A szüret után, a közelgő nyugalmi állapotot megelőzően már gyakran gondolkodunk a lombhullás utáni metszési stratégián annak érdekében, hogy a körülményekhez, illetve a fák állapotához képest az optimális metszési beavatkozásokat alkalmazzuk. A fák vizuális látványán túlmenően, amely számos korábbi történésnek, folyamatnak az eredője, célszerű elemeznünk az előző vegetációs időszak időjárási, növekedési és terméshozási körülményeit. Ezek alapján a 2015. év néhány jellemző sajátosságára emlékezünk vissza, amelyek elősegíthetik a jelenlegi helyzet értelmezését és a legjobb metszésmódok megválasztását.

Előzmények

A 2014. évben a rendszerváltás óta a legnagyobb almatermést szüreteltük. Ez a szezon kiváló körülményeivel hozható összefüggésbe: nem volt téli, illetve tavaszi fagykárosodás, kiváló hőmérsékleti körülmények között zajlott le a virágzás és a nyár közepétől elegendő, esetenként nagyobb mennyiségű csapadékok segítették az elfogadható gyümölcsméretek kialakulását. Érthető az, hogy az előző évi nagy termés miatt 2015- ben szeszélyesen heterogén virágzás következett be a különböző termőtájak ültetvényeiben. Ez azzal is összefüggésben volt, hogy az előző évben végeztek-e gyümölcsritkítást, és azt milyen mértékben és időben hajtották végre. Ennek megfelelően tehát 2015-ben fajtától és országrésztől is függően a mérsékelt virágzástól a nagy virágzásig minden variáció előfordult, amelyet helyenként a virágzáskori mínusz 1-2°C-os lehűlés is tovább differenciált. A virágzás utáni időszak kedvezőnek volt tekinthető mind a hőmérsékleti, mind a csapadékviszonyok vonatkozásában egyaránt. Részben a virágzás heterogenitásának, amelyet a „közepes” vagy a „mérsékelt” jelzők dominanciájával illethetünk, valamint az első félév kedvező csapadékviszonyainak köszönhetően a tavalyinál egyértelműen erősebb hajtásnövekedés következett be (több és nagyobb hajtáshosszúság). A nyár közepétől kezdődött hosszan tartó aszályos időszak 5 nagy hőhullámmal párosult, amelyek 35°C feletti léghőmérsékleteket is eredményeztek.

A forróság és a vízhiány jelentősen gátolta a víz-, és a tápanyagfelvétel folytonosságát, és az azzal párosuló alacsony páratartalom jelentős napégéseket idézett elő a gyümölcsön, leállítva a még növekvő hajtásokat. Sok helyen a lomb halványodása és/vagy lankadása is bekövetkezett. Különösen megmutatkozott ez a Jonagold változatoknál a levelek kanalasodásában, amely még a folyamatos öntözés ellenére is bekövetkezett. A fák egyértelműen többet párologtattak, mint amennyi vizet képesek voltak a gyökereik által felvenni. Megmutatkozott ez a gyümölcsméretekben is, amelyek egyértelműen elmaradtak az időarányos, szokásos méretektől. Vontatottá vált a nyár végi almaszíneződés kialakulása is, és sok esetben már teljesen megérett a gyümölcs, amikor még mindig nem érte el a piac által megkívánt fedőszín-borítottságot. Ez a jelenség mind a Jonagold és a Gala változatoknál, mind az Idared-nél és nem utolsó sorban a Pinova fajtáknál is megmutatkozott. A hőséget felváltó, augusztustól kezdődő csapadékok a nagy melegek következtében a már előnyugalomban lévő fák újbóli kihajtását eredményezték, azaz a fák próbálták „behozni” azt a hátrányt, amely az átmeneti víz-, és tápanyagfelvétel mérséklődése vagy szünetelése miatt bekövetkezett. A nagyszámú újrainduló hajtásnövekedés, amely gyakorlatilag sok helyen az első fagyokig (október végéig) tartott, egyértelmű tartalék betárolási hiányosságokat eredményezett. A fák tehát többé-kevésbé „éhesen”, nem teljesen feltöltött tartalékokkal indulnak neki a télnek.

A nyár második felében kezdődő folyamatos virágrügy differenciálódási folyamatok, illetve a virágszervek fejlődését rontó állapotok miatt várhatóan termőhelytől és fajtától függően a virágok kondíciója, azaz kötődési potenciálja gyengébb lesz az átlagosnál. Jól mutatja ezt a rügyek heterogén fejlettségi állapota, amit azok méretével és gyakoriságával jellemezhetünk. Megállapítható tehát az, hogy 2016. évben a virágzás előző évihez hasonló ismételt heterogenitásával, és/vagy a virágok optimálisnál kedvezőtlenebb kötődési potenciáljával számolhatunk.

