Jelen tanulmányban a hazai csemegekukorica-termesztés költség- és jövedelemviszonyait értékeljük. A vizsgálatok hat termelő üzem adataira alapoznak, így nem tekinthetők statisztikailag reprezentatívnak, de – a csemegekukorica-termelés viszonylag homogén színvonala miatt – az eredmények a nagyságrendeket jól tükrözik.

A vizsgált üzemek relatíve magas átlaghozam elérésére képesek (15–20 t/ha), tehát jó színvonalon gazdálkodnak. A jó színvonal egyik fő jellemzője, hogy az eredmények tekintetében az időjárás a leginkább korlátozó tényező, nem pedig a szaktudás vagy a technológia. A kalkulációk fővetésű, normálédes fajtacsoport termesztésére készültek, az alkalmazott hibridek döntően a Spirit F1, Boston F1 és Royalty F1. A két elemzett technológiai változat az öntözött és az öntözetlen, előbbiben az öntözőberendezés típusa lineár és körforgó. A vizsgált üzemekben intenzíven, magas ráfordításokkal, jó/kiváló termőhelyi adottságok mellett gazdálkodnak. A kalkulációkban a hozamok és az értékesítési árak az elmúlt hat év átlagát, az inputok árai pedig a jelenlegi árszínvonalat tükrözik. A továbbiakban az I., a II., és a III. üzemek az öntözetlen, a IV., V., VI. üzemek pedig az öntözött technológiában termelő üzemek jelölései lesznek.

Ráfordítás, termelési költség

Az 1. táblázat a csemegekukorica munkaműveletenkénti költségeit tartalmazza. Az öntözött és öntözetlen technológiák esetében a talajművelés során jelentős eltérés nincs, ezt inkább a talajadottságok befolyásolják. Minél kötöttebb egy talaj, annál több és alaposabb talajmunkát kénytelen a termelő elvégezni, ha homogén és jó minőségű kelést és termést szeretne. A talajművelés költsége átlagosan 30–50 ezer Ft/ha között mozoghat. A tápanyag-gazdálkodás kérdése igen jelentős a termesztéstechnológián belül: öntözött és öntözetlen technológiában egyaránt nagy hangsúlyt fektetnek a tápanyag-ellátásra. Szinte mindegyik technológiában ősszel történik egy alaptrágyázás, melynek során komplex NPK (15–15–15) műtrágyát (300 kg/ ha), MAP 12%–52% műtrágyát (150–200 kg/ ha), kálisót (150–200 kg/ha), és pétisót (27%) (400 kg/ha) juttathatnak ki. Tavasszal a vetést megelőzően szintén alapműtrágyázásra kerül sor.

Ennek során jellemzően NPK 8–24–24 műtrágyát (200 kg/ha), pétisót (27%) (70 kg/ha, önmagában 400 kg/ha), ammónium- nitrátot (34%) (70 kg/ha, önmagában 300 kg/ ha), vagy komplex NPK 7–20–28 (450 kg/ ha) műtrágyát szórnak, melynek mennyisége szintén minden termelőnél eltérő a talaj tápanyagtartalmától függően. Fejtrágyaként még tápkultivátorozással egy menetben juttattak ki pétisót (27%) (100–250 kg/ha) vagy ammónium-nitrátot (34%) (70–150 kg/ha), ugyanis címerhányás időszakában a növénynek sok nitrogénre van szüksége. Az öntözetlen technológiában a tápanyag-gazdálkodás költsége átlagosan 90 ezer Ft/ha, öntözött technológia esetében közelít a 110 ezer Fthoz. A kettő közötti különbség azzal magyarázható, hogy öntözés esetén a többlethozamhoz többlet tápanyagra is szükség van. A vetés munkaműveleténél érdemes megemlíteni, hogy a vetéssel egy menetben talajfertőtlenítőt is ki kell juttatni (melynek anyagköltsége a növényvédelem költségeként jelenik meg), ez minden termelő esetében a Force 1,5 G volt, melynek dózisa 10–12 kg/ha között változik.

A vetés optimális ideje április első felétől egészen május végéig tart, tehát a tavaszi fagyok végétől, amikor a hőmérséklet 10°C körül alakul. A vetés gép- és anyagköltségében nincs érdemi különbség a két technológiai változat között. A preemergens gyomirtás esetében minden termelő Lumax gyomirtó szert használ a magról kelő gyomok ellen. Ennek dózisa 2,5–5,0 liter/ha termelőtől függően. A posztemergens gyomirtást Laudis gyomirtó szerrel végzik 2,0–2,5 liter/ha dózisban. A gyomnövények mellett a csemegekukorica ellensége a kukoricabogár és a gyapottokbagolylepke. E két kártevő a növény szárát, címerét és a csövét is károsítja. A vegyszeres kezelést általában júniusban kezdik, de ez függ a vetés idejétől is. A kezelés szükségességét szexferomon csapdák kihelyezésével állapítják meg. A két leggyakrabban használt növényvédő szer a hernyók ellen a Karate Zeon 5 CS (dózis: 0,25–0,30 liter/ha) és a Coragen 20 CS (dózis: 0,15 liter/ha). Ezután, a már kifejlett rovarok ellen a termelők nagy része Steward rovarölő szerrel védekezett (dózis: 0,17 kg/ ha). A növényvédelem költsége 85–95 ezer Ft/ha, de a két technológiai változat közötti eltérés nem az öntözésre vezethető vissza, hanem a fertőzési helyzettől függ. Nagyobb termésbiztonsággal csemegekukoricát termelni csak öntözve lehet.

