Az európai piaci igények folyamatosan növekednek (2005 óta több, mint duplájára nőtt az európai fogyasztás), és nem érték el a telítődési pontot, tekintettel arra, hogy mind a kiskereskedelmi forgalom, mind a fogyasztás 10 éve lineárisan növekvő. Európában abszolút értékben a legnagyobb bio felvevő piaccal Németország (7,9 Mrd. €), Franciaország (4,8 Mrd. €), Egyesült Királyság (2,3 Mrd. €), Olaszország (2,1 Mrd. €) és Svájc (1,8 Mrd. €) rendelkezik, de méreteit tekintve meghatározó jelentőségű még Svédország, Ausztria, Spanyolország, Hollandia és Dánia is. Az öt legjelentősebb ország adja az EU bioélelmiszer piacának 75%-át, míg a 10 legjelentősebb ország együtt már mintegy 90%-ot. A keletés közép-európai országok nem képeznek jelentős felvevőpiacot, Magyarország nagyságrendje is elhanyagolható.

A legjelentősebb európai vásárlók (Németország, Franciaország, Egyesült Királyság, Olaszország, Svájc, Ausztria, Olaszország, skandináv országok) piacain az ökológiai termékek forgalmazásából 40-75% az általános kiskereskedők (nagyobbrészt kiskereskedelmi áruházláncok) súlya, melyek esetében a beszállításban a kulcstényező a nagy mennyiségű, homogén minőségű, koncentrált árualap megléte megbízható beszállító magatartás mellett. A kereskedelmi szerkezetnél fogva a piac még kevésbé érzékeny a koncentrált árualapok meglétére, azonban figyelembe véve, hogy a külföldi nagy vevők egyre inkább a kiskereskedelmi láncok, közvetett hatásuk révén egyre inkább várható a koncentrált árualapokkal szembeni igény. A piacra jutás, vagyis a versenyképes árualapok tekintetében nagyon komoly versenyhátrányokkal küzd a hazai ökológiai termelés. Számos szakágazat, illetve termék esetében még a közvetlenül jelentkező piaci igényeket sem vagyunk képesek kielégíteni. Ennek főbb okai az alábbiak:
• Az ökológiai gazdálkodás nagyon szűk szegmens hazánkban, nem érte el a „kritikus” méretet sem, ennél fogva abszolút mértékében is kevés a rendelkezésre álló árualap. • A termelő vállalkozások nagyon nagy területi széttagoltság mellett és térben elszórtan működnek, az ökológiai gazdálkodásnak nem alakultak ki érdemi termesztőkörzetei, így térségi (földrajzi) alapon történő szerveződése sem. • Ettől függetlenül sincs semmilyen érdemi termelői szervezettség (egyetlen TÉSZ vagy TCS sem működik a szektorban), emiatt az árualapok nagyon széttagoltak, nincs egységes és nagy mennyiségű árualap szinte egyetlen termékből sem.
• Az ágazati termelési és piaci információs rendszerek (helyzetértékelések, prognózisok) hiánya, ezért a piaci transzparencia hiánya következtében a termékpályán uralkodó, nehezen átlátható viszonyok miatt nem tudnak tájékozódni a szereplők a várható piaci viszonyokról, ami fékezi a fejlődést.
• A feldolgozóipari késztermékeknél a biotermékeket is előállító feldolgozóipari kapacitások alacsony szintje, illetve szűk termékkörre való korlátozottsága és szétforgácsoltsága miatt nem áll rendelkezésre érdemi árualap egyetlen késztermékből sem, továbbá nincs hazai felvevőpiaca feldolgozóipari alapanyagoknak. A termelés hatékonysága jelentős eltérést mutat a növénytermesztés, kertészeti és állattenyésztési ágazatok között: • Az ökológiai búzatermesztés (tönköly és aestivum búza) egy hatékony ágazatnak tekinthető, relatíve alacsony forgótőke- és munkaerőigénye, jó hozambiztonsága és kiváló jövedelmezősége folytán.
• A tavaszi vetésű kapásnövények (kukorica, napraforgó, csemegekukorica) a jövedelmezőség oldaláról szerényebb fokú versenyképességgel rendelkeznek, mint a búza, és számottevően kedvezőbb hatékonysági paraméterekkel a konvencionális gazdálkodáshoz viszonyítva sem termelhetők. Az őszi és tavaszi vetésűeket vetésforgóban kezelve hatékonyságban felveszik a versenyt a konvencionális gazdál-kodással, bár a nem elhanyagolható élőmunka-igény korlátozólag hat a fejlődésére.
• A bio alma és meggy (sűrítmény célú alapanyag) jövedelmezősége összességében pozitívan értékelhető, megfelelő gazdaságosságot biztosít. A bio sűrítmény iránti kereslet a piacon stabil, és jelenleg jócskán meghaladja a termelt mennyiségeket. A túlkereslettel jellemezhető piaci viszonyok relatíve magas felvásárlási árakat alakítottak ki, amelyek támogatás nélkül is lehetővé teszik a nyereséges alapanyag-termelést. Az ökológiai termelés a hatékonyság oldaláról versenyképes a konvencionálissal szemben.
• Az ökológiai marhahús-termelésünk alapvetően szürkemarhára alapozott, melynek gyengék a vágási kihozatali mutatói, és a piac egyébként sem fizet érte érdemi bio felárat. A szürkemarhával alapvetően sem ökológiai, sem konvencionális termelésben nem termelhető hatékonyan marhahús – egy szűk szegmenstől eltekintve, ahol feldolgozott hústermékei képezik a végterméket.
• Az ökológiai sertéshús-termelés a mangalicára alapoz, mely fajtánál szintén a bio felár és a fajta rossz termelési mutatói jelentik a legfőbb korlátot, ennél fogva – egy szűk szegmenstől eltekintve – maga a fajta nem alkalmas gazdaságos sertéshús-termelésre.

