Az ökológiai (bio) gazdálkodás az európai mezgazdaság dinamikusan fejlődő szegmense, évi átlagos 10%-os növekedést mutat. Ezért úgy gondoltuk, hogy a téma méltatlan elhanyagoltsága okán egy kétrészes cikksorozatban mutatjuk be az európai és hazai biogazdálkodás helyzetét és tendenciáit. A jelenlegi 1. részben általában az ökológiai gazdálkodással foglalkozunk (koncentrálva a növényi termékek előállítására), majd a Lapunk következő számában megjelenő 2. részben csak a kertészeti termelésre fókuszálunk.

A biotermékek fogyasztása

A bioélelmiszerek piaci részaránya az élelmiszer forgalmazáson belül az EU tagállamai és egyéb európai országok között jelentősen eltérést mutat (1. ábra). A legnagyobb jelentősége a biotermékek fogyasztásának a legfejlettebb nyugat- és dél-európai, valamint a skandináv országokban van, élenjáró ezen belül is: Dánia, Svájc, Ausztria, Svédország, Németország, Luxemburg és Hollandia, ahol a biotermékek élelmiszerpiacon belüli részaránya meghaladja a 3%-ot.

Meglehetősen szerény részarányt képvisel azonban elsősorban a közép- és kelet-európai országokban, köztük Magyarországon, ahol biotermékek piaci részesedése nem éri el a 0,5%-ot sem. (IFOAM, 2016)

Szintén jelentős eltérések tapasztalhatók Európa országai között a biotermékekre fordított, egy főre jutó kiadások alapján is (2. ábra). A legjelentősebb „biofogyasztó” országokban 100 € fölötti összeget költ egy fő a biotermékek vásárlása, míg Magyarországon mindössze 2,5 € a becsült értéke (a dél- és nyugat-európai, valamint a skandináv országok az élenjárók).

Amennyiben a biotermékekre fordított kiadások mértékét összevetjük az országok egy főre jutó nettó átlagkeresetével (lásd 2. ábra), egyértelműen arra a következtetés-re juthatunk, hogy az egyes országok biotermék-fogyasztásának színvonala nagyon szoros kor-relációban van a háztartások átlagjövedelmével.

Tekintettel arra, hogy a magyarországi átlagjövedelmek mindössze 1/4 – 1/6-od részét teszik ki a biotermék-fogyasztásban legjelentősebb országokénak (illetve Bulgária és Románia után a második legrosszabb érétket mutatja Európában), nem meglepő, hogy hazánkban a biotermékek fogyasztása messze elmarad a fejlett bio szegmensekkel rendelkező országokétól, de még az EU-28 átlagától is (vö. 1. ábra). Egyértelmű következtetés az, hogy a hazai ökológiai gazdálkodás mögül gyakorlatilag teljes mértékben hiányzik a belföldi felvevőpiac. Tekintettel arra, hogy a biotermékek fogyasztása erősen jövedelemfüggő (a hazai átlagjövedelmek hirtelen és jelentős mértékű növekedésére pedig nem számíthatunk a következő 5-8 évben sem) erősen valószínűsíthető, hogy a belpiac hiányával tartósan számolnunk kell.

Az ökológiai árutermelés helyzete és tendenciái

Az ökológiai gazdálkodás világviszonylatban és európai szinten is a mezőgazdaság dinamikusan növekvő szegmense – mind abszolút méretét, mind a mezőgazdaságilag művelt területekből való részarányát tekintve. Az elmúlt évtizedben a világon mintegy 50%-kal, Európában pedig 67%-kal növekedett az ökológiai gazdálkodásban művelt területek mérete. Egyértelmű, hogy a termelés növekedése mögött a piaci igények hasonló növekedése áll, hiszen az „húzza” maga után a termelést. Az erőteljes növekedés ellenére világszinten az ökológiai területek részesedése még mindig 1% a teljes mezőgazdasági területből. (1. táblázat)

A világ összes ökológiai termőterülete 2014-ben meghaladta a 43 millió hektárt, melyből legnagyobb arányban (csaknem 40%) Ausztrália és Óceánia részesedik, má-sodik helyen pedig Európa áll a maga 27%-os részarányával. Az európai kontinensen az ökológiai gazdálkodás terén kiemelkedő jelentőséggel bír az Európai Unió, ugyanis 90%-ban az EU-hoz kapcsolódik az európai ökogazdálkodás. Az EU jelenlegi 28 tagállamában az ökológiai területek mérete meghaladja a 10 millió hektárt, az ökológiai gazdálkodásba vont területek aránya pedig megközelíti a mezőgazdasági terület 6%-át. Az EU-28 elmúlt 10 évben produkált növekedése (60%) meghaladja a világátlagot (50%), és figyelemre méltó, hogy az EU-15 44%-os bővülése mellett a dinamikus növekedés – ennek több, mint háromszorosa (145%) – az EU-13 tagállamaiban következett be. Magyarország e tendenciáktól messze elmarad, az ökológiai területek részaránya mindössze 2,7%, a vizsgált 10 évben pedig gyakorlatilag semmilyen növekedést nem volt képes felmutatni, az ökológia területek mérete stagnál. (1. táblázat)

