Az egyszerűsített foglalkoztatás szabályai

A mezőgazdaságban a szezonális munkavállalás jogszabályi feltételeit az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. törvény (a továbbiakban Efo. törvény) fekteti le, amely az egyszerűsített foglalkoztatás alkalmazhatóságát a mezőgazdasági és turisztikai idénymunkára, illetve az alkalmi munkára szűkítette le. A mezőgazdasági idénymunka maximális ideje évi 120 nap lehet. Az új szabályozás jelentősen leegyszerűsítette a bejelentés adminisztrációját, valamint a munkadíj nagyságától független fix összegű, alacsony (mezőgazdasági idénymunka esetén mindössze 500 forint) közteher megfizetését írja elő.

A hatályos Efo. törvény a munkadíj nagyságára csak minimum megkötést alkalmaz, felső korlátot egyedül az jelent, hogy a munkáltató a minimálbér egy napra jutó összegének legfeljebb kétszeresét számolhatja el költségként. A munkadíj minimumát a minimálbér egy napra jutó értékének 85 százaléka (2014-ben 3921,6 HUF) jelenti2, garantált bérminimum esetén 87 százaléka (2014-ben 4666,4 HUF). Kiemelendő továbbá, hogy az egyszerűsített foglalkoztatás keretében alkalmazott munkavállaló társadalombiztosítási szempontból nem minősül biztosítottnak, csupán álláskeresési ellátásra, nyugellátásra, illetve baleseti egészségügyi szolgáltatásra szerez jogosultságot. Amennyiben az egyszerűsített foglalkoztatásban résztvevő munkavállaló éves jövedelme a 840 ezer forintot meghaladja, személyi jövedelemadót (16%) is fizetnie kell.

A fentiek alapján azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a leegyszerűsödött adminisztráció, valamint az alacsony közterhek mérsékelhetik a teljes munkaidős minimálbéres foglalkoztatást, tekintve, hogy ez a foglalkoztatási mód mind a munkáltató, mind pedig az egyszerűsített foglalkoztatásban résztvevő munkavállaló számára kedvezőbb megoldást kínál. Az egyszerűsített foglalkoztatási formában dolgozó munkavállaló után fizetett 500 forintos közteher egy átlagosnak tekinthető 5000 forintos napi bér esetén 10 százalékos járulékterhet jelent a munkaadónak, ha azonban állandó munkaerőként alkalmazza a munkavállalót, 27 százalékos szociális és 1,5 százalékos szakképzési hozzájárulást kell fizetnie.

A mezőgazdasági idénymunka mennyisége, jellemzői

A jogszabályi változások nyomán mérséklődő közterhek, valamint a csökkenő adminisztráció hatására az alkalmi jellegű foglalkoztatásban résztvevők száma látványos emelkedést mutatott. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) egyszerűsített foglalkoztatottakra vonatkozó, 2010 augusztusától 2013 decemberéig rendelkezésre álló havi összesített adatai szerint az egyszerűsített foglalkoztatásban alkalmazottak átlagos állományi létszáma csaknem megduplázódott, 92,2 ezer főről 160,8 ezer főre emelkedet. Az egyszerűsített foglalkoztatottak bő negyedét kitevő mezőgazdasági idénymunkások száma 27,1 százalékkal növekedett. Az egyszerűsített foglalkoztatás keretében történő munkavégzés erős szezonális ingadozást mutat, különösen a mezőgazdasági ágazatban. A 2011-2013- as időszakot figyelembe véve a május– október közti 6 hónapban regisztrálták a mezőgazdasági idénymunkások háromnegyedét (1. ábra). Létszámuk szeptember hónapban a legmagasabb, amikor átlagosan 75-80 ezer mezőgazdasági munkavállaló jelenik meg az alkalmi munkaerőpiacon. A mezőgazdasági szezonmunkások létszáma a téli hónapokban is jelentős, 12- 15 ezer fős. Vélhetően e csoport tagjai között találjuk azokat az „állandósított” szezonmunkásokat, akiket az egyszerűsített foglalkoztatás kedvezőbbé váló feltételei miatt minősítettek át munkaadóik mezőgazdasági idénymunkássá.

