Az étkezési almatermesztésünkre is jellemző, ami minden más gyümölcs- vagy agrárágazatunkra is, hogy egyre élesedő versenyben kell helytállni az európai piacon. Ilyen versenykörnyezetben nagy szerepe van a termelés hatékonyságának, értve alatta elsősorban a termelés jövedelmezőségét és jövedelemtermelő képességét. Jelen elemzésünkben ezzel foglalkozunk úgy, hogy a gazdálkodás költség-jövedelem viszonyait két jellemző – intenzív és szuperintenzív – ültetvénytípuson vezetjük keresztül.

Az elemzett ültetvények paraméterei és a számítások peremfeltételei

Az elmúlt években már Magyarországon is egyre nagyobb számban létesítettek Knipp fával telepített, jéghálós, szuperintenzív ültetvényeket, melyek Nyugat-Európában már jó másfél évtizede meghatározóak. Megítélésünk szerint a jövőben csak az intenzív és szuperintenzív művelési rendszerű ültetvények lehetnek versenyképesek az étkezési alma előállítása terén, ezért csak ezek ökonómiai elemzésére koncentrálunk (1. táblázat).

A bemutatott ültetvények paramétereit az 1. táblázat tartalmazza, illetve az 1. és 2. képpel illusztráltuk. Az intenzív, extenzív, szuperintenzív fogalmak nagyon relatívak, és tartalmuk nem minden esetben egyértelmű. Ezeket a kifejezéseket az egyszerűbb és könnyebb megértést biztosító szóhasználat érdekében „vezettük be”, de minden esetben az 1. táblázatban jellemzett paraméterekkel rendelkező ültetvényt értjük alatta. A kimenő végtermék a betakarítás után azonnal értékesített, tartályládába szüretelt, lédig (legalább 95%-ban I. oszt.) étkezési alma, ezáltal posztharveszt költségek nem merülnek fel.

Az inputanyagok 2018. évi árszínvonalat tükröznek, az árak nettó módon, ÁFA nélkül értendők. A fajlagos munkabér-költségek (bruttó bér + közterhei vagy alkalmi munkavállalás /EFO/ esetén nettó bér + napi közteher) vonatkozásában 1 000 Ft/m.óra teljes bérköltséggel számoltunk. A fenti munkabér-költségeket minden egyes munkaóra-felhasználásra felszámítottuk, függetlenül attól, hogy azt adott esetben nem fizetett családi munkaerő, avagy állandó, illetve alkalmi munkaerő végzi. A gyümölcstermesztésben – ágazattól függően – a felhasznált élőmunka jellemzően 60-90%-a alkalmi munkaerőhöz kötődik. A gép- és épületköltségeket összetett költségként kezeltük, melyeknek része a gép, illetve épület üzemeltetéséhez és fenntartásához kapcsolódó összes anyagjellegű, személyi jellegű, amortizációs és egyéb költség, beleértve a javtás-karbantartást is. A terméshozamok és az értékesítési árak 4-5 éves átlagot tükröznek, az értékesítési árak nettó módon ÁFA nélkül értendők. Az éves közvetlen/normatív támogatások között csak a SAPS-támogatásokkal (alaptámogatás+zöldítés; 70 000 Ft/ha) számoltunk, és figyelmen kívül hagytuk az AKG-, illetve a termeléshez kötött támogatásokat, jóllehet előbbi 200-280 ezer Ft/ha, utóbbi pedig 100-110 ezer Ft/ha, ami a jövedelmet, a hatékonyság és a gazdaságossági, megtérülési viszonyokat jelentősen képes befolyásolni. Ezzel azt a szemléletet kívántuk tükrözni, hogy a termelésnek – tisztán a profitból – is hatékonynak, gazdaságosnak kell lennie.

Ki kell hangsúlyozni, hogy a bemutatott számítások nem fogadhatók el egyetlen igazságként, nem vonatkoznak minden vállalkozásra, minden ültetvényre és minden évre, hiszen a költség-, termés- és árviszonyok az egyes vállalkozások, ültetvények és évjáratok között nagyon jelentős eltéréseket, változékonyságot mutathatnak.