Az ökológiai gazdálkodás hazai helyzete és szerkezete

A statisztikai adatok alapján 2005 és 2015 között mintegy 1 400-2 000 termelő foglalkozott Magyarországon valamelyik mezőgazdasági ágazatban ökológiai gazdálkodással. Az ökológiai terület mérete az elmúlt évtizedben gyakorlatilag stagnál és mintegy 125-130 ezer hektárra tehető. Az ökológiai gazdálkodás termelési szerkezete hasonlóan alakul az EU-hoz, a terület felét (65 640 hektárt) a gyepterületek teszik ki, 40% körül van a szántóföldi növénytermesztés részaránya (52 070 ha), és nem éri el az 5%-ot (5 475 ha) a gyümölcsültetvények részesedése, a fennmaradó mintegy 5 000 hektár pedig a zöld ugar.

Az EU-hoz hasonlóan hazánkban is a szántóföldi növénytermesztés az ökológiai növénytermesztés zászlóshajója a termőterület alapján. A hazai, nagyságrendileg 52 ezer hektáros szántóterület legnagyobb részét, csaknem felét a gabonafélék teszik ki (24 619 ha), valamint jelentős területet foglal el az ipari növények (8 557 ha) és a takarmánynövények (14 150 ha) ökológiai termesztése. A fehérjenövények területe 1 988 hektárt, míg a zöldségeké 1 781 hektárt tesz ki, a fennmaradó szűk ezer hektár oszlik el számos egyéb faj között (1. táblázat)

A hazai ökológiai feldolgozó kapacitások szintje alacsony, a – kb. 25 millió € értékű – hazai biotermékek 80-85%-a exportpiacokon kerül értékesítésre (elsősorban az EU-15 tagországaiba /főleg Németországba, Ausztriába és Hollandiába/ és Svájcba), döntően feldolgozatlanul, nyersanyag formájában, alacsony hozzáadott értékű termékként. Ugyanakkor a hazai élelmiszer-kereskedelemben megtalálható szerény, de bővülő ökológiai termékválaszték java feldolgozott import áru. Becslések szerint az import termékek aránya a hazai fogyasztásban eléri a 70-80%-ot. Az élelmiszeripari vállalkozások száma alapján Magyarországon a zöldség-gyümölcs feldolgozók vannak túlsúlyban, illetve a malom- és sütőipari vállalkozások is jelentősebb arányt képviselnek az alapvetően csekélyszámú hazai feldolgozóüzemből. A jelenleg hazánkban feldolgozott biotermékek köre nem az alapvető fontosságú élelmiszerekből, hanem jelentős részben speciális termékekből (pl. hús-helyettesítő, allergia miatti speciális étrendi elem) áll. (VM, 2014; FM, 2016)

A Nemzeti Akcióterv (VM, 2014) megállapítása szerint a hazai termékszerkezet alakulása összefügg a hazai piac fejletlenségével, a feldolgozó kapacitások hiányával, a támogatási rendszerrel, illetve a szaktudással. A termékszerkezetben a szántóföldi növények túlsúlyának az oka az egyszerűbb export lehetőség (feldolgozás nélkül ömlesztetten eladható, minőségromlás nélkül sokáig tárolható), valamint ezen a területen magasabb gazdálkodói tudásszint. A zöldség-gyümölcs ökológiai termesztése a magas élőmunka igény, valamint a különleges növényvédelmi és termesztéstechnológiai felkészültség igénye miatt kockázatosabb és költségesebb. A gabonafélék, olajos növények, takarmánynövények nagy volumenben, egyszerűen szállíthatók, sok integrátor szervezet foglalkozik termeltetésükkel és nagykereskedelmükkel. A bonyolultabb termesztési technológia, nagyobb kockázat mellett az értékesítési nehézségek is visszatartják a hazai termelőket a zöldség-gyümölcs termesztéstől.

Az ökológiai gazdálkodás európai és hazai fejlődési tendenciái

Az ökológiai gazdálkodás világszerte, illetve Európában is dinamikusan növekszik. A legjelentősebb termelő országokban az éves növekedés üteme 6-14% között mozog, Az EU-28 viszonylatában 2000 és 2014. között 2,5 szeresére nőtt az ökológiai gazdálkodásba bevitt területek mennyisége, ami megfelel átlagosan évi 10%-os növekedésnek.

Magyarországon ezzel szemben az 1990-es évek végén kezdődött az ugrásszerű növekedés, ami hozzávetőlegesen az EU-csatlakozásig tartott. Az elmúlt 10-15 évben azonban stagnálás uralkodik a hazai ökológiai termelésben. A kisebb kiugrások alapvetően a támogatási rendszerek kezdetével vannak összefüggésben. Magyarország tehát semmilyen mértékben nem tudott csatlakozni az európai tendenciákhoz, még Románia vagy Ukrajna is megelőzte a fejlődést ütemét tekintve. (3. ábra)

Szerzők:
Kicska Tibor, doktorandusz
Kovács Evelin, doktorandusz
Tóth-Kurmai Viktória,
ügyvivő-szakértő, Debreceni Egyetem
Gazdaságtudományi Kar