Helyzetértékelés

A magyar paprikatermesztés évtizedek óta meghatározó szerepet tölt be a hazai zöldségtermesztésben, sőt nemzetközi viszonylatban is kiemelhető. A termőfelületek nagysága a ‚90-es években a FruitVeB adatai alapján még 4-5000 ha körüli szabadföldi és 2000-2400 ha hajtatott felületből állt. A megtermelt paprika döntő hányada már ekkor is a hajtatásból származott. Napjaink helyzetét a 2016-os adatok jellemzik – mintegy 1500 ha-on folyt szabadföldi termesztés és kb. 800 ha-on hajtattak paprikát. A termésátlagok szabadföldön a 20 évvel ezelőtti 15 t/ha-ról 37 t/ha-ra, hajtatásban 8 kg/ m2-ről 11,7 kg/m2-re nőttek. A Vetőmagszövetség becslése szerint fő típusok a termőfelületet tekintve a Cecei típusú hibrid fehér paprika mintegy 27-28%-os részaránnyal, a hibrid kápia 26-28%-ot képvisel. Kiemelendő a paradicsom alakú paprika 16-18%-os arányával és fontos tényező még a hegyes erős paprika kb. 4,5%-al. Még mindig viszonylag magas a konstans fajták részaránya (típustól függetlenül összesen 10-15%). Fontos tény és a hazai helyzetet meghatározza, hogy Magyarország termesztésének mértéke az előállított árumennyiséget tekintve stagnál, a nemzetközi paprika piacon betöltött szerepe ugyanakkor folyamatosan csökken – ezt tükrözi a KSH adatai alapján készült diagram is.

Ugyanakkor az elmúlt 20 évben az értékesített áru átlagára jelentősen emelkedett, a Faostat adatai alapján 1997-ben 0,68 Dollár/kg volt az összesített átlagár, míg ugyanez 2013-ban már 1,25 Dollár/kg.

A hazai paprikatermesztés gazdaságossági helyzete folyamatosan romlott az elmúlt években. Ugyanakkor megállapítható, hogy ez még napjainkban is sok esetben meghaladja a más gazdasági ágazatokban elérhető jövedelmezőséget. A cikk további részében elsősorban a paprika hajtatással foglalkozom, hisz az előállított áru döntő többsége innen származik és a fejlődés is innen várható mind technológiai, mind termelési érték tekintetében.

A Debreceni Egyetem Gazdaságtudományi Karán együttműködve több kertészettel és a DélKer-Tész-el, több kutatás is készült a közelmúltban a paprikahajtatás gazdaságossági kérdéseivel kapcsolatosan. Ennek eredője, hogy a közepes vagy jó színvonalon gazdálkodó paprikahajtató kertészetek a jelen gazdasági környezetben is megfelelő profitot tudnak realizálni fűtött termesztő berendezésekben.

Ugyanezen gazdasági elemzések bemutatják, hogy a talaj nélküli technológiákkal még nagyobb haszon érhető el a talajos technológiákhoz képest. Magyarországon a paprika hajtatás nagyobb része fűtetlen berendezésekben folyik és pont ez a technológia az, amelynek gazdaságossága az utóbbi időszakban a termesztők fejében megkérdőjeleződik. Ez ellentmond azzal a szakmai véleménnyel, mely megjelent az elmúlt 10-20 évben és amely azt hangsúlyozta, hogy a fűtött hajtatásból kikerülő termékek a magas előállítási költség miatt az import áruval versenyezve nem biztos, hogy elég profitot biztosítanak. Szemben a hidegfóliás termesztéssel, melynek termése már import verseny nélkül, olcsóbban előállítva és exportra is kikerülve kockázatmentesebb megélhetést biztosítana a kertészeknek. Az elmúlt néhány évben azt látni, hogy a korábban csak augusztusban fellépő értékesítési nehézségek, alacsony árak („lecsószezon”) már július elején jelentkeznek és sok esetben a paprika piac ősszel sem tér vissza a megszokott és elvárt árakhoz. Ugyanakkor az is jól látszik, hogy a korábban kedvezőbbnek gondolt nagybani értékesítés átlagárai már nem haladják meg pl.: a TÉSZ-ek által biztosított árakat.