Összegezve. jó termelési színvonal mellett az ökológiai gazdálkodás jó hatékonyság, jövedelmezőség mellett folytatható a növénytermesztési és kertészeti termékek esetében, így a növényi termék előállításban ez nem jelenthet érdemi korlátot. Az állati termék előállítás kedvezőtlen jövedelmezőségi paraméterekkel rendelkezik, így jelenlegi hazai szerkezetében (fajtahasználat, abszolút extenzivitás) gazdaságilag – döntően – nem fenntartható.

A versenyképesség feltételei közül a piaci igények adottak a termelés akár jelentős mértékű bővítéséhez is. Az európai piac sokszorosát teszi ki a hazai termelésnek, a piaci részesedésünk a legtöbb termék esetében elenyésző, így számottevő bővülési lehetőségeink vannak. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a piaci lehetőségeink korlátlanok, hanem csak azt, hogy alapvetően nem korlátos abban, hogy a hazai ökológiai gazdálkodás tíz év alatt akár 2-3-szorosára is növekedjen. A fejlődés korlátja tehát nem a piaci igényekben keresendő, azok tőlünk függetlenül rendelkezésre állnak, a féket alapvetően a belső környezeti adottságok jelentik. Ez pedig nem jelent mást, mint magas fokú szervezettség kialakításával a versenyképes árualapok, vagyis a piacra jutás alapkritériumának megteremtése, valamint a hatékony termelés feltételrendszerének biztosítása.

Cikksorozatunk, következő Lapszámban megjelenő 3. részében az ökológiai zöldséggyümölcs termelés helyzetével és kilátásaival foglalkozunk részletesebben.

Szerzők:
Kicska Tibor, doktorandusz
Kovács Evelin, doktorandusz
Tóth-Kurmai Viktória,
ügyvivő-szakértő, Debreceni Egyetem
Gazdaságtudományi Kar