A következőkben először bemutatjuk a beruházás időszakának ökonómiai viszonyait, azaz a telepítés költségeit és a termőre fordulás éveinek költség- és bevételviszonyait. Majd egy „beállt” év (a teljes termések időszakából kiemelt egy év) példáján a termőévek üzemgazdasági viszonyait értékeljük. Harmadik blokkban (cikkünk 2. részében) a teljes ültetvény-élettartamra (15 év) vonatkozó beruházás-gazdaságossági elemzés következik. Ez utóbbira azért van szükség, mert az egyetlen termőévre vonatkozó költség-jövedelem elemzés nem fejezi ki hűen a valós gazdaságossági viszonyokat. Ennek oka, hogy valamely termőév nyereségét nem elegendő csak az adott év költségével vagy bevételével összevetni. A termőévekben keletkező nyereségeknek kell ugyanis kitermelniük a telepítési költséget, az improduktív termőre fordulási időszak ápolási költségeit, sőt a rossz évjáratú termőévek veszteségeinek fedezéséhez szükséges tartalékot is. Így az ültetvények költsége, bevétele, nyeresége csak hosszú időtávon mérve értékelhető reálisan.

Beruházási költségek

Az intenzív almaültetvények telepítése meglehetősen tőkeigényes tevékenység. Ma már 5,0-6,0 millió Ft/ha költség alatt ilyen ültetvények telepítését nem lehet megvalósítani. A legnagyobb összeget az oltványok beszerzése képezi, jóllehet ebben az esetben suhánggal – vagy egyéves elágazódott oltvánnyal – történő ültetéssel számoltunk. Ez a tétel még így is 2,0-2,5 millió Ft körül van hektáronként. Az intenzív ültetvények támrendszere meghaladja a 2,0 millió Ft/ha-os összeget. A csepegtető öntözés kivitelezési költsége több tényezőtől függően 600-1 200 eFt/ha között mozoghat. A talaj- és terület-előkészítés költségében minden olyan művelet benne foglaltatik, mely biztosítja a jó minőségű ültetőágyat (talajgyalulás, mélylazítás, szerves- és műtrágyázás, szántás, szántáselmunkálás, simítás, stb.), bár a tereprendezés (talajgyalulás) költségével az intenzív ültetvény esetében nem számoltunk.

A szuperintenzív almaültetvények létesítése mintegy kétszer nagyobb tőkét igényel az intenzív ültetvényekhez képest (2. táblázat). A magasabb telepítési költség főbb okai az alábbiak:

  • A jéghálós ültetvényekben különös gondot kell fordítani a területegyengetésre és meliorációra, aminek a támrendszer építése és a terület vízelvezetése szempontjából van jelentősége, mely utóbbi kihat az ültetvény – jégháló alatt jelentősen megváltozó – mikroklímájára és a talajállapotra. Ezért a terület-előkészítés költsége magasabb.
  • A jégháló tartására alkalmas, nagy terhelést is bíró, 4,5-5,0 m hosszú betonoszlopok, maga a háló, valamint a jégháló-rendszer egyéb kellékei (keresztirányú feszítő huzalok, erősebb ankerek, drótkötelek, kapcsok, stb.) 3,5-4,0 millió Ft pluszköltséget jelentenek hektáronként egy normál támrendszerhez képest.
  • A Knipp fák ára 4,0-5,0 €/db (átlagosan 4,2 €/db), ami hektáronként ~3 000 fa esetén 4,0 millió Ft beszerzési költséget jelent. Ugyanez 2 500 db suháng esetén legfeljebb 1,7-2,0 millió Ft (700-900 Ft/db). Tehát az ültetőanyag vételárában 2,0-2,5 millió Ft különbség áll fenn. Az ültetés egyéb költségeiben számottevő eltérés nincs.