A 10-20 évvel ezelőtti helyzethez képest mindenképp negatív tendencia, hogy az export hetekkel később indul, sok esetben csak június végén, július elején. A nyár második felében főként Németországban az általános szabadságolások miatt az eladások csökkennek, míg október elején az export célú felvásárlások jellemzően leállnak. Ebben nagy szerepe van annak a ténynek, hogy míg a ‚90-es években szinte csak TV paprika került kiszállításra, addig ma már fehér paprikát csak kápiával együtt tudnak a cégek értékesíteni, ez utóbbi aránya legalább 50%! Vagyis ahhoz, hogy a kiszállítások megkezdődhessenek, elegendő kápia paprikára van szükség és ez még hajtatott körülmények közül is csak júliustól biztosított. Október elejére a megbízható minőségű és mennyiségű kápia már nem áll rendelkezésre, illetve a versenytárs országok is elkezdik a szállításokat. A nagybani piacokon értékesítő hideghajtató kertészek június hónapban még jó árakkal találkoznak, ugyanakkor a korábbi 2-3 hetes nehéz időszak hossza ma már akár 2-2,5 hónap is lehet, az a periódus, amikor a legnagyobb mennyiség kerül leszedésre. Ez a faktor, illetve a látványosan 2016-ban fellépő – de már több éve jelen lévő – és idén csak fokozódó munkaerőhiány, plusz a növekvő növényvédelmi problémák a hidegfóliás kertészeket stratégiájuk átgondolására készteti. Nagy a veszélye annak, hogy a fehér paprika termőfelülete tovább csökken. A kápia részaránya a termesztésből évről évre növekedett, aminek oka nem csak a biztosabb értékesítés volt, hanem a könnyebb növényvédelem, a kisebb munkaerő ráfordítás is. Ezzel együtt látni kell, hogy a magyar fogyasztók továbbra is elsősorban fehér paprikát vásárolnak, a kápia elsősorban export termék. Ha az export nem jól működik, az a hazai paprika piacot is negatívan érinti. Az export célú kiszállításokat veszélyezteti, hogy az utóbbi években – részben válaszul a jordán paprika európai beszállításának ellehetetlenülésére – a marokkói mellett felnőtt egy komoly görög paprikatermesztés is, mely ma már nem csak a Cecei típushoz hasonlító, de azzal teljesen megegyező árut is tud szállítani. Az EU-n kívüli balkáni országok jelenleg főképp az orosz és saját piacaikat látják el kápia és egyéb paprikával, de az ottani kertészekkel, kereskedőkkel beszélve megállapítható, hogy ők is szívesen szállítanának a ma még magyar exportpiacnak számító országokba a nyári, kora őszi időszakban. Mindezek komoly kockázatot és versenyhelyzetet jelentenek a magyar paprika számára.

A fejlesztés, előrelépés lehetőségei

Az export piacokon elsősorban a rendkívül szigorú növényvédőszer maradék értékek betartása jelent kihívást – több áruházlánc maximalizálja a zöldségekben megtalálható hatóanyagok számát és a hivatalos határértékeknél jóval alacsonyabbakat (33-50%) fogad csak el. Ez a tény is ösztönzi a rezisztencianemesítést – ha egy betegséggel (pl.: lisztharmat vagy Xanthomonas) szemben nem kell védekezni, az komoly előny. Főképp az export célú kiszállítások lehetőségét csökkenti – de nyilván a hazai értékesítést is érinti – az a körülmény, hogy nem elégséges a minőségbiztosított kertészetekből kikerülő, 100%-os biztonsággal e növényvédelmi határértékeknek megfelelő árualap. Vagyis ezen mindenképp javítani kell, ha lesz elég kereskedelmi szempontból biztonságos paprika, akkor nőni fog a kiszállított mennyiség!

