Jelen tanulmány célja annak megállapítása, hogy melyek azok a főbb tényezők, amelyek a csemegekukorica-termesztés jövedelmezőségét és ezáltal versenyképességét meghatározzák. A vizsgálatok hat termelő üzem adataira alapoznak, így nem tekinthetők statisztikailag reprezentatívnak, de – a csemegekukorica-termelés viszonylag homogén színvonala miatt – az eredmények a nagyságrendeket jól tükrözik. A két elemzett technológiai változat az öntözött és az öntözetlen, előbbiben az öntözőberendezés típusa lineár és körforgó. Jelen munkában a jövedelem változékonyságát, az egyes tényezőkre való érzékenységét értékelem (ún. elaszticitás-vizsgálatokkal), illetve a jövedelmezőség alsó határának (fedezeti pont) meghatározásához a kritikusérték- számítások egyik módszerét, a fedezetszámítást alkalmaztam.

A csemegekukorica-termesztés jövedelmezősége

Tanulmányunk – előző Lapszámban megjelent – első részében részletesen értékeltük a termelés költség-jövedelem viszonyait, így e helyütt csak a jelen eredmények értelmezéséhez nélkülözhetetlen információkat ismételjük meg. A vizsgált üzemek normális évjáratban 15- 18 t/ha terméshozamra képesek. Az öntözött technológiában átlagosan 20%-kal (kb. 4 t/ ha) magasabb terméshozam érhető el. Az értékesítési árak az elmúlt 5 év átlagában 38000 Ft/t körül alakultak, ezek alapján az árbevétel öntözetlen technológiában átlagosan 550 ezer Ft/ha, öntözött technológiában közel 700 ezer Ft/ha, mely különbség a megtermelt hozamban keresendő. Az öntözetlen technológiában az összes közvetlen költség 400 ezer Ft/ha nagyságrendet képvisel, míg az öntözött technológiában valamivel meghaladja az 500 ezer Ft/ha összeget. A költségkülönbségért leginkább az öntözés pluszköltsége felel. Öntözött körülmények között tehát – közvetlen támogatások nélkül – nagyságrendileg 200 ezer Ft hektáronkénti jövedelem érhető el az öntözetlen technológia 150 ezer Ft-os jövedelmével szemben, míg a költségarányos jövedelmezőségük egyaránt 35- 40% körül alakul.

A jövedelemre ható tényezők

Az elaszticitás-vizsgálat során az kerül megállapításra, hogy valamely, jövedelemre ható tényező 1%-os változása hány %-os hatással van a fontosabb jövedelem- és hatékonysági mutatókra, vagyis mely tényezők azok, amelyek nagyobb mértékben és melyek azok, amelyek kevésbé befolyásolják a jövedelmet és a jövedelmezőséget. Mivel a gazdálkodásban az egységnyi területen elért jövedelem a legfontosabb mutató, ezért a tényezők hatását a fedezeti összeg (= ágazati szintű jövedelem az általános költségek figyelembe vétele nélkül), illetve a közvetlenköltség- arányos jövedelmezőség (= 100 Ft közvetlen költséggel előállítható fedezeti összeg) mutatóira vonatkozóan vizsgálom.

A fedezeti összeget a hozam, az értékesítési ár és a termelés közvetlen költségei befolyásolják. Míg a hozam és az értékesítési ár esetében az 1%-kal való növekedés a kedvező eset, addig a költségek esetében az 1%-kal való csökkenés az. Az öntözetlen technológiában a fedezeti összegre, vagyis a termelés jövedelmére leginkább az értékesítési árak, valamint a hozam változása van hatással (1. táblázat). A közvetlenköltség-arányos jövedelmezőség esetében szintén hasonló összefüggés érvényesül. A költségek (vagy akár inputárak) változása sokkal kisebb hatással van a jövedelemre. Az öntözött technológia esetén a ható tényező 1%-os változtatásának hatása közel azonos az öntözetlen technológiában kapott eredménnyel (2. táblázat).

Ebben az esetben is az értékesítési ár és a hozam változása az, amely a legnagyobb mértékben befolyásolja a fedezeti összeget és a közvetlenköltség- arányos jövedelmezőséget. Összességében megállapítható, hogy a csemegekukorica-termesztés esetében a meghatározó jövedelemkategória és hatékonysági mutató értékére a legnagyobb mértékben az értékesítési árak alakulása hat, ezt követi a hozam változása, az input anyagköltség (input anyagok ára) és végül a gépi munka költségének változása. A realizálható nyereség tehát alapvetően a hozam-bevétel oldalán dől el, így elsődleges cél a minél magasabb fajlagos (hektáronkénti) hozamok elérése kell, legyen, ami csak magas ráfordítási színvonallal, intenzív technológiában kivitelezhető. A vizsgálatok eredményéből az is megállapítható, hogy az öntözött technológiában magasabbak az elaszticitás-értékek, vagyis érzékenyebben reagál a hatótényezők változására, mint az öntözetlen technológia. Az érzékenységvizsgálat másik módszere a kritikusérték-vizsgálat. Az elaszticitás vizsgálat során kapott eredmények értelmében a csemegekukorica jövedelmezőségére legnagyobb mértékben az értékesítési ár és a hozam változása van hatással. Ezért a továbbiakban a kritikus ár és a kritikus hozam értékét szükséges meghatározni. A kritikus értékesítési ár maga az önköltség, vagyis a termelőnek legalább az önköltséggel megegyező értékesítési árat kell kapnia ahhoz, hogy a jövedelem legalább nulla legyen. Ezen valamelyest tompítanak a közvetlen (területalapú) támogatások, mivel ha ezeket figyelembe vesszük, az önköltségnél – az 1 tonna termésre jutó támogatás összegével – alacsonyabb értékesítési ár is nulla jövedelmet eredményez. Öntözetlen technológiában tehát a kritikus ár 30243 Ft/t (támogatással 25805 Ft/t), öntözött technológia esetén 30659 Ft/t (támogatással 27118 Ft/t).

