Mi indította a fűszerpaprika kutatás felé?

Az egyetemi végzés után 1963-ban Martonvásáron voltam gyakornok, de személyes okok miatt visszaköltöztem Szatymazra. A Délalföldi Mezőgazdasági Kísérleti Intézetbe jelentkeztem dolgozni, azonban a kísérleti részlegnél nem volt hely, így Kiszomboron másfél évig az állattenyésztésben volt munkám. A gabonakutatásban szerettem volna folytatni, de Erdei István fűszerpaprika kutatási osztályvezetőhöz irányítottak, aki Obermayer Ernő fűszerpaprika nemesítőhöz vezetett.

Ő elmondta: „A fűszerpaprika kitüntetett termék, 27 országba exportáljuk, nemzeti színű szalaggal ellátva, csak az dolgozzon ezen a területen, aki elhivatottnak érzi magát. Az nem gond, ha nem foglalkoztál vele eddig, talán jobb is.” Éreztem ennek a súlyát és kihívását, így bekapcsolódtam az osztály munkájába. Nagyon jó csapat volt a fűszerpaprika kutatásban abban az időszakban mind Szegeden, mind Kalocsán. Együtt tudtunk dolgozni, gondolkodni minden féltékenység nélkül. Az volt a fűszerpaprika termesztés második fénykora.

Melyiket tekinthetjük az első kiemelkedő időszaknak?

Az első fénykor az első világháború után kezdődött. Az 1910-es években már érdemes volt a spanyol paprikával keverni a magyar őrleményeket. Ám 1917-ben bevezették a kötelező minősítést és az ólomzárat. 1923-ban jött egy rendelet, hogy csak az tekinthető fűszerpaprikának, ami mentes a csésze és kocsány részektől. A spanyol termékben azonban benne volt, így visszaszorult a behozatala.

Több mint 2000 tonnát exportáltunk az USA-ba, jelentős mennyiséget Japánba. A világpiac 30%-át a magyar paprika uralta, 20-30%-kal magasabb áron kelt el! A legjobb minőségű termék volt a piacon. A 60-as-70-es években a terület volt nagy, gépi szedéssel, nagy tömegben állították elő a fűszerpaprikát, 10-12000 hektár felületen. Determinált, korai, gépi szedésre alkalmas fajtákat kellett előállítani a tömegtermesztésnek. Ma 1000-1500 ha közötti termőterületnél tartunk, és kb. 20% a magyar paprika a hazai piacon. Az export szinte teljesen lecsökkent, az import viszont több ezer tonnára nőtt. Az érv, hogy szükség van az olcsó import paprika behozatalára és bekeverésére azért, hogy a fogyasztó olcsóbb terméket kapjon, igen sántít.

Mi lehet a megoldás a mai helyzetre? Segít az eredetvédett termék a piacok szélesítésében?

Jó tíz éve nagy lelkesedéssel fogtunk a fűszerpaprika földrajzi eredetvédelmének kidolgozásához, a Hungarikum védjegy megszerzéséhez. Mire elkészült a termékleírás, az őrleményre vonatkozó minőségi követelmények igen alacsonyak lettek (120 ASTA). A megkövetelt színanyag tartalom egy kommersz áru szintjére került. Jelenleg azok tudnak jobbat csinálni, akik ügyelnek az utóérlelésre, a jó utóérlelt paprikában jelentősen nő a festéktartalom. Csak nyers paprikát termelni nem lehet, nem nyereséges, a teljes vertikum, a termeléstől a feldolgozásig, eladásig hoz nyereséget. Gond, hogy a kistermelő nem ott adhatja el a termékét, ahol akarja. Csak otthon, helyi piacon vagy a nagybani piacon adhatja el, mint őstermelő. Ezen változtatni kell. Ezek a termelők képesek minőségi árut előállítani, a termékleírásnak eleget tenni. Segítsük azzal, hogy adhassa el bárhol! Egy őstermelő előállíthat 1040 kg őrleményt, ami nem kevés, hiszen pl. az újzélandi export 1000 kg. körül van. Ha többen összefognának, termelői-értékesítői csoportot hoznának létre, elláthatnának pl. minőségi hentesárut előállító kisüzemeket Hungarikum prémium termékkel. Az eredetvédett, minőségi terméknek és az értékesítésében összefogó csoportosulásoknak lenne jövője. Szép példák vannak a termelői szerveződésekre Spanyolországban, Dél-Franciaországban.