Az egyszerűsített foglalkoztatásban résztvevők szocio-demográfiai jellemzésére a 2010-es és 2013-as év szeptember hónapjára vonatkozóan állnak rendelkezésre részletesebb NAV adatok. A 2013 szeptemberében mezőgazdasági idénymunkát vállaló mintegy 82,3 ezer foglalkoztatott a nemek vonatkozásában a 2010. évinél kiegyensúlyozottabb szerkezetű, a nők és a férfiak közel hasonló arányban (51% és 49%) vettek részt az őszi idénymunkákban. A szezonmunkások két meghatározó korcsoportját a 25-45 év közöttiek (41,3%), valamint a 46-65 éves korosztály (35,5%) képezte. A férfi szezonmunkásokat a nőknél fiatalosabb korszerkezet jellemzi. A területi sajátosságokat tekintve főként a mezőgazdasági adottságú, illetve kedvezőtlen munkaerő-piaci helyzetű régiókban, Észak- és Dél-Alföldön kiugró az idénymunkásokat foglalkoztató mezőgazdasági vállalkozások aránya3. A megyei szintű adatok szerint az idénymunkás foglalkoztatás az alma-termőterületek mintegy 65 százalékából részesedő Szabolcs- Szatmár-Beregben, valamint a szőlőtermő területek harmadát lefedő Bács-Kiskunban volt 2013 szeptemberében a legnagyobb jelentőségű. E két megye mezőgazdasági vállalkozásai foglalkoztatták az adott havi idénymunkások közel 40 százalékát. Emellett átlagot meghaladó jelentőségű volt a szezonális foglalkoztatás Heves, Borsod- Abaúj, valamint Csongrád megyében. A külföldieket idénymunkásként alkalmazó vállalkozások aránya Bács-Kiskunban, Pest és Csongrád megyében volt a legnagyobb a vizsgált időszakban. Az ágazat szereplőivel készített interjúk szerint főként a külföldi idénymunkásokat jellemzi nagyobb léptékű területi mozgás, míg a hazai alkalmi munkások elsősorban a lokális munkaerőpiac szereplőiként jelennek meg. A szezonmunkások fele (49,3%-a) 10 napnál kevesebbet dolgozott 2013 szeptemberében, e csoport tagjai az eseti jellegű idénymunkavégzéssel vélhetően egyéb jövedelmeiket egészítik ki. A mezőgazdasági idénymunkások másik jellegzetes csoportja azokból a munkavállalókból tevődik össze, akik 10-20 napot dolgoztak szezonmunkásként. E csoport zöme a 25-45 év közötti korosztályhoz tartozik. A szezonmunkások törzsgárdájának a szeptember havi idénymunkások közel tizedét kitevő 6,3 ezer munkavállaló tekinthető, akik gyakorlatilag a teljes hónapban (20-nál több napot) idénymunkásként tevékenykedtek, vélhetően a szezonálisan kínálkozó munkalehetőségekre alapozva megélhetésüket. Ezt erősíti meg, hogy 93,8 százalékuk az aktív korosztályhoz tartozik.

Az időszaki munkaerő jellemzői a zöldség- és gyümölcstermesztő gazdaságokban

A mezőgazdasági alapanyag termelésben a zöldség- és gyümölcstermelés átlagosan 15 százalékot képvisel, míg a mezőgazdasági éves összes munkaerő-szükségletnek mintegy 22-25 százaléka kötődik az ágazathoz, ahol a szezonalitásból fakadóan az idény-munkavállalás meghatározó. A 2013-as Gazdaságszerkezeti Összeírás adatai szerint a mezőgazdaságban az időszaki munkavállalók (112 ezer fő) 20 százaléka dolgozik zöldség- és gyümölcstermelő gazdaságokban, számuk 25 400 fő, ami az ágazatban foglalkoztatott állandó alkalmazottak számának hatszorosa. A két kertészeti ágazat munkaerőigénye különböző, a gyümölcstermelő gazdasági szervezetek átlagosan több alkalmi és kevesebb állandó munkaerőt foglalkoztatnak, mint a zöldségtermesztők. A gyümölcstermelő gazdasági szervezetek átlagos állandó munkaerőigénye 3 fő, az időszaki pedig 12 fő, míg a jóval kiegyenlítettebb munkaerő-felhasználású zöldségtermelő gazdaságokban átlagosan 6 állandó és 8 időszaki alkalmazottat foglalkoztatnak. A gyümölcstermelő gazdaságokban az idénymunkaerő 70 százaléka csak rövid ideig, szüret idején dolgozik, míg a zöldségtermelő gazdaságokban az idénymunkások nagyobb hányadát két hónapnál hosszabb időre foglalkoztatják (2. ábra). Az egyszerűsített foglalkoztatás gyakorlati tapasztalatai a zöldséggyümölcs ágazatban Az egyszerűsített foglalkoztatásra vonatkozó új szabályozás jelentősen megkönnyítette az alkalmi munkaerő-felhasználást a zöldség- és gyümölcságazatban is, de változatlanul gondot jelent a munkaerő hiányos képzettsége, gyakorlati hozzáértésének alacsony színvonala, amely a szektor fejlesztésének egyik legfőbb gátja. Az ágazatban megjelenő szezonális munkaerő döntő többségének semmilyen szakképesítése nincs, jellemzően általános iskolát végzettek. Kiválasztásuknál a munkaadók legfontosabb szempontnak a munkához való hozzáállást, a precizitást és munkamorált tartják, de figyelembe veszik a munkatapasztalatot is. A munkaerő felvételét a vállalkozások többsége saját maga szervezi. Általános gyakorlat, hogy a munkáltató az évek óta visszajáró törzsgárda listából „válogat”, a munkaerő alkalmassága szerint. Főként metszés és szüret idején jellemzőek a 4-5 tagú szezonmunkás brigádok, amelyeket egy-egy leinformálható, számon kérhető brigádvezető koordinál.