Szintén főképp az export lehetőségeit javítaná, ha a kikerülő magyar paprika minden esetben jó minőségben jelenne meg a német, cseh, skandináv, stb. áruházak polcain. Ennek egyik jelentős akadálya az áru megjelenésének módja – általános az 500 g-os műanyag tálkákba történő csomagolás. Ez viszont együtt jár azzal, hogy az egalizálások során óhatatlanul bekerül a csomagokba kisebb méretű, még nem teljesen érett bogyó is, ami hamarabb kezd apadni és látványosan lerontja az áru általános minőségét. Ezt ki lehet védeni: pl.: szigorú előírással a fajta használatra – csak genetikailag kisebb méretet biztosító hibridek termeltetésével. Szintén javítana a helyzeten, ha kiszorulna a használatból a fenti kockázatot magában hordozó csomagolási mód: pl.: fix db számú bogyót tartalmazó dobozok egyedi tömegmérése után, vonalkódozva minden csomagban csak érett paprika kerülne eladásra. Elsősorban a fehér paprika érintett ebben a problémakörben, a kápiák esetében szinte csak «tálkás» fajtákat termelnek leadásra, illetve a bogyók pultállósága is jobb. Ha a magyar áru folyamatosan jó és főképp egyenletes minőségben, jó pultállósággal jelenne meg, a nyugat-európai igényes és nyitott vásárlók is egész biztosan nagyobb arányban vennék újra a magyar terméket. A nagyobb kiszállított mennyiség pedig a belső piacokra is kedvezően hat.

Szintén a fejlődést szolgálná a hazai értékesítésben meghatározó szerepet betöltő áruházakkal történő szorosabb együttműködés. Egymás szempontjait, érdekeit jobban megértve minden bizonnyal jócskán lehetne növelni a hazai paprika fogyasztását. Sokszor látjuk, hogy kertész szemmel csapnivaló minőségű áru jelenik meg a láncokban, amivel fogyasztást ösztönözni nem lehet. A szupermarketek szívesen hivatkoznak arra, hogy a magyar vásárló árorientált. Meg kell tudni érteni, hogy Magyarországon is megtalálható a közép és felső réteg, sőt minden gazdasági elemzés azt mutatja, hogy az elkölthető jövedelem fokozatosan nő. Az igényes vásárló viszont inkább minőséget keres. Közös érdekünk a hazai fogyasztás növelése! Ehhez idomulnia kell a fajta használatnak is – az antociános elszíneződésre hajlamos fajták kiszorulóban vannak, de fontos cél lenne az is, hogy a fehér TV paprika minden időszakban valóban fehér színnel jelenjen meg a polcokon. A zöld árnyalatról a fogyasztó egyrészt az import árura asszociál, másrészt idegen a hazai igényektől.

Fontos probléma az is, hogy nincs pontosan megfogalmazva és kommunikálva, hogy mi a magyar paprikatermesztés célja, milyen termékre van pontosan szükség, ami főképp a hazai piacokra igaz. Ez világosan látható a kertészek fajtaválasztásában is – termesztésbe kerül közepes és extra bogyóméretű, zöldes és fehér színű karcsúbb és rövidebb, vállasabb termésalakú fajta is. Így természetesen nem lehet kialakítani egységes árualapot és megjelenést Az itthoni kínálatban a tavaszi és őszi időszakban, sőt még télen is általánosan hozzáférhető a prémium minőségű, extra vagy I. osztályú paprika is az alacsonyabb minőségi kategóriák – és ezáltal olcsóbb áru termékek – mellett, addig nyáron sokszor csak lecsó és II. osztályú áru van az áruházak, de a zöldségboltok polcain is. Ha valóban ez a cél – reményeim szerint nem – akkor ezt a termesztésben is követni kell. Ennek a helyzetnek az egyértelműsítéséhez szintén szoros együttműködés és igazi partneri kapcsolat kialakítására van szükség a kül-, és belkereskedelemben érintett piaci szereplőkkel.