A feldolgozók egy része csak ennek megléte esetén köt szerződést a termelőkkel, főleg abban az esetben, ha a termés későn (szeptember–október) kerül betakarításra. A felkeresett három, öntözéssel termelő üzem közül kettőben center pivot berendezéssel, egyben pedig lineár berendezéssel öntöznek. Ezeknek a berendezéseknek inkább a beruházási költsége magas, egy lineár vagy egy körforgó befektetett tőkeigénye 800-1 000 ezer Ft/ha körül van. Egy átlagos évben 3–5 alkalommal kell öntözni (különösen a címerhányás, terméskötődés, érés időszakában). A víznorma jellemzően 25– 30 mm öntözésenként. Az öntözés működési költsége (gépüzemeltetés, szivattyú) kb. 4–5 ezer Ft/ha/alkalom, ami az arányosan felosztott amortizációs költséggel (15–20 ezer Ft/ ha/alkalom) együtt 22–25 ezer Ft/ha/alkalom öntözési költséget eredményez. A betakarítást és a termény beszállítását általában a feldolgozó végzi, de a költség közvetlenül vagy közvetve megjelenik a termelőnél.

A betakarítás július közepétől egészen október közepéig elhúzódhat, költsége pedig 40-55 ezer Ft/ha (átlagosan 3,0 Ft/kg), a szállítás költsége úgy szintén hasonló nagyságrendet képvisel (közepes, 50– 80 km-es szállítási távolság mellett). A betakarítás és szállítás költsége 12%- kal magasabb az öntözött technológia esetén, melynek oka a magasabb hozamokban keresendő. Egyéb közvetlen költségként merülhet még fel a termelőknél a biztosítási költség, amely átlagosan 10 ezer Ft/ha lehet. Emellett kalkulálni szükséges a földbérleti díjjal. Mivel a termőterületnek hozzávetőlegesen a fele saját terület, fele pedig bérelt, ezért a kb. 60 ezer Ft/ha-os földbérleti díjnak a felét vettük alapul a számítások során.

Hozam, termelési érték

A vizsgált üzemek öntözetlen technológiában 15 t/ha, öntözött körülmények között 19 t/ha körüli terméshozam elérésére voltak képesek sokéves átlagban, ami mintegy 25%-os eltérésnek felel meg (2. táblázat). A talaj minősége és az időjárás nagyon fontos tényező a megfelelő hozam elérésében, ugyanis egy jó minőségű csernozjom talajon, csapadékos időjárású nyárral, öntözetlen technológiával akár a 18–19 t/ha hozam is elérhető, ugyanígy öntözve egy rosszabb minőségű, kötött talajon ez az érték lecsökkenhet 15–16 t/ha-ra. Az értékesítési árak az elmúlt 5–6 év átlagában 38 000 Ft/t körül alakultak (1. ábra). A felvásárlási árakat leginkább a gabonaárak mozgása határozza meg: mint ahogyan az 1. ábrán is látható, a csemegekukorica ára nagyjából egy év késéssel jól leköveti a gabonák árát. Ennek oka, hogy üzemen belül ezek a növények versenyeznek egymással a tőkéért és a termőföldért. Az árbevétel öntözetlen technológiában átlagosan 550 ezer Ft/ha, öntözött technológiában pedig 700 ezer Ft/ha. A két technológia árbevétele között tehát van 140 ezer különbség, melynek oka nem az árban, hanem a megtermelt hozamban keresendő. A területalapú támogatással együtt jutunk el az összes bevételhez (2. táblázat).

Jövedelem, jövedelmezőség, hatékonyság Az általános költségek nélkül számított jövedelem, vagyis a fedezeti összeg az öntözetlen technológiában 220 ezer Ft/ha, öntözött technológiában 250 ezer Ft/ha körül alakul, vagyis utóbbi jövedelemtermelő képessége 10–15%-kal magasabb. Az általános költségek levonása után jutunk a nettó jövedelemhez (megjegyzendő az általános költség nem az ágazatban keletkezik, hanem a menedzsmentben), melyben hasonló eltérés tapasztalható. A csemegekukorica önköltsége a két eltérő technológiában átlagosan szinte azonosan 30 000 Ft/t, de értéke a 27 000 Ft/tonnától a 35 000 Ft/t-ig mozoghat. Az egyezőségnek az az oka, hogy az öntözött technológiában nagyobb ráfordítással tudnak előállítani arányosan magasabb hozamokat. A termelők azonban elsősorban nem azért öntöznek, hogy alacsonyabb önköltséggel termeljenek, hanem azért, hogy magasabb legyen a termésbiztonság és ezáltal kiszámíthatóbb legyen a termelés, valamint esetleg magasabb legyen a hektáronkénti profit. A költségarányos jövedelmezőség öntözetlen technológia esetén átlagosan 41%, öntözött technológiában 36%. Az utóbbi esetében a mutató azért alacsonyabb, mert a hektáronkénti jövedelem növekedett ugyan az öntözés hatására, de nem a költséggel azonos arányban.

Összegezve megállapítható tehát, hogy az öntözésnek elsősorban nem profitnövelő, hanem termésbiztonságot és hozamot növelő hatása van. Ugyanis az öntözött technológiában magasabb termelési költséggel lehet elérni közel azonos nettó jövedelmet, a csemegekukorica termesztése azonban mindkét technológiai változatot tekintve nyereséges és relatíve jó hatékonysági viszonyokkal jellemezhető. Ennek megítélésében azonban az is fontos szempont, hogy mely évben hogyan alakul a gabonafélék és olajnövények jövedelmezősége, melyek 30–50%-kal alacsonyabb ráfordításokkal termeszthetők. A cikk részben leközlésre került az Agrofórum 62. extra számában.

Kovács Evelin, PhD hallgató;
Debreceni Egyetem,
Gazdaságtudományi Kar,
Gazdálkodástudományi Intézet