A szuperintenzív ültetvények közel 100%-kal magasabb telepítés költsége mellett az első három év ápolási költsége is mintegy 1,5-2,0-szeres eltérést mutat az intenzívhez képest. Ennek oka, hogy míg egy suhánggal létesített ültetvényben az első évben terméssel még nem számolhatunk, a második évben kisebb (5-8 t/ha) termés már keletkezik, de a harmadik évben is 15-20 t/ha körül alakul, addig Knipp fa esetében már a második évben 15-18 t/ha, a harmadikban pedig 30-40 t/ha érhető el. Így az alkalmazott technológia már a 2. évben is közel áll a termőévekéhez (bár a jóval alacsonyabb termés miatt kisebbek az anyag- és élőmunka-ráfordítások), a harmadik évtől pedig már a ráfordítások nagyságrendje is megközelíti a teljes termőévek költségét. Ugyanakkor az is igaz, hogy a Knipp fákkal a termőre fordulás három évében elérhető 50 tonna körüli kumulált termés révén 3,5 millió Ft körüli árbevétel realizálható már a beruházási időszakban is. A suhánggal létesített ültetvények termőre fordulás alatti bevétele ennek mindössze fele-harmada körül van.

A fentiek következményeként a termőre fordulási időszak végére egy szuperintenzív ültetvényben 11,5-12,0 millió Ft, míg az intenzívben 6,0-6,5 millió Ft-os tiszta beruházási költséggel állunk szemben. Ezeket 12 termőévre amortizálva, a szuperintenzív ültetvények termőévekben elszámolandó éves amortizációs költsége az intenzívének közel a duplája lesz.

Ráfordítás, termelési költség a termőkorban

A szuperintenzív almaültetvényekben a termesztéstechnológiai ráfordítások 1,4 millió Ft körüli nagyságrendet képviselnek, míg intenzív ültetvényekben mintegy 15%-kal alacsonyabbak, ami a hektáronkénti terméshozamban és a tőszámban meglévő eltérésekkel van összefüggésben, de jelentősebb eltérés a két ültetvénytípus ráfordításaiban nem tapasztalható. (3. táblázat)

Legjelentősebb költségtételek mindkét ültetvény esetében a növényvédelem, a betakarítás és az ültetvény amortizációja. Mindezekkel együtt a hektáronkénti közvetlen termelési költség a szuperintenzív ültetvényekben 3,0-3,2 millió Ft, intenzív ültetvényekben pedig a 2,3 millió Ft magasságában van (hangsúlyozandó, hogy az ültetvényben végzett műveletek összességét értve alatta, tehát a posztharveszt költségek, illetve a szedőgöngyöleg költsége nélkül). A közvetlen termelési költségeket ráfordítástípusonként csoportosítva arra juthatunk, hogy kb. 25-32% az amortizációs költség részaránya, 30-37%-ot tesz ki az anyagráfordítás, 22-28%-ot az élőmunka, 15-20%-ot pedig a gépi munkák költsége. Általános költségekkel együtt a hektáronkénti termelési költségek szuperintenzív ültetvényekben 3,3 millió Ft, intenzív ültetvényekben 2,5 millió Ft körüli nagyságrendet képviselnek. Egy kg alma előállításának önköltsége 55-60 Ft/kg, mely ültetvénytípustól függően érdemi eltérést nem mutat, mivel a szuperintenzív ültetvények kb. annyival magasabb hozamokra képesek, mint amennyivel magasabbak a hektáronkénti termelési költségeik. (3. táblázat).

Az egyaránt magas színvonalon művelt intenzív és szuperintenzív almaültetvények fajlagos (kg-ra vetített) termelési költsége között számottevő differencia tehát nincs, de a hektáronkénti termelési költségek mintegy 800-1 000 ezer Ft-tal, azaz közel 30-40%-kal magasabbak a szuperintenzív ültetvényekben. Ennek főbb okai a következők:

  • A termesztéstechnológiai ráfordítások hektáronként kb. 200 ezer Ft-tal, azaz 15-20%-kal magasabbak, köszönhetően elsősorban a többlettermés nagyobb víz- és tápanyag-igényének, és a valamivel nagyobb famagasság miatti plusz növényvédőszer-költségnek (ha a dózisokat liter vagy kg/ha/m koronamagasságban határozzuk meg).
  • A betakarítás költsége közel arányosan emelkedik a terméshozammal.
  • Az amortizációs költség kb. kétszeres eltérést mutat, az ebben az egy tételben lévő differencia a szuperintenzív ültetvény termelési költség többletének közel felét adja.