A kritikus hozam (amely mellett a termelés már éppen nem veszteséges) meghatározásához fedezetszámítást kell végezni. Az ár–költség–fedezet–nyereség, vagyis ÁKFN struktúra a költségek reagálásánál hozamtól független állandó és – a hozam függvényében – változó költségeket különít el. A kritikus hozam az a termelési volumen, amelynél sem veszteség, sem nyereség nem képződik, mert az árbevétel és a termelési (összes) költség egyenlő. A termelés költségeinek döntő része a hozamtól függetlenül fix egy beállt alaptechnológiában, illetve a ráfordítások kb. 70-80%-át már az előtt alkalmazzuk, mielőtt a hozam eldőlne. Így egy adott technológiában a kialakuló terméshozam függvényében változó költség igazából csak a betakarítás és a szállítás lesz (lehet, hogy ezek is csak részben), vagy esetleg a betakarítás előtti utolsó egy-két technológiai műveleten módosíthatunk egy kicsit a várható hozam láttán. E logika alapján tehát a talajmunkák, a tápanyag-gazdálkodás, a vetés és a növényvédelem költségét állandónak tekinthetjük. Ebben a technológiában a betakarítás költsége területre és nem termésmennyiségre van meghatározva, így a költségét 50-50%- ban veszem állandónak, illetve változónak. Mivel a szállítás költsége gyakran termésmennyiségre (kg-ra) vetítve kerül meghatározásra, ezért ezt 100%-ban változó költségnek tekintettem. A földbérleti díj, a biztosítási költség szintén egyértelműen hozamtól független fix költség.

A két technológia között a legmeghatározóbb különbség az öntözés költsége. Erre a tételre szintén érvényes, hogy a hozamtól függetlenül, a termésbiztonság érdekében a termelők elvégzik. Esetleg az utolsó öntözés esetében láthatja a termelő, hogy milyen hozamra számíthat és megéri-e neki azt a plusz ráfordítást, amit egyébként az öntözés jelent. Így ennél a tételnél (csak a nyári utolsó öntözést értve alatta) szintén 50-50%-os fix és változó költségarányt határoztam meg. Az 1. ábra az öntözetlen és öntözött technológia ÁKFN-struktúráját ábrázolja. Öntözetlen technológiában a termesztés összes közvetlen költsége 339589 Ft/ha és 423529 Ft/ha között mozog, míg öntözött technológia esetében 454995 Ft/ha és 539609 Ft/ ha az 5-22 t/ha hozamtartomány mellett. Az árbevétel a valóban értékesített terméshozam alapján lett meghatározva, melynek értéke 180500 Ft/ha- tól a 794200 Ft/ha- ig is növekedhet mindkét technológiában. A fix költség öntözetlen technológiában 314897 Ft/ha, öntözöttben 430 190 Ft/ha termésmennyiségtől függetlenül. Az egységár 36100 Ft/t mindkét technológiai változat esetén, az átlagos változó költség öntözetlen technológiában 4938 Ft/tonna, öntözöttben 4977 Ft/t. Mindezek eredményeként a nulla fedezeti összeghez (ágazati szintű jövedelemhez) tartozó kritikus termésmennyiség öntözetlen technológia mellett 10,11 t/ha, öntözött technológia esetén 13,82 t/ha, vagyis ezek jelentik a termelés nyereségességének legalsó határát biztosító hozamot. Utóbbi érték 3,71 t/ha-ral haladja meg az öntözetlen technológiában kapottat. Ebből az következik, hogy az öntözött technológiában több, mint 3,0 t/ha-ral nagyobb terméshozamot kell elérni a nyereségesség fordulópontjához.

Ennek oka, hogy az öntözött technológiában – főleg az öntözés költségének köszönhetően – magasabb a hozamtól független fix költségek összege, így magasabb hozamot kell tudni előállítani ahhoz, hogy a fedezet éppen nulla legyen. A számításokba nem került be sem az általános költség, sem a területalapú támogatás összege, ugyanis a fedezetszámítás a közvetlen költség és a fedezeti összeg szintjén kerül kiszámításra, ugyanis az ÁKFN- struktúra termékszintű. A számítások következtetései azonban nem torzulnak, mert a támogatások összege nagyjából fedezi az általános költségeket. Összegezve megállapítható tehát, hogy a kritikus hozam öntözetlen technológiában 10,11 t/ha, míg öntözött technológiában 13,82 t/ha. Ez az átlagosan elérhető 15,3 t/ ha, illetve 19,2 t/ha hozamhoz viszonyítva azt jelenti, hogy már egy 22-27%-os hozamcsökkenés is elegendő lehet ahhoz, hogy a termelés a nyereségesből a veszteségesbe forduljon át. A számítások eredményeiből következik az is, hogy a megfelelő jövedelmezőséget csak a magas hozamokra és a magas szintű termésbiztonságra törekvő termelési mód biztosítja, különös tekintettel arra, hogy jövedelem nagyon érzékenyen reagál a hozam változására.

Kovács Evelin,
PhD hallgató;
Debreceni Egyetem,
Gazdaságtudományi Kar,
Gazdálkodástudományi
Intézet