délebbi országok, és országrészek koraiság és szervesanyag termelés szempontjából (jobb napfény ellátottság, nagyobb hőösszeg, hosszabb vegetációs idő) előnyt élveznek. Az olasz ellátás mintegy 10t/ha-os hozamteljesítménnyel előnyt élvez, illetve késői fajtákkal is viszonylag korán megjelenhetnek.

A dél-amerikai csemegeszőlő termesztés viszonylatában, Brazíliában az Amazonas mentén évente 2,5 alkalommal szüretelnek, éves szinten 80-90 t/ha-os hozammal. Kizárólag exportra. Nincs tél, nincsenek fagyok, s így nincs a szőlőtőkéknek kény-szernyugalma. A lombhullást öntözés-megvonással indukálják. A rügynyugalmat hidrogéncianidos gázosítással oldják fel (Brotsil 50 SL).

Egyes amerikai magvatlan szőlőfajták természetes kifejlődésükben Európában még a fürtmorfológiai elvárásoknak sem felelnének meg. Élettani alapon logikus, hogy mag nélkül korlátozott a bogyófejlődés, és kicsi a bogyóméret. A tömött fürtű fajtáknál a fürtkocsányt giberellinsavval megnyújtják, amitől a fürt laza szerkezetű lesz. Később egy második kezeléssel megnyújtják a bogyót egy harmadikkal pedig meghizlalják. A hazai nemesítésű rezisztens csemegeszőlők szortimentjét tekintve a bogyó és fürt tulajdonságai klasszikusan értelmezve megfelelhetnek az elvárásoknak, csak éppen mag van bennük. Mindamellett közöttük számos fajta termése még ízletesebb is.

Hazai viszonyok

Hazánk összes szőlőterülete a KSH adatai szerint („lugasokkal” ti. házi kerti, zártkerti szőlőkkel együtt) 82 ezer ha, melyből körülbelül 10 ezer ha még nem termő. A Hegyközségek Nemzeti Tanács (HNT) ebből a gazdasági aktákon keresztül 68 ezer ha-t tart számon. Ebből a bázisból a Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Szervezet (OIV) adatbázisa mintegy 52-54 ezer ha-t közöl, ugyanis borként ennyit szüretelünk. Az adatok valamelyest elfedik, hogy vélelmezhetően, legfeljebb 1000 ha-on folyik „célzottan” csemegeszőlő termesztés, melynek ágazati szabályozását és adatfelvételezéseit, statisztikai értékelését számos tényező nehezíti. Már a 2004-2008-as uniós intézkedések idején is komplikációkat jelentett a cseme-geszőlő nyilvántartása. A 2008-as borrefor-mot követően ezek a jelenségek továbbra is megmaradtak.

A Magyar Nemzeti Fajtajegyzékben bor-szőlőként regisztrált génanyagok esetén adminisztratív úton is lehetséges a termést csemegeszőlőként értékesíteni. Azonban ez fordítva nem lehetséges: csemegeszőlőként jegyzett fajtákból készült bor nem kerülhet kereskedelmi forgalomba. Ennek racionális technológiai okai vannak. A csemegeszőlő termesztés esetében nem technológiai cél a 18-as mustfok, ugyanis a friss fogyasztásnál a sav-cukor harmónia (glükoacidometrikus mutató) a meghatározó, ami esetenként akár 120-160 g/l-es cukortartalom mellett már megfelelő, ha az kellően alacsony savtartalommal párosul.

Ez alapján érthető, hogy számos termelő válogató szedéssel nagyobb mennyiségű borszőlőt értékesíthet friss fogyasztásra, hiszen így a termés leszedett meghatározó százaléka magasabb, akár a borszőlő kilónkénti árához képest háromszoros áron is értékesíthető. Így nem jelentkeznek a borkészítés bizonytalanságai, annak költségei és a kiszolgáltatott értékesítési bonyodalmak. Nem is beszélve az adminisztrációs terhekről, ráadásul a pénz is jókor jön, jobban eloszlik a bevétel. Ténylegesen, a piacon megjelenő csemegeszőlő termesztésünk valószínűleg nagyban átfed a borszőlő előállítással. A borszőlő előállításra alkalmas támberendezések nem teszik lehetővé a versenyképes csemegeszőlő előállítását. A legnagyobb probléma azonban független a termesztéstechnológiától: a borszőlőt a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa felügyeli, a csemegeszőlő termesztése viszont a zöldség-gyümölcs termékpályához tartozik. Vagyis, aki profin szeretné csinálni, az két szék közé esik. Csemegeszőlő telepítésre, mint gyümölcstermő ültetvényre 2007-ben például 40%-os támogatást lehetett igényelni. Az eljárás során komplikációként jelentkezett, hogy a hatóságok sem tudták, hogy ez hova tartozik. A hegyközség, növénytermesztési ill. erdészeti osztályok között ingadozott az engedélyezés, végül a telepítési engedélyt az erdészeti osztály adta ki. Ez egy furcsa és bonyolult eljárás, ami az ügyet nem viszi előre.

Szerző:
Dr. Rakonczás Nándor, egyetemi adjunktus
Debreceni Egyetem MÉK, Kertészettudományi
Intézet