A közvetlen költségek értékelése tekintetében a további, főbb összefüggéseket szükséges kiemelni:

  • A termesztéstechnológiai ráfordítások egy – fagykár, jégkár vagy technológiai hiba miatti – jelentős terméskieséssel járó évben sem csökkenthetők számottevően (legfeljebb 15-25%-kal), mert e műveleteket a terméshozamtól szinte teljesen függetlenül el kell végezni.
  • Az ültetvény amortizációja minden tényezőtől független fix költség, már a beruházás időszakában eldőlt, így ezen semmi nem változtat.
  • Mindössze a betakarítási költségek tekinthetők a terméssel megközelítőleg azonos arányban változó költségnek, bár általában az alacsonyabb termés egy alacsonyabb hektáronkénti, de magasabb kg-onkénti szedési költséget eredményez, mert gyengébb termés esetén romlik a szedési teljesítmény.

Fentiek eredője, hogy a közvetlen termelési költség 60-70%-a terméshozamtól független, állandó költségnek tekintendő, ami egy szerény termést produkáló évben is terheli a gazdálkodást. Egy totális terméskieséssel járó évben is költségként fennáll 700-800 ezer Ft/ha termesztéstechnológiai ráfordítás, az amortizációs költség, valamint az általános költség, vagyis hozam nélküli évben is jelentős költség terheli a gazdálkodást: a szuperintenzív ültetvényekben kb. 2,0 millió Ft (amiből ~1,0 millió Ft az effektív kiadás), intenzív ültetvényekben pedig kb. 1,4 millió Ft (amiből ~900 ezer Ft a kiadás). Ekkor tehát a gazdálkodás – adózás előtti – eredménye -1,4-2,0 millió Ft, cash flow-ja (pénzforgalmi eredménye) hozzávetőlegesen -1,0 millió Ft hektáronként.

A kg-onkénti önköltség vonatkozásában fontos hangsúlyozni, hogy a terméskiesésekkel párhuzamosan jelentősen emelkedik, mivel a hektáronkénti költségek jó része állandó (fix), vagyis érdemben nem függ a hozamtól. Ez azt jelenti, hogy pl. egy fél termés esetén a hektáronkénti költségek alig csökkennek, mert a legtöbb műveletet hasonlóan el kell végezni (érdemben csak a betakarítás költsége fog mérséklődni), vagyis az önköltség közel duplájára (100-120 Ft/kg) emelkedik.

Hozam, termelési érték

A 4. táblázat adatai alapján megállapítható, hogy a szuperintenzív ültetvénynél 90%-os, az intenzívnél 80%-os étkezési alma kihozatal és azonos értékesítési árak mellett a szuperintenzív ültetvényben – a 30-40%-kal magasabb terméshozamnak köszönhetően – mintegy 1,4 millió Ft-tal, azaz közel 50%-kal magasabb árbevétel érhető el.

A szuperintenzív ültetvényben elérhető, mintegy 15 t/ha-ral, azaz 30-40%-kal magasabb hektáronkénti terméshozamot és a 10 százalékponttal magasabb étkezési kihozatalt alapvetően a következő főbb tényezőknek tulajdonítjuk:

  • A szuperintenzív ültetvényekben a magasabb és stabilabb támrendszer miatt megengedhető, jóval nagyobb famagasság már önmagában 8-10 tonna plusztermést eredményez. (Megjegyzendő, hogy emiatt nagyon sok intenzív ültetvényben – jéghálós támrendszer nélkül is – megemelik a famagasságot, azonban 3,0-3,5 m-es famagasságnál és 60 t/ha-os termésnél magas a kockázata annak, hogy a normál támrendszer – főleg egy vihar esetén – nem bírja el ezt a terhelést.)
  • A szuperintenzív ültetvényben alkalmazott magasabb tőszám, pontosabban a valamivel szűkebb sortáv ezzel arányos (3-6 t/ha) hozamtöbbletet eredményezhet.
  • A jéghálós ültetvényben nem keletkezik jégkár (mennyiségi kár) és nyáron általában egy kedvezőbb mikroklíma alakul ki, ami 1-3 tonna terméstöbbletet szintén jelenthet.
  • Az étkezési kihozatalban lévő 10 százalékpont különbség a jégháló alatti jóval kisebb napégési károknak, illetve a jégverés okozta minőségcsökkenés elkerülésének köszönhető (ami egy-egy évben ennél jelentősebb előnyt is jelenthet).

Fentiekben foglaltak alapvető feltétele, hogy a jégháló alá olyan korszerű fajta kerüljön, mely sem színeződésben, sem terméshozamban nem sínyli meg a gyengébb megvilágítottságot.

A gazdálkodás eredménye és hatékonysága a termőkorban

Az 5. táblázatban foglaltuk össze az almatermelés főbb eredmény- és hatékonysági mutatóit mindkét ültetvénytípusra vonatkozóan.

Az eddigi árbevétel- és költségadatok összegzésével a jövedelem és jövedelmezőség tekintetében a következő főbb következtetéseket vonhatjuk le (5. táblázat):

  • Az elérhető hektáronkénti számviteli – adózás előtti – nyereség (fedezeti összeg, nettó jövedelem) a szuperintenzív ültetvényekben mintegy 1,5-2,0-szer magasabb.
  • Hasonló mondható el a pénzforgalmi eredményről (cash flow) is, ami azt fejezi ki, hogy a mintegy kétszer magasabb kezdeti tőkebefektetéssel (telepítési, beruházási költség) a termőévekben közel kétszer magasabb tiszta nyereség érhető el.
  • Ilyen hozam- és minőségparaméterek mellett a költségarányos jövedelmezőség is kedvezőbb a szuperintenzív ültetvényben. Azonban a jóval magasabb termelési költségek miatt a szuperintenzívek jövedelmezősége érzékenyebben reagál a termésveszteségekre, tehát ha gyakran ismétlődnek fagykárok vagy technológiai hibák miatti terméskiesések, akkor ezekben – a még mindig nagyobb nyereség mellett – szerényebb lesz a költségarányos jövedelmezőség, mint az intenzívekben.

A fentiek alapján megállapítható, hogy a szuperintenzív ültetvényekben potenciálisan sokkal magasabb nyereség érhető el a termőévekben, de ennek az „ára” az, hogy kezdetben kétszer annyi tőke álljon rendelkezésre. Tehát a nyereség növelése az intenzitás növelésével általában a befektetett tőke jelentős növelésével emelhető. Ráadásul ilyen magas és stabil terméshozamok csak professzionális szaktudás mellett érhetők el. Az intenzív ültetvények eredményeit az utóbbi években jelentősen rontják az egyre gyakrabban előforduló jégverések és napégési károk, mely klimatikus környezetben egyre nagyobb jelentősége lesz az időjárási károk elleni védekezésnek. A fagykárok hatásainak mindkét ültetvénytípus kitett (bár a jégháló kis mértékben mérsékelheti a tavaszi éjszakai lehűléseket), így az elmúlt évtized fagygyakorisága mellett elképzelhető, hogy a gazdaságos almatermesztés alapja a fagyok elleni védekezés megoldása lesz.

Cikksorozatunk 2. részében az ültetvényeknek a teljes élettartamra kifejezhető gazdaságosságával, illetve ennek érzékenység-vizsgálatával, továbbá a gazdaságosság és versenyképesség átfogó értékelésével foglalkozunk:
https://magazin.fruitveb.hu/az-etkezesi-almatermesztes-gazdasagossaga-2-resz/

Szerző:
Dr. Apáti Ferenc, egyetemi docens
Debreceni Egyetem, Gazdaságtudományi Kar