A zöldség- és gyümölcságazatban a szezonális munkabérek területi és ágazati szórást mutatnak. A nagyobb szakképzettséget és munkatapasztalatot igénylő hajtatásban az átlagnál magasabbak (500- 550 forintosak) az órabérek, míg az ország keleti részén a gyümölcstermesztésben a szezonmunka piacát alacsonyabb (átlagosan 400 forint/óra) – a 484 forintos minimál órabértől elmaradó – munkabérek jellemzik. Az egyszerűsített foglalkoztatási formában történő alkalmazás kedvező feltételei miatt a családi alapon működő gazdaságokban kialakult gyakorlat, hogy a vállalkozást szétírják a családtagok között, ami lehetőséget teremt arra, hogy ugyanazt a szezonmunkást a jogszabályban rögzített 120 napos foglalkoztathatósági maximum többszörösére alkalmazzák. A mezőgazdasági idénymunkaerő piacon nehézséget okoznak az önkormányzatok által szervezett közfoglalkoztatási programok, melyek többsége a mezőgazdasági munkákhoz hasonlóan idényjellegű (kaszálás, ároktisztítás, parkfenntartás, erdőápolás), azaz egybe esik a zöldség- és gyümölcságazat érési csúcsidőszakaival. A közfoglalkoztatás és a szezonális foglalkoztatás közötti feszültségek különösen a magas munkanélküliséggel sújtott, jelentős gyümölcstermő körzetekben (Szabolcs- Szatmár-Bereg megye) jelentkeznek, ahol a szezonmunkásként elérhető alacsony munkabérek a közmunkabérekkel versenyeznek. Akadnak ugyanakkor pozitív példák is, amikor az önkormányzatok a helyi vállalkozások munkaerő-szükségletét figyelembe véve, a közmunkák idejét a kertészeti szezonmunkához igazítják. A közfoglalkoztatással kapcsolatban az is problémát jelent, hogy az önkormányzatok a képzettebb, fiatalabb munkaerőt alkalmazzák közmunkára, így a kertészeti munkákra gyakran a nyugdíjas korú, vagy a fiatalabb, a munkateljesítmény, megbízhatóság tekintetében gyengébb képességű munkaerő marad.

Javaslatok

A mezőgazdaságban, azon belül is különösen a kertészeti ágazatokban az idényszerűségből fakadóan az éves munkaidőkeret alkalmazása indokolt, amely nagyfokú rugalmasságot nyújtana a munkaidő felhasználása tekintetében. A jelenlegi szabályozás szerint ez csak a szakszervezettel rendelkező vállalatoknál lehetséges, amennyiben azt kollektív szerződésbe foglalják. Ezért javasolható a Munka Törvénykönyve (2012. évi I. törvény) munkaidő keretre vonatkozó részének (48. cikk) módosítása úgy, hogy a jogszabály tegye lehetővé a kisebb méretű mezőgazdasági vállalkozások számára is a munkaidőkeret alkalmazását. Ezzel egyrészt rugalmasabbá válna az állandó dolgozók foglalkoztatása, másrészt a rugalmas munkaidő beosztással a jelenleg egyszerűsített foglalkoztatás keretében alkalmazott szezonális munkaerő egy része is állandó alkalmazottként tudna dolgozni. A kertészeti ágazatok fejlesztésének kulcsa a megfelelő számú és képzettségű munkaerő jelenléte. A képzettségi színvonal növeléséhez fontos a termesztéstechnológiának megfelelően rétegzett szaktudás terjesztése, amely az elemi kézimunka- folyamatok ismeretének átadásától a magasabb szintű technológiai és számítógépes ismeretek közvetítéséig terjed. A zöldség- és gyümölcstermő körzetekben kertészeti gyakorlatorientált munkaerő-piaci képzések indítása szükséges. A közfoglalkoztatás és a mezőgazdasági idény-munkavállalás egyidejűsége miatt az önkormányzatok és a szezonmunkásokat foglalkoztató kertészeti vállalkozások között kialakuló konfliktusok feloldásának érdekében a közmunkák ütemezésében központi intézkedés, vagy a közfoglalkoztatási törvény (2011. évi CVI. törvény) módosítása indokolt. Az egyszerűsített foglalkoztatásban az elektronikus, kártya alapú központi nyilvántartási rendszer kiépítésével jelentősen egyszerűsödne az adminisztráció, a hibázási lehetőségek, visszaélések megszűnnének.

Szerzők:
Ehretné Berczi Ildikó
(tudományos segédmunkatárs),
Agrárgazdasági Kutató Intézet
Hamza Eszter
(tudományos munkatárs),
Agrárgazdasági Kutató Intézet
Rácz Katalin
(tudományos munkatárs)
Agrárgazdasági Kutató Intézet