Az egész évben biztos és biztonságos árualapot nyújtó hosszú kultúrás termesztést folytató gazdaságok szerepe mindenképp növekedésre predesztinált. Egyrészt a jelen piaci árakon is versenyképes profitot tudnak biztosítani, másrészt a főképp tripszek, poloskák, de más rovarok, vírusvektorok jelentette kockázat is jóval kisebb az esetükben, hisz izoláltabbak a környezettől, van idő a biológiai ágensek felszaporodásához. Korszerű üvegházas beruházás gyakorlatilag nem történt hazánkban az elmúlt évtizedekben paprikatermesztési célból. Vélelmezhető, hogy a jelenleg jó színvonalú termesztés mellett reálisan elérhető 20-25 kg/m2 hozamok ilyen házakban jelentősen növekedni tudnának. Ezzel együtt óriási szükség lesz speciálisan hosszúkultúrás termesztésre kinemesített, bőtermő és egyenletes minőséget adó új fajtákra is.

A szakmai beszélgetésekben felmerül más típusok szélesebb körben történő hazai termesztése is. A „kaliforniai” színes paprikák folyamatosan jelen vannak a boltokban, viszont ezen termék gyakorlatilag egész évben állandó minőségben rendelkezésre áll spanyol (téli félév) és holland (nyári félév) importból. A fiatalabb korosztályok jelentős mértékben a színes paprikák fogyasztása felé fordultak, tehát minden bizonnyal van előrelépési lehetőség néhány magyar kertész számára a színes blocky paprika terén is, de több évtizedes lemaradást technológiai, szakismereti téren nem egyszerű behozni. A jó minőségű blocky paprika előállítása annyira speciális és annyi buktatót hordoz magában, amire a hazai kertészetek tömegével jelenleg nincsenek felkészülve. A friss piacokon elérhető ár ezt most főképp nyáron kompenzálja, de fennáll a veszélye, hogy e termék árát nagyobb mértékű hazai termelés esetén a most tapasztalható árszint alá igyekeznék leszorítani a láncok. Amennyiben a kívánatos cél, hogy a magyar áru előnyt élvezzen, biztonsággal megvalósul, úgy némi előrelépés ezen típus esetében is megtörténhet.

Egyéb paprika különlegességek szintén megélhetést nyújthatnak néhány kertésznek, ilyen már most is a Dulce Italiano, vagy bocskor paprika, mely egyedi ízével tűnik ki a többi típus közül. Ugyan megjelenése miatt sok esetben tévesen kápia paprikaként jelöli meg a kereskedelem ezt az árut, de attól lényegesen finomabb termékről van szó. Az értékesítés során akár különleges marketing eszközök is megjelennek már hazánkban is – ilyenek pl.: az egyedi csomagolás, márkázás („branding”) a fajtanév felhasználásával. Mivel ez a típus is jelen van egész évben – bár a téli- tavaszi import időszak lényegesen „erősebb” – az áruházakban és a zöldségeseknél is és egyre kedveltebbé válik, némi előrelépés a bocskor paprika termesztése és fogyasztása során is joggal várható. A fejlődés egyik legfontosabb eleme már általános gazdaságpolitikai kérdés, ez pedig a munkaerő problémák sürgős megoldása. Ez feladatot ró a gazdákra is – amennyiben a termesztés gazdaságosságát meg tudják őrizni vagy növelni, akkor képesek lesznek a megnövekvő bérigényeknek megfelelni. Látszik, hogy a kisebb zöldmunkaerő igényű, vagy az egységesebb árualapot biztosító és ezáltal gyorsabb, könnyebb válogatás biztosító fajták és technológiai megoldások rohamosan terjednek. Ugyanakkor az mindenképp megállapítható, hogy a kertészet munkaerő gondjai – de ez több más, a mezőgazdaságtól akár teljesen független ágazatra is elmondható – ma már a fejlődés gátját jelentik és valamiféle általános gazdaságfejlesztési koncepció részét kell, hogy képezze ennek a helyzetnek a megoldása.

Összefoglalva: a magyar paprika piac bővülése közös érdekünk, ehhez növelni kell a hazai és export piaci fogyasztást is. Ennek a célnak az eléréséért minden az előbbiekben fel és ott fel nem sorolt lehetőséget igénybe kell tudni vennünk!

Szerző:
Tornyai Tibor
paprika termékfelelős
Rijk Zwaan Budapest Kft.