Mennyire keresett a Hungarikum védjeggyel ellátott termék?

Jelenleg kapható pl. a szegedi Hungarikum boltban, de nagyon kicsi iránta a kereslet. Az ára is nagyon borsos.

Nem lehetne kóstoltatások keretében jobban megismertetni a fogyasztót az eredetvédett prémiumtermékekkel?

Nem egyértelmű ez a szándék. Sokan a saját pozíciójukat féltik, így nem támogatják ezeket az akciókat. Szép, ha van egy Hungarikum bolt, de ezer helyen kellene árulni az eredetvédett terméket, minél több helyen találkozzon vele a fogyasztó, az növelné a keresletet is. Gond az is, hogy a hatályos rendeletek szerint a kistermelő nem viheti ki a termékét külföldre, így ha egy Maros megyei hentes szeretne belőle vásárolni, csak itt veheti meg, úgy viheti ki az országból. A mai hibridekkel csodálatos minőségű termék állítható elő.

A fóliás fűszerpaprika termesztés kidolgozása a szegedi kutató helyhez köthető. Hogyan jött az ötlet?

A spanyolországi kapcsolatok, az alapanyag csere indította el a hibrid nemesítést és a fóliás technológia kidolgozását. Milyen kár, hogy korábban, a rendszerváltozás előtt nem volt lehetőség külföldi kapcsolatok építésére, sokban segítette volna a fejlődést. A technológiának sok előnye van, a korai ültetés, a magas hozam – 1 m2-en 1 kg őrlemény állítható elő –, a magas színanyag: 300-350, sőt magasabb ASTA nyerhető fólia alatt utóérlelve. Az árnyékolt fóliában jól utóérlelhető, folyamatosan szedhető a paprika, de a tövön is jól utóérik. Fontos, hogy jó minőségű malomban őröljék, a bérőrlés nem tilos, azon nem szabad spórolni. A Délvidéken jobban elterjedt a technológia, mint nálunk. Az évente megrendezett őrlemény versenyeken is elsők között vannak, egyik évben délvidéki minta érte el a legmagasabb ASTA-értéket.

A Kárpát-medencei magyarság hagyományaival is törődik, hogyan indult ez a tevékenység?

1995-ben a gazdakörök országos rendezvényén találkoztam Csomós Attilával, a Maros megyei gazdakörök vezetőjével Szolnokon. Olyan szakembert keresett, aki fűszerpaprikával foglalkozik. Maros megyében 50-60 hektáron termelnek fűszerpaprikát. Székelykocsárdon élt olyan székely ember, aki a háború alatt Szegedről vitt haza magot, az ő fiának kérésére kerestek szakembert. A gazdaköröknek köszönhetem a kapcsolatrendszert, ott találkoztam az aradiakkal is. Arad megyében minden évben szakmai rendezvényt tartunk. A temesvári egyetemmel a HURO program égisze alatt közös kutatás- fejlesztést végeztünk. Minden évben előadást tartottam a fűszerpaprikáról az egyetemen. Azóta is tartjuk a kapcsolatot, sőt a marosvásárhelyi Sapientia és az Újvidéki Egyetem is bekapcsolódott.

Milyen tanácsot adna a mai fűszerpaprika nemesítőknek?