Hajtatás

Az előzőekről közvetett bizonyítékot nyerhetünk, ha január közepétől kezdve az almafajták 2-3 éves gallyait szobahőmérsékleten hajtatásra kényszerítjük. A fák kondicionális viszonyaitól függően a hajtatás eredményében jelentős különbségek lehetnek:
– a kihajtás, illetve virágzás „sebességében” (minél gyorsabban zajlik le, annál jobb a fák, a virágok, a virágszervek kondíciója, fejlettsége), valamint annál kisebb arányú, így jelentőségű az esetlegesen vizuálisan látható téli fagykárosodás;
– a szirom és a primer levelek fejlettségében, méretében, a levelek színében (a fejlett levelek és az egymás széleit átfedő szirmok előrehaladott virágszerveződési, fejlettségi állapotot jeleznek, a kisebb méretek pedig ennek az ellenkezőjét);
– a virágok illatában (az intenzív a virágillat kiválóan fejlett, nagy kötődési értékű virágszerveket jellemzi). Az ezektől eltérő vontatott virágnyílási sebesség és az illat hiánya a gyengébb kondicionális viszonyokat jelzi előre.

Metszési stratégia

A fán lévő virágrügyek száma (sűrűsége), a vesszők gyakorisága, vastagsága, hosszúsága, és nem utolsó sorban a hajtatás eredménye alapján meghatározhatjuk azt a legkedvezőbb metszési stratégiát, amelyet célszerű a jövő évi jó termés érdekében megtennünk. Ennek alapján határozzuk meg azt, hogy a metszés virágrügy „kímélő”, vagy ellenkezőleg „pusztító”, azaz csökkentő mértékű legyen. Valószínűsíthető az, hogy a legtöbb helyen az előbbit lesz célszerű alkalmazni.

– Ilyen esetben olyan rügykímélő, mérsékelt erősségű metszésmódokat alkalmazzunk, amely a hajtásnövekedést kevésbé serkenti. Csak a leginkább indokolt helyzetű növedékeket ritkítsuk a fa formájának és térben tartásának érdekében.
– Ha a rügyek számával és eloszlásával nincs probléma, de fejletlenek, így a funkcióképességük nem tökéletes, abban az esetben differenciáltan próbáljuk a rövidebb növedékeken lévő fejletlenebbeket ritkítással csökkenteni, a fejlettebbeket viszont meghagyni.
– Amennyiben az idei év hatásai kevésbé vagy nem idéztek elő kondicionális, virágfejlettség, így kötődési potenciál gyengüléseket, úgy „bátrabban” kezdhetünk neki a metszésnek. Elvégezhetjük ez esetben a korona alakját és formáját rontó erősebb, vagy korosabb növedékek ritkítását, és ezzel párhuzamosan a termőgallyazat szükségszerű mértékű visszametszéssel párosuló ifjítását egyaránt.

Nitrogén trágyázás

Nincs közvetlenül a metszéssel összefüggésben, de az aktualitás miatt érdemes megemlíteni a nitrogén műtrágyázással kapcsolatosan a következőket.

– Ha a hajtatások és a fák látványa alapján a kondíció kifogástalansága megkérdőjelezhető, úgy a tervezett évi nitrogén adagot a felére csökkentve már korán (februárban, a hóolvadásra) szórjuk ki. Ha ugyanis az később, a virágzás közeli időszakban történik, úgy a hajtáskezdemények erősítésével a hajtásnövekedést inspiráljuk, ami fokozott gyümölcshullásokban, így mérsékeltebb gyümölcskötődésben nyilvánul meg. Ilyen esetben tehát a virágkezdeményeket kell erősítenünk, ami csak a korábbi nitrogén felvétellel valósítható meg.
– Ha várhatóan jók a kondicionális viszonyok, úgy a virágzás előtt közvetlenül kijuttatott nitrogénnel a hajtásnövekedést serkentjük, amely nagyobb gyümölcskötődés esetén mind a harmonikusabb kötődésre, mind a gyümölcs minőségére kedvező hatású.

Az utóbbi két évtizedben a művelési rendszerekben (alany, fajta, térállás, koronaforma) jelentős változások mentek végbe, amelyek természetesen a metszésmódok változásait is magukkal hozták. A korábbi, nagyobb méretű, extenzív vagy félextenzív művelésű és méretű fák részletgazdag, a korona gyakorlatilag minden részét érintő ritkító, és visszametszéseket is alkalmazó metszésmódjai a koronaméretek és a koronaszerkezet egyszerűsödésével jelentősen megváltoztak. A karcsú és különösen a szuper orsó koronák rendkívül leegyszerűsödött struktúrája (domináns tengely, és max. négyéves termőgallyazat) a metszés egyszerűsödését, könnyebbé válását (ismétlődő metszési fogások) alkalmazását vonta maga után (1-3 kép).

A szükségszerű ritkítások mellett a kevésbé gyakran, azaz nem mindig alkalmazott termőgally ifjítások jelentik a metszés módját, amelyet könnyít és gyorsít a karos ollók alkalmazása is. Az évjáratok sajátosságait figyelembe véve megfogalmazható az is, hogy várhatóan nagy virágzású évet megelőzően az erőteljesebb ritkítás és visszametszés alkalmazásával teremthetjük meg a növekedés és a terméshozás harmóniáját. Mérsékelt virágzású évben viszont a gyenge ritkítás, a még mérsékeltebb ifjítás, valamint a böngésző jellegű részletgazdag, a gyengébb rügyek eltávolítását, az erősebbek meghagyását célzó, ollóval alkalmazott szelektív metszés a legkedvezőbb.

Dr. Gonda István professor emeritus
Debreceni Egyetem
Kertészettudományi Intézet