Kritikát szeretnék megfogalmazni. Az elődökbe mindig beleoltották azt a szemléletet, hogy a nemesítés célja, hogy a termelő minél jobb minőséget kapjon. A hibridnél is ez legyen a cél! Nem azért kell hibridet előállítani, hogy a termelő ne termeljen újból a fogott magból. Meg kell fordítani, azért ne termeljen a fogott magból, mert a hibrid nagyon jó. A vetőmagtermesztés minősége gond, nagyon sok a reklamálás. A nemesítőnek, aki előállította a hibridet, végig kell kísérni a fajtafenntartást.

A vidéki életforma, a kertészkedés jelent- e jövőt a mai fiatalok számára?

A vidék elnéptelenedik. Két generáció kiesett a szocializmusban, így a gazdálkodás szépségét, örömét nem volt kitől eltanulni. Ez a folyamat nem csak Magyarországon tapasztalható, de Európa nyugati felén is, bár jóval lassabban. Míg korábban Szatymazon 700 ha szőlő és 2000 ha őszibarack volt, ma szinte egyáltalán nincs már. Nem maradnak vidéken az emberek, vagy ha ott is maradnak, igyekeznek városi életet élni. Én próbálom az unokáimat arra nevelni, hogy a vidéki élet értékes. A család Szatymazon 2000 m2 szőlőterülettel rendelkezik, amit 1895-ben telepített az akkori tulajdonos. Örülök, hogy egyik unokám érdeklődik a szőlészet-borászat iránt. Összesen 10 ha kert van a család tulajdonában, sikerült egyben tartani. A családunk összetartó, most úgy tűnik, a birtok nem fog ebek harmincadjára jutni, lesznek, akik folytatják a kertészkedést, legalább másodtevékenységben. Köszönöm a beszélgetést!

Lejegyezte:
Ledóné dr. Darázsi Hajnalka

Szakmai önéletrajz

Név: dr. Somogyi György
Születési hely, idő: Novi Sad, 1940. február 28.
Munkahely: Fűszerpaprika Kutató-Fejlesztő Nonprofit Kft.
Beosztás: tudományos osztályvezető
1958 Gimnáziumi érettségi Szegeden, a Radnóti Miklós Gimnáziumban
1959-1963 Egyetemi hallgató a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen
1963 Agrármérnöki diploma
1963 Gyakornok az MTA martonvásári gazdaságában
1964-1965 A Délalföldi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet kiszombori telepén állattenyésztő
1965-1969 Tudományos segédmunkatárs a Dél-alföldi Mezőgazdasági Kísérleti Intézetben, a Fűszerpaprika nemesítési és
termesztési Osztályon
1969-1981 Tudományos munkatárs, időközben átszervezéssel a ZKI-hoz kerül
1980.03.05- A ZKI Fűszerpaprika Kutató Állomás (majd jogutódja, a Fűszerpaprika Kutató-Fejlesztő Kht. Szegedi Kutatási
Osztálya) szegedi osztályának vezetője
1981.11.01- Tudományos főmunkatárs
1982. A “mezőgazdasági tudományok kandidátusa” cím megszerzése. A kandidátusi dolgozat címe: “A fűszerpaprika
vízigénye és öntözése”.
Tagja az MTA Talajtani és Vízügyi bizottságának és a Szegedi Akadémiai Bizottságnak.
1990- A Szatymazi Gazdakör elnöke
1-98 Kutatói tanulmányutak Spanyolországban
1998- Hibrid fűszerpaprika fajtaelőállító nemesítés és termesztéstechnológiai kutatások
2000 Kutatói tanulmányút Portugáliában
2007 Fleischmann Rudolf-díj
2011 A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje
Kezdeti élettani kísérletei után mind jobban bekapcsolódik a nemesítői munkába. Közel egy tucat állami elismerésre bejelentett
fűszerpaprika fajta (pl. Szegedi 80, Szegedi 178, Szegedi 179, Remény, Folklór) és hibrid (Sláger, Délibáb, Bolero) társnemesítője.